Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Álomországban - Aki Átmegy A Falon

1

Van valami csodálatos abban, mikor a természet széttartó vonalai összefutnak egy pontban, és beszélni kezdenek, kotyogó, apró tócsát alkotva. Bugyborékolás következik, és vizek csattogása, vagy a szél száraz léptei a réten.

*****

Lehunyt szemű vasárnap van, forró nyári nap. Nem cselekszem semmit, csak fekszem meztelenül. Orvosi utasításra. Kényelmetlen, kemény a kavicságy, a rothadó moszat szaga pedig gyomorforgató. Lebegtetem tagjaim. A testem barnul, körmeim fehérednek, és a nap betemeti a lelkem.
Néha beúszik látóterembe a Maki. Buzi nagy fej vörös sörénnyel, és cérnavékony hanggal. Kezében rendszerint egy telegépelt papírlapot lobogtat. Ma délután is felbukkan, hunyorogva nyitom ki a szemem.
- Papi! Papi! – röfögi a fülembe, legszívesebben szétrúgnám azt a kretén fejét. - Írtam neked Papi!
- Na add ide te fütyi – tápászkodom fel sóhajtva. – Elolvasom. Addig menj homokvárat építeni.
- Homokváj! Homokváj! IHIHIH! – sipítozik Maki, majd elfut a tó
(tenger)
felé. A homokban nem marad nyoma hatalmas tappancsainak.
Széthajtogatom a papírlapot, és olvasni kezdek. Hamarosan végzek, agyam elfutja a vér.
- MAKI GYERE IDE BAZMEG! – üvöltöm.
Maki jön.
- Papi? Papi mivan? Tetszett a…
Magamból kikelve ordítom le a pofáját.
- NE ÍRJ TÖBBET ILYENEKET! ÚGY AKARSZ JÁRNI MINT ÉN? FEJEZD A KANYAMAGUFÁT, ÉS HAGYD EZT A SZART! NE MERJ TÖBBET ILYENEKET ÍRNI!
- De Papi… - Maki feje nevetségesen megszeppent.
- KUSS! Amit mondtam, megmondtam. Most pedig hozz egy sört nekem te köcsög.
Maki eloldalog, nemsokára érkezik a sör. Pompás, jéghideg. Megiszom, aztán elalszom. Zöld partokról és milliárd pixeles égboltokról álmodom. Az öntudatlanság
(tükörtől tükörig táncot jár a magányos)
elnyel, és megemel néhány szinttel. Legközelebb már odafenn nyitom ki a szemem.


2

Maki álmomban meglehetősen buzeráns társaságba kalauzol. Golyószerű lámpák alatt imbolyognak az arcok, nyomasztanak a nyálas vigyorok és a cigerettafüst. Főleg a KUFÁR idegesít. Azért én is rágyújtok, és egymás után iszom a söröket.
Inni, inni, inni! Feneketlen kútja a mindenség megismerésének.
Maki végül feláll, torkot köszörül, és szavalni kezd:

--- Éjszaka – éjszakám, világ éjszakái, úgyszólván valahány tájéka e gazdag földnek, gyermekei a rögzült tengelyen forgó mindenségnek – zálogai ti annak, hogy aki élt, hát mindörökkön élni fog, s dicsérni őt, ki már nincsen már. Ám eljövend mégis; legyetek hát mostan élesztői divatjamúlt romantikáknak a nők s férfiak lelkében, városokban s a végtelen egek alatt. Az én kívánságom ez, búcsúm előtt, noha érzem: ha némely kérészéletű kétségbeesés hajtott volna tovább s még tovább, könnyen jöhetett volna a felismerés. Így azonban nem jár már nekem hit, sem a vezeklés, s a halált sem könnyezhetem. A nekem kiszabott sors nem afféle végzet. A fájdalom örökös részese lettem – s ez a legboldogabb léthez vezető ösvény is egyben. ---

- Maki bazmeg király vagy! – sipítja a KUFÁR, és átöleli a mellette ülő ronda, kapafogú lányt. Fogain megcsillan a golyólámpák fénye. Vonásai alatt zizegve szaladgál az elragadtatás.
- Igen! Folytasd! – kiáltják mások is, és közelebb húzódnak egymáshoz, főleg Kapafoghoz. Én az ajtó melletti tükröt bámulom, és várakozom. Várom őt, AKI ÁTMEGY A FALON.
Maki megköszörüli a torkát, majd egy hatalmas turhát küld a gyertyafénnyel sikált padlóra. Azután folytatja a felolvasást, izzó, szenvedélyes hangon.

--- A parton, ahol az élet s a bor folyt, király voltam; a kastélyokban, ahol a szivárványt öleltem keblemre, megfizetett kegyenc – mindenütt úr voltam s szolga. A szíveket fölégettem, ha úgy tartotta kedvem, s nem fakadt könnyem sem az ostorcsapások alatt. Ha az orgona fölbúgott, fejem lehajtottam; a szeretet, földit vagy égit, visszautasítottam. A tallérokat, miket kaptam, szétszórtam, vagy a gazdagoknak adományoztam; amihez sár tapadt, könny vagy vér, megtartottam. A kárhozat nem jött mégsem. ---

Hatalmas légy zúg keresztül a termen, olajszagú szél dől alá a lépcsőn. Maki szünetet tart, hatásvadászón tárja szét karjait.
- Istenem… ez valami csodálatos…- suttogja Kapafog, és hagyja, hogy a KUFÁR a lábai közé nyúljon, s ott aztán gyengéden cirógassa. Kapafog megragadja a KUFÁR kezét, és a melleire vonja. Tekintetét nem veszi le Makiról, akinek a szeme úgy pásztázza a helyiséget, mint Szauron szeme Mordor halott katlanát.
- Dögöljétek meg, kurvák – mondja bájosan, és hátrasimítja szőke haját. A nyakán felfakad egy pattanás. Én oda sem figyelek: szívom a cigarettát, iszom a sört, és bámulom a tükröt.

---A fenevad, ki karma közt a lámpást tartja, igencsak kedvem szegte mindeme mulatozásban. Az aranyló kapu, a setét vizek, a bronzkarok… didergettek, megfélemlítettek. Az ég, mi rám terült – szemem világa, a gyötrő álmok, a munka – az éltető lég; a virágfüzérek, az elsiratott szabadság… visszavetett mindent. Szörnyű úr volt Ő, a kegyetlen vágy, másik élet. Még előttem a kép, a kiűzetés mögöttem; véremben még düh és a szépség látomása forr. Megláttatja velem akaratlan is a tornyot – nem én leszek hát az, kit elveszejtenek – engem nem fognak elveszejteni!---

Maki már őrülten, fennakadt szemekkel kántál, sötét bűz pászmái áradnak ajkai közül – negédes, vágykeltő szagok. Kapafog feje eltűnik az asztal alatt, kapkodva gombolja ki A KUFÁR nadrágját. Előveszi a lény termetes szerszámát, ami eltűnik rémes fogai között. Cuppogó, szörcsögő hangok hallatszanak, aztán egy hatalmas csattanás.
- Ne fogazz ribanc! – üvölti A KUFÁR és felrántja Kapafog gecitől csöpögő fejét. – Ne fogazz mert megbaszlak!
- Tedd azt Salamon – mondja a lány megadó hangon, s lelke kitör a csarnokvízből. Lehúzza nadrágját, és borostás puncijával ráereszkedik A KUFÁR-ra. Mély sóhajokkal alapozni kezdenek, szakállam vakargatva figyelem őket. Elönt a mélységi mámor, és hallom, ahogyan Maki folytatja:

---Talán, volt idő zenitjén e utazásnak, hogy úgy képzeltem: minden, ami csak körülvesz, a szentségtelen, megváltoztathatatlan anyag, a sokszínű formák, hallatlan harmóniák azért léteznek csupán, hogy őrült becsvágyam táplálják. Úgy hittem, visszafojtott érzéseken táplálkozhatom s lobogó haragon, s a gyönyör csúcsaira hághatok a szégyen lépcsőin. Hihettem, megbocsájthatatlan ostobasággal: haladok. Kiüresedő szív: mi képet ez agyba vetíthet! Valóban. Vérem olyan formán hűlt ki, miként érzéseim kövesedtek meg, majd hamvadtak el. Vélt birtokában mindennek, magam szemében is olyannak tűntem, mint egynéhány póri érzelem kelléktárosa, hangulatok pásztora. Kikacagtam minden emberi viselkedést. Csodákat véltem látni; a legközönségesebb csodákat, mikben mondhatatlan tanulságokra leltem. Magam én már nem hibázatom.---

- És lőn világosság a mennyben s lőn a földön – vihog a KUFÁR, és levakargatja a korpát Kapafog szemöldökéről, mialatt a lány vonyítva élvez. Melleiből anyatej csordul, és a KUFÁR lenyalogatja, aztán a többiek is. Megtörve bénultságomat felállok, és cigarettám parázsló végével megégetem Kapafog mellbimbóját. A lány felordít, és arcomba köp. Arca olyan most, mint egy kimerült bánya a novemberi ködben. Aztán szeme egy gyermeké lesz, és sírni kezd.
- Holt utak – mondom, és leguggolok. Meghallom, amit vártam. A többiek süketek erre a hangra. Maki rikácsolni kezd, és körmeivel arcát kezdi tépni, hangja egy eszelősé:

---Mert a fenevad, bélyegével megjelölve, visszaadott a világnak. A gyűlölet béklyózi már szívem; s bár a tenger vonz még, fényesebb az otthon csillaga a pokol tüzénél. Megteszem hát, mit még meg kell, s nem lesz bánatom csöpp sem. Valami már közeleg – ki fogom várni.
S büszkén viselem az ördög jelét.---

Az utolsó mondat alatt Maki feje leesik a testéről és elgurul a földön, a többiek pedig felrobbannak és testnedveik iszamos masszája elborít mindent. Kapafog combjai szétnyílnak spárgába, és iszonyatos mennyiségű puncinedvet lövell az arcomba. Felharsan minden poklok kakofóniája.
És legvégül belép AKI ÁTMEGY A FALON, és megsemmisíti ezt a komédiát.


3

Jóleső érzés, mikor végre retúrt nyerek az ébrenlétbe. A homok melenget, szemem még csukva. Retinámra fekete napok fagytak, bongó álomhangok, távoli csobogás. Aztán meghallom Maki kacagását.
- Papi! – kiáltja izgatott hangon. – Nyisd ki a szemed! Nyisd ki!
Engedelmeskedem. Kitáguló szembogaraim az égnek feszülnek. Aztán valami eltakarja. Döbbenten tapasztalom, hogy egy meztelen lány ereszkedik alá a nappali csillagfényben, mely parazsát szikrázva szórja, isteni óra!
- Ez meg ki a lófasz? – motyogom, aztán észreveszem, hogy amíg aludtam, Maki állványzatot ácsolt fölém, s most egy csörlővel ereszti lefelé a mosolygó lányt, a fák gyermekét, akit a közeli erdőben kaphatott el. Bármekkora reteknek tartom, méltányolom Maki erőfeszítését.
- Engedd le – mondom.
Maki szorgalmasan, huhogva csörlőzik, és a lány már teljesen betölti látóteremet. Látom huncut arcát, feszes, álló melleit és göndörödő szeméremszőrzetét. Combjai simák és fehérek, miként azt szeretem. Végül néhány centire tőlem Maki megállítja a lányt – bőrünk nem ér össze, de meg tudom csókolni.
- Vanda vagyok – mondja a lány, aztán nyelve a számba kúszik. Finom az íze, feszes, karcsú testének látványa pedig meghozza az erekciómat. Felmeredő farkam megérinti punciszőrét, és Vanda felsóhajt. Csókolódzunk, kezem pedig bejárja testét, ami megborzong a várakozástól.
- Vanda, a Virunga lejtőiről jöttél? – kérdezem.
- Onnan.
- Nyílik ott mostan az orchidea?
- Nem.
- Biztos?
- Biztos.
- Helyes.
Megmarkolom Vanda punciját. Ujjammal széthúzom nagyajkait, és érzem az előbukkanó, feszes kis csiklót. A lány felnyög, és ajkamba harap. Felmordulok, és középső ujjam feldugom a nedves hüvelybe, hüvelykujjam pedig a csiklót masszírozza. Vanda liheg, mozgatja a csípőjét, míg el nem élvez. Hüvelynedvei merev farkamra csorognak. A lány kezei lágyan, remegve simogatnak, én pedig gyengéden csókolgatom a nyakát. Teljesen elmerülök a műveletben, ám aztán meghallom Maki kuncogását.
- IHIHIHIH, Papi jó volt? – Maki kezével eltakarja a száját, úgy rázza a púpját.
Szó nélkül felkapom a mellettem heverő pisztolyt, és lábom lövöm a faszkalapot. Vanda felsikkant, rángatni kezdi a köteleket, amin lóg.
- Au Papi ez fájt! – sipít Maki, és térde rogyva markolja sebesült lábát.
- Kussolj köcsög. Csörlözd le a hölgyet.
Megmarkolom kemény farkam, és ötszázkilencven fokba állítom. A makkom így Vanda puncijának bejáratához kerül, és Isten látja, hogy ez jó.
Maki nagy erőfeszítéssel, lassan leereszti a lány remegő testét. Felsóhajt, amikor farkam becsusszan a vulvájába.
- Finom Vanda?
- Ah, igen.
Végül teljesen hozzám simul, és mozogni kezdünk. Markolom sima bőrű fenekét, ujjhegyemmel a segglyukát masszírozom, miközben a dákom cuppogva szaggatja fiatal kis punciját.
- Nagyon jó nagyon jó nagyon jó – lihegi a fülembe, és én dugom őt rendületlen. Csillagokat látok, úgy ráfeszíti testét a pöcsömre. Aztán összerándul, és örülten szorítani kezd.
- Juuuuuuuuuuuuuuuuuuuuujjjj… ah ah… még…
Vonyítva élvez el, mint egy fajdkakas. Lihegve tűröm, hogy kihasználja férfiasságom. Mikor végez, ámulva simogatom a haját. Értékes egy mindzsa, annyi szent, még virungai mércével mérve is.
Maki ez alkalommal csöndbe marad. Míg Vandát dugtam, amputálta a lábát, és most az orrát fújja, hogy figyeljek rá egy kicsit.
- Na mi van Maki? – kérdezem.
- Papi… ennek a történetnek a végén is meghal a lány?
- Muszáj lesz neki… - felelem, aztán elgondolkozom. Hosszan nézem Vandát, szép testét, simogatom orgazmus után csiklandós punciját. Aztán őrá gondolok, AKI ÁTMEGY A FALON, és kegyetlen szemeire, és a heti asszonyhús-járandóságára, amit meg kell kapnia. Aztán a rengeteg vérre, a sikolyokra, és a rengeteg mocsokra, amit utána el kell takarítani.
- Muszáj lesz neki – ismétlem lehunyt szemmel, és várom, hogy megnyíljon a bozót, és előjöjjön az, AKI ÁTMEGY A FALON.
Hozzászólások
További hozzászólások »
BURGONYA ·
:rage: A NAGY FASZT NEM JÓ! CSAK MEGELŐZTE KORÁT!

:angry:
tom_d ·
Krumpli ! Jó ez, csak.....
Azt mondod, szedjük szét és együk darabonként.
De kérdezem én, ha csak a kenyeret eszed,utána meg csak a vajat, aztán a zöldségeket, (stb.) akkor is szendvics íze lesz a dolognak?

Pusszantás a(író)NŐKnek, meg az olvasó NŐKnek is
NŐnap alkalmából !!!! :heart_eyes:

faithless ·
Nekem nem tetszik.nemtudnám megmagyarázni.egyszerűen csak unalmas,ugrált a szemem a sorokon.ez egy szóáradat semmi más.



tessék Krumpli most le lehet üvölteni. :flushed:

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: