Történetek

Égkék színű szemei kipattantak. A levegőt kapkodta és a homályban kúszó plafonra meredt. Ámbár a nagy térben úszó szoba lassan fénnyel telt meg, amit az üveges ablak ontott magából, az éppen vörösesen napfelkelte fényével.
De a szoba üres volt, sem tárgyak, semmilyen fekhely vagy berendezés, szekrény nem állt... Egyet kivéve. Egy hófehér kád, a szoba közepén. Abban pedig ő.
Ráébredve, hogy valami folyékony veszi körül, próbált felülni és hosszú, fekete tincsei nedves hátára tapadtak, némely tincs arcára, amit lágyan lesöpört fehér ujjaival.
Meztelen testén végigfutott a hűvös, majd amikor jobban szemügyre vette, hogy mi vette körül, felsikoltva húzta össze magát a kádban.
Vér.
Még haloványan látni lehetett, hogy meleg párája felszállt és körülölelte a lányt hullámzó, vörös folyása.
Szinte megdermedt benne a saját vére, ahogy rádöbbent miben feküdt. Felhúzott lábakkal reszketett és még pislogni sem mert, csak kétségbeesetten meredt a vérre ami körülötte hullámzott a kádban.
- Mi... Mi... Mi ez..? - kérdezte alig halhatóan magától, noha a választ senkitől sem várhatta, ám még is körülnézett a szobában, noha nem várt biztató személyre, aki megmagyarázná neki, mi is ez az egész. Próbálta felidézni, hogy mi történhetett vele idekerülése előtt, de mintha mindent töröltek volna elméjéből, egyszerűen képtelen volt arra, hogy emlékezzen. Fejére fogva, próbált ki kelni a vérből, miközben testén végigfutott a libabőr és undorodva nézett végig magán, ahogy végigfolyt rajta a vér, és kilépett a hideg padlóra.

Nyelve egyet kebleit eltakarva bicegett előre, amikor a szoba homályában feltűnt két méregzöld szempár.

- Üdv, Madam... - nyúlt ki egy kéz a sötétből felé, amitől megtorpanva összerogyott a padlóra a lány.
- Ki… Ki az..?
- Elnézést. Talán modortalan vagyok... - szólal fel a férfi hang és léptek zaja közeledett a másik felé- Hadd mutatkozzam be..-állt meg előtte egy ezüst, csapzott hajú férfi, hollófekete öltönyben- Michael vagyok, az inas.
Még mindig csak remegve ült a földön összerogyva, remegő ajkakkal a férfire felnézve.
- Talán félelmet keltettem, Önben...? - vigyorodott el haloványan, amitől a lány még jobban megijedt és hátrálva csúszott a kád felé.
- Ha… Ha azt mondom igen, mit számít..? - vágta rá hirtelen.
- Óhh, talán szerény személyem ijesztőnek bizonyul, de higgye el, hogy csak a javát akarom.
- Ne-nem hiszek magának... - nyel egyet, és a fürdőkád oldalának ütközik háta.
- Jó kislány... – szólalt fel vészjóslóan a férfi és szélesebbre húzta vigyorát, majd elkezdett a lány felé közeledni.
- Nee! - sikoltott fel és felpattanva helyéről menekülőre fogta volna, amikor a fickó a hajába kapva húzta vissza.
- Hova-hova, ilyen sietősen...?
- Én… én csak… - rebegte
- Menekülni próbálunk...? - nyalt végig a lány nyakán- Mennyei a véred, tudtad...? - pillantott a lány riadt szemeibe.
- Hagyjon békén…
- Azt sajnos nem tehetem... - a földre döntve a lányt a csuklójánál fogva az ajkába harapott erősen, hogy az kivérezzen.

Felszisszenve feszült meg a lány teste, és próbált szabadulni a másik szorításából, miközben a másik nem engedve a lába közé tolta a térdét és még erősebben a csuklójára szorított a körmét is belevésve, amitől felsikoltva már-már a sírás szélén állt.
- Ellenkezünk...? - vigyorgott rá megbillentve fejét, majd hirtelen fél kézzel szinte belevágta a lányt a vérrel megtelített kádba, és fojtogatni kezdte.
Amitől annak lassan tüdejéből a levegő fogyni kezdett, és fulladozva rángatózott a férfi fogásból, amikor az hirtelen abbahagyta.

Köhécselve a torkára fogott a lány, ahogy a kád szélére támaszkodva ült fel és körülpillantott bágyadtan, nem látva a férfit, aki az előbb bántalmazta. Végül feltűnt neki, hogy csak egy kisebb, fehér fürdőszoba öleli körbe és fehér lámpafény világítja be a kis helységet, miközben meleg pára vonta körül és majdnem forró víz.

Ledöbbenve kerekedtek ki szemei és ébredt arra, hogy talán az imént történt dolog csak álom volt... De akárhogy próbált emlékezni, hogy ki ő maga, nem tudott rájönni.
Majd visszafeküdve a vízbe a fejét is belemártva hunyta le kék szemeit, majd lassan elringatta egy örökké tartó... álom..?