Az élet farkasként( utolsó rész)

5.Fejezet ("Nem a barátnőd...")

Másnap reggel Luna már korán felkeltette Félixet.
- Na, mi bajod van, elmúlt már 6 óra?
- Nem tudom, milyen zöldségeke beszélsz, de ébresztő van. Ma Amyval mész, és vadászni fogsz vele.
- Jaj! - Ugrott fel Félix. - Ez ugye most csak vicc volt? - Látta Luna arckifejezését. - Szóval, nem?
-Nem. - Szólt bele Amy. - Talpra és kövess! - Kiment a barlangból. Félix utána ment. Amy szó nélkül haladt egy tóhoz vitte a farkast. A tó teteje be volt fagyva.
-Halászni fogsz.
-Halászni, itt?!
-Igen, halászni. - Mondta Amy, majd egy lefedett valamihez ment. Valószínűleg egy gép lehetett a fekete anyag alatt. Lerántotta a textilt és egy hatalmas kalapácsszerű valami bújt elő. - Gyere ide! - Félix engedelmeskedett neki. - Most azt a kanyargós, mozgó hosszúkás valamit.
-Kötél a neve.
- Azt meg kell húzni, hogy a jeget betörje az a hatalmas halálanyag ott elől.
- Az vas, és kalapács formába van öntve. - Mondta Félix, és szájába vette a kötelet.
- Látom, megtanultad használni a szád. -Ő is ráharapott a kötélre és együtt felhúzták a kalapácsot. - Most engedd el! - Utasította Amy Félixet, és ő is elengedte a másik farkassal ugyanabba a pillanatba a kötelet. Hatalmas reccsenés, a kalapács ráesett a jégre és áttörte azt. A halak odagyűltek.
-Rajta! - Ült le Amy. Félix megpróbált fogni egy halat, ki is emelte a  vízből, de kicsúszott a fogai közül.
-Nem lehet őket megfogni.
-Nem? - Felállt Amy, és elkapott egy halat, mélyen a húsába mélyesztette a fogait, úgy kapta el, majd kiemelte a vízből. Mikor a hal megfulladt letette a jégre. - Te jössz! - Mondta, majd nekilátott fél kilós zsákmánya elfogyasztásának. Még öt halat engedett el, végül egy csuka az ő száját fogta meg, de olyan erős és nehéz volt, hogy egyedül nem bírt vele. Amy rögtön a segítségére sietett. Együtt emelték ki a Majdnem 4 kilós csukát. De a lefogása már nehezebb feladatnak bizonyult Krisz segítsége is kellett. A harmadik farkast bízták meg a hal barlanghoz szállításával.
- Na, és most végre te kapj el egy halat. Ne egy hal téged.
- Nem vicces, sajog az állkapcsom!
- Úgy nézek ki, mint akit érdekel?
- Jó, jó, megpróbálom. - Még három hal elúszott, de a negyedik kilósat már sikerült kifognia.
- Ügyes.
- Nehezebb, mint a tiéd.
- És egyedül nem is bírsz el vele. Vidd el a barlangba, és tetőnapon találkozunk! - Ezekkel a szavakkal egy szarvas után szaladt. Félix nem tétovázott, úgy tett, ahogy Amy mondta. A halat pedig Luna elé tette.
- Ezt fogtad?-Kérdezte Luna, a nagy halra nézve.
- Igen.
- Szép fogás! Jó étvágyat hozzá!
-Ennyit nem bírok megenni. Nem kéred a felét? - Luna szemei összeszűkültek.
- A tanítód vagyok, nem a barátnőd, tartsd magad ehhez. És köszönöm, nem kérem. - Félix sóhajtott egyet, és a halat otthagyva elment.
- Legyen akkor a tiéd. - Mondta a barlangnál, majd elment a bejárattól. Kicsit szomorú volt emiatt a kijelentés miatt. "Nem a barátnőd..." Csak ez járt a fejében. Délben Amy-val futott össze. A nőstény hideg hangja most egészen máshogy csengett, sokkal inkább kedves volt, mint ellenséges.
- Na, miért lógatod az orrod? Most akartalak megtanítani egy őz elejtésére.
- Jó, menjünk. - Emelte fel a fejét Félix.
- Hé, mi a baj?
- Semmi.
- Na, ez az, amit nem hiszek el.
- Nem akarok róla beszélni.
- Értem. - Hagyott egy kis szünetet, aztán újra a hideg hangján szólalt meg. - Kövess! - Elindult, és Félix követte. Estére már a második őzet ejtették el. Ami hála a falka jó étvágyának és a jó hangulatnak el is fogyott. Félix viszont nem tudott enni, nem volt étvágya. Luna jobban tetszett neki, mint Amy. És most kiderül, hogy hiába tűnik úgy, hogy utálja őt, mégis Amy a jobb barátja, már ha neki lehet barátja.


6.Fejezet (Megtegye, vagy ne?....)

Félix már egy hete ott volt a falkával. Megismert mindenkit, és sokat hallgatott Szellő bölcsességeiből, amit az ifjú farkasoknak mesélt. Lunához nem került közelebb, és Amy sem foglalkozik úgy vele, mint Krisszel, aki Félix szerint a párja, Krisznek és Amynak inkább csak erős barátságnak tűnik ez a kapcsolat.
Egy hét múlva, Félixet Luna reggel keltette, most először.
-Mi az.? Nem előbb szoktál kelteni. - Kérdezte Félix félig még alva.
-De, viszont most nagy feladatod lesz. Be kell bizonyítanod, hogy megérdemled a figyelmünket, és hogy nem kell már neked tanító!
- Mégis mivel?
- A feladat egyszerű: Vadászat.
- Az megy.
- A zsákmány a fekete-fehér kos legyen! - Hatalmas csend lett a barlangban. Bár csak hárman voltak ébren, Félix és a két nőstény farkas.
-A...Azt mondod, lopjam meg az apámat?!
-Vadászat. Ha ezt megteszed, igazi farkas lehetsz, és nem kell azt tenned, amit én mondok  neked.- Amy is beleszólt.
-A kost? A kost?! Öngyilkost akarsz belőle csinálni?! Nem, Félix, ebbe nem mehetsz bele! Az a kutya és az apád megölnek! Luna, legyen eszed!
- Ez az utolsó feladat. Ha elbukik, az nem az én hibám!
- Szellő nem ezt mondaná!
- Amy, nyugodj meg. - Szólt bele Félix és farkasszemet nézett Lunával. - Elhozom neked a kost. Egy feltétellel.
-Félix!-Nem foglalkoztak Amyval.
-Mi lenne az?-Kérdezte vissza Luna.
-Együtt esszük meg. Mi hárman. És nem adunk belőle senkinek...-Mindkét farkas összehúzta a szemét.
-Áll az alku.-Vágta rá Luna kis idő múlva.
-Félix, kérlek, gondolkodj!-Amy már szinte könyörgött, hogy ne menjen el, de Félix nem törődve vele futásnak eredt. Szellő pont most ébredt fel, de ezt a lányok nem vették észre.
-Szándékosan tetted ezt?! A vadásszal és kutyával nem tud egyedül szembenézni. És mire a kost elpusztítja már rég lelőtték!
-Hé, lányok, mi a vita tárgya?-Kérdezte Szellő két ásítás között. Amy elmesélte, mi történt.-Ejnye Luna! Ehhez hasonlót még nem is hallottam. Ülj csak le ide, van veled egy kis beszélni valóm.
Eközben Félix elérte apja udvarát. A kuvasza az istálló ajtajában aludt. A birkák az udvaron voltak. Vett egy mély lélegzetet, és átugrott a kb. derékig érő kerítésen. Erre viszont a kuvasz már felébredt és hatalmas ugatásba kezdett, majd rátámadt a farkasra, de alul maradt. A kuvaszt súlyosan megsértette. Mire Félix észbe kapott apja már a puskát szegezte rá. Ott álltak, apa és fia szemtől szemben. -Vagy én támadok...Vagy ő lő.-Gondolta Félix.-Végül is, ha farkas vagyok. Ő számomra már csak egy ember. Az ellenségem! És egyben az apám. -Nem várhatott sokáig. Elkergette a családi kapcsolat gondolatát, és rátámadt a vadászra. Nem ölte meg, a kezét törte el, két helyen is. Így a fegyvert képtelen volt használni. Nem várt sokáig Félix, leszállt apjáról, elkapta a kos nyakörvét és elindult vele az erdőbe, miután kinyitotta a kaput. Az egész nyáj jött utána, de nem foglalkozott vele. Számára csak a kos jelentett valamit, mégpedig egy esélyt Luna szívéhez. De akkor Amy-ét összetöri. Itt megállt. Ha elviszi a kost, Amy szívét töri össze, ha nem, Luna szolgája marad, és esélye sem lesz a kapcsolatukra. Nehéz a döntés. Ráadásul, ha a nyájat elviszi, apja élelmét is elviszi. És hiába az ellensége, hiába vadászik rá. Akkor is az apja! Az, aki felnevelte! Aki ételt, otthont, szeretetet és meleget adott neki! Akit szeretet. És aki őt is szereti.  Aggódik érte. Biztos, hogy aggódik érte. Ezek a gondolatok jártak a fejében. Megtegye, vagy ne?

7.Fejezet(Az érzelmek , és félelmek...)


A végén elhatározta magát. Elvitte a kost, és elrejtette. Azonban a többi birkát egyesével visszahordta a kapu mögé. Késő estére végzett ezzel a feladattal.
A barlangban már halottként emlékeztek Félixre. Lunán nem látszott, hogy bűntudata volt-e, vagy sem. Ő maga sem tudta. Aznap csak egy őzet vadásztak, mivel a többségnek nem volt étvágya nem kellett több étel. Már mindenki aludni tért, csak Amy fagyoskodott a barlang előtt, bámulva lefelé a hegyen, amikor Félix végre visszaért, hozva magával a kost.
-Félix! Hát sikerült?-ugrott fel a helyéről. Hangjára mindenki felkelt.
-Ugyan -mondta Luna. Majd amikor kiment nem hitt a szemének.- Ez nem lehet igaz. Te meg tudtad tenni?!
-Meg -Válaszolta Félix.-És szeretném, ha békén hagynál végre!
-Ne bosszankodj -Válaszolt Luna. - Most látom csak, kivel van dolgom. Erre én nem lettem volna képes. Áruld el, hogy sikerült élve áthozni a kerítésen?
-Kinyitottam a kaput.-Beeresztette a kost a barlangba. - Hagyjátok békén!-Szólt a birka felé közeledő farkasokra, és Lunához fordult.-Az alku részemről lefújva. Az állat itt van, de nem bántja senki. Elhoztam, élve, ide. Apámat viszont nem rabolom ki. A kos visszakerül a nyájba.-Jelentette ki határozottan Félix, aztán mivel senki nem ellenkezett, visszaindult a gyapjas állattal. Reggelig nem látta senki. Reggel Luna kereste meg. Visszafelé jövet félúton elhagyhatta az ereje. Erőtlenül feküdt a hóban. Nem hagyhatta ott, de nem is tudta elvinni. Így hát melléfeküdt és fejét Félixé alá csúsztatva próbálta felébreszteni. Most már volt bűntudata, főleg ahogy a farkasvért megérezte az orrára csurogni. Félix megsérült. Súlyosan. Meglátta a vasgolyót a sebben, a nyakán lévő kerek vérző, és elfagyott sebben. Félix erőtlenül feküdt a talajon. Luna hátranézett. A vérfoltokból egyértelműen ki lehetett deríteni, hogy merről jött. Segítségkérőn felvonyított, hívta a falkát. Bár tudta, nem tehetnek semmit a sebbel.
-Félix. -Suttogta, látva hogy a fehér farkas fülei hátracsapódnak.- Sajnálom. -Lehajtotta a fejét.-Nem gondoltam, hogy ilyen nagy bajod lehet belőle.
-Persze, hogy nem gondoltad! Meg akartad ölni!-Vágott a szavaiba az éppen megérkező Amy, ahogy Félix  mellé ment.-Mondtam, hogy őrültség. Pontosan tudtad te is!-Szólta le jogosan Lunát, még nagyobb bűntudatot keltve benne.
-Kérlek, halkabban. -Szólt közbe Félix el-elhaló, halk hangon. Nem kellett sokat várni Zéró és családja is megérkezett. Óvatosan a pár hátára tették sérült barátjukat és egyenletes léptekben elindultak a barlang felé.
Fél napig hagyták pihenni Félixet. A golyó nem hatolt mélyre, és útközben kiesett a sebből, de megmaradására még így is kevés esély van. A vér kesernyés szaga elárasztotta a barlangot, de nem vitték ki falkatagjukat. Fél napnyi alvás után Félixet felkeltették. A seb már kiolvadt, és ráfért egy tisztítás. Így beküldték a tavacska szélére, ahol a víz csak langyos volt. A seb kitisztult, amennyire az lehetséges volt. Félix nem evett három napig, és inni sem volt hajlandó. Viszont fel nem adta, Luna ott volt mellette, nem tágított tőle. De ilyen áron?!. Ilyen áron kellett ennek megtörténnie?!  Erre várt amióta ide érkezett. De ez az ár. Nagyon magas volt a közelségért.  A fájdalom, amit a nőstény szeme tükrözött. Félix tudta, hogy Luna jobban szenved, mint ő, jól tudta., érzései neki is előjöttek, pedig anyja halála óta, nem használta őket. Most azonban igen. Sajnálatot és szerelmet érzett a másik farkas iránt. Sajnálta, mert látta rajta azt a leírhatatlan kínt. Látta a remegő könnyeket a szemében, akárhányszor a sebére nézett. Látta a kedvességet, az együttérzést. Többet látott, mint szeretett volna. A szerelmet is látta a szemében, vadul csillogott a szeme, nem úgy, mint Amy-é. Ő sokkal kedvesebb, sokkal törékenyebb. És ne tudja, kit szeret jobban, és kit utál kevésbé. Mindkét lányban volt valami gyönyörű, és volt valami kegyetlen. És mindkettőben rejtett félelem. Rejtett félelem, hogy a másik lányt választja. Félix pedig nyugtalan volt emiatt. Mert az egyiket lehet, hogy megkapja, de a másikat elveszíti!

8. Fejezet (Végre jó az élet...)

A seb begyógyult egy hét alatt. A két nőstény szeretete és gondoskodása csodát tett. Bár Krisz és Kowl már erősen féltékenyek voltak és gyilkos pillantásokkal méregették Félixet, őt ez hidegen hagyta.
Az előbb említett két hím aljas ötleteket forraltak, hogy visszakapják barátnőiket. Egy hét múlva, amikor a két nőstény Félixet választásra kérte, nem vártak tovább, cselekedtek. Egy új farkast hoztak a falkába: Ibolyát.
A fehér farkas gyönyörű szemeivel még egy szerelmet alakított ki Félixben. Mostmár egyre bizonytalanabb volt.
Eddig úgy állt, hogy Lunát választja, de most nem tudott dönteni, 3 gyönyörű farkasról volt szó. Az egyik koromfekete, vad, tudatlan, és kiszámíthatatlan. A másik Fekete-fehér, nyugodt, bölcs, kedves és kétségtelenül angyal. A harmadik a titokzatos, visszahúzódó és ismeretlen.
Három nap múlva mégiscsak Lunát választotta. Amy, túl játékos volt, és fiatal, Ibolya, a harmadik lány meg közölte, hogy nem áll szándékában Félixet párjának tekinteni.
-Hogy tehetted?! Én tanítottalak meg vadászni, életben maradni. -Vágta a képébe Amy, amikor kimondta Félix, hogy Lunát választotta.- Én etettelek végig, amíg sebes voltál.
-Igen, de a szívem Lunához vezetett. El kell fogadnod. De ez nem azt jelenti, hogy téged elfelejtelek. Dehogy!-Odabújt Amy-hoz. Luna nem volt féltékeny, tudta, hogy Félix az övé marad, bármi is történjen.
Teltek múltak a hónapok.
A Falka 10 kisfarkassal bővült.
Amy és Kowl 6, Félix és Luna 4 kölyköt hozott a világra. Eközben Szellő elhunyt. És hatalmas verekedés után Félix került a helyére. Az élet tökéletes volt a farkas számára. Megszerette a farkaslétet, és a farkasokat.

9.Fejezet (Nem teheted ezt!)

Az egyik éjjel Félix nem tudott Aludni. Luna vele ellentétben, mélyen aludt. körülötte a kicsik is anyjukhoz bújva aludták szép, gyerekes álmukat.
Mivel nem bírt elaludni kiment sétálni, hiba volt. A Hold ismét vörösen felizzott.
-Fogsz még farkasokat lőni?-Hangzott a jól ismert, érzelemmentes hang.
-Nem! Nem! Nem küldhetsz vissza az emberi énembe! Nem teheted!-Könnybe lábadt a szeme.
-Semmit sem változtál, nem volt értelme annak, hogy átváltoztattalak.
-De, volt. Érzéseim vannak, családom van.
-De nem sajnálod a tetteid! Nem sajnálod, hogy annyit öltél! Hát majd most fogsz sajnálni, ha mást nem, magadat!-Jelentette ki hideg, semmivel sem törődő hangon.
Félix felriadt. Apja ott aludt, a helyén, hajnal volt. A birkák teljes létszámmal ott voltak. És egy farkas, Luna volt köztük. Végignézett magán. Újra ember lett. Felállt, nem törődve a hóval és a hideggel, kiszaladt Lunához. De nem az történt, amit várt volna. A farkas rávicsorgott, morgott.
-Luna, nem ismersz meg?! Félix vagyok! Félix!-Borult a földre a fiú, könnyei megkezdték útjukat arcán átfolyva, a hóba csöpögve. A farkas nem emlékezett rá. A farkaslét meg sem történt, Ő aznap éjjel elaludt, és álmodott, álmodott.
Luna nem törődött a fiúval. Nem értette ugyan a cselekedetét, de nem habozott, felkapott egy bárányt és megindult vele az erdő felé. Otthagyta azt, akiért a fiú emlékezetében ölni tudott volna. Otthagyta őt, otthagyta azt a Félixet, aki a vadász fia sosem lehetett. Egy farkast, ember testbe zárva....