Álom vagy valóság?

Ez a történet jó pár éve, még a második egyetemi évem alatt történt.
Ahogy az szokásos volt, ritkán jártam haza, messze is laktam, nem szerettem utazni, meg hát szerettem a csöndes kis egyetemvárost, a sajátos, aktív ifjúsági életével.
Azon a hétvégén azonban szinte mindenki hazament, az egyik legjobb barátom kivételével. Így megbeszéltük, hogy kimegyek hozzá az albérletükbe, főzünk valami vacsit, megnézünk egy videót, oszt eltöltjük kellemesen az estét.
A vacsora makaróni volt. Közben arról beszélgettünk, hogy nemsokára diplomáznak, hogy elrohannak az évek, hogy mi lesz velem jövőre nélküle… Aztán szóba került, hogy két hete szakított velem a párom, meg hogy vele és a mennyasszonyával sincs mostanában minden rendben.

Valami csöpögős love storyt néztünk, már emlékszem mit, de tudom, két üveg vörösbort eliszogattunk a film alatt. Ültünk (vagy inkább feküdtünk) a kanapén, amolyan kihúzható fajtán. És átkarolt. Én meg hozzábújtam. Hideg volt. Amúgy nem volt ebben semmi, máskor is aludtam már nála… És mégis. A film végén odahajolt hozzám, s lágyan hozzáért az ajkamhoz. Másodperc töredékék alatt gondolatok milliói futottak át az agyamon: a menyasszonya, a barátságunk, ugyanakkor éreztem a vágyat, kívánom.

Visszacsókoltam. Éreztem, nem kéne, de az ösztön erősebb volt az ész érveknél. A kezdeti lágy csók elkezdett vadabbá, szenvedélyesebbé válni, nyelveink egymás szájában köröztek. Közben végig simogatta a nyakam, beletúrt a hajamba, majd lassan pólóm alá nyúlt, kikapcsolta a melltartóm. A mellbimbóim helyesen meredtek előre. Lehúzta a felsőm, közben csókolgatta, szívogatta a nyakam, kezei a melleimmel játszottak. Hol erősen markolászta őket, hol gyengén cirógatta a bimbókat. Majd nyelvével is odaért. Elkezdte szopogatni, harapdálni, lágyan, érzékien, s belőlem felszakadt egy kéjes nyögés. Megpróbáltam kitapogatni nadrágja tartalmát, de intett, hogy még várjak. Szakszerű mozdulatokkal, s igen gyorsan fejtette le rólam a nacit és a pici tangát is. Nyelve még mindig egyik mellbimbómmal játszott, de keze közben már végigsimogatta a combom, s most a combközömmel ismerkedett. Először gyengéden, majd egyre erősödő masszírozásba kezdett. Nagyon élveztem. S ujjai belémcsusszantak.

Lassan, majd gyorsabban, majd megint lassabban. Nem hagyta abba, de közben feje is célhoz ért. Nyalogatta a duzzadt szeméremajkakat, izgatta a csiklóm, aztán nyelvvel is belémhatolt amennyire tudott. Majd újra ujjait használta, nyelvével meg kívül munkálkodott. Eddigre annyira lucskos voltam, hogy 4 ujjal kényeztetett, a nedveimet meg hűségesen nyaldosta, szopogatta, szívta. Gerincemen végigfutott a hideg, hátam ívbefeszült, a csípőm felemelkedett, s hatalmasat sikítottam. Fantasztikus vagy! De most én következem. Fölé hajoltam, s újra szájon csókoltam. A pólója már nem volt rajta, simogattam szőrös mellkasát, a hasát, kigomboltam a nadrágját, segített, mert eddigre már igen szűkké vált, majd én is combjait simiztem, meg elkezdtem puszilgatni belső izmos ívét. Majd a heréit cirógattam, meg körbe-körbe simiztem, de még nem értem nagy dákójához. Először a heréket csókoltam, nyaldostam, masszíroztam.

Majd, végre következett férfiassága. Lágyan körbenyaltam a makkot, majd elkezdtem húzkodni a bőrt, s számba véve ritmikus, egyre gyorsuló tempóban bólogattam rajta, apró szivogatásokkal egybekötve. Nem tartott sokáig, szólt hogy nem bírja tovább, engem akar. A kanapéra dőltem, ő meg rám, s elkezdett iszonyatos tempót diktálni. Fantasztikus gyönyört éltünk át mindketten. Miután kellőképpen kitornázta magát, levezetésképp cseréltünk, most én voltam felül, s vad lovagolásba kezdtem, miközben ő melleimet masszírozta. Majd mellédőltem pihegve, suttogta, hogy klassz lány vagyok, aztán elaludtunk. Reggel mikor megébredtem, fura gondolatok keveredtek bennem. Olyan ködösnek tűnt az éjszaka. Lehet, hogy csak álmodtam. Ő már nem volt mellettem. Felemeltem a takarót. Az éjszaka igazolására a lepedőn még látszódott mindkettőnk nyoma. A konyhából csörömpölést hallottam. Reggelivel várt. Jó reggel! Mondta, s adott egy szokásos jó reggelt puszit, majd leültetett. Nem tudtam, mit gondoljak, vagy mondjak, inkább nem mondtam semmit. Gondoltam csak szól majd ő. De nem így lett. Aznap kimentünk a hegyvidékre sétálni. De az előző este nem jött szóba.

Azóta se. A menyasszonyával rendbejöttek a dolgok, sőt azóta boldog házasok, három gyermekkel, én vagyok a középső keresztanyja, már én is két éve együtt élek a vőlegényemmel, s a régi barátság megmaradt barátságnak. Soha utána egyikünk se tett félreérthető jelzéseket, soha nem hoztuk szóba a dolgot. Talán ez csak a mi titkunk. Vagy talán mégis csak álom volt?