Amikor vezetni tanultam...

Már másfél hónapja tanulok vezetni. Mint mindig, most is elkésem az óráról, de hát nem tehetek róla, hogy nem jön időben az átkozott busz. Szerencsére az oktatóm nem haragszik érte. Milyen szerencsés vagyok, hogy pont őt fogtam ki. Más már biztos kikészült volna tőlem. Nem elég, hogy szinte mindig elkésem és még csak kifogásokat sem próbálok már keresni, még nehezen is megy a "vezetni tanulás", hiszen bátortalan vagyok a forgalomban. Nem tehetek róla, félek a többi autótól. De ő türelmes velem. A múltkor hozzáért a kezemhez, amikor nem akaródzott jól kanyarodnom és segítenie kellett. Kellemes érzés volt. Azt hiszem, tetszik nekem. Legfeljebb 10 (na jó, esetleg 12) évvel lehet idősebb nálam. Két héttel ezelőtt szoknyában mentem és, ahogy láttam lekötötte a figyelmét, de nagyon. Észre sem vette, hogy az egyik jobbkezes utca mellett úgy elhúztam, mintha nem jöhetne onnan semmi. Szerencsémre akkor épp nem is jött.

De ez csak egyetlen egyszer fordult elő. Máskor jobb lesz, ha nem vonom el a figyelmét. Határozottan állíthatom, hogy bizony ő nagyon tetszik nekem. Eddig észre sem vettem, milyen szép szemei vannak. És imádok beszélgetni vele, szeretem hallani a hangját. Vajon észreveszi, hogy tetszik nekem? Már egész besötétedett. Utálok sötétben vezetni, mert nem látom rendesen az út szélét. De most mégis csak kellemes így sötétben vele lenni. Huh, és parkolni kéne... ez nem fog ma menni nekem, érzem. Túlzottan leköti a figyelmem az, hogy őt próbálom nézni. Mivel ötödszörre sem sikerül rendesen leparkolnom, így megmutatja nekem, hogy kéne. Pont jó, hogy a túlsó visszapillantóba kell néznem, mert így, ha picit arrébb nézek, pont őt látom. Hm, nem is rossz a teste. Ajjajj, már le is parkolt és én még mindig őt nézem. Na, ezt biztos észrevette... Jajj nekem. Nem szól semmit. Kb. egy percig csöndben ülünk... nagyon kínos.

Vajon mire gondol?
"Az előbb... szóval izé, ne értsd félre..." - mondom, bár inkább ne mondanám, mert alig bírom elmondani ezt a pár szót, és különben is tök felesleges dolog ilyenkor magyarázkodni. Olyan ciki. De ő természetesen viselkedik.
"Mit lehet ezen félreérteni?" - kérdezi miközben provokáló mosolyra húzza a száját.
"Hát... végül is semmit..." - mondom, de kavarognak a gondolataim és szeretnék valami értelmeset is mondani, de nem sikerül. Zavar, hogy ilyen természetesnek veszi, hogy megtetszett nekem. De hirtelen mégis érdekes érzés kerít hatalmába. Úgy érzem, kívánom őt. Felizgat a tudat, hogy rajtakapott az előbb és, hogy ilyen könnyen zavarba tudott hozni.
"Kívánlak" - mondom hirtelen és még magam is meglepődöm, hogy milyen bátor lettem egy pillanatra. Látszik, hogy ez hatott rá. Mégsem szól semmit.

Egy elhagyatottabb környéken vezetek épp és egyszer csak azt kéri, parkoljak le. Elcsodálkozom, mert errefelé még sosem kérte. Közben még mindig az előző parkoláskor történtek járnak a fejemben. Arra gondolok, hátha... de nem, ő nem olyan. Hiába kérném, nem hiszem, hogy szeretkezne velem. Jajj, mik nem jutnak eszembe?!
"Azt hiszem, beszélnünk kéne..." - mondja.
"Miről?" - kérdezem ezt úgy, mintha nem látnám az arckifejezésén, hogy ő is ugyanarra gondol, amire én. Az ő fantáziája is beindult, le sem tagadhatná, mert így még sosem nézett rám.
"Rólunk... Tudod, nem kéne, hogy bármi is történjen kettőnk között." Én csak nézek rá és nem tudom, mit is mondhatnék erre. De ő folytatja:
"Tetszel nekem és veled szívesen... ha nem lenne barátnőm. De szeretem őt és nem szeretném elrontani a kapcsolatunkat. Ugye megérted?"

Én továbbra is csak nézek rá és annyit bírok mondani, hogy
"Persze. Ne haragudj az előbbiért.". Csak ülünk az autóban és mindketten arra várunk, hogy a másik megtörje a csendet. De én nem bírok megszólalni. Tudom, hogy ebben a pillanatban ő is kíván engem és csalódott vagyok, hogy mégsem akarja. Látja is rajtam (amennyire a sötétben látni lehet) a csalódottságot és egyszer csak megfogja a kezem. Elkezdi simogatni a kézfejemet. Nagyon jó érzés.
"Szép vagy." - mondja közben. Hirtelen nem tudom, mit is gondoljak. Az előbb mondta, hogy barátnője van, most meg simogat. "Ha nem lenne barátnőm, nem csak a kezedet simogatnám..." - mondja nekem és a tekintetemet fürkészi. Úgy érzem, nem bírom tovább.
"Hagyd abba, kérlek." - mondom neki, de ez nem használ semmit. "Ezt így nem bírom tovább. Nagyon kívánlak. Vágyom rád... ha tudnád mennyire! Úgyhogy könyörgöm, ne kínozz tovább."

Látom az arcán, hogy küzd a vágyai ellen és csak reménykedni tudok, hogy a vágyai győzik le őt és nem fordítva.
"Gyere, üljünk hátra" - mondja egyszer csak és én alig hiszek a fülemnek. Honnan ez a hirtelen váltás? De sok időm nincs tétovázni, mert ő már száll is ki és beül hátra. Persze, én is gyorsan utána, nehogy azt higgye, hogy esetleg meggondoltam magam. Röviden megcsókol. Rám néz. Látom a vágyat a szemében. De kicsit még mintha mindketten zavarban lennénk. Nehéz elhinni, hogy hirtelen így meggondolta magát. Csak nézünk egymásra és egyre inkább zavarba hoz ezzel. Nem is bírok tovább ránézni. Elkapom a tekintetem és lefelé magam elé bámulok.
"Gyere közelebb" - mondja és ő is közelebb húzódik hozzám.
"Miért csinálod ezt? - kérdezem.
"Nem tudom. Úgy éreztem... fogalmam sincs..."

Látom, tényleg nem tudja. Még azt sem, hogy mit akar mondani.
"De nem azt mondtad, hogy..." De ő nem hagyja, hogy végigmondjam.
"Mindegy, mit mondtam. Addig kezdjünk bele, amíg meg nem gondolom magam." Megsimogatja a karomat és közelebb hajol hozzám. Újból a szemébe nézek, mire ő lehunyja a szemét, még közelebb hajol hozzám és ajkaink összeérnek finoman, érzékien. Így játszadoznak ajkaink egy ideig. Puszilgatjuk egymást, aztán a nyelvünk is akcióba lendül. Csodálatosan csókol. Eközben persze a keze sem tétlenkedik, és már jócskán feltérképezte a testemet. A karomról a mellemre téved át a keze, ezután a nyakamra. Egyik kezével a hajamba túr a másikkal pedig a combom simogatja. Egy pillanatra abbahagyja a csókot és rám néz. Kisimítja az arcomból a hajamat és megkérdezi tényleg akarom-e...

Még jó, hogy akarom, de még mennyire, hogy akarom! Micsoda kérdés ez?! - gondolom magamban, miközben kavarognak bennem az érzelmek és éget a vágy, hogy érezhessem őt, de csak suttogva ennyit mondok neki: "Akarom". A keze újból elindul a testemen, most már a pulcsim alá vándorol. Feljebb is húzza picit és kikapcsolja a csatot a melltartómon, de ezt is csak feljebb húzza és nem veszi le, mert akármilyen sötét is van kinn, azért belátni az autóba. Így talán nem olyan feltűnő, bár szerintem nem sokat számít. Finoman csókolni, nyalogatni kezdi a nyakamat. Rátér nemsoká a melleimre is. Simogatja őket, csókolja egyiket is másikat is. Hátradönt, jobban fölém hajol és nyelvével izgatja, szívogatja a bimbóimat. Úgy érzem, elhagy minden erőm. Lassan a hasam felé veszi az irányt. Csókokkal borít el, játszadozik a nyelvével a köldököm körül. Nagyon kellemes érzés és kezd visszatérni az erőm.

Eltolom egy picit magamtól, hogy felülhessek. Félve kezdem el simogatni a mellkasát egyelőre az ingén keresztül. Még szinte sosem értem hozzá, pedig nagyon szerettem volna. Remeg is a kezem, de hamar felbátorodom. Kigombolom az ingét és szétnyitom. Elkezdem a nyakát cirógatni és a nyelvemmel követem a kezemet. Isteni érzés a bőréhez érni. Egyre hevesebben simogatom, csókolom a mellkasát. Érzem, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Kigombolom a nadrágját, de ekkor megint ő veszi át az irányítást. Szájon csókol és közben leveszi rólam a nadrágomat. Úgy látszik már nem számít, hogy beláthatnak az autóba; de ugyan kit érdekelne ez már ilyen helyzetben?! Hosszú csókok közepette egyre szenvedélyesebben simogatjuk és öleljük egymást. Úgy érzem, mintha már nem is ebben a világban járnék, csak őt látom magam előtt és semmi más nem létezik most számomra.

Hamar megszabadítjuk egymást a még rajtunk lévő felesleges ruhadaraboktól. Az ölem fölé hajol, nyelvével izgatni kezdi a csiklómat. Nyalogatja, szívogatja és a kezével a szeméremajkaimat simogatja és időnként be-becsúszik egy-egy ujja. Az élvezettől már nem tudom, hogyan kapaszkodjam az ülésbe. És ő egy pillanatig sem hagyja most abba. Már két ujjal van bennem és közben izgat tovább. Az egész testem bizsereg. Érzem szinte már alig választ el valami a csúcstól és ekkor forróság árad szét a testemben. Hátrahajtom a fejem, be is vágom az ablaküvegbe, de nem számít. Csak élvezni akarom az érzést, amíg lehet. De lassan elmúlik az élvezet, ekkor viszont rajtam a sor. Összeszedem magam és kezembe veszem az addigra már igen csak ágaskodó férfiasságát. Csókolgatom és nyalogatom körbe-körbe. Egy jó darabig eljátszom így vele, aztán abbahagyom és a combját kezdem simogatni.

Először kívülről, aztán haladok befelé és felfelé. Újból visszaérek a farkára. Szívogatom és nyalogatom, de abbahagyom, mielőtt még elélvezne. Felemelkedek, és a szemébe nézek. Imádom a zöldesbarna szemeit látni. Kérdőn néz rám.
"Ülj fel" - mondom és miközben elhelyezkedik egymást nézzük. Teljesen elvarázsol a tekintete.
"Gyere" - mondja és én szép lassan az ölébe ereszkedek. Lassan, hogy minden egyes pillanatát kiélvezhessem annak, amíg teljesen belém, hatol. Csodálatos érzés magamban érezni. Teljesen kitölt, pont, ahogy szeretem. Elkezdek lassan mozogni rajta. A vállára hajtom a fejem és gyorsítok.

Megfogom a kezét és végigsimítom vele a mellemet, a hasamat és azután a csiklómnál hagyom. Simogatja és közben egyre hevesebben mozgunk. Alig bírok már magammal. Alig pár másodperc és újból szétárad a testemben az előbbi csodálatos érzés, csak most épp sokkal intenzívebb. Ő is szinte ugyanebben a pillanatban adja át magát a gyönyörnek. Közben szorosan magamhoz ölelem, ő is átkarol a derekamnál és így élvezzük a pillanatot. Nem tudom, ő mit gondolhat, de én azt kívánom bárcsak örökre így maradhatnék vele. Egész hamar felöltözünk, közben kifelé tekintgetve az autóból, hogy jár-e arrafelé valaki, de nem látunk senkit sem. Csak remélni tudjuk, hogy ezelőtt sem akadt nézőközönségünk.

Végül már úgyis mindegy. Még megcsókol egyszer hosszan, érzékien, azután visszaülünk előre az autóba. Nem szólunk egymáshoz semmit sem hosszú percekig. Végül ő töri meg a csendet egy egyszerű "Haza vigyelek?" kérdéssel, amire csak bólintok és elindulunk. Útközben nem beszélgetünk, még csak meg sem szólal egyikőnk sem. Én nem tudom, mit is mondhatnék, de nem kell mindig beszélni. Mikor megérkezünk, még egyszer megcsókol mielőtt az autóból kiszállnék. Ez a csókja már nem olyan, mint az előzőek. Érzem, bűntudata van a barátnője miatt. Furcsa érzéssel búcsúzunk egymástól.