Történetek
a a
2010.06.28 | I.Moncsi | Hetero | Megtekintések száma: 6615
Angyali szerető
Egy fárasztó nap után szomorúan indultam haza. Aznap volt egy éve, hogy először találkoztam életem nagy szerelmével. Ahogy a ház közelébe értem – mint ahogy azóta minden nap- szememmel végigpásztáztam a parkolót. Tudtam, hogy úgysem fogok látni semmit, de már úgy belém ívódott ez a mozdulat, hogy nem tehettem ellene semmit.

Ekkor hirtelen nagyot dobbant a szívem, mert megpillantottam egy ismerős fekete autót. A rendszámát ugyan még nem láttam, de nyugtattam magam, hogy ez nem lehet az Övé! Olyan messziről nem jön még egyszer ide. Az eszemmel tudtam, hogy Őt oda köti minden, engem ide, ezeket feladni nem tudjuk, bár azért idővel én mobilabb tudtam volna lenni, ha kell, a távkapcsolatról pedig azt gondolta nekem nem elég. Tudta, hogy szeretem, tudtam, hogy szeret, de ennyi. Hónapok óta nem beszéltünk, azért, hogy talán így könnyebb felejteni. Csak remélni mertem, hogy ez neki jobban megy, mint nekem.

Próbáltam kiűzni a fejemből a negatív gondolatokat, közben megkíséreltem a táskám mélyéről előhalászni a kulcsomat. Mikor meglett, felpillantottam. A kapu előtt toporgó, lehajtott fejű férfiben felismertem Őt. De csak egy pillanatig láttam, hisz szememből ömleni kezdett a könny. Amikor odaértem, szó nélkül megálltam előtte. Lassan felemelte a fejét, rám nézett. Döbbenten tapasztaltam, hogy Ő is sírt. Nem szólt semmit, csak adott egy puszit a számra, és szorosan magához ölelt. Úgy kapaszkodtunk egymásba, mint két fuldokló, akiknek ez volt az egyetlen esélyük az életben maradásra. Hisz így is volt. Külön-külön csak vegetáltunk, a másik nélkül semmik voltunk.

Ahogy valamennyire csitult a sírásunk, láttuk, hogy az emberek megbámultak, és nagy ívben elkerültek minket. Kibontakoztam a karjaiból, kézen fogtam, és szótlanul felvittem a lakásba. Tudtam, hogy beszélnünk kell, tudtam, hogy iszonyú nehéz lesz.

Főztem egy kávét, a redőnyt kissé leeresztettem, hogy kellemes, meghitt félhomály borítsa be a szobát. Leültünk a kanapéra, egymástól kissé távolabb, hogy lássam Őt. Tekintetemet rá emeltem, és vártam, hogy beszéljen.

Elmondta, hogy ugyanazt érzi, mint én, ugyanannyira szeret, és nélkülem ugyanúgy szenvedett, mint én nélküle. Azt hitte azonban, hogy az idő majd enyhít a fájdalmán, de nem így történt. Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, úgy erősödtek az érzelmei, és vele együtt nőtt a fájdalom. Képtelen volt enni, aludni, dolgozni. Mikor már végképp nem bírta tovább, eljött. Nem szólt előre, nem tudta itt mi vár rá, én hol vagyok, mit csinálok, hogy érzek. Csak remélt. Költözni még mindig nem tudtunk, de a semminél az is több, ha hétvégeken egymáséi lehetünk. Én a kezdetekkor ezt javasoltam. Sokáig tartott, míg Ő is így gondolta, de megérte várni, hisz ezzel életem legnagyobb álma, vágya vált valóra.

Bár még mindig sírtam, de szememet le nem véve róla óvatosan közelebb húzódtam hozzá. Végül az ölébe kuporodtam, mint aki menedéket keres. Ahogy lassan simogatta a hátam, úgy lettem egyre nyugodtabb. De a nyugalom mellett egy másik érzés is kezdett mocorogni bennem.

Megfordultam az ölében úgy, hogy szembe kerüljünk egymással, és percekig csak néztem ezt a számomra oly csodálatos arcot. Emlékezetembe akartam vésni minden pillanatot. A szívem szakadt meg érte, ahogy láttam, hogy mióta nem találkoztunk, hogy megszaporodtak a ráncai a szeme körül, és az ősz hajszálai. De igazából csak azért fájt, mert hűen tükrözték a szenvedéseit. Engem viszont ezekkel együtt is megbabonázott, és nem is akkor, hanem már nagyon-nagyon régen. Kellett nekem, és ezen ezek a külsőségek semmit nem változtattak. Ahogy a szemébe néztem, végtelen nyugalom lett úrrá rajtam, mert az újra mosolygott.

Két kezem közé fogtam az arcát, apró puszikat adva minden egyes ráncra, mintha ezzel kisimíthatnám őket! Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal, csak puszilgattam, simogattam az arcát, csókolni való vastag ajkát. Ekkor megfogta két kezem, egyenként megpuszilta az ujjaimat. Mikor elengedett, kezemmel a tarkóját kezdtem cirógatni, és tudtam, hogy látta szemeimben a vágyat. Újra közelebb hajoltam, és birtokba vettem a száját. Először lassan, érzékien, majd egyre vadabbul, a legmélyebb zugot is bejárva játszottak nyelveink. A hajába túrtam, míg Ő újra a hátamat simogatta. Egy lélegzetvételnyi ideig ismét eltávolodtunk, de csak addig, míg megszabadított a blúzomtól. Egyik kezével közelebb húzott, a másikkal a melleimet simogatta, miközben szájunk ismét egymásra talált. Az ölemmel közelebb csúsztam hozzá, éreztem, hogy mennyire kívánt. Közben gombolni kezdtem az ingét, de annyira türelmetlen voltam, hogy kis híján leszaggattam. Kezemmel már éreztem, de meg is kellett nézzem azt, amit már kitapintottam: férfiasan szőrös mellkasát. Egyszerűen imádtam nézni, őrületesen izgatott, képtelen voltam betelni a látvánnyal. Simogattam a mellkasát, hasát, izgattam a mellbimbóit, közben teljesen benedvesedett ölemet mozgatni kezdtem az ágyékán, és egy halk nyögés hagyta el a számat. Ennyire még soha nem kívántam senkit! Közben Ő sem tétlenkedett, kikapcsolta a melltartómat, majd végtelenül lassan levette rólam. Tágra nyílt szemmel figyelte az előbukkanó hatalmas halmokat. A kezébe vette őket, körbesimogatta, nyalogatta, csókolgatta. Az őrületbe kergetett azzal, hogy a bimbókat szándékosan kihagyta. Egyre jobban ziháltam, az ölem irtózatos iramú táncot járt kemény ágyékán, mikor végre megkönyörült rajtam. Melleimet még mindig fogta, de benyálazta a mellbimbóimat, és a hüvelykujjaival lassan, körkörösen simogatni kezdte őket. Eszméletlenül jó érzés volt, nem is bírtam tovább, mélyen a szemébe nézve, a nevét sóhajtva élveztem el.

Magához vont, megölelt, apró csókokkal borította be az arcomat, míg várta, hogy a gyönyör első hulláma csituljon. Majd kibontakoztam az öleléséből, lehúztam a szoknyám, már csak egy pici csipkés bugyi volt rajtam. Óvatosan a kanapéra fektettem, és Őt is megszabadítottam a nadrágjától. Fölé ültem, megcsókoltam. Majd elhagytam a száját, de csak azért, hogy arcát végigcsókolva eljussak a fülcimpájáig. Számba vettem, lassan szopogatni kezdtem. Mélyet sóhajtott. Ekkor kicsit felemelkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni, amely már szinte fekete volt a vágytól. Majd még mindig a szemébe nézve, melleimmel cirógatni kezdtem a mellkasát. Most már képtelen volt tovább nyugodtan feküdni, a hátamat, fenekemet kezdte simogatni. Feljebb húzott, két kezébe fogta melleimet, nyalogatni, szívogatni kezdte. Már én is alig bírtam magammal, de most Őt akartam kényeztetni, így elhúzódtam tőle, végigcsókolva testét, kezdtem lejjebb haladni. Közben kezeimmel, ahol értem, simogattam. A köldökénél szándékosan lassítottam kicsit, mintegy visszaadva az édes kínt, amit nem sokkal előtte Ő okozott nekem. Majd újra elindultam, menet közben megszabadítva utolsó ruhadarabjától is, melyből szinte előugrott akkorra kőkemény farka. Felnéztem, láttam, hogy engem nézett, szemei szinte könyörögtek, hogy vegyem a számba, de még nem!

Körbesimogattam, körbecsókoltam meredező péniszét, majd lábait széttárva, combjai belső felét kezdtem nyalogatni lentről felfelé, a végén nyelvemmel épp csak megérintve heréit. Egyre mélyebbeket sóhajtott, végül én is megkönyörültem rajta. Heréit óvatosan simogatva a tövétől a hegyéig lassan végignyalogattam a farkát. Nyelvemmel a makkján körözve még felnéztem rá, mielőtt a számba vettem. Erre egy mély nyögés kíséretében egy alig hallható igen hagyta el ajkát. Lassan, óvatosan ízlelgettem, mielőtt mélyebben magamba engedtem volna. Csak a számmal ingereltem, hol lassabban, hol gyorsabban fel-le mozgattam rajta a fejem. Időnként szívtam farkán egyet, hogy utána picit megint csak a makkot nyalogassam. Istenem, magányos éjszakáimon hányszor elképzeltem, hogy így kényeztetem. Tudtam, hogy mennyire szeretné! És most végre itt van, megtehetem vele azt, amit álmaimban elképzeltem. Akár a számmal eljuttattam volna a csúcsra, de Ő másképp gondolta.

Felült, majd hanyatt fektetett a kanapén. A szemembe nézett, figyelte a reakcióimat, és szinte kínzóan lassan elkezdte lehúzni rólam a bugyit, majd finoman megsimogatta teljesen elázott puncimat. Ösztönösen szétnyitottam lábaimat, hogy minél jobban hozzám férjen. Rám feküdt, de várakozásommal ellentétben még nem hatolt belém. A szerelemmel csordultig telt lelkemnek végtelenül jót tett ez a pár perc nyugalom, míg csak öleltük egymást. Majd felemelkedett, és testemet végigcsókolva elért végre a combjaim közé. Kezével széthúzta nagyajkaimat, és végignyalta teljesen nedves puncimat. A gyönyörtől megremegtem, elakadt a lélegzetem, és csak annyit tudtam sóhajtani, hogy még. Ekkor nyelvét amennyire csak tudta, hüvelyembe vezette, majd ki-be mozgatta, őrületes kéjt okozva ezzel. Aztán feltérdelt, és ujjaival hatolt belém. Lassan, majd egyre gyorsabban ujjazni kezdett, közben felváltva melleimet csókolgatta. De mielőtt újra elélveztem volna, megfogtam a kezét. Szavak nélkül is értette, hogy nem tudtam tovább várni! Szeretkezni akartam vele! Ekkor végre belém hatolt. Mennyei érzés volt, ahogy teljesen kitöltött, hogy végre magamban érezhettem, hogy teljesen eggyé váltunk. Majd mozogni kezdett bennem, előbb lassan, majd egyre őrültebb tempót diktálva. Két kezével felemelte magát, hogy lássuk egymást közben. Majd egy pillanatra kicsusszant belőlem, de csak hogy az oldalamra fordítson, és hátulról hatoljon belém. Szinte hihetetlen, hogy honnan tudta, hogy ez a kedvencem! Miközben észveszejtő gyorsasággal mozogtunk, kezével lenyúlt, és megérintette hatalmasra duzzadt csiklómat. Simogatni kezdte, miközben én melleimet izgattam. Egy pillanatra kinyitottam a szemem, és csak akkor vettem észre, hogy pont a gardróbszekrény tükrével kerültünk szembe! Pillantásunk találkozott, hihetetlen izgalmas látvány volt! Nem is bírtam tovább, egy hatalmasat sóhajtva ismét elélveztem.

Egy kicsit megpihentem, de éreztem, hogy mozdulatlanul, de keményen még mindig bennem volt. Kibontakoztam az öleléséből, és újra a hátára fektettem. Most már nem kínoztam, hiszen Ő már kétszer kielégített, most Ő következett. Rövid simogatások után újra számba vettem, kezemmel segítve igyekeztem eljuttatni a csúcsra. Nem kellett sok hozzá. Egyre hangosabban zihált, ahogy mind gyorsabban vertem, és erősebben szívtam a farkát. Majd mikor éreztem, hogy közel van az elélvezéshez, egyik kezemmel a heréi alatti érzékeny pontját kezdtem masszírozni. Pár pillanat múlva teste megfeszült, és hatalmasat élvezett a számba. Szerszámát nem engedtem el. Időnként meg-megpuszilva vártam, míg elernyedt. Akkor testére helyeztem, óvatosan mellé feküdtem. Egy apró puszit nyomott az orrom hegyére. Nem volt szükségünk szavakra, a tekintete mindent elmondott. Majd végtelen nyugalomban, kielégülve, egymás karjaiban aludtunk el.
Hasonló írások
Hozzászólások
(3) Dionsyia
2010-06-28 13:01:43
Hát, nekem ez picit rózsaszín... ha érted mire gondolok. Az érzelmek leírása jó, csak nekem túl sok egy kicsit belőlük. De ez azért van nyilván, mert én más vagyok.
"Úgy kapaszkodtunk egymásba, mint két fuldokló, akiknek ez volt az egyetlen esélyük az életben maradásra. Hisz így is volt. Külön-külön csak vegetáltunk, a másik nélkül semmik voltunk. "

Ebben én nem hiszek, mert aki nem érzi magát egyedül is egy önállóan erős embernek, az mindig függeni fog és túlontúl kapaszkodni a másikba.

Az ilyen percekig sírós-ölelős viszontlátás meg szerintem csak a filmekben van - azt hiszem... Sírjanak, de akkor rövide, csak ölelkezzenek némán de hosszan

De ezek csak az én "nyavalyáim" - ettől eltekintve jó az írás, a belső történések leírásával közel hozod a karaktereket az olvasóhoz.
Írj még.
Dio
(2) Szivacs
2010-06-28 11:34:30
Plátói pornó.
De , még így is kiemelkedik a hétköznapi 'normából'.
(1) Mellesleg
2010-06-28 00:00:00
Mellesleg mi a véleményetek erről a történetről?
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
Hasonló írások
Ajánlott oldalak