Amikor magamhoz tértem a helység félig sötét volt, de azért elég jól ki tudtam venni, hogy hol vagyok. Leginkább egy középkori börtönre emlékeztetett a hely. Ablak sehol, a falakon fáklya világított, vastag rácsok, és kő a padló meg a fal, és nagyon hideg volt. Nem voltam megkötözve, de félmeztelen voltam.
- Csakhogy felébredtél! – mondta egy hang. Közelebb jött. Egy szigorú tekintetű nő volt, olyan öltözetben, amilyennek az inkvizíció kínzó mestereit képzeltem el, csak női változatban.
- Na, gyerünk – mondta, és maga előtt kiterelt a folyosóra. Hosszú menetelés után beértünk egy olyan helységbe, amelyik a kínzókamra lehetett. A falakon mindenféle kínzó eszközök voltak, fogók, csipeszek, kötelek, láncok, tűk a legváltozatosabb méretekben és formákban.
- Ne félj. Addig nem kínozunk meg, amíg nincs itt az Úrnő. Csak előkészítünk.
- Csak meg kell borotválni a hasadat. – Meg kell, hogy kötözzelek, vagy hagyod?
- Hagyom – feleltem. Tudtam, hogy jobb, ha összeszorítom a fogamat, és eltűröm, hogy ez az amazon megborotváljon.
- Feküdj ide hanyatt, és csúsztasd le a nadrágot minél jobban, hogy a hasad teljesen szabaddá váljon. – mutatott egy hatalmas asztalra. Ráfeküdtem és lejjebb csúsztattam a nadrágot.
- Miért kell a borotváláshoz teljesen lecsúsztatni a nadrágomat? A hasamon alig van szőr.
- Nem baj. Csak pofázz. Ha azt mondtam, hogy lecsúsztatod a nadrágot, akkor le is csúsztatod. Azért, mert nekem így tartja kedvem. Különben megkötözlek. Világos?!
Ez egyértelmű volt, ez ellen nem lehetett érvelni, vagy ellenállni. Lejjebb csúsztattam a nadrágomat. Közelebb jött. Tetszik, hogy ilyen vékony testalkatú vagy, és, hogy ilyen szép lapos és feszes hasad van, és ilyen szexi köldököd. -mondta az amazon. Elég sokáig keverte a habot a csészében a borotváláshoz, és közben bámulta a hasamat és a köldökömet.
- Mit bámul? – kérdeztem.
- A lapos és szexi hasadat. Majd nem fogsz te velem ilyen hangon beszélni nemsokára, meglátod. Ha sejtenéd, hogy az Úrnőm milyen kínzásokat vett fel a mai programba. Persze tőled is függ a dolog, meg tőlem is. Ha szófogadó leszel, és megalázkodsz, akkor kevesebbet kapsz. És rajtam is múlik, hogy mekkorát ütök. Ha például megígérnéd, hogy utána, amikor az Úrnőm elmegy, jó leszel hozzám, akkor elárulnék egy-két apróságot az Úrnőről, hogy mit szeret, és hogyan tudsz a kedvében járni. Ez igen értékes információ. De ha nem akarod, akkor nem.
- De akarom – mondtam.
- Helyes. Akkor az első információ: az Úrnőt Madámnak kell szólítani. Jó leszel hozzám ma este?
- Igen – mondtam, bár közben arra gondoltam, hogy este már túl leszek a tortúrán, és nem kell betartanom az ígéretemet.
- Az mit jelent? Mit fogsz nekem csinálni?
- Amit csak akarsz. – mondtam.
- Jó. Akkor most elárulok még egy titkot: Amikor kínoznak, és nagyon fáj, akkor nem jó, hogyha kiabálsz, mert azt nagyon szereti az Úrnő, és akkor többet kínoz.
- Most pedig állj fel, és menj a falhoz, a kereszthez.
Felálltam. A fal mellett állt egy nagy X alakú kereszt. A mérete pont akkora volt, hogy a két kezemet, és a két lábamat a végeikhez lehetett szíjazni. Így a kezeimet és a lábaimat rögzítették. A keretet, velem együtt bármilyen helyzetbe lehetett hozni, tehát lehettem állva, de fekve is a kínzónőim igénye és kedve szerint.
Vártam. Hideg volt, és eléggé fáztam. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el így a félhomályban, talán órák is. Egyszer csak nyílt az ajtó, és bejött a Madám. Felkapcsolt egy kapcsolót, amitől fényárban úszott az egész helység, legalábbis nekem úgy tűnt a többórás vakoskodás után. Csak most vettem észre, hogy milyen fiatal az Úrnő.
- Most megfizetsz te kis senki! – kezdte a közepén.
- Igenis, Madám. – válaszoltam, remélve, hogy az illemtudó válasz egy kicsit jobb kedvre deríti, és talán kevesebb lesz a büntetésem. – Bocsánatot szeretnék kérni.
- Most már késő a bánat, kisapám – mondta, és közben úgy belecsípett a hegyes körmeivel a köldökömbe, hogy szinte könnybe lábadt a szemem a fájdalomtól.
Közben az ajtón bejött egy másik nő is. A Másik nő is azért jött, hogy részt vegyen a kínzásomban.
- Anett! – fordult a Madám az amazonhoz. – Először a hasát.
Anett elővett egy sokágú korbácsot. Suhogtatta egy kicsit, és egy hatalmas ütést mért a hasamra. A fájdalomtól felkiáltottam. A vékony szíjjak vörös csíkokat hagytak hasamon. Behunytam a szememet, és lihegtem a fájdalomtól. Próbáltam úgy tenni, ahogy Anett mondta, hátha akkor kevesebbet kapok.
Újabb ütés, most a hasam aljára. Itt még érzékenyebb, és még jobban fájt. Amennyire emlékezni tudok, nagyon nagyot üvöltöttem, szinte könnyeztem. Anett azonban minden egyes esetben megvárta, amíg egy kicsit megnyugszom, és utána jött mindig a következő ütés. Egymás után, kíméletlenül. Egy idő után a másik nő is, akit Alexának hívtak, beszállt a hasam kínzásába. Alexa is egy erős korbácsot vett a kezébe, és így már egyszerre ketten is verték, egymás után felváltva a hasamat. Csak üvöltöttem, és azt hiszem könyörögtem, hogy hagyják abba. Nem tudom, hogy mennyi ideig verték a hasamat a korbáccsal, de nagyon sokáig. Azt hittem, hogy ennél már nem lehet jobban megkínozni a hasamat, de tévedtem. A Madám csak intett Anettnak és Alexának, mire ők abbahagyták a korbácsolást, felvettek egy-egy lovaglópálcát, és elkezdték felváltva verni vele a köldökömet. Soha nem mellette, mindig csak a köldököt. És az egyes ütések között nem vártak, hogy megnyugodjak, mint amikor a korbáccsal vertek. Gyors egymásutánban verték a hasamat. Csak a köldökömet. Folyamatosan üvöltöttem, és vergődtem. Egyszer csak megálltak.
- Megengeded – kérdezte a Madám -, hogy a köldöködbe karikát rakjunk?
Nem tudtam válaszolni, nem kaptam levegőt az üvöltéstől.
- Ha nem, hát nem – mondta a Madám, és Anett meg Alexa újra elkezdték verni a hasamat.
- Igen, megengedem – kiáltottam, csak legyen vége a hasam kínzásának. Anett és Alexa abbahagyta a verést, és a Madámra néztek.
- Most már késő – mondta a Madám. – Esetleg ha szépen megkérnél.
- Kérem, Madám, szeretném, ha karikát fűznének a köldökömbe.
- Sajnos nem kérted elég szépen, jobban kellett volna könyörögnöd. Erről már lemaradtál. - Mondta a Madám.
- Jól van Anett, akkor most folytatásként továbbra is a hasa és a köldöke jön a fiúnak, mivel már tudjuk, hogy a hasa és a köldöke a legérzékenyebb. Majd megtanulja, hogy hogyan kell viselkednie.
Anett és Alexa most másmilyen ostorral kezdett el verni. Ez sokkal keményebb volt, mint az előző, de csak egyszárú. Minden egyes ütéssel vörös csíkot hagytak a hasamon, és minden egyes ütésnél vonaglottam, és kiabáltam a fájdalomtól. Amikor azt hittem, hogy már nem bírom tovább, és az ájulás környékezett Anették abbahagyták egy kis időre a verést.
Majd Anett és Alexa újra elkezdte verni a hasamat, de most egy-egy bottal. Ez nagyon fájt. Úgy gondoltam, hogy a verés nehezén már túl vagyok. Tévedtem.
Anették egy jó ideig még verték a hasamat, a legtöbbet a köldökömet célozva. A Madám még arra sem vette a fáradtságot, hogy meghatározza Anettnak és Alexának, hogy mennyi ideig verjék a hasamat. A legtöbb ütés a köldökömet és közvetlen környékét érte.
Azt hittem, hogy ott halok meg a fájdalomtól. Vonaglottam, próbáltam arrébb vinni az ütések elől a köldökömet, kérleltem Anettet, Alexát, és a Madámot, hogy hagyják abba, de nem volt semmi értelme. Őket még ez sem zavarta, csak vertek tovább. Egy idő után már az egész hasam piros volt, de a legjobban a köldököm fájt. Akkor a Madám intett Anettnak és Alexának, akik abbahagyták a verést. A Madám is odajött hozzám. A Madám a hegyes körmét belenyomta a köldökömbe, és Anettékhez fordult:
- Nézzétek meg, hogy milyen piros, fáj neki, de mégis felizgult. Ez a fiú mindenen felizgul.
A verés, a félmeztelenség, a kínzások és a kiszolgáltatottság érzése valóban különleges élmény volt számomra, de annyira felizgultnak azért nem voltam mondható.
- Szegénynek kellene adnunk valamilyen ajándékot.
- Akkor most egy leckét kapsz, hogy megtanuld, hogy azért a köldököd sem elhanyagolható örömforrás. Kérj meg minket, hogy tanítsunk meg, hogy hogyan kell a köldöködet elélvezésre használni.
- Kérlek Madám, tanítsatok meg engem a köldökömet élvezésre használni!
- Rendben. Akkor most feküdj hanyatt a földre.
Lefeküdtem, ahogy parancsolta.
- Lazítsd el a hasadat! – parancsolta a Madám.
Megpróbáltam lazítani, és vártam, hogy mi fog történni. Anett mellém lépett és Alexa meg a másik oldalról, és Anett mezítláb a hasamra állva elkezdte taposni a hasamat. Anettnek jó hideg volt a talpa, ami kellemes és hűsítő érzés volt számomra, de a testsúlyából származó nyomás a hasamon fájdalmas érzést keltett. Majd Alexa jött, és ő is ráállva a hasamra a hideg talpával elkezdte taposni a hasamat. Felváltva tapostak a hasamon, hol Anett, hol pedig Alexa. Ez jó darabig még eltartott. Ezt a kis fájdalmas nyomást a hasamon még el bírtam viselni, és reméltem, hogy hamarosan befejezik a kínzásomat. De még koránt sem ez történt, ugyanis még hátra volt a java. Most Anették a hasamról leszállva, belebújtak a tűsarkú szandáljaikba és a tűsarkaikkal felváltva elkezdték kínozni a köldökömet. A tűsarkaik nagyon vékonyak és hegyesek voltak. Szinte üvölteni lett volna kedvem a fájdalomtól, ahogy Anett és Alexa a tűsarkaikat mozgatva csavargatták és nyomkodták a köldökömbe. Ez kegyetlenül fájdalmas volt. A Madám intett Anettéknak, mire először Anett a tűsarokkal a teljes testsúlyával belelépett a köldökömbe, amit egymás után többször is megismételt. Majd Alexa is ugyanígy szadizta a köldökömet. Felváltva mélyesztették bele a tűsarkaikat a köldökömbe. Ezt nagyon élvezték, mert látták rajtam, hogy ez fáj a legjobban, és örömet nyújtott számukra ahogyan nekik kiszolgáltatva szenvedek. A Madám rám parancsolt, hogy élvezzek. Mondtam nekik, hogy nem tudok, mert ez rettenetesen fáj.
- Jól van, sebaj - mondta a Madám, és szólt Anettnek, hogy a tűsarokkal álljon bele a köldökömbe a teljes testsúlyával, csak arra az egy lábára nehezedve, és addig ne szálljon ki a köldökömből, amíg el nem élvezek. Anett kíméletlenül tette a dolgát. Számomra már egyre kéjesebb fájdalommá alakult az érzés, és lassan, nagyon lassan kezdtem feloldani, felizgulni, és élvezni, amit Anett csinált velem. Tudtam, hogy minél hamarabb elélvezek, annál hamarabb szabadulok, ezért rájátszottam egy kicsit, és úgy csináltam, mint aki nagyon élvezi. A dolog nem volt teljesen hazugság, de az elélvezés még egy kicsit váratott magára. Anett még hosszú percekig kínozta ily módon a tűsarkával a köldökömet, mire aztán sikerült elélveznem.
- Rendben van. Ennyi – mondta a Madám.
- Most elmehetsz haza, szabadon. – mondta a Madám, hozzám fordulva – Ha Anettnek ígértél valamit, azt felejtsd el. Tedd magad rendbe, öltözz fel és menj haza. De tudd, hogy bármikor hívhatlak.
Felöltöztem és hazamentem.
