Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A vándor 1. rész

A fiú a postakocsijárattal érkezett, észak felől, SaintClaire irányából. Egyedül ő szállt le, még a kocsis sem sietett a segítségére, hiszen egyetlen csomaggal, egy kisebb bőrönddel utazott. Adam tétovázott, mielőtt a rövidke lépcsőről a földre ugrott volna. Egy fogadó udvarában állt, ez volt az utolsó állomáshely, innentől gyalogolnia kellett. Azt tervezte, hogy mihelyst megérkezik, azonnal útnak indul, ám a postakocsi túlontúl sokáig vesztegelt az előző városban, már késő délután felé járt az idő. Nem szívesen vágott volna neki az éjszakai erdőnek, és hideg is volt, az őszi szél a közeli fák ágai közt nyargalászott. Az a néhány elsárgult falevél, amely még az évszak vége felé is kitartott, most feladta a küzdelmet és az ég felé röppent. Adam arrébb sétált, hogy ne legyen útban, majd némán figyelte, ahogy a postakocsi kiszáguldott a fogadó udvarából.



A fiú elindult az épület felé, úgy tűnt, hogy napok óta nem esett errefelé, száraz lábbal érkezett meg a tornácra, bár sáros, elnyűtt cipőjén már ez sem sokat segített. Benyitott, arcát azonnal megcsapta a bent lévő áporodott levegő, de legalább meleg volt, a kandallóban égett a tűz. A kicsi és koszos ablakokon keresztül kevés fény szűrődött be, így meglehetős félhomály uralkodott odabent; a mécseseket és gyertyákat még nem gyújtották meg, csupán a helyiség hátsó részében pislákolt egy viharlámpás, hogy a kártyalapokat jobban láthassák a fogadó vendégei. Adam a söntés felé indult, még nem döntötte el, hogy megszállna-e ezen a helyen, sajnos a tárcája igencsak vékonyka volt, már csak néhány shilling csilingelt benne, a következő postakocsijáratra is spórolnia kellett. Viszont nagyon éhes volt, legalább másfél napja nem evett, így vacsorát mindenképpen akart magának. A pultnál egy mosolygós leány fogadta:
–  Üdvözöljük a Verébfészek fogadóban, miben lehetek a szolgálatára? – Adam is motyogott valami köszönésfélét, kicsit inába szállt a bátorsága, mihelyst közelebbről is szemügyre vehette a lányt. Sokáig bámulta, illetlenül sokáig, pedig nem öltözött kihívóan, egyszerű, vastag, virágmintás ruhát hordott, a csipkés gallér még a nyakát is elrejtette. Világosbarna haját főkötő alá rejtette, viszont a kötény szépen kiemelte a dereka és csípője vonalát. Ezt Adam többnyire akkor látta, mikor a lány térült-fordult, poharakat törölgetett és korsókat töltött.
– Molly vagyok… – folytatta a lány, még mindig mosolygott. –  Mostanság… én viszem ezt a helyet, remélem, jól érzi majd magát minálunk. Szóval, mit adhatok? Bizonyára megéhezett, megszomjazott az úton, láttam, hogy a járattal érkezett…
– Igen, hosszú út volt… – A fiú lerakta maga mellé a bőröndjét és letelepedett az egyik székre a söntés előtt.
– A vacsora hamarosan elkészül, igazi csemege, vadhús. Csak ajánlani tudom.
– Igen… az jó lesz, köszönöm.
A lány halványan összeráncolta a szemöldökét, ahogy jobban megnézte magának az idegent. Igen fiatal volt még, tizenhét-tizennyolc éves lehetett, vékonynak tűnt a fekete, kopott öltönyben, amit viselt. Miközben a bőröndjével szöszmötölt, megnézte a kezét is, hosszú, finom ujjai voltak, Molly biztosra vette, hogy nem fizikai munkából tartja el magát, már ha dolgozott egyáltalán. Talán valami művész, vagy diák. Nagyon különbözött a helyiektől, arca hosszú volt és csinos, az orra egyenes, szeme sötétbarnának tűnt a félhomályban. Egy messziről jött vándor… A lány pillantása az ablak felé siklott, úgy látta, hogy már sötétedett odakint.
– Van szállása? – kérdezte hirtelenjében. – Mert szobát jelenleg sajnos nem tudok adni… Kettő van lent és három az emeleten, de mind foglalt…
– Nem érdekes… – legyintett a fiú.  – Habrough-ba tartok, hogy ott átszállhassak egy következő postakocsijáratra. Talán megvárom a pirkadatot és indulok, éjszaka nem szívesen járnék az erdőben…
– Ne is, eszébe ne jusson! A sötétben nem fogja látni az ösvényt és eltéved…
– Nem volna jó… lekésném a vizsgáimat.
– Ó, hát szóval tanul! És mi lesz magából, ha nagy lesz?
– Ügyvéd, ha sikeresen veszem az akadályokat.
– Biztos vagyok benne, hogy úgy lesz, maga okos fiúnak tűnik. – A lány újból elmosolyodott, ezúttal némi pír is megjelent az orcáján. Nem csupán okosnak látta ezt a fiatalembert, hanem rendkívül vonzónak is. Leginkább a szeme tetszett neki. Meg is tett mindent, hogy a kedvében járjon.
– Pár perc és hozom a vacsorát, addig üljön asztalhoz, oda, a kandalló mellé. Az a legjobb hely.
A fiú leült hát a kandalló mellé és várt, a bőröndjét ide is hozta magával. Jószerével a könyvei voltak benne, így nagyon vigyázott rájuk, a szüleinek igen sokba került az ő taníttatása. Míg a vacsoráját várta, Mollyt figyelte. A lány kivitt egy ölnyi korsót a kártyázó vendégeknek, bort töltött az előtérben várakozó férfiaknak, gyorsan, frissen mozgott, pedig már a nap vége felé jártak és bizonyára reggel óta talpon volt. Nagyon csinos kis fehérnépnek tűnt, a lénye tette azzá, a kedvessége és határozottsága. Ám Adam biztosra vette, ha a ruha és kötény alá láthatna, ott is felettébb szemet gyönyörködtető dolgokat találna… Kis ideig elmélázott ezen, de aztán elűzte magától a gondolatot, elvégre illendőség is van a világon.
Molly ígéretéhez híven hamar megérkezett a vacsorával, két tányért és két poharat hozott. Mielőtt leült volna, azért megkérdezte:
– Nem zavarom?
– Nem, dehogy… – motyogta a fiú, bár azért meglepődött, hogy a lány őt választotta vacsorapartneréül.
– Köszönöm… – mosolyogta Molly, és leült az asztalhoz, a fiúval szemben.  – Adok magamnak egy kis pihenő időt. Tudja, ez a hely valójában nem az enyém. Az apámé, de ő már hónapok óta nem csinál mást, mint részegen hortyog esténként… Így valakinek vinnie kell a boltot.
– Maga főz, és felszolgál?
– És takarítok és mosok és fűtök… – Mindketten felnevettek, és hozzáláttak a vacsorához.
A lány néha-néha elhagyta az asztalt, ha halaszthatatlan dolga akadt, ám az este java részét Adam társaságában töltötte. Pár órányi beszélgetés után még mindig udvariasak és kimértek voltak, a vizezett bor sem hatott rájuk különösebben, bár mindkettejüknek különös gondolatai támadtak, ha tekintetük elidőzött a másikon. Molly a vacsorához megszabadult a kötényétől, így keblének vonalai fel-felsejlettek a ruha alatt; a keze karcsú volt, apró és fehér, bár már látszódott rajta a kemény munka nyoma. Cseresznyepiros ajka, szép, sötétkék szeme, hosszú pillái olyan gondolatokat ébresztettek Adamben, melyekről a fiú álmodni sem merte, hogy valóra válhatnának.
A lány is hasonlóan érzett, bár ő tisztában volt vele, nem kerülne nagy erőfeszítésébe megkapni ezt a fiút, ha akarná. Tudta önmagáról, hogy szép és kívánatos. Nem volt egy útszéli ribanc, aki minden jöttmenttel összefeküdt, ám azt sem gondolta, hogy tartóztatnia kéne magát valamiféle ostoba hagyomány vagy dogma miatt, ha egyszer a teste kíván valakit…
– Szóval, a szállása… – kezdte Molly, és a fiú szemébe nézett. Adam ettől egy kicsit zavarba jött, de állta a pillantását.
– Ha nem nagy gond… esetleg meghúzom magam itt a kandalló mellett. Természetesen megfizetném.
– Talán… volna valami kényelmesebb megoldás. A szobám idelent van a földszinten. Az az ajtó ott, balra. Ha esetleg szeretné… szívesen látom. – Egy pillanatra megfagyott körülöttük a levegő, Adam szeme tágra nyílt a meglepetéstől. Persze, még maguk között sem vethették le a jólneveltség álcáját, így úgy tett, mintha semmi különleges nem volna ebben a felajánlásban.
– Félek, hogy zavarnám…
– Ugyan… van hely bőven, kellemes kis szoba. Ha begyújtok a kályhába, olykor tikkasztó hőség tud lenni. Igyekszem a vendégek kedvében járni, nem szeretném, ha idekint töltené az éjszakát… a hideg kövön. Szívesen látom.  – A lány elhatározta, ha a fiú tovább kéreti magát, nem próbálkozik többet, ám Adam ekkor kijelentette:
– Nos… ha valóban nem lennék terhére, örömmel elfogadom…
Molly elmosolyodott és felállt az asztaltól. Összeszedte az üres tányérokat és poharakat, majd mielőtt a konyha felé indult volna, közelebb húzódott a fiúhoz és halkan ezt mondta:
– Még van egy kis dolgom, de általában 10 óra körül szoktam nyugovóra térni. Majd… legyen szíves és annyit tegyen meg, hogy akkor kopog be hozzám, mikor senki nincs idelent. Tudja, nem szeretném, ha pletykálnának…
– Természetesen… – Adam dobogó szívvel nézett a lány után, még mindig nem mert belegondolni, hogy ez a meghívás mit jelenthet számára. Számukra.

A fiú betartotta az ígéretét, addig ücsörgött a kandalló mellett, míg az összes vendég távozott a fogadóból. Vagy az utca irányába, vagy a szobák felé. Ekkor már tizenegy óra felé járt az idő, Adam felkelt az asztaltól, magához vette a bőröndjét és rövid séta után bekopogott Mollyhoz.
– Szabad! Jöjjön… – hallotta a fiú az ajtó mögül, így belépett a szobába. Valóban sokkal melegebb volt odabent, mint az előtérben, kissé elgémberedett kezébe újból élet költözött. Körülnézett, takaros kis szobának tűnt, otthonosnak, kényelmesnek. A fakeretes, támlás ágy egyszemélyes volt, ám elég széles, már megvetve várta a gazdáját. A huzat újnak tűnt, mert vasalt, tiszta ruha illata lengte be a szobát. Az ágy mellett tükrös öltözködő asztal állt, kicsit távolabb pedig egy széles paraván. Molly emögött rejtőzött, a ruha, amit a munkához viselt, már a fogason lógott.
– Helyezze magát kényelembe… – szólt a lány hangja a paraván mögül, még mindig szöszmötölt valamivel. Adam biztosra vette, hogy egy fürdőkád is rejtőzött ott. Szót fogadott, leült egy székre és várt, a bőröndjét az ölébe vette. Molly hamarosan előlibbent a paraván mögül, már hálóingben és köntösben volt.
– Tegye már le azt a nagy, ronda bőröndöt! – kacagta a lány, és lehuppant az öltözőasztalhoz, a tükörből figyelte a megszeppent fiút. – Biztos valami nagyon fontos van benne.
– A könyveim… – mosolyogta Adam, és végre megszabadult a bőröndtől, letette az ágy mellé.
– És gondolom más egyéb jelentős holmi, például egy szép portré a kedveséről. Vagy a menyasszonyáról…
– Nem, semmi olyasmi…
– Pedig mindenki tart magánál képet a kedveséről…
– Ha volna, biztos én is tartanék…
– Ha volna? Micsoda? Kép vagy kedvese? – Molly felkacagott, a fiú fancsali képét látva elhatározta, hogy nem bántja tovább. Valójában egyáltalán nem érdekelte, hogy van-e a fiúnak valakije, vagy sem. A lány kibontotta a haját és fésülködni kezdett, gyönyörű, barna haja csillogó zuhatagként szállt a gyertyafényben.
– És száz. Mint minden este – mosolyogta Molly, miután befejezte a fésülködést. Letette a kefét, felállt az asztaltól, majd hozzálátott, hogy kioldja a hálóköntöse kötőjét. A vaskos, puha köpeny alatt már valóban melege lehetett, a kályhában hangoson pattogott a tűz. Hófehér, egyszerű hálóinget hordott, a csípője vonalát ugyan eltakarta, ám keblének formája már látszódott a vékony anyag redői alatt. Ahogy a vállai is, karcsú nyaka ezúttal teljesen csupasz volt.
Molly leült az ágy szélére, kissé sután fűzte össze a hálóingét, ezért az lecsúszott a jobb válláról. Nem akarta megigazítani, sőt, összehúzta magát, így az anyag még lejjebb vándorolt és már a melléből is látszott egy villanásnyi. Mindezt olyan ártatlan arccal tette, mintha véletlen lett volna; a fiú pedig csak ücsörgött a széken, illendően semmit sem vett észre, pontosabban úgy tett.
– Nos… hol fog aludni? – kérdezte a lány.
– A földön, idebent a padlón sem fogok felfázni.
– Pedig ez az ágy kettőnknek is elég volna… Jöjjön, üljön ide egy kicsit.
Adam nem kérette magát tovább, a székről átült az ágy szélére, a lány mellé. A lószőr matrac halkan zizegett alatta, nagyon kényelmes volt, az ágynemű pedig illatos. Kis ideig csak ültek egymás mellett, Adam sután, Molly pedig tettetett szemérmességgel. Végül a lány nem várt tovább, közelhúzódott a fiúhoz és egyetlen mozdulattal az ölében termett. Két kezébe vette azt a csinos arcot, ami úgy tetszett neki, végigsimította az orrával, megcsókolta a homlokát, a szemét majd a száját. Szenvedélyesen csókolni kezdte az ajkait, ekkor már a fiú is viszonozta a hevességét, sőt, ahogy azt Molly remélte, az irányítást is átvette.

Adam érezte, ahogy a vér az ágyékába futott, valójában már akkor lüktetni kezdett a férfiassága, mikor belépett a lány szobájába, ám most lett igazán kőkemény odalent, mikor ez az édes, gyönyörű kis teremtés a testéhez simult. Kis ideig szenvedélyesen viszonozta a lány csókjait, ujjaival kifűzte a hálóing szálait, a ruha alól hamarosan előbukkantak a kicsi, ám kerek, feszes mellek. Molly sem tétlenkedett, kibújtatta a fiút az öltönyéből, majd az ingéből is. Adam letolta magáról a lányt, ám csak azért, hogy mindketten felkucorodhassanak az ágy tetejére. A fiú kapkodva hozzálátott, hogy kigombolja a nadrágját, az alsóját is levette, alóla előbukkant a vesszeje, ami már felkiáltójelként meredt előre, a makkja teljesen előbújt a fityma alól.
Molly mindeközben elfeküdt az ágyon, kissé felhúzta a hálóingét és széttárta a lábait. Pihegve figyelte a fiú ágaskodó férfiasságát, már akkor tudta, hogy méretes szerszámmal lesz dolga, amikor pár perccel ezelőtt az ölében ült.
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: