A Nílus gyöngye - Merititesz vágya

A felkelő nap sugarai ragyogóan világították be a Nílus deltáját, a folyó habját már e korai órában hajók tucatja szelte, és dolgos asszonykezek mosták a vásznakat a folyó parton. I.e. 1401. évben járunk, a leendő fáraó, Szihathor házasságkötésének napján, mikoris nászban egyesül unokanővérével, a szép Nebet hercegnővel, majd pedig átveszi a hatalmat az egész birodalom felett. 
A korai óra ellenére az udvar egész háza népe talpon volt, mindenki az ünnepség előkészületeivel volt elfoglalva. Szolgák hordták a finom aranyneműket a palota folyosóján, virágkompozíciókat egyengettek, melyek messzi földről érkeztek, és mindezt a nyüzsgést egy élénk, fekete szempár figyelte a nők helységeit elkerítő függöny mögül. Nebet hercegnő alig múlt 17 éves, nyúlánk, karcsú testét egyszerű Nehé-ruhája fedte, arca pedig lángolt az izgalomtól és gyermeki kíváncsisággal figyelte a tucat szolgát, amint a dolgával foglalatoskodott. Hirtelen megkönnyebbült kiáltás harsant:
- Hát itt van, hercegnő! – szólt Merititesz, Nebet dajkája, és könyökénél fogva megragadta. – Haszontalan leány, már vagy egy órája kereslek.
- Ugyan, dadus… - dacoskodott gyermekien Nebet, miközben követte Merititeszt a fürdőbe. – Annyi izgalmas látnivaló van odakinn!
Merititesz csak csóválta a fejét, miközben gyengéden, de akkurátusan a kádhoz húzta a hercegnőt, és lesegítette róla a ruháit. Pillanatokon belül a hercegnő ököl nagyságú, formás keblei előbukkantak a ruhából, ahogyan a rövid, pelyhes szőrrel borított szemérem dombja is.
- Hát nem hihetetlen? – kacagta, és ahogyan volt, anyaszült meztelenül táncra perdült, apró mellein megfeszültek a barna mellbimbók. Merititesz előtt nem volt szégyenlős, ismerte, mióta az eszét tudta. – Férjhez megyek.
- Ejj, te leány… - somolygott sopánkodva Merititesz, majd besegítette a ficánkoló hercegnőt a kádba.
Finoman elkezdte lemosni a leány testét, miközben amaz folyamatosan csacsogott. Szivaccsal végigtörölte Nebet karcsú nyakát, finomívű hátát, majd a feszes has és a keblek következtek a pénzérményi kemény bimbókkal.
- Mond csak, Merititesz… - halkult el hirtelen Nebet hangja, és nagy, fekete szemeit a szolgálójára függesztette.
- Igen, kedves? – felelt szórakozottan a dajka, miközben különös gonddal mosta a lány hosszú, göndör haját.
- Hát… - szólt, miközben kezével a vizet simogatta maga körül, és a lágy hullámok a derekát nyaldosták. – Fájni fog?
Merititesz keze hirtelen megállt a hajtömegben, majd sóhajtott egyet, miközben kezei lecsúsztak a lányka vállára, és finoman megszorította őket.
- Egy kicsit minden bizonnyal… de ne aggódj! – tette hozzá látva Nebet rémült tekintetét. – Minden nőnek át kell esnie ezen… De nosza, hadd öltöztesselek fel, itt az idő!
A hercegnő egy pillanat alatt kipattant a kádból, és hozzábújt Merititiszhez, aki mosolyogva ölelte magához a remegő, csuromvizes testet, miközben végigsimított a barna háton és a fokhagyma alakú popsin, majd egy finom csókot lehelt a lány homlokára.
- Rajta, kezdjünk neki a készülődésnek! – mondta, mire Nebet vérpiros ajkai is bizonytalan mosolyra húzódtak.
*
Pár óra múlva a gyöngyös ruhába öltöztetett hercegnőt szolgálónők hada kísérte a szertartás helyszínére, míg Merititesz szomorúan nézett utána. Sajnálta a kislányt. Nem sokkal később lezajlott az egész szertartás, és az udvar mulatozása közepette a fáraó és újdonsült neje elhagyták a termet, megkezdve házastársi életüket. Merititesz sem habozott sokáig, ő is otthagyta az ünnepséget, és mélázva a szobája felé vette az irányt. Még pontosan emlékezett rá, milyen volt ez az ő idejében, hiszen nem is volt olyan régen. 15 éves volt, a férfi, akihez hozzáadták közel 30, és ahogy az lenni szokott, egy cseppet sem törődött az ő érzéseivel, vagy vágyaival. De Merititesz szája mégis mosolyra húzódott, ahogy eszébe jutott a rég múlt idő, hiszen anyja húga akkor tanította meg rá, hogy hogyan tud ő saját magának örömet okozni… Míg a férje a kocsmák bűzében, egyéb férfiakkal mulatta az időt, az ő kezei kíváncsian járták be teste legtitkosabb szegleteit, és hangos nyögésekkel szárnyalt egy olyan helyre, ahová férfi csupán egyszer tudta eljuttatni. Ahogy most a szobájába ért, és elkezdett levetkőzni, mosolyogva állapította meg, hogy teste nem sokat változott az elmúlt 20év alatt. Ugyan keblei nagyobbak lettek, de mit sem vesztettek feszességükből, és ahogy végigsimított a szinte fekete színű mellbimbóin, ugyanolyan hetykén meredtek előre, mint annak idején. Finoman ujjai közé csippentette őket, mire az ismerős kéjes vágy máris végigfutott a gerincén. Levette magáról a szandált és a szoknyát is, majd elfeküdt nyoszolyáján, és végigsimított a testén, először a hasán, a hosszú, vékony combján, majd futólag a szeméremdombján is. Közben pedig Nebetre gondolt, ahogy vizes, feszes melleit az övéinek nyomta ölelés közben, és a formás fenékre, amely hívogatóan feküdt a tenyerébe. Belemarkolt a melleibe, melyeket eddig finoman kényeztetett és felsóhajtott, mert máris érezte, hogy nedvei elárasztják az ölét és a combjait. Merititesz ugyan nem vallotta magát leszbikusnak, hiszen szerelmes eddig csak egyszer volt, egy férfibe nagyon régen… de kedvelte a női testek lágy, kerek formáit, szépnek és izgatónak találta őket, mostanában pedig főleg Nebet testét, mely ruganyosságával és simaságával már árasztotta a szexualitást, mégis tiszta gyermeki tekintettel párosult, felkorbácsolva Merititesz vágyait. Jobb keze lassan lecsúszott a melléről, és lábai közé tévedt, míg a bal fáradhatatlanul gyúrta ágaskodó bimbóit.
- Ahh… - nyögött fel, ahogy a mutató ujja a csiklójához ért, és arra gondolt, bárcsak a hercegnőt is így kényeztethetné kedvére.
Először lágyan körbesimította a nagyajkait, majd a kisajkakat, kihagyva a csiklót, hogy tovább korbácsolja vágyait, majd mutatóujját bevezette a hüvelyébe.
- Hmmm… - élvezte, ahogy először egy, majd két ujja merül el a lucskos puncijában, és minél gyorsabban ujjazta magát, annál több nedve terült el a lepedőn.
Majd másik kezét is lecsúsztatta az ölébe, és miközben ujjai még mindig szaporán jártak a hüvelyében, másik mutatóujját nekifeszítette a csiklójának.
- Áhh… uhhh… - a várt hatás nem maradt el.
Egyre gyorsabban körözött a csiklóján, míg vágyakozva villantak be képek Nebet pelyhes szeméremdombjáról, és ígéretesen vöröslő puncijáról, melyet fürdés közben megcsodált, hirtelen teste megfeszült. Még egyszer utoljára letolta ujjait a hüvelyéhez, nedvébe mártva kezét, majd visszahúzva ujjai újra szorgos táncot jártak az immár ismét nagyon nedves csiklón.
- Ahhh… - végül hangos sóhajjal élvezett el, lüktető puncijával a kezei között. Lassan húzta ki ujjait a hüvelyéből, majd nedveit finoman szétkente a hasán.
Az orgazmus hullámai csak egész lassan csillapodtak, így újra bebarangolta a testét két szapora keze, hogy mára még egy utolsó élvezetben részesítse a kebleit. Majd halk pihegéssel bújt be vékony takarója alá, miközben bűntudatosan gondolt Nebetre, és hogy milyen bánásmódot kell most neki elviselnie, és a csodás testének, de nemsokára nyugodt, mély álomba merült. De nem sokáig, ugyanis alig egy fél óra múlva ajtócsapódásra, és egy sikolyra riadt fel az élvezettől még mindig kábult teste…