Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Angyali szerető 1. - 2.

Ketiere Májusi, verőfényes nap köszönt, amikor épp a Perett családhoz igyekezett. Kevés pénzből gazdálkodott, és különben is szeretett gyalogolni. A kocsik zaja, egy dugóba szorult, sárga taxi tülkölő hangja, egy gólyalábas bohóc, nyakába akasztott táblával, és az öltönyös, aktatáskás, jól fésült emberek, mind-mind, hozzátartoztak a városhoz. Áramlottak, hömpölyögtek végtelennek látszóan, akár a városnegyed illata, ami jellegzetesen lengte körbe a felhőkarcolókat.  Néha felismerhetővé vált a kínai büfék, vagy a drága, ötcsillagos éttermek konyháiból kiáramló ételszag, és az öböl felől érkező sós illat is.
Miután célhoz ért, gyalogolhatott fel a hetedik emeletig, ami éppen olyan kopottnak tűnt, mint az alatta lévők. A felvonó nem működött, az enyészet kezdte eluralni a háztömböt. Enyhén lihegett mire becsengetett, haját gyorsan megigazította, hátát kihúzva várta, hogy ajtót nyissanak neki. A folyosón egy lélek sem járt, szellemépület - sóhajtotta magában, és szerencsésnek érezte magát, amiért New York szebb negyedében, egy nagy ablakos, tágas lakásban lakhatott. Persze ott is gyökértelenül érezte magát, aminek az oka, hogy a szülei rég meghaltak egy autóbalesetben, és más hozzátartozója nem maradt.
Ketie öt perc után feladta, kivágyott, vissza a forgatagba, nyomasztotta a csend, és a dohszag, már menni készült, amikor odabentről panaszos gyermeksírás ütötte meg a fülét. Női ösztöne azonnal riadót fújt, rángatni kezdte az ajtót, semmit nem segített, kiabálása talán a picit is megijesztette. Vett egy mély levegőt, próbált nem pánikba esni, majd lélekszakadva rohant lefelé, hogy előkerítse a házmestert.
- Kinyitjuk angyalom, nem kell félni. Ezekben a lakásokban furcsa figurák laknak, készüljön fel a legrosszabbra. Alkoholisták, munkanélküliek, bevándorlók. Csürhe. Szaporodnak, akár a patkányok! - forgatta a szemét az öreg, amikor a kulcscsomón kereste a megfelelőt. A gyerek folyamatosan bömbölt, Ketie alig bírta kivárni, hogy végre bent legyenek.
Sokkoló látvány fogadta őket odabent, a bébi magában rúgkapált az ágyában, az édesanyja, az alkoholista Mary holtan feküdt a szoba küszöbén, halántékán rászáradt vér. Szeme kidülledve, arcára furcsa grimasz fagyott. Ketie nagyot sikoltott, amikor az üveges szemekre meredt, és nem tudta, hogy a hátborzongató dolog, milyen különös dolgokat von majd maga után.
A házmester a fejét fogta, nem elég, hogy rengeteg bérlő tartozott, még a rendőrséget is ki kellett hívnia. Ketie, ahogy valamelyest magához tért, a csecsemőhöz sietett, karjába véve a csöppséget kezdett pelenka után kutatni, majd miután tisztába tette, azonnal a konyhába sietett. Szerencsére talált némi tápszert, remegő kézzel forralta hozzá a vizet. A kicsi közben a melléhez simulva feküdt, a lány ringatta, csitította, ahogy tudta.
– Ne sírj kicsim, a mamád most nem jöhet. Messzire utazott, nagyon-nagyon távolra. Ketie szívébe már ekkor kezdett valamiféle melegség költözni, anyai érzés. A bébi finom és puha volt, a szíve szélsebesen vert. Ketie nem emlékezett később, hogy bírta ki a kihallgatást. Amikor a gyámügyet akarták hívni a rendőrség emberei, ő azonnal bemutatta az iratait, és mivel a családsegítőnél dolgozott megengedték, hogy a kicsit ő vigye a menhelyre majd.
– Hölgyem, autóval van? Vagy hívjak egy taxit? – kérdezte egy megnyerő külsejű, harmincas, civil ruhás nyomozó.
– Nem köszönöm, majd sétálunk! – vágta rá azonnal Ketie, mivel egy árva fitying sem lapult a zsebében. A kevéske pénzét nagyon be kellett osztania, épp ezért, ha nem kellett vennie semmit, sosem hordott magánál készpénzt, így rengeteget megspórolt.
–  Elviszem szívesen, várjon egy kicsit, azonnal végzünk a kollégákkal és nem kell gyalogolnia.
–  Én… –  kezdte a lány, de a kék szemek parancsolón és erőt adóan csillogtak.
–  Hát jó, megvárom. - A férfi bemutatkozott, Alexnak hívták, Ketie pedig egy idióta pukedlit csinált viszonzásul, mielőtt lementek a parkolóba. A kicsi édesdeden gőgicsélt, a tápszertől jóllakottan, és elpilledve pislogott. A férfi egy  kisebb bőröndben vitte utánuk a gyerek ruháit, amit sebtiben ketten összekapkodtak. És még egy plédet, a cumisüveget, pelenkát. Ketie óvatosan ült be a zsaru autójába, a gyereket úgy szorítva magához, mintha tőle várna a remegése csillapodását.
– Akkor hová vigyem? - kérdezte a férfi, miközben a visszapillantó tükröt úgy fordította, hogy hátra lásson a lány arcára.
- Nem is tudom, ma a hivatal már délben bezárt, mivel Péntek van - pillantott az órájára a lány. – Azt hiszem, talán hazavinném a csöppséget és majd otthon lejelentem a csecsemőotthonnak, hogy Hétfőn beviszem a kicsit.
– Maga akar gondoskodni egy idegen gyermekről? - kérdezte a zsaru meglepetten.
– Igen, én…Egyedül élek, és hétvégén nincs semmi dolgom. Nem lesz belőle gond.
– Rendben.
Ketie bemondta a lakásának a címét és nem tudta, miért érzi magát annyira furcsán, ha a hétfői napra gondol. Már akkor fájt neki, hogy a csecsemőt ki kell adni a kezéből.
Meglepően hamar odaértek a lakása elé, lány az elmélázásából akkor ocsúdott, amikor a férfi kinyitotta neki az ajtót.
– Nagyon köszönöm Alex a kedvességét– mondta halkan, mivel közben a kicsi édesdeden elaludt a karjaiban, azt sem érzékelve, hogy a forgalom zaja mekkora. Ketie ki akarta venni a bőröndöt a férfi kezei közül, de az, határozottan megrázta a fejét.
– Nem! Felmegyek önnel. Csak nem képzeli, hogy hagyom, hogy a kicsit is és a bőröndöt is maga cipelje? Ahogy nézem a kis vasgyúró egy sózsák – vetett a bébire egy távoli pillantást Alex.
Ketie nem tehetett semmit, nemsokára a kopott falú liftben állt harmadmagával, felfelé a hatodikra.
A kulcsot a lány a száztizenhármas számú lakás előtt, csak nagy sokára lelte meg a kabátzsebében, közben a félig nyitott fekete retiküljéből minden a földre pottyant.
Ekkora szerencsétlenséget! - gondolta Ketie pánikba esve. 
Amikor Alex lehajolt, hogy összeszedje a holmikat, Ketie erősen elpirult, mert a rúzs és a rágógumi, és más egyebek mellett tampon és óvszer is hevert a földön. Alex miközben az óvszerért nyúlt, halkan megköszörülte a torkát, és Ketie fogadni mert volna, hogy mosoly szikrája villant meg a szemében.

Alexnek tetszett a lakás, a zöld növények, belmagasság és száraz épület, de a gyéren berendezettsége már nem annyira. A nappaliban egy kristálycsillár adott hírt arról, hogy valaha gazdag, tehetős emberek éltek a falak között, a lány viszont szemmel láthatóan nem ehhez a körhöz tartozott. A nyomozó ki sem nézte volna Ketieből, hogy mindennapos szex kapcsolatokat létesít, hogy olyan, akinek minden eshetőségre tele van a táskája óvszerrel. Alex azt hitte, a lány a fiatalságával és madonnaábrázatával, valamiféle romlatlanságot képvisel, de újra csak csalódnia kellett, mint már a nőkben olyan sokszor. Nem mintha a tisztesség lett volna neki a legfontosabb, vagy az ártatlanság. Annyi alkalmi kapcsolata volt, hogy a számát sem tudta. Rengeteg nővel feküdt már le, hiszen a külseje, a testi adottságai kivívták a női nem figyelmét, de igazi, őszinte lánnyal nem hozta össze a sors az utóbbi hónapokban.  Alex épp ezért nézte a kisbabát elmélázva és azért is, mert eszébe jutott a sajátja. Az a gyerek, akit sosem tudott felnevelni,   az a kis utód, akit örökre el akart felejteni, és akinek az anyja, az egyetlen értéket jelentette az életében. Nem akarta, hogy fájjon neki a múlt, ami egy időre emberi ronccsá tette és csak a jó Istennek köszönhetően mászott ki a sötét veremből, bár olyan, mint előtte, már sosem lett. Magán viselte egy tragédia lenyomatát, aminek a súlya, húzta le a lelkét. Az erős, eltökélt szándékú, a csodákban és a boldogságban hívő ember meghalt, maradt helyette egy űzött vad, aki a munkájába menekült, aki már nem hitt a boldogságban, és aki majdnem elfordult Istentől is.
Ketie kissé szégyellte a szegénységét, az árvaházból, ahonnan kikerült, nem kapott hozományt, sem anyagi segítséget, éppen elég sokáig ette az állam pénzét.  Mindig hálásan gondolt a nevelőire, akik tanították és megpróbálták neki a helyes utat megmutatni. Már az is óriási segítség volt, hogy az egyik nevelő, aki hosszabb időre Európába utazott, átengedte neki a lakást ingyen és bérmentve, csupán tisztán kellett tartania. Ez nagyon jól jött, mert abból az alamizsnának is kevés összegből, amit a családsegítő a számlájára folyósított havonta, bizony bérleti díjra már nem futotta volna.
– Megkínálhatom egy kávéval? – kérdezte Ketie zavarában, miközben a nappaliban álldogált az alvó kicsivel a karjaiban.
–  Á, ne fáradjon, már megyek is – szabadkozott a férfi – miközben lassan végigjárt a tekintete a fehér zsalugátereken, a lenge függönyökön, a franciás berendezésen. – Tegye le a kicsit, és pihenjen le maga is, azt hiszem, rá fér önre egy kis szunyókálás.
– Ő azonnal, csak... – Ketienek eszébe jutott, hogy nincs hová letennie a bébit, nem hoztak el se babakocsit, se bébihordót, se a kiságyat!
– Igen? – nézett fürkészve a szemébe a nyomozó.
– Nincs kiságyam. Nekem egy matracom van csak és... –  Ahh, értem. – csóválta a fejét Alex. – Akkor kénytelenek leszünk a kicsit bevinni már hétvégére is a menhelybe.
– Ne kérem, ne! Nem akarom!
– Ketie. A kicsi nem az öné, és...
– Nem adom a többi kis szerencsétlen mellé, hogy ott sírjon! Mindössze két nevelőre jut ötven gyermek! Én pedig ráérek, hát nem érti? Velem jobb helyen van! – Ketie kikelt magából, elfeledkezve mindenről.
Alex csak állt és nézett. A tüzet bámulta, ami a lány szemében lángolt. A védelmező anyai ösztönt csodálta, ahogy a fiatal teremtésből feltört. Kissé gyanús is lett neki. Elvileg Ketie talált rá a csecsemő anyjára holtan, a részeges Maryre. De vajon baleset volt-e az asszony halála? Vajon a lány valóban akkor érkezett, amikor az asszony már halott volt?
Ketie meghökkent, Alex közelebb lépett hozzá, majd teljesen elé. Ott magasodott előtte, a finom illatú arcszeszével, a magas, izmos testével, a széles vállával, a fekete bőrkabátjával. A kék szeme, akár az óceán kéklett, így nem csoda, hogy amikor az erős keze az álla alá nyúlt, felemelve azt maga felé, egész testében remegni kezdett.
– Miss Ketie! Nyomatékosan megkérem, mint a nyomozás vezetője, hogy az ügy lezárta előtt ne hagyja el a várost! Azon kívül, nyugodjon bele abba, hogy a kicsit beviszem az intézetbe, mert önnél nincs megfelelő körülmény, nincs kiságy ahová a csöppséget lefektetheti. Továbbá, abban sem vagyok biztos, hogy egy magaféle, megfelelően el tud látni egy bébit. Tudja, nincs semmiféle bizonyíték a balesetről, akár gyilkosság is lehet a háttérben. Egy őrült nő is lehetett, aki meg akarta szerezni egy csecsemőt. Az asszonyok meg tudnak bolondulni egy gyermekért. Nem igaz?
A lány, csak lassan fogta fel, amit Alex mondott. A vádat! A férfi őt is lehetséges gyanúsítottnak tartotta. Megfordult vele a világ, lába egészen elgyengült, szája széle megrándult, és legszívesebben felképelte volna a nyomozót.
–  Miért nem hisz nekem? – kérdezte Ketie kitágult pupillával és egyet hátrafelé lépve, hogy megszabaduljon a férfi bűvköréből.
– Nem mondtam, hogy nem hiszek, csak mint lehetséges gyanúsított, el kellett mondanom mindent. Jöjjön, megyünk az intézetbe, még sok dolgom van ma!
– Ne vigyük oda, én szeretnék rá vigyázni, annyira édes. Kérem.
– Akkor egyedül viszem, adja!
– Neeee!
– Miért? Egy indokot mondjon nekem. De értelmeset!
– Mert árva voltam, és vagyok! Intézetben nevelkedtem!Tudom milyen, amikor vágyunk anyára, apára, de nincs aki megöleljen! – Alexet némileg meghatotta a lány sírása, ami miatt a csecsemő is felriadva sírva fakadt.
– Kérem –  mondta a lány hüppögve. –  Hadd maradjon velem a kicsi! Mindent megteszek, amit csak akar. Kérjen cserébe bármit, csak ne vigyük intézetbe, ahol majd magányosan sír a többi kicsivel együtt! – Alexnek egész megfájdult a feje. Gondolkozott mit tehetne, sétálgatott míg töprengett, majd magát is meglepte a döntése. Nem is tudta ekkor még mire vállalkozik.
– Jól van, legyen! A gyerekkel maradhat, de csak, és kizárólag házi őrizetben. Én magam fogok magukra vigyázni. És, ha már így felajánlotta, melegíthet majd egy  éjjel, bár nem szeretem  az olyan kis naivnak tűnő ribancokat, akik marokszámra potyogtatják az óvszert a táskájukból. De gondolom gyakorlott, én majd csak fekszem míg ön kényeztet engem. Rendben? Akkor mehetünk? –  Ketie megdöbbent, de a férfi már újra felemelte a sporttáskát és az ajtó felé indult.
2.
A lány talán nem is akarta meghallani a sértést, de már bánta, hogy a kilenc éves Robbitól - akinél egy nappal előbb járt-, elkobzott óvszereket a táskájában hagyta. A kisfiú a zsebpénzéből vásárolta a felnőtteknek való dolgot, kíváncsiságból és fogadásból, egy automatát kifosztva. Mivel Ketienek jobb nem jutott eszébe, nyalókát ígérve cserébe, elvette az összest. A fiú állami gondozásból került nevelőszülőkhöz, havonta látogatta, és minden alkalommal beszélgetettek négyszemközt is. Jelentést kellett tennie a fejlődésről és arról is, jól érzi-e magát a kihelyezett családnál, ahol több gondozott gyermek is nevelkedett.
Amikor Ketie újra beszállt a nyomozó autójába, megfordult a fejében, hogy elmondja a dolgot Alexnak, de még sem tette, nem tartotta annyira fontosnak. Miért is kellene magyarázkodnia,  hiszen alig ismerik egymást.
– Hová megyünk? - kérdezte kis idő után, a város azon részéhez értek, amit egyáltalán nem ismert.
– Hová mennénk –  felelte a férfi komótosan –  hozzám. - A városközpontot elhagyva egy előkelőbb negyedbe hajtottak, ahol csak kevesen engedhettek meg maguknak lakást. Olybá tűnt, mintha a nagyváros nem is létezne, alacsony, fehér kerítésű udvar előtt állította le a motort Alex. Furcsa érzés rohanta meg Ketiet, ismerős-idegennek tűnt minden.
– Megérkeztünk, itt fog hétvégén lakni a kicsivel és velem! – A házat szépen nyírt fű vette körbe, gondos kézre vallott, mégis, az egész környezet túl otthonosnak tűnt egy magányos férfi számára. Ez az érzés, csak erősödött Ketieben, amint a gyereket magához szorítva belépett a barátságos, egy szintes épületbe. Faborítású lambéria fogadta, a felület a szekrényeken, a konyhapulton és a felfelé vezető lépcső fokain és korlátján is  visszaköszönt. Meleg fészek benyomását keltette, akár a hófödte csúcsok között a legbarátságosabb extra-menedék. A lány azonnal beleszeretett a környezetbe, a férfihoz nagyon is illő vad nyerseségbe, ami mégis otthonosabban hatott minden másnál, ahol  addig megfordult.
– Igazán, nagyon szép önnél - jegyezte meg, amint a fehér szőnyegekre pillantott, a fenyő bútorokra, majd feltérképezte a nap-sárga függönyöket is, amik a meleg otthonosságot tovább fokozták. Valami miatt Ketie azt hitte a férfi csupa bőr, és króm berendezésű lakásban él, de a kellemes csalódásnak rendkívül örült.
– Az emeleten jobbra van a gyerekszoba. Tegye le a kicsit, és jöjjön le, összedobok egy ebédet. – Ketie elámult, nem gondolta, hogy a férfinál gyerekszoba is van! Megrökönyödését megpróbálta nem kimutatni, de meghökkenését Alex nagyon is jól látta. A lány arca nyitott könyvként olvastatott magáról, nem tartozott a rafinált, pókerarcú nők közé.
Ketiet a gyerekszoba falai kékre festetten várták, egy kisfiú lakott ott régebben.  Miután lefektette a kicsit, végighúzta az ujját a fehér bútorokon, a hozzátartozó pelenkázón és nem talált por réteget, bizonyára egy takarítónő tartotta rendben a helyiséget. Kíváncsian bekukucskált a szekrényajtó mögé is, ahol talált pár gyerekruhát és más egyebet, mintha az anya nem vitt volna semmit el abból, ami kell a gyereknek. A kislány addigra édesen szuszogott a gyerekágyban, így Ketie nyitva hagyta az ajtót majd lesétált a földszintre, ahonnan ínycsiklandozó illatok szálltak felé, amitől korogni kezdett a gyomra, és rájött mennyire nagyon éhes. Fogalma sem volt mit eszik, keleti étel lehetett, tartalmazott húsdarabokat és zöldséges szószt, a gyors melegítő tálcából, a széles tányérba átkanalazott ragu.
Alex nézte milyen szépen eszik a lány. Figyelte az arcát evés közben, a szép és harmonikus vonásait, a fényesen barna haját, a duzzadt ajkait, ami mögött eltűnt az étel. Elmélázott egy pillanatra, szívesen cserélt volna, a villára szúrt húsdarabbal. Ám  azonnal el is hessegette a negédes gondolatot, nem fogja engedni, hogy a lány szépségének hatása alá kerüljön! Persze ez nem bizonyult könnyű dolognak, ha eszébe jutott, a lány milyen könnyűvérű. Akkor pedig pláne, amikor elidőzött karcsú alakján, a hosszú lábán, amire  szűk farmer feszült, és a bordó garbó alól szépen kigömbölyödő mellén is, ami mindenféle víziót juttatott  eszébe. Kíváncsian fürkészte, vajon mekkora mellbimbója lehet a lánynak, amikor éppen a felettese hívta. Először azt sem értette mit mond a főnöke, annyira az álmodozás hatása alá került, de később rájött, a héten egy nővel sem feküdt le, talán az volt a baj.
– El kell mennem egy rövid időre, a lakást természetesen nem hagyhatja el!
Ketie gondolta körülkémlel, míg a nyomozó nincs odahaza, de túlságosan zaklatott állapotban és kimerülten érte utol a délután, elnyújtózott helyette a kiságy melletti kanapén, és elszenderedett. Csengetés ébresztette, Alex egy fiatal beosztottjával friss tápszert, pelenkát, és más egyebet küldetett haza. A férfit hiába várta,  késő éjjel sem tért vissza, ellenben egy járőrautó parkolt a ház előtt, egy tapodtat sem mozdulva onnan. Úgyhogy a férfi figyeltette a házat, bár Ketienek eszébe sem jutott, hogy elmenjen, hiszen semmilyen bűn nem nyomta a lelkét.
Amikor este a kislányt megfürdette - akinek alig várta, hogy megtudja a nevét-,és némi ringatás után megetette, az édesdeden elaludt, öröm volt nézni, ahogy a kis keze ökölbe szorítva, a pelyhes fejecskéje mellett nyugszik, lábai szétvetve pihennek. Ketie nem is látott talán életében szebbet, mint az édes, alvó lányt.
Később lezuhanyozott és egyedül kapott be pár falatot, rájött, hogy nagyon jól érzi magát a nyomozó házában, egy pillanatra el is mélázott, arra gondolva, milyen érzés lenne, ha a valóságban a fent alvó csöppség az ő és Alex kislánya lenne. Család! Mennyire hiányzott mindig  neki!
Alex már rég végzett, de képtelen volt hazatérni. A sebek felszakadtak, azok, amelyeket alig tudott hegessé tenni az idő. Egy osztályon aluli lebuj bárpultjánál támaszkodott, a késő éjszaka nyújtogatta karmait, mértéktelenül ivott. A legnagyobb problémája, hogy alig ütött rajta valamit az ital, volt felesége és a kisbabájuk járt az eszében, folyamatosan maga előtt látta a két szeretett arcot, azét a két lényét a földön, akik a legtöbbet számítottak neki.
– Kurva életbe! – nyögte. – Miért? Marina, mi a fenéért haltatok meg mind a ketten?
Hajnalra sikerült magát annyira összeszedte, hogy a háza előtt parkoló fiatal kollégájának megmondja, lejárt a műszakja, nyugodtan térjen haza.
– Szívesen vigyázok a házra uram, tényleg – ajánlotta a fiatal rendőr egy szendvicset majszolgatva.
– Nem kell, köszönöm, már így is túlteljesítette a feladatát, majd átveszem az őrzést - kacsintott az autóban ülő fiatalemberre Alex, majd megvárta, míg az autó felbőg, mielőtt betette maga mögött a bejárati ajtót. Csendesen lépkedett, furcsa volt, hogy rajta kívül más is van a lakásban.
Újra.
Egy évvel azelőtt történt a tragédia, a taxi, amivel a felesége a gyerekkel együtt hazafelé tartott, árokba csúszott, majd felgyulladt, a sofőrrel együtt, mindhárman azonnal az életüket vesztették. Alex visszagondolt arra a napra, amikor a dolog történt. Úgy érezte az ő életének is vége, ordított, a szíve majd szétszakadt és azt kívánta; halt volna meg ő is a szeretteivel együtt. Nem értette miért? Mit vétette a két ártatlan, miért kellett távozniuk az élők sorából? Azon a napon benne is meghalt valami, örökre. Sosem pótolhatja senki a két embert, akit elveszített. Akkor kimondatlanul, de megfogadta; az életben többé sosem fog kötődni senkihez, és nincs az a nő a földön, akibe szerelmes lesz majd még egyszer. Alex, ezekkel a gondolatokkal tusolt le, csak belül sírt, a szeme sarkában lévő szexi ráncok elmélyültek kissé.
Amikor bekapott odalent az amerikai konyhájában pár falatot, csecsemősírás vette el az étvágyát, már nagyon bánta, hogy belement az egész dologba. A menhelyre kellett volna szállítania a kicsit, a kerge lánnyal együtt, nem pedig hazahoznia őket, hogy megzavarják a csendes életét.
Ketie álomtalan álomba merült, készült felébredni, hallotta távolról a kislány sírását, de kellett neki pár perc, hogy magához térjen. Az ólmos álmosságot legyőzte, feltápászkodott, és alig hitt a szemének, a kanapé melletti kiságyból eltűnt a gyerek! Ám igazán ideje sem volt arra, hogy megijedjen, mert a félhomályban felfedezte a magas férfialakot, aki eléggé szerencsétlenül tartotta a kislányt, a széles vállához szorítva. A kisbaba teljesen éberen, nagyra tágult szemekkel nézett a világba, majd a méretéhez képest nagyon is nagyot büfizett, a férfi vállát sárgás-fehér anyaggal beterítve.
– A francba, kisember! – káromkodott Alex, amitől Ketienek nevethetnékje támadt. A lány feloltotta a lámpát, Alex pedig eléggé zavarodottan pislogott.
– Izé – nyögte – ez a kisember leokádott – nyújtotta a lány felé a kislányt. Alex ezután kimenekült, és azon gondolkodott mi a fenéért érzi olyan elhagyottnak magát,  a bébi csöpp testének melege nélkül. Ketienek mosolyognia kellett, amikor látta Alex kétségbeesett arcát. Utána ment a folyosóra, egy textil pelenka végével letörölte  a vállát. Amikor hozzáért furcsán megremegett és esküdni mert volna, hogy a férfi szintén összerázkódott az érintése miatt. Alex végül vágott egy kis grimaszt majd elköszönt.
– Későre jár, azaz reggel van, az imént értem haza a munkából. Amit kértem magától mielőtt idehoztam, azt nem gondoltam komolyan. Tudja lehet, hogy mesterien szexel, de nekem maga Ketie, akkor is csak egy gyereklány, és különben sem az estem. Érti? – nézett merőn a lány szemébe, aki csak pirosodott, és azt sem tudta mit feleljen a tulajdonképpeni sértésre.
– Nézze kislány, a fekete hajúakat, vagy a nagyon szőke, szexi, nagy mellű csajokat szeretem, maga pedig a barna hajával, a cingár, alacsony testével, szóba sem jöhet nálam - nézett végig a lányon. – Úgyhogy megnyugodhat, nem szükséges ruhástól aludnia legközelebb. Semmilyen veszélyt nem jelentek önre nézve. Jó éjt!
Ezután Alex szabályosan elrohant, de ahhoz nem elég gyorsan, hogy Ketie ne vegye észre mennyire ingerült és mennyivel sápadtabb az arca, mint amikor utoljára találkoztak. Az alkohol illat sem kerülte el a figyelmét, és a férfi szemében ülő szomorúság sem.
Ketie  letette a kislányt, aki némi teát is ivott és újra elszenderedett, közben persze a gondolatai Alex körül kezdtek el keringeni, ami nem is csoda azok után, amit a férfi a fejéhez vágott. Ketie arrogánsnak találta a túlságosan is vonzó férfit, sértett hiúsága bosszúért kiáltott. Pár alkalmi kapcsolaton kívül, az alig tizennyolc évével nem sok mindent tudott felmutatni, szerelmet pedig még sosem érzett. Ám amit Alex mondott, a lelkéig hatolt, annyira már régen nem fájt neki semmi. Szürke kisegér, se nem szőke, se nem barna...
– Alex ezt még megbánod! – bosszankodott magában, könnyeit potyogtatva, ennyire pökhendi és beképzelt alakot még az életben nem látott!
Alex nem tudta miért mondott olyanokat a lánynak, és bántotta meg, de miért kellett betolakodnia az életébe? Morgolódott még egy darabig és felidézte mennyire jó érzéssel töltötte el, a kicsit a kezében tartani, majdnem olyan, mint amikor régebben egy másik kisbabát tartott. A sajátját…
A könnyek feltörtek, a kemény nyomozó és férfi zokogott, a múltját siratta, amikor még boldogan élt. Alexnek még a sírása is férfis volt, és az is, ahogy fájdalom grimaszt rajzolt az arcára, a keze ökölbe szorult, a levegője kevés lett. Később, Ketire gondolva eszébe jutottak a nők. Pontosabban az odaadó, csábos nők. Vigasztalásul jól esett volna valamelyikük teste felett mozogni, a kéjbe kergetni magát, ahol mindent elfelejt.
Keze megindult a mellkasán, majd lassan az ágyékára vándorolt. A szexuális étvágya naponta legalább egyszer előtört, és ha volt barátnője, ha nem, egy saját maga által okozott orgazmust is beiktatott. Alex szíve hevesebben dobogott, az ér kidagadt a homlokán. A nagy tenyerébe belesimult a heréje, amit masszírozva gyűrögetett. Azt képzelte közben, hogy egy finom női kéz érinti szenvedélyesen, lihegő hang kíséretében. Amikor úgy érezte eleget foglalkozott a puha és lágy résszel, le-fel kezdte simogatni a vesszőjét, ami eresen és lüktetve ágaskodott. Először a tenyere közepével, amibe előzőleg beleköpött, hogy jobban csússzon. Amikor az ujjai a pénisze köré fonódtak, azt képzelte, hogy nagy, telt, óriás bimbójú női mellek közé préseli bele a lüktető férfiasságát és a két mell között mozgatja ritmikusan.
– Cicik, cicik, pina, nyalogatom - suttogta pár perc múlva, majd az ondója a kezére lövellt. – Hát igencsak nőhiányod van, fafej! Miért nem fűzted meg a kislányt odaát? – dorgálta Alex saját magát. Végül elaludt, a mellet túl kicsinek találta álmában, nem tudott orgazmust elérni, de a testhez tartozó álombéli nőnek nagyon ismerős vonásai voltak. Ketieé…
Folytatások
4581
Pont abban a pillanatban nyílott a fenyő és színes üveg-kazettás bejárati ajtó, egy szőke, magas, fiatal férfi lépett be, akinek kulcsa volt a lakáshoz. A kezében súlyosnak tűnő sporttáska, de csak tartogatta, megkövülten és földbegyökerezett lábbal bámulta az önmagát fogdosó lányt, mert az szuper szexin nézett ki, ahogy önmagához ért.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Marokfegyver ·
Jónak ígérkezik, sőt máris jó: tetszett.

S TELLA ·
Nehéz volt megtalálni az elejét, de megérte. Még egy jó történet mára. Végigolvasom.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: