Ajándék

Szeretlek! – suttogtad a telefonba, mielőtt megszakadt a vonal…
Szememben könnyek gyűltek, hisz nem vagy Velem, nem vagy itt, hogy édes szavaiddal kényeztess. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki, mint Te, pedig alig 6 órája mentél el. Hirtelen egyedül éreztem magam, feleslegesnek, hisz Neked élek, nem másért, csak hogy Te se legyél egyedül. De most elszakított Tőled a sors, és a kötelesség. Bár tudom, nemsokára újra együtt leszünk…

Egy héttel később, épp takarítottam, amikor üzenet érkezését jelezte a telefonom. Te küldted, hogy tudasd, holnap már megint itt leszel, Velem. Már nagyon hiányoztál, s most még jobban, hogy tudom, holnap megérkezel. Valami különlegessel akartalak meglepni, hisz nem voltunk még ennyi ideig külön. Eszembe jutott, hogy mindig egy gyönyörű, gyertyafényes vacsorára vágytál, olyanra, amit a filmekben lehet látni. Hát elterveztem, hogy minden követ megmozgatok, és elviszlek Csodaországba, ahol a vágyaid, álmaid valóra válnak…

A repülőtéren álltam, vártalak, minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Végre bemondták, hogy megérkezett a géped. Megláttalak, és emberfeletti boldogság töltötte el a lelkem. Odafutottál hozzám, átöleltél, megcsókoltál. Nem csókoltál még ilyen szenvedéllyel. Lassítottunk, de csak azért, hogy még egy sokkal hevesebb nyelv-csatába vethessük magunkat.
- Hiányoztál… - mondtad levegőért kapkodva, miután ajkaink elváltak egymástól.
- Te is Nekem, el sem tudod képzelni mennyire… - válaszoltam.
- Menjünk haza!
- Rendben, van egy kis meglepim számodra…

Otthon, mielőtt beléphettél volna a lakásba, bekötöttem a szemed, hogy teljes legyen a meglepetés. Bevezettelek az általam Neked teremtett világba. Mikor megérezted a rózsaillatú füstölőt, mosolyra húzódott a szád, ez volt a kedvenced. Tudtam, hiszen első alkalommal is ezzel bűvöltelek el. A nappaliban levettem a selyemkendőt a szemedről, s mintha egy könnycseppet láttam volna a szemed sarkában, mikor felém fordultál, s azt mondtad:
- Ez gyönyörű!
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
A szobában félhomály volt, a közepén egy asztal két székkel, az asztalon gyertyatartóban illatgyertyák égtek, s biztosították az éppen elegendő fényt. Ízlésesen megterítve egy 3 fogásos vacsora várt elfogyasztásra…

Bekapcsoltam a cd-lejátszót, Mozart szólt alig hallhatóan.
- Hölgyem - nyújtottam Feléd kezem - helyére kísérhetem?
- Természetesen, uram… - válaszoltad pajkos mosollyal.
Leültünk az asztalhoz, ebben a romantikus hangulatban fogyasztottuk el a vacsorát, majd egy táncra invitáltalak, amibe boldogan egyeztél bele.
Magamhoz húztalak, s lassan, nagyon lassan táncolni kezdtünk. Egymás szemét egy pillanatra sem tévesztve mozogtunk, testünk önálló életre kelve kezdte felfedezni a másikét. Ajkaink újra csókban forrtak össze, nyelveink saját táncukba kezdtek…

Elvesztve a kapcsolatot a külvilággal indultunk a hálószoba felé, s közben dobáltuk le egymásról a feleslegesnek ítélt ruhadarabokat. Mielőtt bementünk volna a szobába, visszazuhantunk a realitásba, mert mutatni akartam Neked még valamit. Kinyitottam az ajtót, s közben néztem az arcod. Gyönyörű voltál, mint mindig, de most kivételesen, amint a szemedben megint megjelent az a bizonyos könnycsepp. Nem hittél a szemednek: az ágy és körülötte minden tele volt rózsaszirmokkal. Nem tudtál megszólalni, csak nézted, és gyönyörködtél benne…

Kizökkentettelek a csodálkozás homályából, amikor megfogtam a kezedet és bevezettelek a szobába. Lefektettelek az ágyra, rá a puha szirmokra, és megcsókoltalak. Most tértél vissza csak igazán a Mi jelenünkbe, de azonnal elragadt egy másik gyönyörű világ. Nyelveink úgy jártak egymás körül mintha soha nem akarnának elválni, de Én elszakítottam őket egymástól, s csókjaimmal arcodat kényeztettem. Millió apró puszival halmoztam el arcbőrödet, majd nyakadat vettem kezelésbe. A nyakad és a kulcscsontod, melyek majdnem a legérzékenyebb pontok voltak a testeden. Élvezettel éreztem, amint minden egyes pusziba szinte beleremeg az egész tested. Nem volt már rajtunk semmi, hiszen még a nappaliban megszabadultunk minden ruhadarabtól. Végigcsókoltam a karodat, s mikor újra a nyakadhoz értem belenéztem a szemedbe, s megkérdeztem azt, amit sosem lehet elégszer hallani a Kedvesünktől:
- Szeretsz?
- Nem… Nem csak szeretlek… Amit Én érzek irántad, azt nem lehet szóban elmondani…
- Akkor lazíts, s én elmondom, mennyire szeretlek, a testünk nyelvén!
Becsuktad a szemed, s én újra a nyakadat puszilgattam, de most nem álltam meg itt. Elindultam lefelé, a melledhez érve lágyan számba vettem az egyik bimbót, és mint egy engedelmes kisgyerek, szoptam. Néha beleharaptam, mire Te felszisszentél, de nem a fájdalomtól, hanem a gyönyörtől. Gyönyörű melleid voltak, nem nagyok, nem kicsik, Nekem tökéletesek, mint ahogy Te is. Miközben a számmal a melleden foglalatoskodtam, kezem sem tétlenkedett. Egyikkel a szabadon hagyott mellbimbódat morzsolgattam, melledet gyömöszöltem, persze minden mozdulatommal arra ügyelve, hogy a legkisebb fájdalmat se okozzam. A másikkal kerestem egy rózsaszirmot, és azzal cirógattam hátadat, válladat.

Lassan folytattam az utam nyelvemmel megjelölve a már bejárt területet, hasadon elidőztem a köldöködnél, végigcsókolgattam a hasfalad minden pontját. Éreztem, hogy kirázott a hideg, s ezt annak tulajdonítottam, hogy tetszik ténykedésem. Még kaptál néhány puszit a pocidra, majd haladtam tovább. Most a lábadon volt a sor, minden négyzetmilliméterét érezni akartam, egy piciny pontot sem akartam kihagyni. A lábfejednél nagyon csikis vagy, de most sokkal inkább elragadt a kéj, minthogy ilyenekkel törődj. Mikor visszaértem a combodhoz, annak belső felét csókolgattam, majd abbahagytam, mivel ott volt előttem a Gyönyörök Forrása…

Nagyon nedves voltál, adtam egy puszit az egyik nagyajkadra. Felnéztem, Te lenéztél Rám, szemedben tükröződött a vágy, de nem adtam meg, amit kértél, csak még egy puszit a másik nagyajkadra. Már a lepedőt szorongattad kínodban…
- Kérlek… - mondtad könyörgő hangon.
A hangodból is hallani lehetett, hogy nem vagy ebben a világban, így hát megkönyörültem, csókolózni kezdtem kitüremkedő csiklóddal. Ez villámcsapásként hatott Rád, felsikkantottál. Ezután benyaltam a nagyajkaid közé, mire még egy sikítás volt a válasz. Lefetyeltem, mint egy játékos kiskutya, figyeltem, amint haladsz a gyönyörök útján. Lassítottam nyelvem tempóján, hogy ne menj el olyan hamar, mert még játszadozni akartam Veled.

Végighúztam ujjamat a hüvelyed bejáratánál, de még véletlenül sem dugtam bele forró nyílásodba. Felálltam, és elindultam kifelé, majd visszatértem néhány jégkockával, hogy ezzel „kínozzalak” tovább. Bevettem a számba egyet, és megcsókoltalak. Már mindketten annyira felhevültünk, hogy a jégkocka pillanatok alatt vált semmivé ajkaink között, nyelveink alatt. Elváltam Tőled, s a második jégkockát a nyakadtól húztam végig a mellkasodon, elidőzve vele a bimbóudvarodon, majd a hasadon köröztem vele, s végül a köldöködben lelte halálát. A harmadik jégkockát a számba vettem. Hagytam, hogy lehűtse szám, s nyelvem, majd mielőtt elolvadt volna, számat a csiklódhoz szorítottam, nyelvemmel nekinyomtam a jégkockát, mire Te ismét felsikítottál a hirtelen furcsa, enyhén égető, de rettenetesen jó érzéstől. Elkezdtem mozgatni a jégkocka maradványát a nyelvemmel, erre hallható nyögésekkel válaszoltál.

Miután elolvadt a jégkocka belenyaltam édes kelyhedbe, s már szinte vonaglottál a kéjtől, amikor nyelvem mellé egy ujjamat is Beléd vezettem. Hihetetlenül szűk voltál. Imádom! Az érzés, ahogy ujjammal ki tudom tapintani minden rezdülésedet, hogy minden egyes apró mozdulatommal élvezetet tudok okozni, egyszerűen felvillanyoz. Nem volt ez másképp akkor sem. Lassan mozgattam Benned ujjam, de úgy, hogy a lehető legerősebb hanghatásokat váltsam ki. Hirtelen a hüvelyed izmai megszorították ujjam, torkodból hörgő hang szakadt fel, hátad ívbe feszült, a takarót az ágyon majd szétszakítottad. Ez volt az első orgazmusod, ami úgy 2 percig tarthatott, persze eközben folyamatosan ostromoltam csiklódat nyelvemmel, hüvelyedet ujjammal. Nem volt sok időd pihenni az első orgazmus után, hiszen jött a következő, majd a következő. Az ötödiknél abbahagytam a „kínzásodat”, felkúsztam melléd, és megcsókoltalak. Erőtlenül a nyakam köré fontad élménytől még mindig remegő karodat, Rám néztél, majd megszólaltál:
- Te szemét… Hát szabad valakinek ekkora gyönyört okozni???
- Persze, és még bele se melegedtem…

Újra megcsókoltalak, majd felkeltem. Rád feküdtem, és lassan, gyengéden Beléd vezettem férfiasságom, s közben egy pillanatra se vettem le a szemem az arcodról. Látni akartam arcod rezzenéseit, miközben kitöltelek. Mikor már teljesen Benned voltam, megálltam, élveztem a pillanatot. Azt a pillanatot, ami két ember lelkének egybeolvadását jelképezi. Ahogy elkezdtem mozogni, éreztem, hogy az a bizonyos köd, ami Téged már jó fél órája elragadott, az én agyamat is ellepi. Ilyenkor nem létezhet semmi más, csak Te és Én. Együtt égünk a Purgatórium tisztítótűzében. Beteljesítjük szerelmünket a lehető legélvezetesebb módon, amit Isten adott nekünk. Csak az arcodat néztem, nem tudtam levenni Rólad a szemem. Ajkadra tapasztottam ajkamat, hogy nyelveddel is összeforrjak. Egy akartam lenni Veled. Elváltam szádtól, hogy most a melledet kényeztessem. Finoman harapdáltam a kőkemény mellbimbóidat, ezzel újabb érdekes hangokat csaltam ki Belőled.

Lassítottam a tempón, mert már nem voltunk messze a beteljesüléstől. A leghosszabbra akartuk nyújtani a kéjt, amit egymásnak adunk. Egymás verejtékétől síkos testét simogattuk, ott, ahol tudtuk, hogy a másiknak a legjobb. Férfiasságomat néha teljesen kihúztam, majd visszanyomtam Beléd. Lassan éreztem az ismerős érzést, ahogy a gerincvelőm elkezd bizseregni, előkészítvén a hamarosan érkező véget. Ebben a pillanatban hüvelyed izmai megint táncot jártak, most falloszom körül. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, és én is megadtam magam a gyönyörnek, s magvamat Beléd fecskendezve élveztem. Összerogytam, rádőltem mellkasodra, úgy próbáltam kipihenni az épp átélt csodát. Rád néztem, szemedben könnycsepp formálódott, amint csak annyit tudtál mondani:
- Köszönöm…
S így aludtunk el egymás karjaiban.

Másnap reggelivel az ágyban keltettelek becézgető szavakkal, és mindketten tudtuk, hogy ezt az éjszakát sosem felejtjük el.

Most 10 hónappal később állok itt, kezemben a lányunkkal. Nem gondoltam volna, hogy Ő lesz annak az éjszakának a gyümölcse. Egy isteni csoda… Ez a csöppség volt a Te ajándékod. Csak az a baj, hogy Ő sosem láthatja azt a gyönyörűséget, amit én… Nem láthatja az édesanyját… Mert az utolsó ajándékod volt. Búcsúajándék számomra, és az egész világ számára…
S most itt állok a temetőben egy szál rózsával, ami arra az éjszakára emlékeztet, ami megváltoztatta mindkettőnk, s immár mindhármunk életét. Gyengéd csókot lehelek a bársonyos szirmokra, s édes ajkaidra gondolok, melyeket többé nem érinthetek. Régi emlékek lepnek el, szinte érzem a bőröd puhaságát, kezed cirógatását, és beleborzongok. Látom a szobát, érzem a rózsaillatot. Hiányzol. Nem csak most, nem csak ma, nem csak holnap. De…
Leteszem a virágot a sírodra. Ez az én ajándékom, a búcsúajándékom…