Álom (Egy mozgássérült pasi, erotikus álmodozásai) V.

Második nap. Hétfő. Ma kezdődik az első teljes hét, amit itt, a még ismeretlen, de már barátságosnak látszó új lakhelyemen töltök el anyám, és szerelmem jelenléte nélkül. Vajon ki fog belépni nem sokára az ajtón, hogy kiszedjen az ágyból, és felöltöztessen? Mire eme gondolat végére értem, már nyílt is az ajtó. Belépett egy vékony, de formás, hosszú fekete hajú, szép arcú lány. Testre simuló nadrág, és egy top volt rajta. Nem volt olyan gyönyörű, mint az én kedvesem, vagy mint Bea, de szép volt. Elgondolkodtam. Valahol már láttam ezt a lányt. Hát persze! Szombaton Ő volt az egyik nővér, akit a nővérszobában láttam. Akkor rövid köpenyt viselt, és rövidnadrágot.
-Jó reggelt! Timi vagyok.
-Jó reggelt! Sanyi vagyok – válaszoltam.
-Miben? Hogyan segíthetek? – kérdezte.
Elmondtam, hogy mennyire tudok mozogni, és ehhez mérten kellene segítenie.
-Jól van. Akkor kezdjük. De először is állapodjunk meg, hogy tegeződünk – javasolta.
- Oké. Részemről semmi akadálya – feleltem.
- Tusolni szeretnél, vagy elég lesz, ha csak mosakszol?
- Ma elég csak a mosakodás – mondtam. /mivel ma éjszaka nem történt olyan dolog (sajnos) ami miatt tusolnom kellene/ - jegyeztem meg alig hallhatóan.
- Mire gondolsz? – kérdezte Timi.
- Hát voltak élményeim az elmúlt két napban, aminek látható nyomai voltak – válaszoltam sokat sejtetően. Közben közös erővel levettük a pizsama felsőmet, és kivonultunk a fürdőszobába. Timi beállította a csapon a vizet kellemes langyosra, én meg elkezdtem mosakodni, majd fogat mosni. Cselekvésem végeztével megtörölköztem, és szóltam Timinek, aki ezalatt a szobában rendezkedett, hogy kész vagyok, és jöhet értem. Jött, és visszatolt a szobába. Átültem a már megigazított ágyra, és Timi elkezdett öltöztetni. Először a pólót adta rám, majd lehúzta a pizsamanadrágom, és felhúzta helyette a szabadidő nadrágot. Én közben figyeltem ténykedését, és jól szemügyre vettem alakját is. Jó nézett ki abban a topban és alakformáló nadrágban. Mikor minden ruhadarab felkerült rám, megbeszéltük az esti menetrendet. Ugyanúgy, mint első két nap, rögtön vacsora utánra beszéltük meg, hogy lefürdet és ágyba dug. Így is este fél nyolcra szoktunk végezni. Pedig a nappalos nővéreknek 7 óráig szól a munkaideje. De nem panaszkodnak. Szívesen csinálják. Reggeli, majd szabadfoglalkozás következett. Sajnos elromlott az idő, így ma nem lehetett a parkban szívni a friss levegőt. Nem baj - gondoltam. Legalább alaposabban körbenézek az épületben, és talán lesz valaki, akivel beszélgethetek. Ha nem, akkor felmegyek a szobába a táblagépemért, és a társalgóban játszok vele ebédig. Majd csak eltelik ez a nap is valahogy. Hétvégén megbeszéltük anyuval és Linával is, hogy nem kell mindennap berohanni hozzám, telefonon tartsuk a kapcsolatot. Elindultam hát a felfedező útra. A földszinten volt a társalgó, a büfé, az étterem, és egy szoba, ami tele volt monitorokkal, számítógépekkel. Itt lehetett internetezni, levelezni, játszani. Mire ide értem már voltak néhányan, akik használták a gépeket. Gondoltam kipróbálom, hogy mit tudnak a gépek, lehet-e olyan oldalakra felmenni, amilyenekkel otthon foglalkoztam. Hát nem minden oldal jött be, mert le voltak tiltva. Viszont volt web camera hozzájuk. Gondoltam akkor délután tudok interneten is találkozni Linával. Majd kipróbálom. Ezen felbuzdulva eszembe jutott, hogy megkérdezem valakitől, nem lehetne-e plusz költségér, a szobába is bevezetni az internetet. Azt mondták a recepción, beszéljem meg az intézményvezetővel, mert úgy tudják, hogy van, akinek már be van vezetve, és nem is fizet sokat érte. Kértem, hogy hozzanak össze az előbb említett vezetővel. A recepciós telefonált egyet, és szólt, hogy várjak itt pár percet. Mindjárt jön, az otthon vezetője. Pár perc elteltével meg is jelent a hölgy, aki szombaton körbe vezetett. Elmondtam mit szeretnék. -Semmi akadálya, de tudja, hogy az plusz költséggel jár? - mondta.
- Igen tudom - Feleltem. Nem gond. Annyit még ki tudok fizetni. Másra úgyse nagyon kell költenem.
-Rendben. Akkor intézkedem. Pár napon belül lesz saját internet.
-Nagyon köszönöm. Azzal elment. Én pedig folytattam felfedező utamat. Benéztem a büfébe. Minden volt mi szem szájnak ingere. Sőt még tisztálkodó szerek is. Visszamentem a társalgóba ahol megtaláltam asztaltársaimat. Emil szédítette a két lányt éppen, a szövegével. Megkérdeztem csatlakozhatom-e.
- Persze. Természetes. Legalább jobban megismerkedünk. A bemutatkozás már első este megtörtént, úgyhogy most már az következett ki mikor került be ide és miért. Persze ők hárman tudták egymásról ezeket a dolgokat, mivel már régebben költöztek be. Én viszont senkiről nem tudtam semmit. De én kezdtem, mivel én voltam az új. Elmondtam, hogy harminc évesen kerültem tolókocsiba, és azóta, anyám látott el napi szinten addig, amíg meg nem ismertem jelenlegi barátnőmet, akivel egy idő után összeköltöztünk, de sajnos már Ő sem bírja munka mellett vállalni, hogy ellásson. Ezért kellett ide beköltöznöm. Emil is hasonló cipőben járt, de őt az édesanyja nem bírta már ellátni idős kora miatt. Csilla és Gabi árva volt. Ők úgy kerültek ide a gyermekotthon után. Csilla szoba kocsival közlekedett. Jobban mozgott, mint én. Gabi szintén elektromos kocsival változtatta a helyét. Emil még valamennyire tudott járni két mankóval. Így négyesben beszélgettünk egész ebédig, majd az étteremben is az étkezés alatt. Gabinak felváltva segítettünk az étkezésekben. Hol én etettem, itattam, hol pedig Csilla foglalkozott vele. Gabinak túlmozgása volt, ezért nem tudott egyedül enni, inni. Ebéd után bementem a délelőtt felfedezett gépterembe, és lefoglaltam egy gépet. Feltöltöttem egy beszélgetős programot, amit otthon is használtam, és Linának is volt, és beállítottam ugyanazokkal a paraméterekkel, amikkel otthon használtam. Ezután rákerestem barátnőm nevére, és kértem vegyen fel ismerősnek. Sajnos már csak vacsora előtt jött a válasz, hogy felvett, de így is pár szót tudtunk beszélni, és láttuk egymást a kamerákon keresztül. Azt is elárultam neki, hogy elintéztem, hogy legyen a szobámban is net. Nagyon megörült a hírnek. Megbeszéltük, hogy este telefonon folytatjuk, miután ágyba kerülök, rácsörgök. Kiléptem a programokból, amit a délután folyamán használtam, és kikapcsoltam a gépet. Hamarosan vacsoraidő volt, így hát elindultam az étterem felé. Útközben találkoztam az asztaltársaimmal. Csillának mondtam, kapaszkodjon a kocsim karfájába, elhúzom az asztalig. Nagyon megörült, mert már fájt a válla a sok kerékhajtástól. Vacsora alatt megbeszéltük, ki mit csinált ebéd óta, ebben a vacak időben. Ugyan még csak nyár közepe felé haladtunk, de az idő inkább már őszies volt. Kaja után kezdődött az esti szertartásos program. Vagyis a fürdés, és lefekvés. Elindultam az emeletre, hogy megkeressem Timit, a reggeli segítőmet. Meg is találtam a nekik rendszeresített szobájukban. Egyedül volt, a többiek már az előttem lévő turnusban vacsorázott többi lakónak segítettek az esti teendőkben. Ráköszöntem, és mondtam, hogy megérkeztem a fektetésre. Mit is beszéltünk meg reggel? Fürdésről volt szó – válaszoltam. Ja, igen! Oké. Akkor mindjárt jövök, csak a nadrág helyett köpenyt veszek, hogy ne vizezzem össze magam. Rendben. Kint megvárlak. Egy perc sem telt el, máris nyílt a nővérszoba ajtaja, és megjelent Timi egy szál köpenyben és strandpapucsban. Mehetünk. Elindultunk a szobám felé, közben megbeszéltük miként kell, hogy segítsen az este folyamán. A szobába érve Timi felhajtotta a takarót az ágyamon, én pedig átültem az elektromosból a megvetett ágyra. Timi leguggolt, kikötötte cipőfűzőmet és levette cipőmet és zoknimat. Én közben Timi köpenyét vizslattam fölülről. Nem csalódtam. Az Ő köpenye is elég lenge volt ahhoz, hogy simán beláthassak mögé. Most nem volt rajta a top, amit reggel viselt. Kicsi hegyes mellei csak úgy meredeztek a köpeny alatt. Ő nem vett észre semmit úgy, ahogy Bea megérezte, hogy nézem. Felállt a guggolásból, és felém meghajolva húzta le rólam a szabadidő nadrágot, majd az alsógatyát. És a pólót. Így még többet lehetett látni abból, amit a köpeny takart, ha felegyenesedett. Most például azt is láttam, hogy nem csak a topját és a testre simuló nadrágját vette le, hogy ne legyen vizes, hanem még a tangáját is. Puncija fölött csak egy kis pamacs volt meghagyva a szőrzetéből. Eme látvány hatására farkam elkezdett keményedni, és meredezni Timi arca felé. Ezt már Ő is észrevette. - Nocsak! Mi okozta ezt a hatást? – kérdezte.
- A látvány, amit nyújtottál, amíg a nadrágomat és a gatyámat vetted le rólam. – feleltem.
- Akkor most figyelj! Azzal az ajtóhoz ment, és ráfordította a zárat. Ha már úgyis láttál mindent, akkor nincs értelme, hogy összevizezzem a köpenyt. És két pillanat múlva, már ott állt anyaszült meztelenül előttem ez a vékony, de formás fiatal lány. - Mehetünk fürdeni? – kérdezte.
- Igen. Mehetünk. – válaszoltam. De addigra már kőkeményen állt a farkam.
- Nincs idő sokat pancsolni, úgyhogy most én gyorsan lemoslak, és irány az ágy.
- Oké. Azzal bementünk a tus alá. Tényleg gyorsan lemosott, de a farkam még mindig állt a látványtól, és attól amilyen érzékien fürdetett.
- Ezzel meg mi legyen? – mutatott az álló farkamra.
- Nem tudom. Hideg zuhany?
- Jaj! Azt ne! Megfázik.
- Akkor? Kiverjem? – kérdezte.
- Megtennéd?
- Mindent a gondozottakért. Villámgyors mozdulatokkal kiverte Timi a farkamat, majd lemosta a kilövellő anyagot mind a kezéről, mind pedig a farkamról.
- Na, most már jó?
- Tökéletes.
- Akkor irány az ágy. Megtörölgetett, és a szobában rám adta először a pizsama felsőt, majd mielőtt a nadrágot adta volna, kértem, hogy adjon egy alsógatyát is rám. Nem szeretném, ha holnap megint tiszta pizsamát kellene elővenni. Az éjszakai álmok miatt. Feladott rám mindent, amit kértem, és lefekvés után betakargatott. Felvette a köpenyét, és elindult kifelé. Kifele menet közölte, hogy reggel is Ő jön. Majd jó éjszakát kívánt és kiment a szobából.
Elmúlt már fél nyolc is, mikor bekapcsoltam a táblagépet hogy játszok, amíg Lina fel nem hív. Kilencig játszottam, mikor megszólalt a telefonom.
- Na, milyen volt az első hétköznap?
- Unalmas. Hiányzol.
- Mit tegyek, hogy enyhítsem a hiányomat?
- Mondjuk, meséld el, hogy mi van rajtad, és mit csinálsz azon kívül, hogy éppen velem beszélgetsz. Egyből rájött az én drágám hogy mire megy ki a játék.
- Szex telefonozni szeretnél?
- Igen. – válaszoltam.
- Ám legyen.
- Nekem is hiányzol.
- Az előbb fejeztem be a fürdést. Alaposan megmostam magam mindenhol.
- A puncid is?
- Persze.
- Mire gondoltál mikor mostad? Inkább kire.
- Rád. Úgy mostam magam mintha a te kezed járt volna bennem.
- Akkor jó nedves lettél.
- Igen.
- És most mi legyen?
- Nyúlj ide telefonon keresztül és elégíts ki.
- Oké.
- Mi van rajtad?
- Egyelőre semmi, mert téged vártalak.
- Akkor most megcsókollak, és a kezem közben keresi az érzékeny pontjaidat. Most a számmal is haladok a kezem után. Bekapom az egyik, majd a másik mellbimbód, és morzsolgatom, szívogatom felváltva mindkettőt. Haladok lefelé. Lassan a köldöködhöz érek. Bele csókolok. Megyek tovább. Elérek a vénuszdombodra. Csókolgatom, nyalogatom. Közben a kezemmel már a csiklódat izgatom. Óvatosan bedugom a középső ujjam a puncidba, és a csiklódat már a nyelvemmel izgatom. Addig ujjazlak, amíg rángatózva el nem élvezel. Eközben a vonal másik végén meghallom, hogy kedvesem nagyokat sóhajtozik, majd egy halk sikolyt hallatva elélvez. Pár perc csend, majd megszólal.
- Ez jól esett.
- Holnap folytatjuk.
- Tartogasd a patront, mert holnap kifacsarlak.
- Oké. Már alig várom.
- Most menjünk aludni, mert mindjárt reggel lesz.
- Így van. Jó éjszakát drágám!
- Neked is szerelmem. Csókollak. Azzal mindketten letettük a telefont. Én még egy ideig ébren voltam, rövidesen elaludtam. Holnap jön egy újabb nap. Reméljük jobb idő lesz, mint ma volt. Most a folyosóról sem hallani semmi zajt. Úgy látszik a mai éjszakás páros nem olyan aktív, mint a tegnapiak. Ez az éjszaka is jól telt. Csodás dolgokról álmodtam, de azért valamennyit aludhattam mély álomban is. Hamar reggel lett. Jött a hét második, itt tartózkodásom harmadik teljes napja. Az ablakon kinézve elég cudar időnek néztünk elébe. Orkán erejű szél rázta a fákat, ömlött az eső mintha dézsából öntötték volna.