Annibetisz fáraónő és szeretője II.

A test édes szenvedései

Agaton, ölén az imádott nővel, végre elbotorkált a szobáig. Csak a fullasztó forróságot érzékelte maga körül, no meg Annibetisz remegését. Testük már a kielégülésért fohászkodott, pedig alig melegedtek bele az izgatóan könyörtelen szerelmi játékba. A férfi persze mindent eltervezett előre. Amíg lehet, amíg csak bírja, s nem őrül bele, nyújtani fogja a saját és kedvese élvezetét! Annibetisz lélegzete majd’ elállt. Érezte az ágyékában dúló forróságot, az elviselhetetlenül édes vágyat, amibe szinte beleroppant. Agaton lázasan lüktető férfiassága igyekezett minél mélyebben elveszni benne. A nő zihálva, kétségbeesetten kapaszkodott a férfi vállába. Sűrű szempilláin könnycseppek ültek. A gyönyör könnycseppjei! Elhagyta az ereje. Azt sem bánta volna, ha Agaton ott teszi a magáévá. Csak érezhesse ölének vad szeretését, féktelen tüzét…

A férfi a hideg falhoz nyomta a fénylő, felhevült női testet. Majd követelőzve rábukott Annibetisz bronzbarna, kerekded idomaira. Újra bejárta nyelvével az alma formájú melleket. Fogaival bele-belemart a kemény bimbócskákba, szívta őket, s leszopogatta róluk a kósza vízcseppeket. A fiatal nő torkából apró, kéjes sikolyok törtek fel.
A bajnok újra nekifeszült teljes egészével a védtelen asszonynak. Egyik kezével őt tartotta, a másikkal eltolta a csúsztatható ajtót. A szobában tett vele néhány lépést, de az ágynál a paplanok közé zuhantak. Ezalatt nem szakadtak el egymástól. A testük, a vágyuk, az érzéseik eggyé olvadtak. A vörös fátyolszerű baldachin eltakarta őket.

Agaton könnyedén maga alá gyűrte Annibetiszt, s gyengéden ránehezedett. A nő szeretője hátát simogatta. Körmeit lágyan belemélyesztette a férfi bőrébe, s napbarnított vállától egészen a derekáig kis barázdákat húzott. Agaton megremegett fölötte. A fáraónő kezei megállapodtak a férfi izmos fenekén, s igyekezett őt ágyékához szorítani. Ezzel lassú mozgásra ösztönözte a hőst. Amaz belekapaszkodott Annibetisz vállába, s mialatt mohón csókolta, ütemesen ringani kezdett nedves forróságában. A nő amennyire tudta, szétnyitotta lábait. Felsőteste ívszerűen megfeszült. Agaton egyre erősödő lökései a végletekig felizgatták. Nyögései sikolyokká szabadultak. Minden egyes döfés kéjhullámként szaladt végig benne. Csiklója megduzzadt, s a férfi síkos hímtagja úgy birtokolta Annibetiszt, mint egy játékszert. Agaton csak úgy habzsolta az uralkodónőt.

Tompa üvöltések hagyták el Agaton száját. Alteste sajgott a vágytól. De még így sem hagyta, hogy elveszítse a fejét. Tudta, hogy kedvese is közel került a kielégüléshez, és nem akarta még beletaszítani az orgazmus bódító örvényébe. Apránként fogta vissza magát. Lassabban hatolt a nőbe, már nem teljes erejéből. Ettől Annibetisz zihálása valamelyest alábbhagyott. Fekete szembogarai csillogtak a gyertyák fényében. Felnézett szerelmesére.
- Miért? Miért hagytad abba...? – S kárpótlásul, és hogy felcsigázza Agatont, ujjai saját testére vándoroltak. Kis köröket írt le vágycseppektől fénylő nőiességén. A férfi egy pillanatig elnézte az izgató jelenetet, majd mosolyogva a fáraónő mellé heveredett.
- Mert a mai éjszakánkra még mást is tartogatok - azzal követte a nő példáját és kitapintotta a szeméremajkak mögött rejlő meleg nyílást.
- Mit? – Kérdezte Annibetisz újból elködösülő tekintettel. Válaszul Agaton elengedte és az egyik párna alá nyúlt. Két fekete selyemkötelet tartott a kezében. A nő felragyogott. Sejtette, mit akar a hős. A férfi szó nélkül, sietve a karjaira kötötte mindkettőt, s azután a fából faragott ágyrácshoz. Annibetisznek csak a lábai maradtak szabadon. Agaton leszállt az ágyról, és az éjjeliszekrényhez ment. Onnét olajos üveget, és különféle tárgyakat vett ki. Visszatérve felnyitotta az aranyszínű, átlátszó olajjal teli üvegcsét, s tartalmának egy részét a nő mellkasára csöpögtette.
- Aloe vera olaj, a kedvenced – mondta.
- Így van - bólintott mámorosan a fiatalasszony.

A férfi tenyerével eloszlatta a sikamlós nedűt kedvese dekoltázsán, bájain, hasán, s úgy intézte, hogy a kis háromszögre is jusson elegendő. Ezután négy darab, diónyi fagolyót vett kézbe. Azokkal kezdte masszírozni a kemény melleket. Tapasztaltan forgatta az apró segédeszközöket a barna mellbimbók körül. Annibetisz szemei lecsukódtak, és beleharapott ajkába. A férfi körkörös mozdulatokkal izgatta a szép kebleket. Annibetisz megmarkolta a köteleket, de nem tudott szabadulni. Hangosan szedte a levegőt, mialatt az olajos fagolyók újra és újra végiggördültek melleinek legérzékenyebb pontjain. Agaton közelebb hajolt hozzá, s lüktető fallosza súrolta a nő felforrósodott bőrét. A fáraónő oldalra vetette a fejét, és megemelte csípőjét.

Ám hiába várta, hogy Agaton megkegyelmezzen neki. Nem hatolt belé. Helyette belemártotta az olajba az egyik fagolyót, az uralkodónő csiklójához irányította és karikákat írt le rajta. Addig kényeztette így, míg a langyos virágolaj selymétől és a golyó érintésétől szíve hölgye könyörgésre nem fakadt. Tűzben égett a teste, és jól tudta, hogy Agaton még nem fogyott ki az ötletekből. Becézgetése az őrület határára sodorta. De nem, nem fogja hagyni, hogy Annibetisz előbb érje el szeretkezésük csúcsát. A nő tisztában volt ezzel, ahogy azzal is, hogy ezért még édesen meg kell szenvednie!

Halkan Agatont kérte, nem bírta ki nélküle. A férfi büszkeséggel telve letette a négy tárgyat.
- Megőrjítesz engem! – Suttogta Annibetisz. – Látod? Már félig a tied vagyok – a hős jólesően végignézett a meztelen nőn. Igen, mintha csak hallotta volna szívének vad kalapálását és lelke mélyén az ordítást, mely érte sóvárgott. Szinte gonoszan elmosolyodott.
- Azt akarom, hogy sose felejtsd el ezt az éjszakát. És tenni is fogok róla! – Ígérte. S ezzel a mondattal az utolsó nála lévő dolog után kapott. Egy piszkosfehér, kerekített végű, barázdált farúd volt az.

A fáraónő megrázkódott az izgalomtól. Megadóan utat nyitott Agatonnak. A férfi ezt a tárgyat is meglocsolta az olajjal. Néhány pillanatig ingerelte, simogatta vele kedvesét, s mikor Annibetisz teljesen feltárulkozott előtte, beléhatolt vele. Fojtott sikítás volt a válasz. A fáraónő megrántotta köteleit, arcára gyönyörűség ült ki. Megvonaglott, miközben a férfi újból átvette felette az uralmat. Lefeküdt a nő jobboldalára, s lassan elkezdte ki-bejáratni a mű-férfiasságot. Annibetisz próbálta felvenni Agaton ritmusát, s fokozni élvezetét. Szeretője egyre erősebben mozgatta a különös segédeszközt, a rejtélyekkel teli járatocskában. Az uralkodónő hangosan nyögdécselt, megadta magát Agatonnak. Készségesen fogadta magába a nedves rudat. A férfi eddig ismeretlen messzeségekbe juttatta el őt, és kipirulva kapkodta a levegőt az érzéki játszadozástól. Forrt a vére, gerjedelme nőttön-nőtt, s mikor csiklandozó melegség áradt szét végig a gerincén, és forró hullám járta be hüvelyének falát, már tudta, hogy másodpercek választják el a végső extázistól. Azonban ezt Agaton is megérezte, s egy mozdulattal megszabadította Annibetiszt a műfallosztól. A nő felzokogott.

- Agaton…! Szerelmem… - a férfi csókkal pecsételte le ajkát, majd kioldotta a köteleket. A fáraónő belekarolt a nyakába, s rágördült a mellkasára. – Kegyetlen vagy… - pihegte. – Kínzod a testemet!
- Már nem sokáig, kedvesem…- cirógatta meg az állát Agaton. – De cserébe, most te is megkínozhatsz engem! Nem fogok ellenkezni, becsszó! -Alig hogy kimondta, a nő az ágyra nyomta. Megbünteti a férfit, aki beteljesületlenül hagyta fájó vágyódását! Végigcsókolta felsőtestét. Menta illata érződött a bőrén. Lejjebb siklott a nyelve, s beletúrta fejét Agaton ágyékába. Amaz felnevetett. Annibetisz felemelte a fejét, s megérintette szeretője duzzadó kígyóját. Először csak óvatosan, lágyan, s a leheletével ingerelte, aztán kezébe vette az erős hímtagot. Addig játszott vele, míg keményebb nem lett. Agaton pénisze nemsokára meredezni kezdett, s a hős is szaggatottabban lélegzett.

Az uralkodónő magabiztosan markolta az érzékeny testrészt, és ahogy a férfiban is feléledt a tűz, szájához emelte, s megkóstolta nemességét. Előbb kis, végül pedig hosszú csókokkal jutalmazta a tövétől a csúcsáig. Nyelve hegyével is körözött rajta, és gyengéden beléharapott, amitől Agaton lihegése hörgéssé változott. A férfira nézett, aki elborult tekintettel figyelte a nőt. Hagyta, hadd kapjon levegőt. Ezután visszamászott rá, és Agaton karjai átölelték a derekát. Annibetisz magára édesgette a hőst. Ezúttal mindketten készen álltak, hogy bevégezzék, amit elkezdtek. Szeretője fölényomult és combjai közé furakodott.

Kiéhezve a nőbe segítette szerelmének eszközét. A fáraónő izgalma nem lankadt. Megváltásként hatott, hogy magában tudhatta Agatont. Együtt mozogtak. Eleinte lassabban, de elveszítették a fejüket. A férfi erőnek erejével hatolt belé. Annibetisz magatehetetlenül vergődött alatta, s Agaton megrészegülten birtokolta minden mozdulatát. Szinte felöklelte, úgy akarta. A nő magához bilincselte a férfit, körmeit belevájta a húsába. Ezzel elég nagyot rántott kettőjükön, s ugyanabban a pillanatban segítették át egymást a gyönyör kapuján. Annibetisz sikoltva megrángott, míg Agaton felordított. Együtt élveztek el, s csak zuhantak és zuhantak a mélységbe, melybe beletaszították egymást…

Hosszú percekig kapaszkodtak még össze, mire magukhoz tudtak térni a kábulatból. Könnyek szöktek az uralkodónő szemébe, s szerelmesen magához vonta a férfit.
- Szeretlek… - súgta fáradtan és boldogan, azzal lehunyta szemét és meg sem várva a választ, édes álomba szenderült Agaton karjai közt.