Az állásinterjú 3

3. rész

Hát másnap nem láttam Alexát. Sőt egész héten sem. Reggel felhívott, hogy élne a rugalmas távmunka adta lehetőséggel, mert most tényleg a gyerek mellett kell maradni.
- Nem gond, Zoli? - kérdezte bizalmaskodóan a telefonba.
Kissé gyanús, vagy engem kerül, vagy a munkát, már a második napon, de mit tehettem volna. Hinni akartam neki.

- Hát persze, de a munkádat remélem, meg tudod csinálni.
- Nem fogsz bennem csalódni, köszönöm - búcsúzott volna. De nekem még volt egy kérdésem.
- Este látjuk egymást?
- Nem lehet, most nem tudom megoldani
- Kár, hát majd legközelebb.
- Talán - búcsúzott el immár végleg.
Mint kiderült nem a munkát kerülte. A telefonokat rendben kezelte, az üzeneteket rögzítette, az elektronikusan átküldött dokumentumokat feldolgozta, előkészítette a következő napi prezentációkat és szerződéseket, egyszóval precízen dolgozott. Csak épp nem találkoztunk. Nem lehettem olyan önző, hogy azt higgyem, engem kerül, szemben a beteg gyerekére való vigyázással. És ugyan miért is kerülne? Mert megkapta, amit akart? Hiszen még próbaidős, bármikor kirúghatom. A munka tartotta bennem a lelket, lekötötte felesleges gondolataimat.

Este egyedül iszogattam a lakásomhoz közeli bárban. Szervezhettem volna valamit, vagy valakit, de jó volt így. Gondolkodtam:
- Csak nem zúgtál bele, te barom. Emlékezz, mikor legutóbb mennyire megégetted magad.
- Tuti, hogy csak kihasznál, ez tök nyilvánvaló, nem is rejtette véka alá. De hát szemmel láthatóan Ő is élvezte, mi több folytatta. Akkor most mi van, meggondolta magát?
- Ráadásul a közvetlen beosztottad, ez még tőled is túlzás. Ha kiderül, senki nem mossa le rólad, hogy a szex miatt vetted fel, hiába bizonygatod, hogy, milyen jó munkaerő.
- Mindenképp el fogod veszíteni, így vagy úgy. Most csapdába estél. Hogyan mászol ki ebből?
- Te hülye, megsajnáltad, mi? Ez a gyengéd. Pedig lehet, hogy nincs is beteg gyereke, sőt gyereke sincs. És mi van, ha csak a bizalmadba akart férkőzni, ha valamit akar a vállalattól.
- De akkor most minek kerül, mit akar elérni? Francba. Keresek magamnak egy másik muffot. Ez a megoldás. - így morfondírozgattam magamban.

És már jött is a megoldás, épp szembe. Magas, karcsú, nagymellű, csinos arcú, kiskosztümben, magas sarkúban, épp ahogy szeretem. Nem volt egyedül, természetesen. Az ilyen nők sosincsenek egyedül. De ez soha nem zavart, soha nem gátolt. Szerencsére nem a pasijával jött, szemmel láthatóan üzleti megbeszélésre hozta el ügyfeleit három korosabb sötét öltönyös férfit. A nő kezében laptop táska és egy nagy mappa, alig fért el a hóna alatt. Érdeklődéssel figyeltem a távolból. Építész vagy grafikus, esetleg ingatlanügynök, ez volt a tippem. Igazam is lett. A mappából egy épület grafikai látványterveit vette elő, így a háromból bármelyik lehetett. A többi már nem érdekelt. Hosszan tárgyaltak, és mikor a férfiak távoztak a nő átült a hosszú, tök üres bárpulthoz, csak egy széket kihagyva közöttünk.
- Egy pohár rosét kérek - szólt pultosnak.
Oldalra sandítottam és mosolyogva megjegyeztem:
- Fárasztó napja volt, ugye?
Rám nézet, kissé felvonta a szemöldökeit, már-már kíváncsian, de nem mosolygott, hangsúlya inkább megvető volt:
- Ennél jobb szövege nincs? Ne haragudjon, de nem akarok magával ma este dugni.
- Akkor minek ült mellém a teljesen üres bárpulthoz.
- Már megyek is - kapta fel a bort. - Csak hogy tudja, udvarias akartam lenni, a másik sarokba ülni egy hosszú üres pult mellett úgy éreztem sértő lett volna - szólt még vissza.
- Miért, az előző mondata nem volt az? - vágtam vissza. Megállt, hát folytattam: - Hagyja, tudom, ehhez szokott. Túl jól néz ki, és elege van a tolakodókból. Pedig most tényleg fáradt és alig várja, hogy eldicsekedjen valakinek az üzleti sikerével, egy normális férfinak a bárpult mellett, aki nem akarja letámadni, igaz?

Elmosolyodott. Bemutatkoztunk, iszogattunk, csevegtünk. Ugyan szinte az egész mostani életét megismertem, semmi komolyat nem érintettünk. Természetesen volna kinek eldicsekednie a sikerével, csak épp az illető állandóan üzleti úton van, most még telefonon sem lehet elérni. Én inkább régi konzerv utazós élményekkel szórakoztattam őt, és próbáltam a bugyijához közelebb kerülni. Vonzó nő volt, és szemmel láthatóan ő is vonzódott hozzám. A második pohár bor után bizalmasan a vállamra tette a kezét, a harmadik után pedig közel hajolva, átkarolva, a fejemet megsimogatva súgott diszkréten a fülembe. Ekkor már én is a derekát és a lábait simogattam. Így megy ez. 15 perccel később már az ágyban voltunk.

Érdekes, hogy szex és szex között mekkora különbségek tudnak lenni, még ugyan azzal a személlyel is. Az újdonság ereje azonban mindennél vágykeltőbb. Mikor először mosolyodsz a másikra, mikor először nézel mélyen és csábítóan a szemébe, mikor először érinted meg a bársonyos bőrét, mikor először kóstolod meg ajkai ízét, és amikor először hatolsz be az új vaginába, az semmihez sem hasonlítható érzés. Ennek a nőnek csodás csupasz puncia volt, talán a legszebb, amit valaha életemben. Hát még az íze, finoman friss, édeskés, mintha az intimbetétjét is parfümmel fújta volna be. Nem volt mesterkélt, sokkal inkább a mérhetetlen igényesség és jól ápoltság látszatát keltette. Ahhoz képest, hogy a pasija még napokig üzleti úton van, frissen volt borotválva. Nem mintha azt gyanítanám, hogy ma este mindenképp fel akart szedni valakit, az csak úgy jött, de egy ilyen nő mindig ilyen. Ezt szeretem bennük. És persze azt, hogy pontosan tudják, mit akarnak, és azt megszerzik.

A nő kéjesen vonaglott miközben a nyelvem a punciját kóstolgatta. Az a kevés alkohol megszüntette benne a bűntudat okozta ellenállást, és korlát nélkül adta át magát az élvezetnek. Kezem és szám feljebb kalandozott a tökéletes kerek csípőre, a puha hasra és a természetesnek tűnő formás melleire. Számba vettem a meredező mellbimbót és olyan erősen szoptam, ami még éppen nem okozott fájdalmat, ám annál nagyobb élvezetet. Éreztem, hogy a bimbó málna nagyságúra duzzad a számban. Miközben a másikat vettem hasonló módon kezelésbe, a már a málnányi érzékeny gombocskát lassan csavargatni kezdetem a hüvelyk és mutatóujjam között. Finom ajakharapdálás lett a jutalmam. Micsoda ajkak, szélesek, vastagok, érzékiek. Ahogy a nyelvem közéjük hatolt, nagy, mégis puha, nem követelőző nyelve finom csatába kezdett az enyémmel.
- Ugye van gumid – kérdezték ezek az ajkak, mikor egy pillanatra felszabadultak. - Azt akarom, hogy dugj meg, de nagyon.
- Igenis, hölgyem, ahogy óhajtja – feleltem katonásan, fülig érő vigyorral, pedig utálom a gumit. Csak ne lenne olyan érzés, mint gumicsizmában zuhanyozni. De végül is jogos a kérés, hát már vettem is elő az éjjeli szekrény fiókjából. Ő tépte le a fóliát, kicsit kézzel rásegített az erekciómra és finoman az ajkai közé vette az óvszert. Oh, ezt imádom, hiába útálom. Kevés nő képes erre, sokat kell gyakorolni. Partnerem gyakorlott volt, amint száját a péniszemre helyezve egyre többet nyelt el belőle, miközben ajkaival a piros szilikont hengerelte fel a szerszámra. Felhúzott térdei közé ereszkedve először megnyálaztam az ujjamat, a jobb középsőt, ez a legügyesebb. Majd mikor az kellő síkosságot állapított meg utána küldtem a mutató és a gyűrűs ujjaimat is. A gyalogság megtette kötelességét itt volt az ideje bevetni a nehéz tüzérséget. Lassan hatoltam be, de akadálytalanul. Nem akartam túlspilázni, klasszikus misszionárius pózban mozogtam rajta. Micsoda hülyeség ezt így nevezni, nem hinném, hogy a misszionáriusok olyan sokat élveztek így. A misszionárius nők biztosan nem. Alkalmi partnerem azonban égnek emelte és szétterpesztette hosszú formás lábait, hogy péniszem megtalálja a legingerlőbb pontját. Előjátéknak megtette. Ő is így vélhette, mert megkérdezte, hogyan szeretném. Naná hogy hátulról. Már fordul is meg, kerek popsiját az ágyékomnak tolva, fejét hátraszegve, mint egy kiskutya vakkantott hátra.
- Na gyere, most dugj meg jól. Nem kellett kétszer mondania, álló farkam segítség nélkül talált be a lyukba. Ott pedig talált egy fantasztikus barlangot, amibe épp beleillett. Heves mozgásba kezdtünk. Először elvétettük egymás ritmusát, ezért két kézzel szorosan megragadtam a csípőjét, így diktálva közös iramot. Majd a sarkamra ülten, és a nőt magamra húzva már nem is vízszintesen mozogtam benne ki be, hímtagom immár felfelé döfködte a pinája bársonyos belsejét. Megtaláltam a pontot, az övét és az enyémet is. Egyre hevesebben rángattam őt magamon, ő egyre gyorsabban ugrált rajtam és egyre hangosabban káromkodott – Oh-baszd-meg - szinte ordította rekedten, és mikor feje a párnára omlott én is ráomlottam, miközben hevesen lüktető farkam kilövellt. Oldalra dőlve a kezem a csípőjén nyugtattam. Lassan ernyedő péniszem finoman csusszant ki belőle, szerencsére gumistul. Lehámoztam a gumit és egy papír zsebkendőbe bugyolálva a földre hajítottam. Jólesett még heverészni, átölelni a nőt. Ő a vállaim közé helyezte a fejét és mint egy jól lakott óvodás békésen elaludt rajtam. Követtem őt az álomvilágba.

Mire felébredtem, már nem volt a lakásomban, nem hagyott telefonszámot. Jókedvűen mentem a munkában. Alexa elkérte magát egész hétre, de a munkáját rendben folytatta. Már nem hiányzott, felszabadultam. A rákövetkező héten én voltam üzleti úton, így, bár ő bejárt dolgozni, csak telefonon beszélgettünk, e-mailben leveleztünk. Már nem voltak fura érzéseim. Egészen a hét végéig. Épp csak megérkeztem a repülőtérről, amikor csörgött a mobilom.
- Látnom kell téged. Átmehetek hozzád? - mondta olyan kétségbeesetten, mintha az élete múlna rajta.
- Gyere csak bátran. Talán valami baj van? - kérdeztem tényleg aggódva.
- Személyesen - tette le a telefont.
Nofene. De már épp rám fért egy jó kis numera, hát lezuhanyoztam, fogat mostam, kikészítettem egy jó üveg bort, és zenét hallgattam, míg megérkezett. Ám ahogy telt az idő, valami ismeretlen ok miatt egyre jobban dobogott a szívem. Nofene.
Szinte egészen el is felejtettem, hogyan néz ki, amikor megjelent az előszobámban. Testéhez simuló nyári virágmintás mini ruhában volt, roppan bájos, roppant csinos, robbant csábító. Nem akartam neki ellenállni, nem is tudtam volna. De a szenvedélyes ölelés és csók után eltolt.
- Beszélnünk kell - nem hangzott túl biztatóan.
- Tulajdonképpen már én is akartam, az első este, ha emlékszel. Illetve a másodikon hogy egészen pontos legyek - vigyorogtam.
- Hát épp erről van szó. Nem egészen így terveztem a dolgokat. A második estének nem lett volna szabad megtörténnie. Egy ronda, öreg, kopasz, hájas seggfejnek képzeltelek el. De nem az voltál, azaz nem vagy az, a fenébe is. Ezért nem tudtam bemenni másnap, nem tudtam a szemedbe nézni. Nagyon kell ez az állás, de nem dolgozhatok neked, veled. Ezen gondolkoztam egész héten.
- Egy kis bort? - kérdeztem udvariasan miközben töltöttem. Mi mást is mondhattam volna, Alexa mindent elmondott, helyettem is. Csak nekem egy este elég volt hozzá, hogy rájöjjek.
- Na és ha kedveljük egymást, akkor mi van - folytattam. Azt hiszed, csak azért vettelek fel, hogy jól megdugjalak még párszor? Benne volt pakliban, de mint kiderült kiváló munkát végzel, nem akarlak elveszíteni. Úgy értem, mint munkatársat, és mint szeretőt sem. Egyikünk sem tartozik elszámolással senki másnak, kit bánt akkor ez?

Megenyhülni látszott, elfogadta a bort és leült a kanapéra. Bár ne tette volna. Csak tudnám, hogy a francba maradt ott az építész-grafikus-ingatlanügynök-nő bugyija a párna alatt. Nem hiányolta reggel? Vagy mindig van nála tartalék? Esetleg direkt hagyta itt? Tökmindegy, mert már Alexa lobogtatta a kezében, mint egy véres kardot.
- Ezután a megható hegyi beszéd után nem akarsz nekem mondani valamit? - kérdezte valódi dühvel és megvetéssel a hangjában.
- Ugyan, már hónapok óta ott lehet, gőzöm sincs kié - kezdtem egy gyenge védekezéssel.
- Na ne kamuzz, nem bírtad ki, hogy meg ne farkalj valakit, mi! - nem úgy nézett ki, hogy meghatja a szövegem.
- Légy őszinte - súgta egy hang a fejemben. – Hazudj - súgta egy másik. A másodikra kellene hallgatnom, és végre dugnánk egy jót. De végül is kinek képzeli magát ez a nő, hogy így merészel számon kérni? – mérgelődtem magamban egyre növekvő feszültséggel.
- És ha csak a múlt héten került volna oda, akkor is mi lenne? – csattantam fel hirtelen haraggal. - Nem fogadtam szüzességet. Eltűntél, és egyébként sem tartozom neked semmivel.
Na, ezt inkább ne mondtam volna. Dühösen felpattant, a zsákmányt földhöz vágta és kiviharzott a lakásomból. De még visszaszólt a nyitott ajtóból.
- Te tényleg akkora seggfej vagy, amekkorának képzeltelek - ezzel rám vágta ajtót.
- Gondolom, hétfőn már nem jössz – kiáltottam utána, bár választ nem vártam.

Felvettem az intim darabot a földről. Hát mégis hagyott telefonszámot a múlt heti nő. A bugyira volt írva vörös rúzzsal. Nagyon kreatív, csak hát nem szeretem túl a rámenős csajokat…