A tombola

- Kedvesem, én mára ráhagyom. Ha szerencsém van, valamelyik fickó felkér az utcabálon táncolni, megrázom öreg csontjaimat, hogy aztán holnap panaszkodhassak az izomlázra.
- Rendben Ruthie, menj csak, majd én bezárok.
Ruth, az idősödő kozmetikus odalépett a lányhoz, és egy puszit nyomott a homlokára.
- Rendbe raktam mindent, ne felejtsd el lehúzni a redőnyt és bezárni az ajtót, aztán menj aludni. Hacsak nem gondoltad meg magad, és nem jössz el velem mégis a bálba.
- Kedves vagy, de inkább kihagyom. Hosszú volt ez a nap, jól fog esni a pihenés, de te érezd magad nagyon jól. Holnap reggel találkozunk.
Ruth még megpaskolta a lány arcát, aztán kiment a szalonból.
Eve egyedül maradt. Nagyot sóhajtott, egy pillanatra elfogta a szomorúság. Aztán megrázta a fejét, a tükrös pult felé fordult, és betolta a székeket a helyükre. Ruth azt mondta, rendet tett, de azért nem árt ellenőrizni, gondolta inkább most, mint holnap reggel. Hallotta a nyitott ablakon keresztül beszűrődő utcabál hangjait, és arra gondolt, milyen jó is lenne ott lenni a vidám emberek között, felszabadultan táncolni és velük örülni. Városnapot tartottak, különböző rendezvényeken vehetett részt minden helyi és idegen polgár, jótékonysági tombolasorsolást is tartottak, az így összegyűjtött pénzt a helyi óvoda és iskola fejlesztésére fordították. A tombolán értékes nyereményeket lehetett nyerni, főleg városi szolgáltatásokat, mint ahogy ők is felajánlottak egy teljes kezelést egy szerencsés nyertesnek. Egyedülinek számított a szalonjuk a kisvárosban: egy helyen fodrász és kozmetikus. Elég nagy forgalmat generáltak, a nap minden óráját kihasználták, és Eve mostanra érezte, mennyire hosszú volt az aznapi tíz óra, amit munkával töltöttek. Most hamarabb zártak be, mert Ruth szeretett volna szórakozni egy kicsit, és Eve nem ellenkezett. Majd nyitva hagyja a szalon fölötti kis lakásában az ablakot, és hallgatja a város zaját, mint ahogy majdnem minden este tette.

Eve már megszokta, hogy az átlagembereknek kijutó szórakozásból ő nem tudja kivenni a részét. Majdnem tíz éve, hogy egy szerencsétlen balesetben megsérült a feje és elveszítette a látását. Egy figyelmetlen autós elvétette a kanyart és magával sodorta az éppen arra bicikliző Eve-t. Másfél hétig kómában volt, miután felébredt az orvosok kíméletesen közölték vele, hogy súlyosan megsérültek a szemidegei, és hogy hamarosan teljesen meg fog vakulni. Reménykedett benne, hogy nem fog bekövetkezni, és annak ellenére, hogy igyekezett felkészülni a vakságra, mégis mellbevágó érzés volt az egyik reggel úgy felkelnie, hogy semmit sem lát. Azóta rengeteg specialistánál járt, de senki sem tudott rajta segíteni, így Eve feladta a reményt, hogy valaha újra lásson, és nekiállt, hogy új életet építsen magának. A baleset előtt fodrászként dolgozott, most újra kellett tanulnia a szakmát. Eltartott pár évig, míg magabiztosságot szerzett magának, és könnyedén el tudott bánni akármilyen hajjal. Már csak munkahelyet kellett magának találnia. Máig sem tudta elégszer megköszönni a sorsnak, hogy azon a napon véletlenül rossz helyen szállt le a vonatról, és ebben a kisvárosban kötött ki. A szeme hiányában a többi érzéke hihetetlen módon felerősödött, így a szaglása is, és tévedhetetlenül találta meg a kozmetikai szalont. Ruth, a szalon tulajdonosa nagyon kedvesen fogadta, de nem tudott neki állást felajánlani. Eve nagy elkeseredésében akkor nem tudta kontrollálni érzéseit, a rengeteg elutasítás, amiben addig része volt, a normális életről való lemondás, a visszafojtott feszültség, minden kijött akkor belőle, összeroskadt és zokogni kezdett. Ruth megsajnálta, és adott neki egy lehetőséget. Eleinte csak kisegítő munkásként alkalmazta, apróbb dolgokat bízott rá. Mikor rájött, hogy Eve-nek nagyon jó érzéke van a fodrászathoz, a harmadik hónappal a megérkezése után, az ő felügyelete mellett Eve először vághatott hajat nála. Az eredmény bámulatosan sikerült, és hamarosan híre szaladt a városban a vak lánynak. Fellendült a forgalom, mindenki látni akarta, hogyan dolgozik, és ki akarták próbálni. Ruth megtanította néhány alapvető kozmetikai kezelésre is, így ha szükség volt rá, be tudott ugrani helyettesíteni. Ruth kiadta neki a szalon feletti kis lakást, így szinte egyáltalán nem kellett kimozdulnia a házból.

A bejárati ajtó fölé szerelt harangjáték finom hangja zökkentette ki a múltban való merengésből jelezve, hogy valaki belépett a szalonba.
- Sajnálom, de mára bezártunk - közölte az idegennel.
- Hát ezt igazán sajnálom – szólalt meg egy kellemesen mély férfihang – kihúzták a nevem a tombolán, és mivel elég ritkán járok be a városba, gondoltam, talán túleshetnék a hajvágáson.
Eve végigsimított a homlokán. Végül is még nincs olyan nagyon késő, ha Ruth nem ment volna szórakozni, akkor még nyitva lennének.
- Nem bánom, jöjjön. – Mondta a férfinak, és elindult az ajtó felé. Előre nyújtotta a kezét és bemutatkozott – A nevem Eve, és ma velem kell beérnie, Ruth már elment az utcabálba.
- Üdvözlöm, én John vagyok, és ön tökéletesen megfelelő számomra.
Eve érezte, ahogy a kemény, férfias kéz megfogja az övét, és enyhén megszorítja. Érezte magán a férfi pillantását, és valahogy úgy gondolta, jobb, ha felvilágosítja.
- Khm… én vak vagyok, de teljes állásban dolgozom itt, tökéletesen el tudom végezni a munkát. Ha ezek után még mindig úgy gondolja, hogy ma szeretné beváltani a nyereményét, akkor Önhöz kell érjek, meg kell ismernem az arcát, mielőtt bármibe is belekezdek.

Eve közelebb lépett a férfihoz, és óvatosan felemelte a kezét.
- Szabad? – kérdezte.
John megfogta a kezét, és az arcához húzta.
Eve zavarban volt. Tudta, muszáj megérintenie a férfit ahhoz, hogy „megismerje” az arcát, de ez most valahogy más volt. Ez a szótlan férfi a szabadság, a széna, a pipadohány illatával egyszerűen elbűvölte. Kíváncsi volt arra, hogyan nézhet ki.
Finom ujjai a férfi arcához értek. A másik kezét is az arcára tette, muszáj volt, hogy be tudja pozícionálni az egész arcot, elkerülve ezzel, hogy véletlenül belenyúljon a szemébe. A férfi bőre meleg volt. Hüvelykujjaival végigsimította az állát, a szája alatti bőrterületet, felmérte a borosta hosszát. Pehelykönnyen megérintette az ajkait is, érzékeny füle hallotta, hogyan változik meg lélegzetének hangja. Ujjai most az orra vonalát kísérték végig, majd ugyanazon a vonalon visszafelé haladva, a szemöldökét. John lehunyta a szemét, így Eve azokat is megérinthette, végigcirógatva a hosszú szempillákat. Kezei feltérképezték neki a magas homlokot, a sűrű, tömött hajtincseket, melyek jóval túlhaladták a tarkó vonalát.
A körutat végül a nyakánál fejezte be, és nem tudta nem észrevenni, milyen eszeveszetten száguld a vér a férfi ereiben. A nyaki ütőere hihetetlen ütemben pulzált, egyértelműen bizonyítva izgatottságát. Eve érezte, hogy a pír elönti az arcát, nem tudta megakadályozni, hogy elpiruljon.
Elvette a kezeit a férfi bőréről, és lehajtotta a fejét. Óvatosan hátrált, míg jobb kezével el nem érte a szék támláját. Belekapaszkodott, és megköszörülte a torkát, hogy meg tudjon szólalni.

- A kezeléshez muszáj lesz levennie az ingét.
- Nézze nem szükséges, nekem elég lesz egy egyszerű hajvágás. Nem szeretném, ha fáradna értem.
- A papíron az áll, hogy teljes kezelést nyert, ami tartalmaz egy borotválást, egy arcmasszázst és egy hajvágást. Nem akarom, hogy úgy menjen el innen, hogy nem kapta meg.
- A mi titkunk marad, megígérem.
Eve félrehajtotta a fejét.
- Mondja, ön fél tőlem?
John meghökkent a nyílt kérdéstől.
- Természetesen nem félek. Nyilván nem engednék, hogy itt dolgozzon, ha nem lenne alkalmas rá. Csak… késő van, és nem akarom feltartani. Ha gondolja, visszajöhetek egy másik alkalommal.
- Én nem szeretném, ha erre máskor kerülne sor. Tudja, nem mondják, de tudom, hogy nézik az emberek, ahogy dolgozom, és ez zavar engem. Most nincs itt senki, aki zavarhatna. Ráadásul én itt lakom a szalon felett, még a helyiségből sem kell kilépnem, ha haza akarok menni, így számomra nem érdekes, mikor végzünk. Kérem …
John elgondolkodva nézte a lány arcát, aztán arra gondolt, ő sem szeretné, ha mások is lennének a közelében, amikor Eve hozzáér. Az előbb attól is felizgult, ahogy az arcát feltérképezte, nem akarta kínos helyzetbe keverni saját magát. Eve nem lát, így nem fenyegeti a veszély, hogy kiderül, megkívánta.
- Rendben – válaszolta, és a székhez lépett.

Eve figyelte az apró neszeket, ahogy a férfi letette a kalapját a pultra, és lassan gombolni kezdte az ingét. Kiszáradt a szája, és önkéntelenül nyelt egyet, amikor a ruhasusogás elárulta neki, hogy a férfi meztelen felsőtesttel áll előtte. Megrebbent a szeme, ajka finoman szétnyílt, nehezen kapott csak levegőt. Hogy leplezze zavarát, kihúzta a széket és várta, hogy a vendége leüljön. Mikor ez megtörtént, ellépett a széktől, a pult elé állt. Borotvahabot kevert az egyik kis edénybe, szerette ő összeállítani, nem bízott a palackból kifújt, bolti készítményekben. Az ő borotvahabja kellemesen ápolta a bőrt, előpuhította, így a férfiaknak sokkal jobb komfortérzetet adva a borotválás után. Megnyugodott a megszokott mozdulatoktól, hamarosan már teljes önbizalommal dolgozott. John lelkiismeretfurdalás nélkül figyelte. Minden a lány keze alá volt téve, és ő tévedhetetlenül találta meg a kellékeket. Az előbb igazat mondott: valóban úgy gondolta, hogy nem eshet bántódása, de ahogy elnézte a pulton fekvő éles pengét, egy kicsit inába szállt a bátorsága. Eve arcát nézte a tükörben, tekintetével végigsimogatta a halvány bőrt, a finom vonalú orrot, a csábító ajkakat, a vékony nyakat, az ingerlő kulcscsontot, az alma nagyságú, feszes kebleket, melyek körvonalát kiemelte a vékonyszálú, kötött pulóver. John lemondóan megrázta a fejét, nem tisztességes tőle, hogy így megnézi a lányt, és egyáltalán nem lenne szabad efféle gondolatokat, érzéseket táplálnia irányába.

Eve végzett az előkészületekkel, visszatért a szék mögé. Maga alá húzott egy görgős kisszéket, és egy kicsit megdöntötte John ülését, éppen csak annyira, hogy a válla fölött átnyúlva, kényelmesen elérhesse. A speciálisan neki beszerzett kis kellékes emelvényt a keze ügyébe helyezte, ezen minden rajta volt, amire szüksége lehet.
- Nos… - vett egy nagy levegőt – Több száz férfit borotváltam már meg eddig, de sosincs garancia a tökéletes végeredményre, így, ha kérhetem, ne mozduljon addig, amíg azt nem mondom, végeztünk, rendben?
- Abszolút rendben. – válaszolta John, és nagyot nyelt a gondolatra, hogy hamarosan egy vak lány fogja egy igen éles borotvával megszabadítani a szakállától.
Eve bólintott, és neki kezdett. Először egy melegvizes, puha ruhával megnedvesítette és felmelegítette a bőrét. Ezután a bal kezét a férfi feje tetejére tette, és végigsimított vele az arcán. Mutatóujját az orra elé, gyűrűs ujját pedig az ajkaira helyezte, megvédve ezeket a részeket a behabozástól. John érezte az ujjak apró remegését, csak remélni merte, hogy a borotvát tartó keze ennél sokkal biztosabb lesz. Eve a jobb kezébe fogta a borotvapamacsot, és a kellemes illatú habot óvatosan felkente az arcára. Ujjain érezte a férfi meleg lélegzetét, igyekezett kikapcsolni az érzékeit, nem akart kudarcot vallani, Johnnál nem. Miután ahova kellett, habot kent, elővett a tálalóról egy tiszta törölközőt, és ezt a mellkasára terítette, kétoldalt a nyakához húzta.

Két kézzel dolgozott, az egyik a munkához, a másik annak behatárolásához kellett. Sokkal óvatosabb volt, mint máskor, és mivel tudta, hogy a férfin kívül nem nézi senki, így sokkal nyugodtabb is. Nem sürgette semmi, ráadásul nagyon kellemes volt testközelben érezni Johnt. A mozdulatai olyan pontosak voltak, mintha látná is, hogy mit csinál. Egyetlen felesleges mozdulatot sem tett, kezei nem remegtek, lélegzete lassan rendeződött. Először a nyakát szabadította meg a szakálltól, ami nem is igazán volt szakáll, inkább csak hosszú borosta. Széles mozdulatokkal húzta le az arcról a szőrt, a penge élessége segített abban, hogy ne akadjon meg. A habnak köszönhetően az erős borosta puhává vált, így nem kellett vele komolyabban megküzdenie. A bal kezével folyamatosan kontrollálta a munkáját, szemét lehunyta, mindig így tett munka közben, mert nem akarta, hogy az emberek a meredt tekintetét nézzék, neki pedig teljesen mindegy volt, nyitva van-e a szeme vagy sem.
Végzett John nyakával, és ahogy végigsimított rajta, érezte, kell egy második menetet is végigvinnie rajta, túl sok volt a szőr a férfi arcán, nem tudta egy borotválással azonnal megszabadítani tőle.
Végighúzta ujját a férfi állkapcsának vonalán, most jött a második szakasz. Először a bal oldali orcát borotválta le, azután a másikat, végül az áll és bajusz részt is. A férfi nyakába húzott törölközőben letörölte a borotvát, félretette, majd a vizes ruhával megtisztította az arcát a rajta maradt habtól. Lemosta a kezét, megszárította, majd újra John arcára helyezte. Felmérte, mennyire maradt borostás, majd újra pamacsot vett a kezébe, és megint lekente. A második menet már sokkal gyorsabb volt, Eve apró mozdulatokkal teljesen simára varázsolta John arcát. Mikor másodjára is megszabadította a maradék habtól, és levette a férfi nyakából a használ törölközőt, megnyugodva sóhajtott fel.

- Készen vagyunk a borotválással – jelentette ki, és lágyan elmosolyodott.
John felegyenesedett a széken, és megnézte magát a tükörben. Arca tökéletesen sima volt, egyetlen vágást sem ejtett rajta a lány. Hiába vizsgálta meg aprólékosan, nem talált kimaradt helyet, mindenhol tejesen tiszta és szőrmentes volt az arca. Érdekes módon a borotválkozás utáni viszkető érzés sem kísérte most, a bőre puhának és hidratáltnak tűnt.
- Tökéletes – nézett vissza a lányra, és elámult a szikrázó mosolytól. A lány gyönyörű volt. Kék szeme élettől csillogott, sűrű, sötét szempillái árnyékot vetettek az arcára, hajának kósza tincsei kiszabadultak a szoros copfból, keretbe foglalva az arcát.
- Na, most, hogy életben maradt, bevállalja a hajvágást is? – kérdezte.
- Nyugodt lelkiismerettel. Nem hiszem, hogy ügyetlenebbül bánna az ollóval, mint a borotvával.
- Helyes. Előtte kap egy kellemes arcmasszázst, azután megmosom és levágom a haját. Rendben?
- Teljesen.
A lány bólintott, majd felállt a kisszékről. Maga előtt tolta a kis tálalót, egészen a pultnál lévő csapig. Gondosan kiöblítette a pamacsból a habot, és elmosta a tálat. A borotvát teljesen szárazra törölte és a tokjába csúsztatta. Lepakolta a tálalóról a borotváláshoz használt kellékeket, mindent a helyére tett, azután tégelyeket, és tubusokat vett elő. Gyors mozdulatokkal krémeket kevert össze egy kis edényben, majd ecseteket és kendőket tett a tálalóra, és visszament a férfihoz.

Újra leült mögé, és most szinte fekvő helyzetbe döntötte John ülését. Ha nem lett volna ott a kozmetikusi szék háttámlája, John feje a lány ölében hevert volna, akinek egyáltalán nem lett volna ellenére ez a testhelyzet.
Eve felmelegítette a tenyerét, egy kis krémet kent rá, és a férfi arcára helyezte. Lágy, simogató mozdulatokkal elkezdte masszírozni a frissen borotvált arcot. Keze egyre melegebb lett a férfi bőrén, akinek meglepően jólesett a kényeztetés. Nem volt hozzászokva az ilyen gyengéd érintésekhez. Nagyot sóhajtott, most dorombolni tudott volna az elégedettségtől. Eve hol erősebb, hol lágyabb mozdulatokkal masszírozta, egyre lejjebb haladva az arcán. Egy pillanatig habozott, mielőtt keze a nyakához ért volna. John behunyt szemmel élvezte az érintését, az apró ujjak most a vállát masszírozták, fellazították a feszes izmokat, végigsimítottak a vállán, meggyúrták a bicepszét, hogy aztán visszatérjenek a nyakához, majd onnan a boltozatos mellkasra. Eve nem tudott ellenállni a kísértésnek, és lejjebb engedte a kezeit. Ujjai végei csak egyetlen pillanatig érintették a férfi mellbimbóit, el is rántotta a kezét, mint aki tiltott területre tévedt. John legszívesebben visszatette volna a kezeit, szerette volna, ha a lány nem a munkája miatt érinti meg a testét. Tudta, hogy lehetetlent kíván, tudta, hogy Eve nem az a fajta lány, aki összefekszik egy vadidegennel, és most mégis azt szerette volna, ha ez a gyengéd kéz végigcirógatná testének minden pontján. Újra felsóhajtott.

Eve érezte, hogyan gyorsul fel John szívverése, és sírni tudott volna a vágytól, ami uralmába kerítette. Volt valami ebben a férfiban, amitől a vére pezsegni, az öle pedig lüktetni kezdett. Tudta, hogy az idegent sem hagyta hidegen az intim helyzet, és arra gondolt, életében először lehetne könnyelmű. Biztos volt benne, ha kezdeményezne, John nem utasítaná vissza. Megrázta a fejét, és igyekezett a munkájára koncentrálni, mégsem tudta megakadályozni, hogy az érintése ne legyen túl személyes. A masszírozásnak szánt mozdulatok inkább simogatások lettek, ujjai fájdalmasan érzékennyé váltak, lassan alig kapott levegőt a vágytól. Érezte, milyen izmos és feszes a férfi teste, szerette volna feltérképezni, megérinteni az ajkával, szerette volna magába fogadni, elmerülni az érzésben, hogy kívánják, hogy egy férfi testéhez simul, hogy gyönyörtől égve suttogják a fülébe a nevét…
Megborzongott vágyának erejétől, érezte, hogy a mellbimbói megkeményednek a melltartójában.
Nem. Ezt be kell fejeznie. Minél előbb, annál jobb. Ki tudja, mit gondolhat róla így is az idegen. Kicsit távolabb húzódott tőle, mellei már így is hozzá-hozzáértek a fejéhez, és bár Eve-nek tetszett az érzés, nem akarta, hogy John esetleg zaklatásnak vegye.

Lerövidítette a kezelést, tudván, hogy John biztosan nem kapott még ilyet, így nyilván azt sem tudja, mennyi ideig kellene tartania. A továbbiakban a keze szigorúan csak az arcán maradt, addig masszírozta és simogatta, míg a rákent hidratáló krém teljesen fel nem szívódott. A nyakán és mellkasán maradt felesleget egy vizes törölközővel törölte le, gondosan ügyelve rá, hogy az ujjai ne érjenek még egyszer a meztelen bőrhöz.
John érezte, hogy megváltozott a lány hangulata, egyik pillanatról a másikra visszahúzódott. Talán megijedt, vélekedett magában, vagy azt hitte, elutasításban lenne része, ha tovább lépne. Szótlanul nézte végig, ahogy Eve visszatolta a kis tálalót a pulthoz, és mint az előbb, a borotválás után, most is mindent eltakarít, és a helyére tesz vissza. Néhány másodpercre John megfeledkezett arról, hogy a lány vak, annyira pontosak voltak a mozdulatai, de elég volt egy pillantás az arcára, hogy újra az eszébe vésse: nem szabad tisztességtelenül közelednie hozzá, egyszerűen nem teheti meg ezt vele.
- Kérem, jöjjön a hajmosóhoz.

John felállt a székből, és lassan a lányhoz sétált. Eve nem „nézett” rá, szándékosan félrehajtotta a fejét, ettől megfeszült a nyakán a bőr, láthatóvá téve hevesen pulzáló nyaki ütőerét. John elmosolyodott, és megnyugodott, hogy nem értette félre a jeleket, amiket a lány küldött feléje. Engedelmesen leült a székbe, és hátrahajtotta a fejét. A hajmosás egy újabb kellemes, és eddig nem tapasztalt élmény volt számára. Emlékezete szerint az édesanyja mosta utoljára meg a haját, de az korántsem volt ennyire finom érzés. A fejbőre hamarosan bizseregni kezdett a melegtől, és a lány ujjaitól, a teste pedig a visszafojtott vágytól. Eve most sem húzta sokáig az időt, pontosan úgy és annyiszor mosta meg a vendég haját, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Összezavarodott, és szerette volna minél hamarabb az ajtón kívül tudni ezt a felkavaró férfit, még mielőtt olyat tenne, amit esetleg később megbánna. Utoljára még jó alaposan leöblítette a fejét, majd törölközővel szinte szárazra törölte.

John felállt, és elindult az eddigi széke felé.
- Ne abba üljön, kérem! – szólította fel a lány – Erre.
John engedelmesen ereszkedett le a háttámla nélküli forgószékre. Eve ráterített egy kötényt, szorosan megkötötte a nyakánál, hogy a levágott hajszálak ne hulljanak a ruhájára, majd mögé állt, beletúrt a hajába, és megkérdezte:
- Milyen rövidre vághatom?
- Az ujjai vastagságában jó lesz.
Eve bólintott majd munkához látott. Johnnak nagyon sűrű, erős szálú haja volt, a friss mosástól most lágyan, nedvesen simult az ujjai közé. Úgy tett, ahogy John mondta, az ujjai felett kezdte meg levagdosni a tincseket. Mindig azonos helyzetben vágta le a hajat, így nagy valószínűséggel a vágás is egyenletesre sikeredett. Sokkal jobban örült volna, ha géppel egyszerűen csak lenyírhatta volna az egészet, az csak öt perc, és a férfi végre magára hagyta volna. Ez viszont nagyobb odafigyelést igényelt, és még több időt. Bosszankodva harapta be az alsó ajkát. Mindegy, hamarosan túl lesz ezen is.
- Az alját felnyírhatom?
- Persze, csak nyugodtan.

John a tükörből figyelte Eve ténykedését. Hallotta már, hogy a vak emberek néha megfeledkeznek arról, hogy mások látják az arckifejezésüket, és ezért sokkal jobban visszatükrözi az arcuk az érzelmeiket, mint a látó emberekét. Látta, ahogy Eve beharapja az ajkát, és bosszúsan összeráncolja a homlokát. Nem tudta, mivel bosszantotta fel, de jobban szerette volna, ha mosolyogni látja. A lány elmélyülten dolgozott, egyre több tincs hullott a mélybe. John tudta, akkor sem bánná a hajvágást, ha katasztrofális lenne a végeredmény, hiszen napjának nagy részében amúgy is kalapot hord. Egyszerűen élvezte, hogy a lány hozzáér, testének melegét a háta mögött. Eve most pár óvatos lépéssel elérte azt a széket, amin a masszírozás alatt ült, és a férfi mögé húzta. Majd visszament a pulthoz, és újra kézbe vette a borotvát.
Leült John mögé, a borotvát beledugta a férfit takaró kötény kis oldalzsebébe. Rájött, hogy nem fér hozzá a megfelelő szögben, ezért szétnyitotta a lábait, és így közelebb tudott gurulni. Ujjaival a hajába túrt és folytatta a vágást. Mikor úgy érezte, megfelelően megritkította a haját, kézbe vette a borotvát, és a fésű segítségével egyenes vonalban leborotválta a nyakát. Lesimogatta a felesleges hajszálakat, és hogy biztos legyen benne, nem maradt ott felesleg, lágyan ráfújt a tarkóra. John megborzongott az érzéstől, ahogy a lány meleg lehelete elérte a bőrét. Eve végigsimogatta a már szinte száraz tincseket, érzése szerint a vágás jól sikerült, egyenletesnek érezte a hajvégeket. Felállt a székéről, a csapnál lemosta a kezét, de nem törölte meg. Ültében megfordította a férfit, és elébe állt. Vizes kezével beletúrt a hajába, és ellenőrizte, hogy az eleje is rendben van-e.

John úgy érezte, nem bír tovább a vágyával. Eve pontosan előtte állt, feszes mellei a szeme vonalában ingerelték. A lány kénytelen volt előrehajolni, mert másként nem fért oda a hajához, és John hirtelen ötlettől indíttatva szétnyitotta a lábait, és Eve csípőjét megragadva behúzta közéjük a lányt. Eve-nek elakadt a lélegzete a mozdulattól. A pulóverén keresztül érezte John testének melegét, keze, ami még mindig a csípőjén nyugodott, szinte égette a bőrét. Kiegyenesedett, így valóban kényelmesebbé vált a helyzete, nem kellett meggörnyednie, hogy elérje John fejét. Nyilván ez is volt a szándéka, semmi több, gondolta magában, és igyekezett a munkára koncentrálni.
John nem tudta levenni e kezét a lányról, most, hogy végre megérintette, egyszerűen képtelen lett volna elengedni. Hallotta, hogy Eve-nek a meglepetéstől elakad a lélegzete, de egy pillanatnyi megtorpanás után tovább folytatta a hajvágást, mintegy engedélyt adva a kialakult helyzetre. John mélyet lélegzett, magába szívta a lány finom illatát. Keze megfeszült a csípőjén, hüvelykujja lassan mozdult, apró mozdulatokkal simogatta. Még mielőtt meggondolhatta volna, mit tesz, becsúsztatta a kezét a pulóver alá, forró, meztelen bőrt érintve a nadrág dereka fölött. Eve résnyire nyitott ajkain keresztül próbált meg levegőt venni, nem hitte el, hogy ez valóban vele történik meg. Keze mozdulatlanul állt a férfi feje fölött, ujjai a hajába túrtak, várta John következő lépését.

John pedig élt a kimondatlan engedéllyel. Egyik kezét a pulóver alatt a lány gerincére csúsztatta, a másikat pedig a fenekére, és teljesen magához húzta, arcát a puha mellek közé fektette. Eve már nem is mímelte, hogy dolgozna. Kezét támaszt keresve a férfi vállára tette, mert úgy érezte, a lábai nem tartják meg. Egyikük sem szólalt meg, a csöndet csak nehéz lélegzetük zaja törte meg. Eve érezte, hogy vagy el kell löknie magától vagy kényszerítenie kellene, hogy folytassa, amit elkezdett. Képtelen lett volna visszakozni, ez az az este volt, amikor nem akart foglalkozni a jövővel, végre meg akarta élni a pillanatot, és tudta, nem lesz több ilyen lehetősége. Óvatosan elvette a kezét a férfi válláról, és lágyan a tarkójára tette. John-t varázsütésként érte az érintés, egy pillanatra szorosan magához ölelte a lány karcsú testét, aztán lassan felállt. Eltolta magától, és az ajtóhoz ment. Elfordította a kulcsot a zárban, lehúzta a redőnyöket, és visszafelé jövet levette a nyakából a védőkötényt.
Eve hallotta a lépteit, és a zajokból tudta, hogy mit csinál a férfi. Képtelen volt megmozdulni. Ott állt a pult előtt, egyik kezében a fésűvel, a másikban az ollóval, és egyszerűen képtelen volt megmozdulni. Szíve a torkában dobogott és az esze hangosan követelte, hogy térjen magához.

John visszatért hozzá, és kivette a kezéből a fodrászkellékeket. Mindkettőt belerakta a mosogatóba, majd odafordította a lányt is, és gondosan leöblítette a kezeit, az utolsó hajszálakat is eltávolítva róluk. Egy puha törölközővel megszárította őket, a lány pedig bábuként hagyta. Amikor John végzett, maga felé fordította Eve-t és tüzetesen megnézte az arcát. Eve lehunyta a szemeit, érezte, ahogy a pír lassan elönti az arcát a figyelő tekintettől. John nem akarta megijeszteni, mégis azt kellett tapasztalnia, hogy Eve minden ízében remeg. Megfogta az egyik kezét, és lágy csókot lehelt az ujjai végére, aztán kifordította a tenyerét, hogy szabadon hozzáférhessen a szájával. Eve keze megrándult, amikor a nyelvével becézni kezdte a csuklóját. Halkan felnyögött, amikor a férfi a másik kezén is megismételte a műveletet, majd összefogta a két vékony csuklót, és megszólalt.
- Nyugodtan meggondolhatod magad. Ha úgy érzed, hogy nem akarod, hogy továbbmenjünk, egy szavadba kerül, és abbahagyom.
- Ne! Kérlek, ne. Én… nem tudnám elviselni, ha most itt hagynál.
John nézte a lány fájdalmasan szép arcát, és arra gondolt, micsoda veszteség, hogy nem lát. Gyengéden az álla alá nyúlt, és feljebb emelte a fejét. Eve szemei önkéntelenül csukódtak le, a szája csókra éhesen nyílt meg a férfi szája előtt, aki lágyan becézgetni kezdte. Óvatosan kóstolgatta, ismerkedett a szájával, nyelve finoman kért bebocsátást, önmaga is meglepődött, mennyire jól esett neki a lány csókja. Régen volt már efféle kellemes tevékenységben része, fizikai szükségleteinek kielégítését elintézte azokon a ritka alkalmakon, amikor bejött a városba.

És most szeretkezni készül egy kedves, fiatal és vak lánnyal, akit most látott életében először. Kényszerítette magát, hogy kisöpörje a felelősségteljes gondolatokat a fejéből. Eve felnőtt nő, aki tudja, mit akar. Csókjából, testének válaszából pedig egyértelműen kiderült: szexet akar. Szorosan magához vonta a karcsú testet, és elmélyítette a csókját.
Eve egy kicsit megriadt ettől a zabolátlan szenvedélytől, de a következő pillanatban lázas izgalom lett úrrá rajta, ha belegondolt, milyen csodálatos éjszaka előtt áll. Fantasztikus érzés volt, ahogy John csókolta, szédítően gyengéd, ugyanakkor felkavaróan szenvedélyes, testének keménysége tökéletes párhuzamban volt az ő testének lágyságával. Érezte az ölén John vágyának kemény bizonyítékát, és már alig várta, hogy végre egyesüljön a testük. Képes lett volna a szalonban szeretkezni vele, de mivel az utóbbi időben nemigen fordult meg férfi az ágyában, ezért azt szerette volna, ha John ott tenné magáévá. Átölelte a férfi nyakát, testét szorosan nekipréselte, és hevesen viszonozta a csókot.

Teljesen belefeledkeztek egymásba, John levegőért kapkodva szakította meg végtelennek tűnő csókjukat, száját azonnal a lány nyakára tapasztva. Eve hátrahajtotta a fejét, hogy jobban odaférhessen hozzá, egyik kezével a hajába túrt, másikkal széles hátát simította végig. Érezte tenyerének puha bőre alatt a munkában megkeményedett izmok tömegét, szerette volna meztelen bőrén érezni a férfi testét. Hagyta, hogy a keze lecsússzon egészen a férfi nadrágjának derekáig és nem tudott ellenállni a kényszernek, megfogta a fenekét, és szorosan az öléhez húzta a testét. Varázslatos volt a reakció, amit kiváltott vele. John egy pillanatra megmerevedett, aztán nagyot nyögve elszakadt a nyakától, és a karjaiba kapta.
- Hol? – kérdezte rekedten.
- Az emeleten – suttogta Eve, és boldogan kapaszkodott John nyakába. Jó volt újra érezni egy férfi szenvedélyét, újra átélni milyen az, amikor kívánják.
John tévedhetetlenül találta meg a hálószobát. Nem nézett körül az apró helyiségben, csak a karjaiban tartott, gyönyört hozó testre figyelt. Óvatosan talpra állította, és lágyan lehámozta róla a pulóverét. Eve engedelmesen emelte magasba a karjait, mellei kívánatosan rezdültek meg a mozdulatára. John nem tudott ellenállni a kísértésnek, rájuk tapasztotta a kezét, felmérte formájukat, hüvelykujjai ösztönösen találtak rá a kemény bimbókra. Gyengéd, körkörös mozdulattal kényeztette őket, és ellágyult, amikor Eve egész testében megremegett az érintéstől. Szeme magába itta a hold fényében fürdő lány látványát, félrehajtott fejét, vágytól elnyílt ajkát, csukott szemeit.

Magára hagyta a melleket, és ujjait két oldalról a melltartó pántja alá dugta, gyengéden lecsúsztatva őket a gömbölyű vállakról. Anélkül, hogy megszakította volna a keze és a lány teste közti kontaktust, kikapcsolta a melltartó csatját, és Eve engedelmesen hagyta, hogy a feleslegessé váló fehérnemű halk suhogással a földre hulljon. John nagyot nyelt a meztelenné váló mellek látványától. Meg akarta őket kóstolni, csókokkal szerette volna elborítani, újra a karjaiba kapta hát a lányt, és finoman az ágyra fektette. Nem volt túlságosan nagy az ágy, és így együtt kicsit szűkösen fértek el rajta, de John megoldotta a problémát azzal, hogy oldalt fordulva simult az odaadó női testhez. Kihúzta a hajgumit a lány hosszú hajából, és a selymes tincseket szétterítette a párnán. Egy rakoncátlanul göndörödő tincset az arcához emelt, és élvezettel szívta magába finom illatát.
- Gyönyörű vagy – sóhajtotta, azután hagyta, hogy a huncut tincs kicsússzon az ujjai közül, és visszahulljon a lány testére.
- Én … - kezdte Eve a zavartól töredezetten – nagyon régen volt már, hogy …
- Ne aggódj – simogatta meg az arcát John – óvatos leszek.

Lehajolt hozzá, és gyengéden megcsókolta. Eve azonnal válaszolt a csókjára, magára húzta a nehéz testet, és felnyögött az élvezettől, ahogy kemény mellbimbói a férfi meztelen mellkasához értek.

Elbódította a férfi csókja, és keze, ami mintha mindenhol ott lett volna. Érezte a munkában megkérgesedett tenyerét, ahogy végighúzta érzékeny bőrén. Folyamatosan borzongott a vágytól, olyan nagyon régóta ki volt már éhezve egy férfi gyengéd érintésére, és most, hogy megkapta, amire vágyott, egyszerűen nem tudott betelni vele. Őrülten akarta, hogy a férfi végre magáévá tegye, mozdulatai követelőzővé váltak. Küzdött a ruházatukkal, meg akart szabadulni mindentől, ami késleltette a beteljesülést, de Johnnak más tervei voltak.
- Sss, kedves… ne siess, rengeteg időnk van…. – suttogta, és lejjebb csúszott, hogy végre valóban rabul ejthesse a kívánatos melleket.
Kihasznált minden másodpercet, amit a kényeztetéssel tölthetett, szája centiméterről centiméterre haladt lejjebb a lány testén, bejárva a fül mögötti érzékeny területet, a nyak kecses vonalát, a vékony kulcscsontot, míg végül elért a két csábítóan puha kebelhez. Szinte áhítattal ért hozzájuk, finoman ráfújt az egyikre és saját maga is megborzongott, amikor a mell érzékeny bőre libabőrössé vált, a bimbó pedig keményen kicsúcsosodott. A keze fejével simított végig rajta, hallotta, hogyan akad el Eve lélegzete egy pillanatra az érintéstől. Azután frissen borotvált arcával érintette meg, míg végül ajkai közé zárta a merev bimbót.

Eve nem tudta visszafogni a halk sikolyt, ami kiszakadt belőle. Teste ívbe feszült, kezei erőtlenül hullottak az ágyra, ölébe fájdalmas kéj hasított….
… és felébredt.
Ijedten tapogatózott maga körül. Egyedül volt az ágyban, és a saját szívverésén kívül senki más jelenlétét nem érezte a szobában. A vér eszeveszett iramban száguldott az ereiben, testét finom veríték borította be és lüktetett a vágytól… de minden, ami történt, csak álom volt. A nyitott ablakon keresztül hallotta az utcabál zsongását, az emberek énekét, a lábuk dobbanását. A csalódott zokogás először visszafogottan tört fel belőle, majd utat engedett a fájdalomnak, és hagyta, hogy eluralkodjon rajta a magányosság.

Másnap reggel összetörten ébredt, és komolyan elgondolkodott az ötleten, hogy szabadnapot vesz ki. Egyszerűen nem volt kedve felkelni az ágyból. Tétován a szájához ért: érzékenynek és duzzadtnak érezte, biztosan összeharapdálta az éjszaka. Felnyögött és összegömbölyödött, nagyot sóhajtva szorította magához a kispárnáját. A nyitva maradt ablakon keresztül friss, hajnali szellő szökött be a szobába, finom esőillatot hozva magával. Adott még magának három percet, azután felkelt és jó forró vízzel lezuhanyozott. Hosszan folyatta magára a vizet, minden lelkesedés nélkül végezte a reggeli teendőket. Monoton mozdulatokkal mosott fogat, és most igazán szerette volna, ha ki tudná sminkelni magát, mert biztos volt benne, hogy pocsékul fest. A szalonban minden úgy várta, ahogy előző este hagyta: minden a helyén. A kirakathoz ment, felhúzta a redőnyöket, és elfordította a kulcsot a zárban. Aztán a szalonból nyíló kis teakonyhába ment, és felkészített egy kávét tudván, hogy Ruth hamarosan megérkezik. Éppen vizet öntött a kávéfőzőbe, amikor az ajtó fölé rakott kis harangjáték megcsendült, jelezve, hogy valaki belépett az ajtón.
- Hahó! – szólalt meg egy kellemesen mély férfihang – kihúzták a nevem a tombolán, és mivel elég ritkán járok be a városba, gondoltam, talán túleshetnék a hajvágáson….