Történetek

Lehet egyszerre két férfit szeretni? Magamhoz vonzódom? Esetleg valakihez, aki nem is létezik? Ugyanakkor mégis… Hisz, tudom ki ő és nem tudom. Láttam, de nem hallottam. Hallottam, de nem mondta. Mondta, de nem hallottam. Nem ismertem, nem ismerem, mégis ismerős. Ránézek, ő visszanéz. Nem nézek, ő így is néz. Nem az enyém. Nem szereztem meg. Ő sem engem. Nem is akartam. De. Akartam. Nem engedtem. Nem is akart. Ő sem engedte. Vagy nem tudta. Akart? Nem tudom. Nem tudja… Tudja, de nem mondta. Most már nem mondja. Nem mondhatja. Másé lettem. Szerettem. Szerelmes lettem. Szeretem. Szerelmes vagyok.
Ölni tudnék érte. Halni akár. Szeretni fogom. Szerelmes leszek belé. Magamba is?  Most talán. Vagy őbelé még mindig? Szerelmes? Nem. Másé ő is. Mégsem volt az. De most megvetette a lábát. Esküvő. Házasság. Gyermekek. Unokák. Halál. Mással. Bánt? Nem. Igen. Nem tudom. Gyerek vagyok, akinek elvették a játékát. Ezzel a játékkal nem játszottam. Mégis hiányzik a többi közül. Ugyanakkor nem. Itt van, minden, ami kell. Szerelem, esküvő, házasság, gyerekek, halál. Elégedett vagyok? Igen. Szeretem az életem. Örömmel tölt az övé is. Miért? Senkim. Visszatekintek. Néz elhaladtában, nézem. Néz az utcán, nézem. ,,Szia, gyönyörű lány!” Ennyi jutott. Én láttam, ő nézett. Ő látott, én néztem. Én látom, ő nem vesz észre. Én nem nézem, ő lát. Én nem nézem, ő néz. Én nem nézem. Többé nem nézem. Soha.