Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

A szobor

A nyári hőség, mint valami forró dunyha terült a tájra. Adrienn a tanyaudvaron mosott. A házban ugyan volt automata mosógép, de szeretett a vízben pancsolni, amikor meleg volt. Élvezte, ahogy karja és pólója egyre vizesebb lett, hűtve felhevült testét. A legfontosabb szempont pedig az volt, hogy szemmel tudta tartani a három éves kislányát a homokozóban. Már megint nyakig koszos volt. Az asszony leszokott már arról, hogy folytonosan megmosdassa, és átöltöztesse. Egy ruhácska reggel, meg egy délután az alvás után. Kész.
- Ne edd meg a homokpogácsát! – szólt most rá a gyerekre, de már késő volt. A kislány már köpködte is ki a homokszemeket. Az asszony odaszaladt a diófa árnyékában lévő homokozóhoz, és a pólója sarkával kezdte el törölgetni a maszatos szájacskát.
- Hányszor mondjam még, hogy nem szabad megenni a homokot!
- Csak játszásiból? – csacsogta a kislány, miközben egyre jobban elhúzta a fejecskéjét. Göndör, szőke fürtjei, melyet anyja a lófarokba gumizott, kemények voltak már a homoktól.
- Igen, csak játszásiból. Látom, megint moshatunk hajat.
- Neee, csípi a szememet!

Ekkor kezdett morogni a kutya. A hátsó kertbe volt zárva, nehogy megtámadja a kislányt. Mostanában sok ilyet hallani, nem árt az óvatosság. A földúton megjelent egy kocsi. Az asszony agyán átvillant, hogy be kéne szaladnia egy száraz pólóért, de már nem volt idő. A kocsi megállt a kapu előtt, és kiszállt belőle egy férfi. Adriennek valahogy ismerősnek tűnt.
- Nyitva van, jöjjön csak be! – kiáltott oda az asszony. A férfi elindult feléjük. A kutya őrjöngeni kezdett. Az asszony rákiáltott, aztán megfordult. A férfi ott állt előtte. Magas volt, és jóképű. Kék szeme pedig úgy világított barna arcából, mint egy tiszta vizű tó. Adriennek beugrott, hogy honnan ismeri. A férje legjobb barátja volt. Zsoltnak hívták.
- Szerbusz Zsolt, messziről alig ismertelek meg.
- Bocs, nem akartalak zavarni, de erre jártam, és gondoltam beugrok – mondta, és közben le nem tudta venni a szemét a nő melleiről, melyek sejtelmesen látszottak a vizes póló alatt.
- Feri nincs itthon – közölte az asszony a száraz tényt, és belepirult a férfi vizslató tekintetébe.
- Merre csavarog már megint? – vigyorodott el a férfi.
- Kiállítást szervez magának Bécsben – mondta az asszony. Öt éve vették ezt a tanyát. Nyugalomra vágytak, ahol tudnak alkotni. Ferenc festő volt, Adrienn pedig szobrász.
- Miért csak magának? És a Te szobraid?
- Csak őt hívták most – szomorodott el az asszony. Eszébe jutott a vita. Amikor dolgozni kezdtek, megegyeztek, hogy egymás nélkül nem állítanak ki, és ezt most a férfi megszegte. Adrienn tudta, hogy ez nagy lehetőség a férfinak, de mégis bántotta a dolog.
- Gyere beljebb! Úgy is ki kell vakarnom a kisasszonyt a koszból.

Ebédelj velünk. A férfi nagyot nyelt, és végre levette a szemét az asszonyról, aki most a homokozóból felemelte a kislányt.
- Tegyél le! – nyűgösködött a kis mazsola.
- Nem, mert mindent összetaposol a homokos cipőddel bent!
Beléptek a kellemesen hűvös házba. A régi konyha lett átalakítva előszobának. Balra nyílt az ebédlő, mögötte, a konyha. Az L alakú ház sarka volt a nappali, mellette a hálószoba, a gyerekszoba, és a fürdő.
- Ülj csak le a nappaliba – mondta az asszony, én bedugom a kádba ezt a kismalacot. A férfi leült, és már hallotta is a kislányt, ahogy sivalkodik a vízben. Adrienn pár pillanat múlva megjelent az ajtóban. Zsolt legnagyobb bánatára átvette a pólót, és egy sortot is húzott.
- Ugye velünk ebédelsz? – mosolygott az asszony.
- Nem vártál, nem eszem el előletek az ételt.
- Ugyan már, van mindenből elég, és rossz itt egyedül!
- Köszönöm a meghívást.
- Kérsz egy italt? Vodka, vagy whisky?
- Na, ha ilyenekkel kínálsz, itt maradok éjszakára is – nevetett a férfi.
- Jó – bólintott az asszony – Feri úgy is holnap délelőtt itt lesz már.
- Végül is nem rohanok sehová – mondta a férfi, és látta az asszonyon, hogy őszintén örül.
- Anyúúú, anyuuuu, kész vagyok! – hallatszott a fürdőből.
- Azonnal jövök, töltenél nekem is? Ott vannak az italok a konyhában, a hűtőben. Vodkát kérek – mondta Adrienn, és kiment a fürdőbe. Rövid közelharc után megmosta a szőke kis fürtöket, aztán az ölében a fürdőlepedőbe csavart kislánnyal kiment a nappaliba. Az italok ott pompáztak már az asztalon. Zsolt mosolyogva emelte az asszonyra a vodkás poharát.
- A hölgyekre! Jaj, de szép kislány vagy, előbb nem is láttam a kosztól – a kislány hangosan felkacagott.
- Mi a neved?
- Melinda – csillant meg büszkén a kislány szeme.
- Itt hagyhatlak benneteket, amíg az ebédet megmelegítem? – kérdezte az asszony a férfit, miközben a lányára ráadta a pizsamát.
- Hát persze, majd játszunk valamit. Adrienn kiment a konyhába.

Odatette az ételt, majd megterített. Be akart menni a nappaliba, hogy szóljon, hogy kész az ebéd. Zsolt és Melinda a kanapén ültek, és piros pacsiztak. Melinda hatalmasakat kacagott. Adrienn elszomorodott. Az apjával nem jött ki ilyen jól a gyerek. Feri nem tudta közel engedni magához a lányát, folyton parancsolgatott neki. Az ebéd alatt alig szóltak. A férfi lopva leste az asszonyt. Ahogy kivitte a leveses tányérokat a mosogatóhoz, ahogy hozta be a húst, és a köretet. Gyönyörködött karcsú termetében, vöröses szőke hajában, amit a nyári nap helyenként egész világosra fakított. Szerelmes volt belé, már évek óta. Az itt töltött órák, a közös vendégeskedések alatt lopott percek, amikor meg tudta nézni a nőt, meghozták gyümölcsüket. Azon kívül rettenetesen tehetségesnek tartotta. Egy születés napjára kapott a házaspártól egy festményt, és egy szobrocskát. Mindkettő a nappalija dísze lett, de, míg a képe alig néz rá, az asszony szobra folyton vonzza a szemét. Egy nőt ábrázol, amelyik úgy fekszik, hogy lelóg a feje az ágyról.
- Kávét? – zökkentette ki Adrienn a férfit a gondolataiból.
- Igen, köszönöm.

Megitták a forró, erős főzetet. Az asszony is jártatta lopva a szemét a férfin. Eszébe jutott, hogy szégyellte magát az esküvőn, mikor Feri bemutatta neki a jóképű barátját, és azt gondolta, hogy inkább hozzá kéne mennie, nem Ferihez.
- Lefektetem a gyereket, addig olvasgass, vannak ott magazinok – mondta a nő, és elkapta a kis örökmozgót, és kivonult vele. Mire visszaért, a férfi elmosogatott, és a nappaliba ülve olvasott.
- Elmosogattál, köszönöm – mondta Adrienn, és eszébe jutott, hogy egyszer elment az anyját meglátogatni, és ott ragadt, mert akkora hó esett. Három napig nem tudott hazajönni. Három napig nem volt mosogatva.
- Önző érdekből mosogattam ám! Mutasd meg, hogy min dolgozol most! – mosolygott a férfi, és letéve a kezében lévő újságot felállt. Adrienn bólintott, majd nyomában a férfival, elindultak kifelé a házból.

A műterem a hátsóudvarban volt, a pajtában. A kutya lelkesen szaladt utánuk. Zsolt meg is simogatta.
- Miért tartjátok az udvartól külön a kutyát?
- Feri fél, hogy megharapja Melindát – a férfi megdöbbent, de nem szólt semmit. Adrienn pedig megint csak apró diadalt élt át. Ki hallott már olyat, hogy egy németjuhász megharapta volna a gyereket? Kitárta a pajta ajtaját, és beléptek a műterembe. A koradélutáni nap ömlött be az üvegtetőn, elviselhetetlen volt a meleg.
- Hogy bírsz itt dolgozni?
- Nem itt szoktam nyáron, hanem ott kint – mutatott a pajta előtti nagy fa alá. Közben egy izzadságcsöpp indult el a homlokáról. A férfi beleremegetett, olyan szép volt a pillanat varázsában az asszony. Egészen elé lépett, és a vágytól izzó szemekkel nézett rá. Egy pillanatig összeforrt a lelkük, a férfi már éppen megcsókolni készül az asszonyt, amikor az megborzongott, és hátat fordított.
- Na, ez a legújabb szüleményem – mutatott az asszony egy darab márványra, ahonnan kezdett kibontakozni a szobor. Egy asszony feje.
- Jé, ez Te vagy – örvendezett a férfi – csak Te leszel rajta?
- Nem. Két alakos lesz, csak még nem tudom, hogy ki lesz a másik.

Kimentek a pajtából, és leültek a fa alá, a fából készült asztal mellé, a durván ácsolt padokra. Beszélgetni kezdtek, először csak semleges témákról, aztán kibeszélték egy, két közös ismerősüket. A kútból mert friss vizet itták, és a nő keze hozzá, hozzá ért a férfiéhez, ahogy töltött a cserépkancsóból. Vibrált körülöttük a levegő, de a férfi nem mert közeledni. Hamarosan megjelent Melinda is. Közéjük ült és csacsogott. Addig kérlelte őket, míg le nem álltak vele társasjátékozni. Végig nevették a délutánt, a kutya pedig ott ült a lábuknál, és esze ágában sem volt bántani senkit. Már szürkült, mikor az asszony felállt, hogy elmegy vacsorát készíteni.
- Miért nem főzünk itt kint? – kérdezte a férfi az asszonyt. Ott a tűzrakó hely. Az asszony örült az ötletnek. Előkerült a bogrács, kihordták a húst, hagymát és ott aprították fel őket. A kislány izgatottan figyelte a fejleményeket. Amíg főtt az étel, megint társasoztak, hagyták nyerni, a kipirult arcú gyereket. Leszállt az est, és ott nevetgéltek továbbra is a tűz körül. Tíz óra is elmúlt, mire a kislány el kezdett el, elbóbiskolni. Bevitték, aztán lefektették.
- Megmutatom a szobádat – mondta az asszony. Benyúlt a nappaliba a rakodós szekrénybe, és tiszta ágyneműt vett elő, a férfi kezébe nyomta, majd kimentek a tornácra. A vendégszoba a tornác végében volt. Külön bejárattal, pici fürdőszobával. A férfi szíve nagyot dobbant, de a nő csak kinyitotta neki az ajtót, jó éjt kívánt, és szinte elmenekült. Így hát a férfi egyedül vette birtokba a szobát. Felhúzta az ágyat, aztán kisétált ismét a tornácra. Megállt a hálószoba ablaka alatt, és nagyokat lélegzett, hátha a sötét helyiségből kiáramlik az asszony illata, ám hamarosan világosság gyúlt oda bent. Meglátta a meztelen asszonyt, és elakadt a lélegzete. Az a szekrény tükre előtt nézegette magát. Szomorú volt a szeme. Zsolt nem szerette a kukkollókat, ő sosem vett részt a kamaszkori zuhanyzós kalandokban, de most nem tudta elszakítani magát a látványtól. Aztán sötét lett, és hallotta a férfi, amint a nő nyögdécselve maszturbál. Tudta mit kell tenni.

Adrienn Zsoltra gondolt, mikor ujjai a combja közé siklottak. Kívánta a férfit, minden porcikája égett utána. Felzaklatta az egész nap. A férfi átható tekintete, szépsége, szelídsége. Dühös volt magára, hogy nem engedte, hogy megcsókolja a pajtában. Már épp a csúcs felé haladt, amikor egy test mellécsusszant az ágyban.
- Te vagy az Feri? – kérdezte bizonytalanul, de azonnal megérezte, hogy nem a férje, tudniillik, a férfi keze becsúszott egyenesen a nedves puncijába. Adrienn nagyot nyögve elélvezett. Aztán megcsókolták. Ó, hogy kívánta. Zsolt nyelve erőszakosan azonnal betöltötte a száját. Kezei a mellén matattak, majd mikor már az asszony levegőért kapkodott, a szája is rátalált a bimbókra. Az asszony maradék ellenállása is feloldódott, és átadta magát az élvezetnek. Zsolt pedig egyre lejjebb, és lejjebb csókolta. „Ó, add Istenem, hogy ott is csókoljon!” cikázott át az agyán a gondolat. A férje soha nem érintette ott szájjal. Undorodott az erős illattól, és ízektől, így az életükből kimaradt a szex ezen változata. Adrienn hirtelen összerándult. Zsolt belenyalt a kitárulkozó ajkak közé, aztán szívni, nyalni kezdte a megduzzadt csiklót. Adrienn sírni kezdett a boldogságtól. Kezét, lábát szétvetve, remegve fogatta a gyönyört. Keze a lepedőt markolászta. Mielőtt ismét elélvezett volna, a férfi ráfeküdt, és bevezette a szerszámát. Lassan, minden centimétert bejárva kezdett mozogni.
- Szeretlek, évek óta szeretlek – lihegte, és egyre gyorsabban mozgott. Érezte, hogy sosem érzett gyönyört okoz az asszonynak.
- Hogy akarod még?
- Hátulról! – remegett bele az asszony, hogy megkérdezték. Férje már régen nem kérdezte. Csinálták a megszokott mozdulatokkal. Zsolt kihúzta a szerszámát, Adrienn négykézlábra állt, és várta, hogy a férfi ismét magáévá tegye. Érezte, hogy a hatalmassá duzzadt hímtag beléhatol, aztán ismét átadta magát a kéjnek. A férfi ujjai a szájába matattak, egyre jobban elöntötte őket az extázis hullámzása. A nő sírva, nyögdécselve élvezni kezdett. A férfi a rá, rászoruló izmok hatására remegni kezdett, majd egy hatalmas lökés után az asszonyba élvezett. Lihegve fordult hanyatt, mire az asszony a szájába vette a péniszét, és leszopta róla a fanyar ízű cseppeket. Hajnalban ébredtek fel. Az asszony rázta a férfi vállát:
- Át kéne menned a szobádba. Nem akarom, hogy Melinda bármit észrevegyen.
- Jó – csókolta meg a férfi, aztán, szétnyitotta az alvástól meleg combokat, és ismét megcsókolta az asszony szemérmét. Adrienn felnyögött.
- Most ne – tolta el aztán a férfit magától az asszony – jövő héten megyek tanítani a főiskolára. Akkor tudunk lopni magunknak pár órát.
- Alig várom! – csókolta meg szenvedélyesen az asszonyt a férfi, aztán fölkelt, kelletlenül felhúzta a nadrágját, megsimogatta az asszony arcát, és átment a vendégszobába.

A reggeli csendes volt. Melinda nem értette a hangulatot, de rá is rá szállt. A férfi tíz órakor készülődni kezdett.
- Várom a telefonodat. Repülök haza, ahogy hívsz. Csak apró puszit adtak egymásnak, nehogy a kislány kikotyogja, aztán Zsolt elment. Csöngött a telefon. Feri volt, hogy csak délután ér haza. Adrienn alig várta, hogy a gyereket lefektethesse, rohant a műterembe. Három óra alatt kifaragta a szobrot, aztán elrejtette. A következő héten, hétfőn beadta az anyjának a kislányt, majd leadott két órát művészettörténetből. Felhívta Zsoltot, majd leparkolt a lakás előtt. Zsolt negyed óra múlva ott volt. Újra érezte azt a mindent elborító, hullámzó érzést. Az egész teste remegett, aztán elöntötte a forróság. Ráborult Zsoltra, és pihegve élvezték egymás csillapodó testét. Mikor már mind a ketten visszanyerték a lélekjelenlétüket, Adrienn befészkelte magát a férfi mellé, és pajkosan kérdezte:
- Tetszik az ajándékom?
- Nagyon – csókolta meg a férfi, aztán ismét kalandozni kezdtek egymás testén. A hálószoba sublóton pedig ott állt Adrienn új szobra. A szobor egy szeretkező párt ábrázolt. Adriennt és Zsoltot.
Hasonló történetek
29417
A barátom aludt, mi csendben bevonultunk a kisszobába. Ott végre levetkőztük a maradék gátlásunkat és a ruháinkat is. Elővettem a vibrátoromat. A formás kerek mellek látványára a puncim egyre jobban nedvesedett. Meztelenül lefeküdtünk az ágyra és ő csókolgatni kezdte a testem. Mindenhol. Kezdte a nyakamnál és egyre lejjebb haladt...
25029
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
Hozzászólások
További hozzászólások »
leticia_63 ·
Na Na, és Annie!



Nagyon sajnálom, hogy így látjátok.



Leticia

Barát ·
Sziasztok!



Kéztörés miatt nagyon régen nem találkoztunk már!



Szerintem, a történet nagyon is jó. Nekem az a furcsa, hogy az elsö 9 hozzászólásban csak dicséretet kap Leti, aztán megjön kedvenc kritikusom, és már indul is a pocskondiázás, utána még van azért dicséret, de olyanok is vannak akik Cikizök-neket szidják, (egyébként Cikizöknek-böl Cikizö lett), vagy felveszik az ö stílusát. Robin Hood (Cikizöknek) hatalmas választékosságát fitoktatva, ugyan azt a szöveget, vagy hússzor leírja újra. Végül teljes káosz lesz. Mondjátok mire jó ez? Ismét nem a történetröl való véleményeteket írjátok le nagyrészröl, hanem sértegetitek az írónöt. Ahol RH megjelenik, 99%, hogy ez megy.



Szivacs!

Van benne valami, hogy szólás szabadság van, meg elhiszem, hogy jót szórakozol rajta, de nem mindenki tudja lenyelni az állandó sértéseket. Szerintem Letit is meg lehet érteni. Tudod minden demokráciában büntetendö a becsület sértés.



Na most a véleményem a múröl, bocs, hogy én is eltértem.



Szerintem képszerú. Nem giccses, hisz akkor Jókai Mór is az lenne. A táj leírása, a gyerek rosszalkodása igen is életszerú. Az, hogy ez a csalódott asszony megkívánja ezt a jóvágású férfit, akire egész életében várt, ilyen férjet kívánt magában, természetes.

Ez az asszony nem kurva. Csak végre ö is akart valami jót, a lányán kívül, az élettöl.



Nálam ez tizes, ha tetszik, ha nem.





Barát

BURGONYA ·
VALÓBAN GICCS-ADÓ, DE VAN EZEKBEN A TÖRTÉNETEKBEN VALAMI ELLENÁLLHATATLANUL FAROKÁLLÍTÓ! :angry:
Mirrmurrka ·
Nívea...
őőőőőőőőőőőőőőőőőő....
leticia_63 ·
:)))))))))

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: