Az angyal

Belülről támadt fel bennem ez az érzés. Mélyről, mintha most szabadult volna láncaitól és most birtokolni akarja, ami eddig nem lehetett az övé. Egy fékevesztett, veszélyes, szenvedélyes, sötét szárnyú angyal.
Átveszi felettem az uralmat, mert érzi, hogy én is azt akarom, amit Ő. Nem tehetek ellene semmit, hisz Őt egy ősi erő vezérli, és én gyenge vagyok. Érzem, ahogy hatalmába kerít a vágy, és nem tudok gondolkozni. Csak a nyers érzékelés maradt, melyet nem csillapíthat egy lágy ölelés, vagy egy romantikus csók.
ITT már az erőre van szükség.

Érezni akarom, hogy benned is ég ez a perzselő vágy. Minden érintésben, minden végeláthatatlan, s tán utolsó csókban, s ezekért hálám jeléül ezerszeresen adom vissza neked.
Kell, hogy erőteljesen végigsimítsd testemet, mely kezeid alatt meg-megremeg. Kell, hogy érezzem bőröd ízét, s mint egy vipera hajolok nyakadra, hogy megtudjam, vajon a te ereidben is olyannyira száguld-e a vér, mint a sajátomban. Halkan felnyögsz, élvezem, hogy élvezed.
Ekkor fordul a kocka. Most neked kell bizonyíték és én önkéntelenül is mély sóhajt adok ki, mi téged csak egyre jobban ösztökél. Nagyon lassan elindulsz a testem felfedezésére, hogy minél nagyobb örömöt szerezhess nekem. Nem tiltakozom. Miért is tenném? Én már nem én vagyok. Újjászülettem érintésed alatt.

Már kizártam rég ezt a zord világot. Csak te vagy és én.
A lélegzetem szabálytalan, egyre csak szuszogok, míg a mellem legérzékenyebb pontját izgatod és nagyon jól tudod, hogy innentől nincs visszaút. Hát tovább állsz, és mosolyogva csókolod végig lüktető testemet. A combjaim által határolt háromszög felé indulsz, de... hogy tovább kínozz, elkerülöd azt a helyet, amit a legjobban kívántam, hogy érintsd. De rájöttem taktikádra. Már te sem bírod sokáig. Kezemmel erős, izmos tested cirógatom. Erősen hátadba karolok, de nem is veszed észre… már te is egy másik világban vagy velem... Lassan harapdálod combjaim belső felét egyre feljebb haladva ölem felé... mintha fel akarnál falni apró falatokban. Aztán, hirtelen mélyen szemembe nézel, és kezed utat tör a kéj központjához. Nem Bírom! Forog velem a világ! Kell! Akarom! Ez a kínzó gyönyör úgy érzem elemészt.

Már te is látod, cselekedned kell. Felém hajolsz, lélegzeted szívom tüdőmbe, s gyötrelmes, véres csókunk alatt egybeforrunk. Sikoly hagyja el torkoma robbanásszerű kielégüléstől, melyet nem hagysz csillapodni. Egy ideig csak fekszek élvezve ezt az isteni telítettséget. Aztán érzem, ahogy szerszámod lassan ki-be-ki-be csúsztatod, majd egyre gyorsabb tempót veszel fel, melyet én engedelmesen felveszek, hogy minél hamarabb szárnyalhassunk a magasba…
Gyönyörű, mély vizű szemeidben látom a szerelmet és tudom, hogy ez örökké tart. Segítek neked, hogy egyre mélyebben nyomulhass, hisz akarlak egyre jobbam és jobban és JOBBAN!
Itt az idő. Együtt kiáltunk fel e végzetes beteljesülés tetőpontján. Karomba hullsz, és zihálva fonódunk össze, örvendezve és szerelemmel eltelve...

De az angyal nem alszik, nem telik sok időbe és...