Anita - 02 - Tó

Az esetet követően alig tudtam elaludni. Meglepődtem, mennyire felizgatott, mikor az öcsém a mellemhez ért, és meglepődtem azon is, miért nem akadályoztam meg a dolgot. Biztosan a bor is segített, hogy ez a játék elkezdődött köztünk - gondoltam. Másnap reggel már nem voltam ebben egészen biztos, mert teljesen józanul, talán hirtelen szeszélyből elhatároztam, kipróbálom, milyen hatással vagyok a srácra. Csak egy könnyű fehér inget, és egy kis fehér bugyit vettem fel. Figyeltem, hogy reagál, mikor felkeltem őt, az ágyában rázogatva, vagy reggelinél, mikor elé teszem a tojásrántottát. Jóleső érzéssel nyugtáztam, hogy tekintetem elkerülve, kíváncsian fürkészi, hány gomb van nyitva az ingemen fölül, és meddig ér a combomon. A szemem sarkából láttam, hogy igyekszik olyan pozíciókat keresni, ahol láthatja a cickómnak az ingen átsejlő körvonalait, ahogy a reggeli nap besüt a konyhába, vagy próbál belesni a nyílásán. Nem akartam, hogy tudja, de élveztem, hogy izgatom, élveztem, hogy folyton igazgatnia kellett a pizsama nadrágját, de ilyenkor palástoltam a mosolyom.

Az sem volt semmi, ahogyan megpróbált nem a combomra nézni, mikor az ingem felcsúszott rajta. Tudtam, hogy átlátszó a bugyim, de nem bántam, hogy rajtam ismerkedik a női fehérneműk természetével. Én is izgatott voltam, a tükörből láttam, hogy a mellbimbóm is. Talán még a kezem is remegett néha. Még folytattam volna a heccelését, ha nem zökkent ki hangulatomból a javaslatával.
- ... ha elmennénk biciklivel? - nézett rám kérdőn.
- Mit szeretnél? - kérdeztem, mert egy kissé elmerültem a saját gondolataimban.
- Nem bicajozunk egyet? - kérdezte.
- Nem bánom - rántottam meg a vállam, mert nem volt semmi programom aznapra. - Felveszek valamit, és mehetünk. Segíts elmosogatni! - adtam ki a jelszót. Mint kiderült, ezzel egy kissé zavarba hoztam Gabit, mert a pizsama alsója túlságosan is teret engedett hormonjai tobzódásának. Kuncogtam magamban, de nem bántam, amikor a szobámba slisszolhattam, mert így én is ledobhattam az egyre jobban átnedvesedő bugyim.

Elképzeltem a hosszú bicikliutat a dombokon át, és úgy döntöttem, csak egy sortot kapok magamra, hátha ezzel a sanyargatással móresre taníthatom az éledező gonoszt a combom között. Én végeztem hamarabb, így még láthattam a félig nyitott szobaajtóban, ahogy Gabi az izmos fenekére húzza a rövidnadrágját. Sose hittem a biciklikacajban (copyright Allen Parker), és tényleg egész jól tűrtem egy darabig az erdőbe vezető poros mellékutat. Aztán rájöttem, hogy kihagytam a reggeli hisszentést, pedig így nehéz lesz sokáig visszatartanom a hólyagom - morfondíroztam magamban. Öcsi is hasonló gondokkal küszködhetett, mert pár kanyar után pihenőt kért, amit én is gyorsan kihasználtam. Láttam, ahogy elfordul, és megkönnyebbülten ereszti ki a fáradt vizet a tavalyi avarra. Felmásztam a mélyút partjára, letoltam a nadrágom, és lekuporodtam, hogy szemmel tarthassam. Vesztemre, mert amikor Gabi végzett, és megfordult, farkasszemet néztünk. Pontosabban csak majdnem, mert őt nem a szemem érdekelte.

Szerencsémre a sortom nem engedte teljesen szétnyílni a lábam, de így is elég ciki volt, mert a pisilőm nem akarta abbahagyni.
- Mit nézel így? - kérdeztem egy kis ingerültséggel a hangomban.
- Jól tele vagy! - jegyezte meg vigyorogva.
- Reggel elfelejtettem kimenni, de úgy vettem észre, hogy te is - mondtam neki kajánul. - Nincs egy pézséd? - kérdeztem reménykedve.
- Van - mondta, és közelebb lépett, a combom közé sandítva.
- Na, add már! - kérleltem, de már nem zavart annyira, ahogyan a kezem figyeli, amikor lenyúlok, és alaposan megtörlöm magam.
- Nincs rajtad bugyi? - kérdezte hitetlenkedve, mikor látta, hogy felhúzom a sortom.
- Miért? Rajtad van? - vágtam vissza.
- Jézusom, hát még leskelődsz is? - kerekedett el a szeme.
- Nem kell ahhoz leskelődni, látom, amit látok - mondtam, és a dudorodó nadrágja felé biccentettem.
- Megáll az eszem! Azt hiszed, hogy fából vagyok? - kérdezte, és még a később is hitetlenül csóválta a fejét. Pár kilométer után megállt, és felém fordult.
- Egy kicsit leizzadtam. Nem megyünk le itt a völgybe? - kérdezte.
- Miért, ott hűvösebb? - találgattam.
- Háát, igen - mondta, és a bicaját egy kis ösvényre kormányozta.

Én is leszálltam, és a tuskókat kerülgetve, megadóan utána toltam a kerékpárom. A dombon leérve kiderült, hogy tud itt egy tavat, amit tavaly nyáron fedeztek fel a haverjaival.
- Bejössz fürödni? - kérdezte a parton, és már vette is le a pólóját.
- Nincs fürdőruhám - jelentettem ki - nem mondtad, hogy hozzunk.
- Maradj itt, én meg átmegyek a nádas túlsó végébe - mondta vállat vonva, és el is indult.
- És ha jön valaki? - szóltam utána.
- Ide? Soha nincs itt egy lélek se! - kiáltott vissza a válla fölött. - Körülnéztem, és tényleg egyedül voltunk. Csak a bogarak zümmögését lehetett hallani a rekkenő júliusi nyárban. Másodszor is leküzdöttem a szoros sortom, és körülpillantgatva kigomboltam a blúzom, miután ellenőriztem, hogy Gabi a látóhatáron túlra ért.
- Nem mély? - kiáltottam felé aggódva, de ekkor már hallottam is, ahogy az öcsém beletoccsan a vízbe.
- Dehogy! - prüszkölt. - Épphogy a nyakamig ér! - mutatta, és felemelte a kezét.
- Ne nézz ide - kiáltottam, és ösztönösen eltakartam a mellem. Gyorsan begázoltam a vízbe, és egyensúlyoztam az iszapos talajon. Én is belecsobbantam aztán, hogy eltakarjon a víz. Belegondoltam, hogy most megkaptam a büntetésem a délelőtti játékért. Ugyanakkor kezdtem megszokni a kellemes bizsergető érzést, ahogyan a tó akadálytalanul a lábam közé nyomul, és semmi sem szorítja le a melleimet. Gabi is tudta, hogy utálom a fürdőruhám, de azt álmomban sem gondoltam, hogy nélküle is lehet...
- Na, mit szólsz? - kérdezte.
- Egész klassz így meztelenül! - mondtam neki, mikor közel sodródtunk egymáshoz. - Gabi felfeküdt a tó felszínére, és átadta magát a víz felhajtó erejének. Biztosan a hideg miatt, de a fütyköse alig volt látható.

A szemét behunyta, így jól szemügyre tudtam venni. Ártatlanul paskoltam egy ideig a vizet, aztán megjött a bátorságom.
- Megmutatod? - kérdeztem.
- Mit? - fordult felém.
- Hát, amit csinálsz, ahogyan úszol a vízen, és nem kell csapkodnod - válaszoltam.
- Csak feküdj fel a vízre, és hajtsd hátra a fejed! - irányított.
- Tartasz? De közben tartsd csukva a szemed! - figyelmeztettem fölöslegesen, mert úgysem tudtam ellenőrizni, mit csinál közben. Nézi-e a szőröm, vagy a fehér melleimet. Én is becsuktam a szemem, és kifeszítettem a testem, ahogyan az öcsém mondta. Éreztem, hogy keze a derekamon van, aztán elengedett, és csodák csodája ... lecsuklottam.
- Maradj úgy, ha mondom!
- Megijedtem - prüszköltem.
- Ne félj, itt vagyok - nyugtatott. - Újra behunytam a szemem, és kipróbáltam a dolgot. Kitolta fenekem, és most nem zavart annyira, hogy ő is itt van, fogja a testem, elvégre ő is meztelen, egyformák vagyunk. Nem bántam, hogy a víz fölé mered a mellbimbóm, és érzem a kezét a fenekemen. Mikor elengedett, azt is hihettem, hogy egyedül vagyok ezen a nagy zöld tavon.
- Sikerült - örvendeztem, és nyomtam egy puszit az öcsém behunyt szemére, mikor végre fennmaradtam. - Tudok lebegni!
- Hát persze, nem olyan nagy kunszt - hűtött le, és odébb úszott. Lebukott, és elvesztettem szem elől. A következő pillanatban összekaptam a lábaimat, mert közé furakodott valami. Gabi volt az.

A nyakába emelt, és hangosan kifújta a vizet.
- Jesszusom, de megijesztettél! - kiáltottam. Zavart, hogy tök meztelenül ülök a vállain, és a csupasz puncim a nyakának feszül. Lenyúltam, hogy megtámaszkodjak a mellkasán. Ha akkor félrefordítja a fejét, egyenesen az arcába nyomódik a mellem. Felegyenesedtem, körülnéztem, de senki nem volt a közelben, aztán lecsusszantam. Úszkáltunk egy darabig, aztán meguntam, pedig a víz melegebb volt, mint a Dunában.
- Nincs törülközőnk - szontyolodtam el, ahogyan a part felé fordultunk.
- Hamar megszáradunk - jelentette ki Gábor.
- Te ott, én meg a saját helyemen! - mondtam neki.
- Oké, oké - nyugodott bele a dologba. Kiértem, és elhevertem a füvön.
- Kár, hogy a strandon mindig abban a szörnyű ruciban kell fürödnöm - szóltam át neki egy kis idő múlva.
- Gondolod? - kérdezte - Egy csaj a múltkor mutatta meg a nudi szakaszt a parton - büszkélkedett.
- Hé, nem is mondtad, hogy nudizol! - És különben sem látszik rajtad - gondoltam vissza a fenekére, és hasra fordultam, hogy az enyém is megszáradjon.
- Ááá, új a dolog.
- Így otthon is tudnánk napozni, ha nem leselkednél mindig - mondtam neki egy kis gondolkodás után. - Kitaláltam, hogyan.
- A kertben nudiznánk? Az szuper lenne! - lelkesedett. - Áthívom Évit is!
- Hé, hé, lassan a testtel! Még jó, hogy nem szólsz mindenkinek! - dohogtam.
- Na jó, de ma kipróbáljuk! - kérlelt, és már el is kezdett öltözni.
- Várj egy kicsit, én még nedves vagyok - mondtam, és egy kicsit széttettem a lábam, mert ott voltam a legnagyobb lemaradásban.
- Majd vigyázz a seggedre, mert az nagyon fehér! - mondta, de ezt hangosabban hallottam, mert ekkor már ott állt fölöttem.
- A tiéd is! - mondtam durcásan.
- Jól van, na. Amúgy jó fej vagy! - jegyezte meg átmenet nélkül. - Nem is értem, hogy egy ilyen klassz csaj, mint te, miért nem kelti fel az itteniek figyelmét... - csóválta a fejét, és látszott rajta, hogy csak félig gondolta viccesen a dolgot.
- Te viszont állandóan utánam koslatsz! - korholtam.
- Na hallod! - nem tudod, milyen szexi tudsz lenni azokban a kis rucókban.
- Igen? - vontam fel a szemöldököm, miközben lassan felemelkedtem a fűről. - Fordulj el, amíg felöltözöm. - A csupasz fenekemre húztam a nadrágom, és belebújtam az ingembe
- Melyik tetszik? - kérdeztem, amíg a széles hátát nézve igazgattam a sörényem.
- Az a kis... - Szerintem te ezt jobban tudod! - vágta ki magát, és talán igaza volt, ahogy visszagondoltam a reggeli játékra.