Álom vagy valóság?!

Gyönyörű, napos délután van. Pont alkalmas volt egy hétköznapi sétára, ott, ahol szinte ez az egész elkezdődött. Nem egy romantikus végtelen mező, vagy egy hegyekkel körbevett magasztos zarándok hely, csak egy park, a város közepén. De mi mégis csodálatossá tettük. Bohókás, és annyi túlfűtött pillanattal teletűzdelt emlékünk született meg itt hajdanán. Az idő azóta telt, s tette a dolgát, szerelmet vitt hozott, de az élet viharában mi mindig erős tutaj voltunk. S ahogy néztük a fákat, a leveleken átszűrődő napsugarakat, egyre inkább éreztük azt, hogy rajtunk még mindig nem fogott az idő vas foga, és "nem tört meg minket száz vereség". Csak ültünk, kezünket szorosan kulcsoltuk, néha némán, néha kacagva, s olykor egy-egy csók között. Megállott az idő, és eltűnt a tér, csak mi ketten voltunk, s még a madarak füttyszavát se hallottuk meg, de lassan minden visszatért az idő újra elnyúlt karjaink között és kiragadta belőle a percekbe sűrűsödött órákat. Mi pedig újabb emlékekkel szívünkben elindult hazafelé.

Belépünk a már jól megszokott ajtókon, az otthonunkká vált helyre. Nem palota ez, de édes menedék. Én elterülök, lerázom magamról a nap porát és elterülök az ágyamon, míg te fürödni indulsz. Késő délután van, de a nap még mindig ragyogva szurkál be az ablakon. Az ágyon heverészek, s hallgatom ahogy mocorogsz a fürdőszobában. Pár perc sem telik bele a vágy már csak a gondolataimból is erőt merítve, útra szólít engem feléd. Elindulok hát, s úgy nyitom ki a fürdő ajtaját, hogy neszét se hallani. A kád mögé guggolok, hátulról megcsókolom forró nyakad, s egy mosollyal szinte azonnal meg is adod magad. Átölellek, te hátranyúlsz, habos kezeddel a fejem tartod, és simogatod hosszú hajam. Kezem közben egyre inkább kezd a lényegre térni, és melleiden kúszik le, akárcsak a nap odakint az égen. Szép melled van, bár akármilyen is lenne, számomra a legcsodálatosabb volna. Ismerem jól kebled minden szegletét, de tüsfürdőd habjaitól homályba borítva még inkább szabadjára engedi a fantáziám. Simogatom, gyengéden, majd egyre forróbban, ahogy elönt a vágy. A mosolyod sem mosoly már, ajkaidra neked is kiült, tested szava. A nyakad csókolom, egy pillanatra se szegem fel fejem, mindent a gondolatokra és az érzésekre bízok, míg a kezem lejjebb halad, s a víz alá kényszerül. A hasadon végig, egészen a combjaid közé.

S ahogy megérintem vágytól fűtött dombocskádat, érzem arcomon arcod feszülését, ahogy egy halk sóhajra nyílik. Ujjaim is tudják a dolgukat, ismernek téged, és egyre beljebb haladnak. Mindketten úgy érezzük, hogy nincs már menekvés. Kinyitom szemem, rád nézek, s te visszanézel és felállsz, kilépsz a langyos vízből és nedvesen meztelenül még, de átöleljük egymást. Magadon érzed duzzadó nadrágom görcsös lüktetését, és vetkőztetni kezdesz, mígnem ugyanolyan meztelenné nem válok, mint te. Ahogy hozzám bújsz, olyan nedves és habos is lettem. Forrón ölelkezünk, és mindkét ajkad csókra nyílik, combjaid közt csúszkál délceg férfiasságom, s a nyelvem, szádban arat új diadalt, s te, mint legyőzött fél, ereszkedni kezdesz, és szádba veszed péniszem. Mintha pont oda teremtették volna, úgy illeszkedik, és szívod, nyalogatod, és már-már olvadozik az ajkaid között. Persze én, mint kegyes úr, könyörülettel emellek újra orcám elé, majd én hajlok meg előtted.

Te a kád szélére ülsz, lassan beékelem fejem, és vágyaim fegyverét képező nyelvem, a lábaid közé, nyalogatom, be-beszúrogatom hüvelyed kapuján. Érzem hogy ez a nedvesség már nem a fürdővíz maradványa, ez a nedvesség nem oszlik, csak egyre jobban terül szeméremajkaid peremén. Most te vagy a megbocsátó dáma, ki felemel engem, de mégis behódolva fordítasz nekem hátat, dőlsz előre, támaszkodsz a kád peremén, és csak az egyesülést várod. S ha várod, hát cserben nem hagylak most már. Lágyan végigsimogatom hátad, s epekedő nemi szerved, testünk megfeszül, míg gyengéden beléd hatolok. Az első a legnagyobb sóhaj, miközben vonaglani kezdünk. Föléd hajolok, csendesen, mint a vaskos faág a folyóparti szélben, a melledbe kapaszkodom, és ki-be mozgatom merev falloszom benned. Nyögdécselsz, mozogsz, még erősebb, még gyorsabb iramot diktálva, bár...