A Nílus gyöngye 6. - Nebet és Merititesz esete a katonával

Teltek, múltak a napok azóta, hogy Merititesz elmesélte első szerelmének történetét Nebetnek, de a nő nem felejtkezett meg arról, hogy mit ígért a hercegnőnek. Egy férfit, aki úgy tudja kényeztetni, akárcsak ő. Az ötlet elég kézenfekvő volt, bízott benne, hogy utána Nebet a saját férjét is közelebb engedi majd magához, végre szem előtt tartva a birodalom érdekeit. Sőt, akár még szerelemre is lobbanhat az egyelőre ismeretlen férfi iránt, ami által olyan élvezeteken mehetne keresztül, mint még soha.
Merititesz épp ezért körültekintően igyekezett megtalálni a megfelelő személyt a feladatra, aki amellett, hogy vonzó, megbízható és a száját is képes tartani. Alig egy hét telt el a sorsdöntő beszélgetés óta Nebettel, mikoris az eddig Asszír földön tartózkodó katonák tucatja hazatért a kies Egyiptomba, melynek alkalmából kisebb ünnepséget rendeztek a palotában. A fáraó vörös márványból épített termét zöld páfrányokkal borították az alkalomra, a padlót pedig hófehér szőttessel, melynek vége közvetlenül a fáraó trónusa előtt ért véget. A birodalom összes papja, és nemese felvonult az alkalomra legszebb öltözékében, persze a fáraó és neje, Nebet is.
Az ajtók amellett álló szolgák kürtöt fújva nyitották meg az eseményt, mire az ajtó kitárult, és a katonák bevonultak, hadvezérükkel az élen. Merititesz, aki egész közelről szemlélhette a jelenetet, rögtön felfigyelt az elől haladó, markáns állú férfire. Magasabb volt, mint az egyiptomiak általában, fejét fémből készült sisak védte, erős karjaiban kis faládát cipelt. Mikor a fáraó elé ért, levette sisakját, mely alól rövid, sötét haj bukkant elő, és láthatóvá váltak mélybarna szemei is. Letérdelt, a ládát pedig kinyitva uralkodója elé helyezte, majd kellemes basszus hangon megszólalt:
- Királyom, mélyen tisztelt Szihathor fáraó, a hősi Hator fia! Katonáimmal megjártam a messzi Asszíriát, feltérképezve kincseit és értékeit, melyekből most ízelítőt hoztam neked! – ezután fejet hajtott, és felállt.
- Köszönöm, Szinuhe. – szólt a fáraó, és szemügyre vette a lába előtt elheverő drágaköveket és fémeket. – Csapatod rászolgált a jutalomra, ma este minden katonád annyit eszik, és iszik, amennyit csak ereje engedi!
A sokaság egyöntetűen helyeslően mordult fel, és lelkes éljenzés dicsérte a katonák hadjáratát.
- Köszönöm, örökéletű fáraó! – szólt Szinuhe, majd újfent fejet hajtott, mind a fáraó, mind Nebet előtt, és akkor Merititesz észrevette a katona szemében a megtéveszthetetlen szikrát, ahogy pillantása végigsiklott a hercegnőn.
Merititesz ajkai széles mosolyra húzódtak. Nebet valóban gyönyörű volt, méregzöld, vállán átvetett kalaszíriszében és a nyakában függő topáz lánccal. De láthatóan semmit sem vett észre Szinuhe csodálatából, sőt, szinte unott tekintettel nézett az előtte felsorakozó katonákra, melyek már elkezdtek kivonulni a teremből, készülve az esti lakomára. Merititesz pedig már tudta is, mit kell tennie.
*
Az ünnepélyre természetesen csak a férfiak voltak meghívatva, de Merititesz különleges pozíciójából kifolyólag, és persze mivel a felszolgálóak ilyen esetben nők voltak, egyszerűen bejutott az ünneplő sokaság közé. Szemével megkereste a fáraót, aki épp a következő kancsó jó bor elfogyasztásán foglalatoskodott, miközben egy ágyasával incselkedett. Merititesz utálkozva fordult el, és tudva, hogy Szihathor nem veheti észre, Szinuhe keresésére indult. Meg is látta a férfit, amint a terem egyik sarkában állt két katonája társaságában. Most hétköznapi öltözetet viselt, derekára hímzett ágyékkendő volt kötve, felette hófehér ingalakú kalaszírisz. Ahogy Merititesz újra szemügyre vette, egyre vonzóbbnak látta a széles vállaival, kellemes arcvonásaival és csillogó szemével. Így megragadott egy kancsó bort, és odasétált hozzá, és társaihoz.
- Még egy korty bort, jóurak? – kérdezte finom mosollyal.
A másik két férfi nemet intett, de Szinuhe ajka mosolyra húzódott:
- Én még elviselnék egy pohárral ebből a csodás italból. – s a kupáját nyújtotta a nő felé.
Ahogy Merititesz közelebb lépett hozzá, hogy töltsön, öntés közben észrevétlenül Szinuhe füléhez hajolt, hogy haja a férfi arcát csiklandozta, és a fülébe súgta:
- Egy óra múlva jöjj Nebet hercegnő szobájába. Ne szóljon szád egy szót se, és ne lásson meg egy szem se.
Aztán elhajolt a férfitől, mint ki elvégezte a feladatát, bólintva távozott a kancsóval. Hátrapillantva látta, hogy a férfi egy pillanatra még meglepve ráncolja a homlokát, majd arcán átsuhant egy bizonytalan mosoly…
Merititesz gyorsan elhagyta a helységet, és kuncogva szaladt végig az üres folyosókon, hogy felkészítse a hercegnőt, mi is fog rá várni egy óra múlva. Pár perc múlva kopogtatás nélkül lépett be hozzá, ahol is a hercegnő épp fürdőt vett néhány szolgája segítségével. Amint megpillantott Merititeszt, arca felderült, és megszólalt:
- Köszönöm, most már elmehettek! – mire a két nő távozott a szobából.
- Végre, azt hittem már sosem jössz! – folytatta teljesen más hangnemben, miközben félig kiemelkedett a kádból, Merititesz pedig izgatottan gondolt arra, hogy a víz felett csillogó kebleket hamarosan egy férfi fogja kényeztetni.
Nebethez lépett, aki habozás nélkül kapott szája után, és nyelvét akaratosan ajkai közé fúrva húzta őt egyre közelebb, hogy vizes bimbói Merititesz ruhájához nyomódtak.
- Vigyázz, te lány! – nevetett Merititesz. – Teljesen eláztatsz!
- Az lenne csak a jó. – somolygott a leány, és kezével megpróbálta lehúzni dajkája ruháit.
- Ne olyan sietve – szólt erre a nő. – Van egy meglepetésem.
Nebet felhúzta a szemöldökét:
- Mi lenne az?
- Egy férfi.
- Egy… mi? – kérdezte értetlenül a hercegnő, majd hirtelen szeme tágra nyílt a felismeréstől. – Úgy érted, hogy ma éjjelre, nekem?
- Igen. – mosolygott Meritiesz. – Szinuhe, a ma megtért hadvezér. Le sem vette rólad a szemét az ünnepélyen.
Nebet az ajkába harapott, és elsápadt, majd szinte rögtön pirosra váltott az arca az izgalomtól.
- Mikor jön?
- Nem sokára, úgyhogy siess, drágám! – szólt Merititesz, és szakavatott mozdulatokkal lemosta Nebet testét, különös figyelmet fordítva máris égő ágyékára, melybe finoman be-betologatta ujjait, felcsigázva a lányt.
Majd kisegítette a kádból, lágyan végigtörölte a testét. Nagyon vonzó volt, ahogy az izgalomtól kissé remegett, bimbói merevek és kemények voltak, ágyéka lángolt. Merititesz a ruhájáért nyúlt, hogy ráadja, de a leány nemet intett a fejével. Csupán csak nyakékét csatolta a nyakába, majd kezeit csípőjére téve várt, szemét az ajtóra szegezve.
- Minden rendben? – kérdezte Merititesz, és átkarolta Nebetet.
- Persze. - mosolygott a lány elszántan, de kevéssé meggyőzően, majd ahogy hirtelen kopogás törte meg az este csendjét, összerezzent, pupillái kitágultak.
- Ne félj! – szorította magához gyorsan bátorítólag Merititesz. – Én most megyek.
- Ne! – kiáltott Nebet, megragadva a karját. – Maradj. Segíts.
Merititesz meglepődött, de egy pillanatnyi mérlegelés után épp csak annyi ideje maradt, hogy a szoba egy sötétebb sarkába húzódjon, mikor az ajtó kitárult.
Ott állt Szinuhe, szemében izgatottság, és öröm keveréke, belépett a szobába, de Nebetet meglátva, megtorpant. Szeme lassan futott végig a meztelen lány minden porcikáján, feltérképezve a telt kebleket, a karcsú derekat, és a hosszú combokat.
- Jó estét, királynőm! – szólt fejet hajtva, míg háta mögött becsukódott az ajtó.
- Jó estét neked is, hadvezér! – válaszolt Nebet, meglepetten magabiztos hangon, és lassan a férfi felé lépkedett. – Gondoltam, úgy illendő, ha én is megköszönöm áldozatos munkád.
Szinuhe nagyot nyelt, ahogy Nebet már csak alig karnyújtásnyira volt tőle. Több, mint egy fejjel magasodott a hercegnő fölé, s most megilletődve nézett le rá.
- Nem is számítottam ilyen nagy kegyre. – felelte, majd kezét felemelve óvatosan végigsimított a lány sima arcán, aki erre sóhajtva eresztette ki a levegőt. Merititesz, aki még mindig a szoba sarkában állt, mozdulatlanná dermedt a jelenet láttán.
Szinuha hirtelen, mintha csak elhatározásra jutott volna, derekánál fogva felemelte a lányt, és karjaiban tartva száját az ajkaira tapasztotta. Nebet meglepetten viszonozta a csókot, Merititesz látta, hogy nyelvük táncot jár a másik szájában, míg Nebet karcsú teste Szinuhe erős mellkasára simul. Majd Szinuhe, még mindig karjaiban fogva a lányt, az ágyhoz sétált vele, és ráhelyezte.
Nebet szaporán szedte a levegőt, melle megfeszült, miközben Szinuhe egy mozdulattal megszabadította magát ruháitól. Mellkasa izmos volt, lábai között meredő fallosza kemény, láttára Merititeszből halk sóhaj szakadt fel. Szinuhe széles mosollyal térdelt az ágyra a hercegnő fölé, és kezébe vette Nebet melleit. Élvezettel masszírozta őket, nagy tenyere teljesen lefedte az almányi gömböket, a lány pedig zihálva feküdt alatta. Majd újra megcsókolta a hercegnőt, miközben férfiasságát a lány puncijához illesztette.
- NE! – kiáltott fel hirtelen Nebet, hogy Merititesz szíve hirtelen kihagyott egy ütemet.
Mire feleszmélt, Nebet kicsusszant Szinuhe erős teste alól, és az ágy távoli sarkába húzódott, míg a férfi az előbb megkezdett mozdulat közepén megtorpanva meredt rá.
- Mi a történt? – kérdezte Szinuhe döbbenten, kezét a hercegnő felé nyújtva, mire Merititesz is feleszmélt, és megindult az ágy felé.
- Semmi. – válaszolt Nebet, elhúzódva a férfi érintése elől, majd segélykérően nézett a már mellette termett Meretitiszre. – Dadus! Mond meg neki, hogy menjen el!
Ezzel magával húzta Merititeszt az ágyra, és fejét mellébe fúrva az ölelésébe rejtőzött. Merititesz bocsánatkérően nézett a lány válla felett a férfi értetlen és vágyódó szemébe.
- Most menj el. – kérte, miközben tekintete Szinuhe ágyékára tévedt, ahol fallosza még mindig félig mereven ágaskodott, és Merititeszben fellángolt a vágy.
Szinuhe szótlanul bólintott, kezébe vette ruháit, és kifelé indult a szobából, de az ajtóból visszanézve megtorpant. Nebet, azt gondolva Szinuhe távozását semmi nem másíthatja meg, az ágyra lökte Merititeszt, és forrón megcsókolta. Az ajtó döngve csapódott be, Szinuhe viszont a szobában maradt, és megdöbbenten figyelte az előtte kibontakozó jelenetet, ahogy a két nő halkan sóhajtozva ölelkezett, mit sem sejtve, hogy ő nézi őket. Merititesz hirtelen Nebet fölé került és egy ügyes mozdulattal kiszabadította magát a ruhájából. Feszes mellein merevek voltak a bimbók, szeme kéjesen csillogott, ahogy újra Nebethez hajolt, csókokkal borítva az arcát, és melleik egymásnak feszültek. Szinuhe továbbra is lélegzet visszafojtva állt, fallosza újra kőkemény volt a látottaktól.
Merititesz eközben lejjebb csúszva vette kezelésbe Nebet melleit. Vadul nyalta őket, szinte harapta a bimbókat, miközben próbálta kiverni a fejéből Szinuhe izgatóan merev férfiasságát, mely felkorbácsolta vágyait. Nebet nem törődve semmivel, szorosan lehunyt szemmel élvezte a kényeztetést, nagyot nyögött, ahogy Merititesz hirtelen az ölébe csúsztatta a kezét.
Amint Merititesz oldalfelé mozdult, meglátta a még mindig tétován ácsorgó Szinuhét. A férfi legnagyobb meglepetésére Merititesz szája egy kósza pillanat után széles mosolyra húzódott, és míg tekintetét a férfiéba fúrta, széttárta Nebet lábait, közéjük hajolva csókot lehelt a csiklóra, majd nyelvével körbejárta az édes punci minden részletét. Úgy nyalt, mint még soha, fenekét az ég felé tolta, és kicsit széttéve a lábait, egyik kezével hátranyúlva, ujját a puncijába csúsztatta. Aztán kéjesen pillantott Szinuhe férfiasságára. Akarta őt.
A férfinek ez már sok volt. Míg Nebet egyre hangosabban nyögött dajkája kezei között, észre sem vette, hogy Szinuhe Merititesz mögé térdelt az ágyra, és a nő kezét félretolva a puncijáról, végigsimított a nedves barlangon. Merititesz nyögéseit tompította, ahogy Nebet az ágyékát arcára szorította, pedig Szinuhe kemény falloszát a nő puncijába tolta, miközben a csípőjébe kapaszkodott.
Merititesz begörbítette a hátát a rég nem érzett élménytől. Szinuhe férfiassága teljesen kitöltötte, a férfi lassan mozgott benne, apró mozdulatokkal, ő pedig fáradhatatlanul nyalta tovább Nebet punciját. Ahogy a hercegnő nyögései erősödtek, Szinuhe egyre gyorsabb ritmust diktált, majd falloszát szinte teljesen kihúzta a nő hüvelyéből, hogy aztán egy erőteljes lökéssel tövig merüljön nedves barlangjában. Merititesz hatalmasat sikoltott, teste megfeszült, mire Szinuhe előre nyúlva megmarkolta a melleit, úgy hatolt falloszával egyre mélyebbre.
Merititesz már alig bírta, két ujjával szinte felnyársalta az előtte lehunyt szemmel vergődő Nebetet, miközben saját ágyékát Szinuhe férfiasságára tolta. A férfi morzsolgatni kezdte a bimbóit, mire Merititesz kéjesen megvonaglott, érezte a férfi forró leheletét a fülében, ahogy az ráhajolva ritmikusan vonta magára a nő testét, egyre gyorsabban. Míg a nő ujjaival továbbra is Nebetet kényeztette, Merititesz a hüvelyében lüktető fallosz hatására hatalmasat élvezett. Remegve érezte, ahogy egy nyögéssel Szinuhe beleüríti nedveit, hogy a forró anyag végigfolyt a lába között és a lepedőre csöpögött.
Szinte csillagokat látott, ahogy újra beletemette fejét Nebet puncijába, de alig szívott rá egyet a csiklójára, a hüvelyében feszülő ujjak addigra megtették hatásukat, és ő is sikoltva élvezett el. Nebet teste hullámzott az orgazmustól, és Merititesz kifáradva rogyott le mellé az ágyba. Ahogy körülnézett a szobában, látta, hogy Szinuhe már elment, mire csalódottságot érzett. Nebet hirtelen kinyitotta a szemeit, és párás szemekkel forró csókot lehelt Merititesz ajkaira.
- Ugye jobb is, hogy az a katona elment, ugye? – kérdezte, és belecsípett a dajkája meredő bimbójába.
- Igen. – felelte bágyadtan Merititesz, miközben Nebet lábait a nő lábára kulcsolva, ásítva alváshoz készült. – De még milyen jó…
Még hallotta, hogy Nebet mond neki valamit, de ahogy lehunyta a szemeit, mély álomtalan álomba zuhant, míg Szinuhe nedvei csordogáltak ki a hüvelyéből…