A-tól Zs-ig egy pillanat alatt, és utána a végtelenségbe…(0. fej

„Árnyas sétány leple alatt valóság álmának illúziója szellőként seper végig vulkáni hamu és lapilli által fedett tájon. Szivárvány emelkedik az évszázadok óta lakhatatlan környék fölé. Könny, és Mosoly, kézen fogva adott életet eme lenyűgöző csodának. Áthatolhatatlan szitálás hull alá az égboltozat végtelennek tűnő messzeségéből. Szomorúság fájdalma gyötör halott vidék koporsója alatt életét vesztő szeplőtlen Szűzanyát. Édesanyja volt ő varázslatosan ragyogó rejtélyes álomvilágoknak. Univerzumként fénylő földkerekségei vele pusztultak. Vágyálomszerű képzeletének káprázatából fogant zsenge gyermekei artériáinak hirtelenül váratlan cafatokká tépése okozta halálát. Meséi így nem éltek tovább. Minden anekdotája, melyeket azok szívének megállása vitt az égbe csillagként örök időkre, olykor-olykor megcsillan a könnyektől takart magasban. Saját világosságuk már nincsen, hiszen napjukként éltető költőjük vérkeringésének motorja megsemmisült. Egyetlen hosszú nap a valóság az élettelen női testnek, aki egyszer Varázslónő volt, de igézete is vele tűnt. Hisz olyan volt ő, mintegy fűszál a kietlenül száraz sivatagban. Dalnok poétanőként emlékezett egykor az azelőtti múzsaként levegőt lélegző valódi lényére. Akkor hagyta múltjában pieriszségét, amikor elfelejtette, és nem is emlékezett rá többé, hogy a rég múlt időkben mikor nevetett úgy igazán önfeledten. - …pedig Pierisz!

A véget nem érő mitológiában mítoszok időtlen megtestesítője. Maga a Költészet, a Zene, a Tánc és az Érzékiség. Együttesen az Emlékezés és az Improvizáció ihletője. Egy ősi idegenvezető szerint, a kultúra szülőföldjén két nemzedéke élt a női személyiséggel rendelkező mágikus hegyeknek. Benne reinkarnálódott, harmadik generációként, az „Istenek Istenének” kilenc leánya egy személyben. Elbűvölően bájos, csábító mellei, minden férfit lefegyverező érzéki mellbimbói nem lehetnek halandói testiség. Domborulatai lankáinak völgyében az ambrozia nektárjának cseppjei fakadnak szeméremének békésen csendes tengerfelszínéről, mikor gyönyörének mindent elsöprő hulláma borzolja végig egész testét. Ha belőle patakzik a halhatatlan istenek nedűje, akkor ő is csak istennő lehet. Istennő! - de még milyen…!
Már ő sem tudta, hogy csak illúzió fantáziája-e, hogy valaha is nevetett, vagy már oly régen történt… talán meg sem történt, talán múltban lélegző délibáb csalóka képe. Sose tudni már…”



*Élt egy legény, élt egy leány. Egymástól távol időben, térben egyaránt. Máskor, és máshol mindkettő könyvet talált. Egyiket Mallnak, másikat Pallnak hívták. Nevükben születésüktől kezdve ott volt a minden. Halandó létük, a pillanatok elvesztésének lehetősége lehetővé tette, miképpen lélegezzenek a múlandóságnak múló gyönyöre által, mely módon a halhatatlanok képtelenek végtelen, és soha véget nem érő, életük során.
Hisz ők nem érinthetik az elmúlás aggodalmat adó érzését. Számukra érinthetetlen a szenvedést okozó élvezkedés gyötrő habzsolása, melyben végig ott leselkedik rájuk a pusztulás ismeretlen szempillantása, a halál, mely szemek végleg elnyelik azt, kire ránéznek tekintetükkel. Ami a két gyerkőc számára élet, az nekik csak egy év az idő örök körfogásában. Gyönyöre megismerhetetlen az öröklét üvegfalának állandó akadálya apropóján. Látják, de sosem mérgezhetik magukat azon méreggel, amit csak az eredés és az apadás ellentétes kettősségének narkotikuma adhat. Ők csak megszületnek, de elmúlni sose múlnak...!
Mindkettő olvasni kezdett, más-más könyvet, de azok egyaránt lassan világot kezdtek teremteni gyermeki lényükben. - vagy talán csak segítettek megtalálni egyet-egyet…*

Mi a valóság? Egy múló illúzió, mely a múltban örökké létezik. A pillanat elmúlásával lesz vége a valóságnak a halandó számára, és válik mesévé annak, aki látja, hallja, olvassa, vagy csak egyszerűen emlékezik arra, mely egyszer számára a jelent jelentette.
Három szál, melyet összeköt a valódiság. Három különböző tér, és idő. Mindháromba a múlt, jelen és a jövő. Egyikbe a Nő, aki a múzsa, másikba a Férfi, aki a harcos, harmadikban a fiú és a lány, akik mindketten Gyermekek, hisz csak akkor válik el az útjuk, amikor nővé és férfivá válnak. Három különböző dallam, melyek olykor találkozni fognak egymással.
…és van a mesélő, aki olvassa a könyvet. Vajon saját történetét… Vajon egy talált könyv által életre kelő világot… talán csak már régen leírt sorokat mesél el újra. Lehet mindhárom egyszerre, de lehet egyik sem. Menet közben minden folyamatosan kiderül.
Megannyi kettősség lengi körül az egész történetet. Élet és Halál. Fény és Sötétség. Halhatatlanság és Halandóság. Nő és Férfi. Felnőtt és Gyermek. A végére talán mindhárom szál, és minden kettősség eggyé válik.

A 0. fejezet bevezetésként született, mely táptalaj lehet minden következő passzus részére. Léte a kérdések feltevését szolgálja, mely elindítja a szálakat. Ezért jött létre. Ha egyetlen kérdés is foglalkoztatja a kedves olvasót, akkor nyugodtan tartson velem. A történet az érzésekről szól, központi szerepet kap benne az erotika, egy kissé szokatlan aspektusból megközelítve. A gyermek, aki csak csöndes szemlélő, és csak akkor látja meg a valóságában az előtte az idő tájt még fedett érzékiséget, mikorra történetté válik már a valóság, amire felnőtté cseperedik. A történetek nem a Nőről, nem a Férfiről, és nem a Gyermekről szólnak majd, hanem azok nézőpontjából, ahogy ők látják a körülöttük lévő valóságot, ahogy bennük maradnak meg a történetek.

Kezdődjön a Varázslat!