Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Ahol a fiú felnőtt

- Ne máááár! – bőgtem a kagylóba reményvesztetten.
- „De igen. 12:47-kor indul a keletiből csomagoljatok össze Jóska bácsi kimegy az állomásra nem akarok apellátát!” – darálta ellentmondást nem tűrve a narancssárga telefonkagyló felső nyúlványa.
- Anya. Tanuln…
- „Tanulni egy frászkarikát ott lenn is tudsz megígértük nekik a darált húst meg ne felejtsétek el!” – szakított félbe.
Miután biztosítottam feltétel nélküli megadásomról, visszakullogtam a szobámba, elkapva egy újabb gyilkos pillantását nővéremnek, aki úgy tűnik barátnője megrontásáért némasági fogadalmat tett. Niki még mindig félálomban vackolta magát a paplanomba, minden bizonnyal a fölkelést nem szokta elhamarkodni. Óvatosan ráfeküdtem, és az arcára nyomtam egy ébresztő-van-egy-nagyon-rossz-hírem puszit, melyre elnyújtott mormogás volt a válasz. Úgy döntöttem legjobb, ha a fülcimpájával kezdek el babrálni, mormotám azonban kisvártatva a párna alá dugta a fejét, megfosztva ettől a szórakozástól is. Ennek a lánynak a kócos haj áll a legjobban.

Nem találván más elfoglaltságot, hajnali fél tízkor összepakoltam a táskám, megreggeliztem Kellogs’ madáreledellel, és lementem a boltba. Visszaértemkor Niki már melegítőben szürcsölte a kakaót, és nézett rám szomorúan.
- Hallottam, hogy elmentek. – mondta.
- Egész jövő csütörtökig. – sóhajtottam, azzal a gondolattal vigasztalódva, hogy ennek ő sem örül. – Minden évben ez van.
- Már idősek?
- Nem. – válaszoltam, felidézve nagynénémet tavalyról, ahogy két ember nagyságú szatyor zöldséggel betört a helyi piacra, és Jóska bácsira, aki két ugyanekkora flakon saját borral a disznóvágásra. – Inkább olyan hagyomány látogatás.

A vonatot mindenki a keserű búcsúval köti össze. Ha nincs senkitől elköszönni, az utasok szimplán a kényelemtől és a kellemes szobahőmérséklettől búcsúznak, átadva testüket a több órás monoton zötyögésnek és a büdös bőrfoteloknak, melyekről igyekeznek nem elképzelni ki ült előtte benne. Ha az önsanyargatás megvilágosodáshoz vezet, azt hiszem kalauznak lenni a legjobb foglalkozás.
- Ne tesséék. – rinyált a földi lét alantos dolgaival gyötrődő nővérem a kalauz-Buddhának. - Van diákom! Csak otthon hagytam.
- 2500 forint. – közölte az, átszellemült nyugodtsággal és jóságos mosollyal.
A bírság végül ki lett fizetve, az élet ízét érzékeltetve a kalauz a fülkeajtóban még szellentett egyet, majd emlékével az orrunkban tovább állt.
- Megvesztegethetted volna – húztam le az ablakot. Nem jött válasz.
Elgondolkoztam a Nikivel való elválásomon. Lekísértük a kocsijához, ő beült és óvatosan tekergetve a kormányt elhajtott. Ennyi. Tartózkodó volt, és elhúzódó. Még azt sem volt időm ráírni a szélvédőre, hogy beleszerettem. Állítólag ezt lúzerség megmondani rögtön. Más vélemények szerint nem megmondani is az.

Megérkezésünkkor több dolog is feltűnt nekem. Szajolon (kis város Szolnok mellett) legalább 10 centivel nagyobb a hó, 5 fokkal hidegebb van, és 2/3-ad olyan lassan telik az idő, mint otthon. Beráncigáltuk magunkat a váróterembe, melyet hőmérséklete, és szaga alapján éjjel bizonyára vágott marhák tárolására használtak. Az óra szerint negyed, szerintem három órás várakozás után a terem ajtaja kivágódott és egy viharvert, mosolygós szemű, őszes cowboy lépett be, kezében hű társával, egy megállapíthatatlan színű boros flakonnal. A cowboy neve Jóska bácsi. Igazi fenegyerekként mesterien bánik a borral, öreg, de hűséges Zsigulija szilaj nyerítésétől pedig még a legbátrabbak is egy vastagabb fa mögött keresnek oltalmat. Felesége, az egyetlen, aki be tudta törni a végtelen legelők tüzes csődöét, egy aranyszívű, széles testű, nagyhangú teremtés, pirospozsgás arccal és olyan karizmával, hogy még az is megvette tőle a karalábét a piacon, aki alergiás rá. Csodálatosan főz. És olyan a ölelése, hogy egy lovat is összeroppant vele. Ebéd: húsleves, sült csirke, apró süti.
- Na, és van-e már valami jányka, akit a fogad közi kaptál? – érdeklődött Jóska bácsi a magánéletemről, ahogy minden évben, öt éves korom óta. A nővérem szemben kegyetlenül ledöfött egy sült csirke mellet, majd gyakorlottan megforgatta a kést a húsban.
- Haggyad már, öreg, szegénykém had egyen! – torkolta le a néném, ahogy mindig, majd hozzátette. - Ráér még lányokat hajkurászni.
- Majd elkapják azok! – zárta le a témát bácsikám, és huncutul rám kacsintva széttépett egy combot.

Három nap telt el eseménytelenül. Testben végig jártam a kertet, és a szőlőst, hallgattam a nosztalgiákat, hogyan aludtam a szilvafa alatt, vagy léptem bele a méhecskébe kölyökként. Lélekben pedig Nikinek fogalmaztam különböző körmönfont vallomásokat és fantáziáltam a vele való együttlét mindenféle formájáról. Nem tudtam felhívni sem. Nincs meg a száma, a nővéremmel pedig megszakadtak a diplomáciai kapcsolataim. Tapasztalt nagybátyám figyelmét persze nem kerülte el nyomott lelki állapotom. Harmadik nap este felé félre vont és boros flakonját nyomatékul az asztalra téve hozzálátott a kiosztásomhoz.
- Úgy festesz, mint akit szájon vágtak! Ha teccik a menyecske, híjjad le, aztán táncoltasd meg úgy…
- Nem tudom lehívni.
- Igyá ebből! – talált ki új megoldást.

Ám legyen, gondoltam, és koccintani kezdtem vele, újabb és újabb hódítási trükköket tanulva. (az első tanács csak annyi volt ’kacsincs rá!’, aztán rövidesen már a ’rántsd be a szőlőbe!’ instrukciókat kaptam. Az erős bor körülbelül a harmadik, negyedik pohár után fejbevágott, az öreg azonban a pityókásság legkisebb jelét sem mutatta, legfeljebb sokatmondóan el-elmosolyodott olykor. Aztán úgy fél nyolc felé hangok szűrődtek be a konyhából, előbb a nővéremé, aztán a néném hahotázása, majd egy megilletődött kedves hang, ami nagyon emlékeztetett valamire. Elkerekedett szemmel bámultam az ajtóra, majd a borosflakonra, melynek hatására minden bizonnyal hallucinálni kezdtem.
- Hu-hú! Hehehe! Ébresztő! – nevetett föl az öreg elégedett arccal. – Na, milyen szervező a Jóska bá’? Hehehe. Na menj kifelé, ne itt kuksolj!

Fölálltam, majd továbbra is hitetlenkedve megpróbáltam eljutni az ajtóig. Jóska bácsi egy ideig követte a tekintetével, ahogy egy újszülött kappan egyensúlyérzékével és határozottságával küzdöttem a távolsággal, majd a galléromnál fogva a hátsó ajtón át kivitt a kertbe és a jég hideg levegő tisztító hatására bízott.
- Hát öcsém! – dohogott a nehézségen, melybe terve ütközött. – Nem tudtam, hogy ilyen tilinkó vagy. Így pityókásan nem állhatsz elé!
Leültem a terasz szélére, ahol a gyakori söprés miatt a hó csak tíz centis volt, ő pedig elmesélte hogyan szervezte meg ezt az egészet. Hogy hogyan szedte ki a nővéremből az igazságot, és hogyan vette rá még arra is, hogy lehívja Nikit ide. Aztán úgy gondolta, a nagy találkozás jobban fog sikerülni, ha feloldja a gátlásaimat, ennek eredményeként sikerült teljesen eláztatnia.

Nikivel végül is csodálatos módon nem sikerült találkoznom egészen takarodóig, amikor is végre szabadulva a két házigazda őrizetéből összetalálkoztunk. Vékony, kék pizsamát viselt, erre pedig egy jókora, régi pokrócit tekert. Úgy nézett ki, mint egy kis indián.
- Szia. – köszönt.
- Szia. – feleltem, tanúbizonyságát téve páratlan kommunikációs készségemnek.
- „Különösen izgalmas napja volt ma a magyar sportvilágnak.” – kapcsolódott be a beszélgetésbe életunt hangon a TV sportriportere.
Rövid hallgatás után ismét a sportriporter mondott valamit, mi pedig zavartan beástuk magunkat a tornyosuló, színes dunyhák alá. Az egész ágy a paplanokkal együtt akkora volt, hogy egy dzsungelben éreztem magam, ahol kis indiánomra csak isteni szerencsével bukkanhatok rá.
- „Alpinisták vesztek el az osztrák hegyekben. A keresésük nagy erőkkel folyik…” – gúnyolódott a híradó.
- Ez a kezed? – találtam rá boldogan. Lassan tapintgatva eljutottam az arcáig, majd kis furakodás után a közvetlenül mellé keveredtem.
A paplan alá beszűrődő gyenge fényben, a kíváncsi, kék szemeket is sikerült kivennem, amint a várakozástól csillogva lestek rám.
Most meg, hogy nyúljak hozzá? Mit mondjak? Vagy csak szimplán csókoljam meg? Ideges vagyok. Túl szép. Ha legalább találnék rajta egy pici hibát.
- „Filmelőzetesünk következik: „Ha nem áll a zászló dicsőn lobogva, a katonák sem indulnak el.” – figyelmeztetett a TV-ből egy háborús film veterán tábornoka. Jól van na, tisztában vagyok vele.

Lassan újra kinyújtottam a kezem, és hozzáértem a vállához. Vártam kicsit, vajon leszakad-e a fal, de miután csak kissé szabálytalan szuszogását hallottam, behunyt szemmel tovább csúsztattam a kezem, lefelé a vállán. Végül ujjaim körbefonták az övéit, az orromon pedig egy puha tapogató szájacskát éreztem, amint lejjebb és lejjebb vándorolva megkóstolja az ajkam szélét, majd a lágy puszikból heves, forró csókká bontakozva magához tapaszt. Egy pillanatra egy nyelv is előbukkant, majd megízlelve engem félve visszahúzódott, az enyém pedig követte, és lassú, ölelő körtáncba kezdett vele a szájában.
- „Előőőőre mindenkiii!” – harsogta a TV kiadva a parancsot.

Finoman szorítottam egyet a kezén, majd elengedve simogatni kezdtem testét a pizsama anyagán keresztül. Érintésemmel újra felfedezhettem dereka csodás vonalait, a pihéket a köldöke fölött és a sima, meleg bőrt, ahogy lejjebb csúsztak kalandozó ujjaim. És amikor az öt felfedező már az utolsó dombocskán pihent, leheletnyi közelségben a szentély kapujától, megállított.
- Ne. – suttogta olyan halkan, hogy talán csak a gondolatát hallottam.
- „Uram, a támadást visszaverték!” – lihegett a TV.
- Kikapcsolom. – pusmogtam vissza indiánomnak, és kuncogásától kísérve eltűntem a paplan alatt.

Legszívesebben kivágtam volna a szobából a nyavalyás szerkentyűt, amiért ki kellett másznom Niki mellől. Miután hatástalanítottam, újra visszafúrtam magam, először a lábát érve el. Körbetapintottam apró, finom vonalú lábfejét, majd miután megállapítottam, hogy ez a testrésze is tetszik, nyomtam rá egy puszit, és följebb másztam, óvatosan megtartva magamat.
- Te remegsz? – kérdezte halkan.
- Hideg volt kint. – fogtam rá a TV-re. – Niki?
- Hm?
- Játszunk olyat, - hajoltam a füléhez. - hogy csak kézzel érhetünk egymáshoz, mindenhol, kivéve itt lent.
- És csók lehet? – kérdezte elmosolyodva. Úgy látszik tetszett neki az ötlet.
- Nem-nem.
- Kár… - búgta vissza, a lábamon pedig újra enyhe remegés futott át.

Oldalvást hemperedtünk, olyan közel egymáshoz, hogy egészen közelről figyelhessük a másikat. A tekintetét az enyémben tartva, lehámozta magáról a kék pizsamát, az utolsó fátyolt, mely gyönyörű testét az enyémtől elválaszthatta. Megvártam, míg újra mozdulatlan, majd elindítottam a kezeimet felfelé a nyakán, egészen az álla vonaláig. Az ajkai apró mosolyra húzódtak az ingertől, két ujjammal pedig, amolyan válaszképp egészen finoman érintve körözni kezdtem rajtuk. Arcunk akaratlanul is egyre közelebb került, kezeink egyre bátrabb utakra indultak lefelé a másik vonalain. Teste érintésemre hol megemelkedett, hol összerándult, és libabőrös remegéssel élvezte a kényeztetést. Ahogy az oldalán simítottam fölfelé a kezem, a melleit kitolta, karcsú nyaka hátrafeszült, ágaskodó mellbimbói pedig, mint forró ékkövek nyomódtak hozzám. Testünk lassan minden egyes érintésre ellenőrizhetetlen kéjes rándulással válaszolt, feltüzelt idegeink a legkisebb ingert is sokszorosára gerjesztve adták át, kitörölve minden más érzést, gondolatot a tudatunkból.

Végül nem bírtam tovább a távoli közelséget, ráhemperedtem és megszegve a játék tarthatatlan szabályait ajkai közé temettem a számat. A csók rövid volt, a hirtelen rám tóduló érzések özönétől összerándultam, rövid szusszanáshoz juttatva őt. Most, hogy testünk középen is egymáshoz ért, új, az eddigieknél is erősebb borzongás kerített hatalmába.
- Micsi…? - lehelte remegve az izgalomtól.
- Csalok… - szuszogtam vissza, belenézve nagy, elhomályosult szemébe, melynek kékje alig látszott ki a pupillája szélén.
Válasz képen átkulcsolta a tarkómat és a szájához húzott, valahol, valamikor pedig, szenvedélyes csókunk egy felidézhetetlen pillanatában altestemet forró, ölelő menedék fogadta magába, és vette át remegésével az egész testünk fölött az uralmat. Mintha minden porcikánk, érzésünk összeolvadt volta. Az egyetlen, ami az álomból feldereng, az a tarkómtól lefelé, a bensőmben elinduló szellem érzése, amint a hasamig végigvonulva önkényesen minden tagomat megfeszíti, összetöri, majd újra felépíti, végül minden erővel együtt távozik.

Ernyedten, erőtlenül hevertem egy izzadt, meleg testen, mely egyre lassuló ütemben emelkedett s süllyedt alattam. Mosolyogva nézem gyönyörű, békés arcát. A szeme csukva volt, a bőre kipirosodva, az ajkai résnyire nyitva. Újra uralmunk alá hajtva elernyedt tagjainkat összeölelkeztünk, és kidugtuk a fejünket a paplan alól.

A redőnyön enyhe fény szűrődött át, az utca felől pedig egy végtelenül hamis, dajdajozó ének talált utat a szobába.
- „Há szereti a tik a meggyet…” – vartyogott.
- Ez Jóska bácsi… – kuncogtunk Nikivel, a környék rettenthetetlen cowboyának pirkadati kukorékolásán.
- „Há pedig csak a jó bort szeretyem nagyon!” – zengett tovább a vén bariton.
- Én is téged. – súgtam a lánynak, megszegve a lúzerségi szabályt.
- Én is téged. – súgta vissza.
Hozzászólások
További hozzászólások »
AMADEUS ·
Uram, ez élvezet volt.

ayala ·
Jó történet.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: