Majdnem egy év telt el a szép Nebet és a kegyetlen Szihathor egybekelése óta, és a birodalom egyre csak a virágkorát élte. A piacok tele voltak szebbnél szebb portékákkal, minden asztalra jutott étel, és a nép is békében élt. Csupán egyetlen dolog árnyékolta be az egyiptomiak életét: nagyon várták az uralkodó örökösének érkezését, mely csak nem akart megérkezni.
Épp erről szólt a hosszas beszélgetés a palotában is, ahol a míves márványfalak menedéket nyújtottak a tűző nap elől. Nebet épp a fáraó ajándékait próbálta fel, Merititesz pedig segédkezett neki. Kézzel szőtt rövidebb, hosszabb mintás kalaszíriszek borították be az egész szobát, a hercegnő pedig épp egy vörös-fehér színekben pompázó ruhát próbált, mely feszült formás keblein, majd dús redőkben omlott alá a derekáról egészen a földig, épp csak sejtetve formás alakját.
- Kicsit jobban kellene szívlelned a férjedet, Nebet – fedte meg épp Merititesz.
- Eléggé szívlelem, hiszen nincs itt – feleselt vissza a leány, és ringatva illegette magát a tükör előtt.
- A birodalomnak örökös kell.
- Nekem pedig, hogy ne légy ilyen haragos – felelte a hercegnő, és egy rántással levetette magáról a kalaszíriszt, és egy topázokkal ékesített nyakék felé nyúlt.
A merev, aranyból készült köralakú alapot elszórtan díszítették a sárga különböző árnyalataiban játszó kövek, és ahogy a leány a nyakába csatolta, a legnagyobb és legszebb kő épp fedetlen mellei között ért végett.
- Gyönyörű, nem? – kérdezte, és odasétált Merititeszhez, aki az ágyon ülve rendezgette a csodás ruhákat, de jöttére felpillantott.
Ahogy Nebet megállt előtte teljesen meztelenül, mellei épp Merititesz arcával voltak egyvonalban és csupáncsak pár centirméterre voltak tőle a máris kőkemény bimbók. Merititesz tágra nyílt szemekkel emelte fel a karját, és a szivárvány minden színében csillogó követ a két kezébe fogta.
- Igen, valóban csodás – felelte, és mire a szavak elhagyták ajkát, már mindkét tenyerében Nebet egyik pompás melle feszült.
Összecsippentett a bimbókat, mire a hercegnő hátravetett fejjel nyögött fel. Merititesz ölébe mászott széttárt lábakkal, hogy ágyékuk egymásnak feszült, a dajka pedig átfogta a lány derekát, hogy el ne veszítse egyensúlyát, miközben ajkai közé vette kívánatos bimbóit. Szívogatta őket, majd nyelve táncot járt rajtuk, amit Nebet nyögdécselve élvezett, miközben Merititesz arcába tolta a melleit. Majd dajkájának feszítette a testét, és vállainál fogva finoman ledöntötte őt az ágyra, hogy csókkal hálálja meg a finom kényeztetést. Egy darabig így csókolóztak, nyelveik és testük is finoman egymásnak simult, majd Nebet kuncogva lefordult Merititeszről, és hason elfeküdt az ágyon.
- Látod – mondta Nebet. – Egy férfi sosem tudna úgy hozzámérni, mint te.
Merititesz lesimította a ruháját, majd közelebb ült a lányhoz az ágyon, hogy beszéd közben simogathassa Nebet domborulatait.
- Ezt meg honnan veszed? Nem ismersz minden férfit. – felelte, míg jobb kezével lágyan gyúrogatta az elé táruló kemény, feszes popsit.
- De a saját férjemet igen – mondta Nebet, egy pillanatig elhallgatva, élvezve a másik érintését. – A te férjed milyen volt?
- Az enyém? – kérdezte meglepetten Merititesz, egy rövid szünet erejéig elgondolkodva, majd folytatta. – Hát, ő sem volt egy kedves ember.
- Látod! – kiáltott fel a hercegnő, és kicsusszanva Merititesz kezei alól, felült, lábait szemérmesen összezárva. – Egyik sem jó semmire.
- Butaságokat beszélsz. – Ingatta a fejét jóindulatú mosollyal Merititesz. – Én például ismertem egy nagyon kedveset is.
- Komolyan? – Döntötte oldalra hitetlenkedve a fejét. – Milyen volt?
- Hát… jószívű, nemes, erős, és az érintése… - borzongott meg Merititesz az emléktől jólesően, hogy az arca egészen belepirult.
Nebet tágra nyitotta a szemeit, majd izgatottan megszólalt:
- Te szerelmes voltál belé, igaz? Meséld el! – kérlelte Merititeszt, aki egy pillanatig habozott, majd hátat az ágy fejénél lévő falnak vetve kényelmesen elhelyezkedett, és bólintott.
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent! – mondta Nebet habozás nélkül, és megfeledkezve magáról törökülésben keresztezte a lábait, hogy rózsás puncija egészen kitárult, mosolyt csalva Merititesz arcára.
- Nos – kezdte a dajka elmerengve. – Annyi idős lehettem, mint te most. Kawab, mert így hívták, a férjem irányítása alatt dolgozó halász volt. Akkor találkoztunk először, mikor ételt vittem a munkásoknak a folyóhoz. Magas volt, barna bőre verítéktől és vízcseppektől csillogott, szeme pedig olyan kékes-zöld színben játszott, mint maga a Nílus. Ahogy rám nézett, tudtam, hogy ő is vonzónak talált, és mikor tekintetünk egy pillanatra összekapcsolódott, már azt is tudtam, hogy beleszerettem.
Merititesz hirtelen zavartan elhallgatott.
- Ennyi lenne? – kérdezte csalódottan Nebet.
- Közel sem. – Mosolyodott el újra Merititesz. – Egy este, mikor már lefekvéshez készültem, kopogtattak. Még ki sem nyitottam az ajtót, de már tudtam, hogy ő az. El akartam küldeni mihamarabb, hogy férjem a kocsmában van, keresse ott, de amint kimondtam a szavakat, már megértettem, hogy hozzám jött. Az ajtó döngve csapódott be mögötte, ahogy szinte betörve a házba, nekinyomott a szemközti falnak és megcsókolt.
A képek úgy játszódtak le a fejében, mintha csak az imént történtek volna, becsukta hát a szemét, hogy teljes valóságukban élvezhesse a múlt szellemeit.
- Szinte égetett az a csók. Egyszerre volt követelőző és lágy, és éreztem, hogy az ágyékom máris olyan nedves, mint még soha. Ahogy ölelt, végigsimítottam az izmos hátán, és beletúrtam rövid, sötét hajába. Ő egy rántással letépte rólam vékony hálóruhám, és ahogy gyengéden keze közé vette a melleim, megborzongtam.
Merititesz észre sem vette, hogy ahogy lehunyt szemmel mesélt, saját kezei önkéntelen oldották ki most ruhája kötőjét, hogy cirógathassa a melleit, mint Kawab akkor éjjel. Nebet kéjesen figyelte a nő mozdulatait, és ahogy hallgatta a mesét, őt is magával ragadta dajkája vágya.
- Fejét lehajtva csókolta és nyalta végig a melleimet, míg én remegve élveztem a kényeztetést, amit eddig férfi sosem adott meg nekem. Ahogy teste nekem feszült, éreztem a lába között lüktető férfiasságát, ahogy a combomhoz nyomódik. – Elhallgatva nyalta végig az ajkait, és egy apró sóhaj is kiszaladt a száján, ahogy összemorzsolta mellbimbóit.
Nebet szinte tátott szájjal nézte Merititeszt, saját széttárt lábai között már csordogáltak a nedvei, így finom kis kezei kényeztetni kezdték a punciját.
- Gyorsan eltoltam magamtól, de egy pillanat múlva már a hitvesi ágyamon feküdtünk egymás karjaiban. Ahogy lehúztam róla a ruháját, előbukkant izmos mellkasa és a finoman szőrős hasfala, melyeken izgatottan futtattam végig az ujjaim. Jól eső borzongás lett rajtam úrrá, mikor megpillantottam a falloszát, mely nagyobb volt, mint a férjemé. Ahogy ráhelyezte a kezem, éreztem, milyen kemény, szinte lüktetett, miközben ujjaimat rákulcsolva húzogattam a bőrt rajta, szinte még az ereket is ki tudtam tapintani.
A nő keze ekkor kebleiről az ölébe csúszott, ahogy az ujja lágyan a hüvelyébe hatolt, felnyögött, majd miközben Nebet már két ujját tolta gyorsulva a puncijába, Merititesz folytatta.
- Aztán vágytól égve hevesen az ágyra lökött, és fölém mászott. Száját az enyémre tapasztotta, miközben keze segítségével néhányszor végighúzta falloszát lüktető puncimon, úgy, hogy a bensőm beleremegett – felnyögött, ahogy keze most a csiklójára csúszott.
Nebet önkívületben mozgatta ujjait a hüvelye és a csiklója között, míg elbűvölten hallgatta Merititesz hangját. Érezte, hogy ahol a nő most van, ott nem érheti el, de izgalommal töltötte el az önmagát kényeztető nő látványa.
- Majd hirtelen belém hatolt, de míg a férjemmel ez csak egy kötelező rossz volt, Kawab hatására mintha meggyulladt volna az ágyékom. Ahogy egyre gyorsabban és egyre mélyebben mozgott bennem, hüvelyem tökéletesen ráfeszült a merev férfiasságára, és minden egyes lökéssel egyre közelebb jutottam az élvezethez. – egyre gyorsabban beszélt, ahogy most is közeledett a beteljesedéshez, és keze is egyre vadabbul hatolt be a hüvelyébe.
- Aztán – folytatta nyögve – teste megfeszült az enyém felett, áhh… majd ahogy egy utolsót lökve mélyebbre hatolt, mint valaha… igen… felsikoltottam az élvezettől.
Nebet megbűvölve nézte, ahogy Merititesz keze utoljára elmerül a puncijában, majd egy kört leírva a csiklója körül, teste ütemeses remegésbe kezd. Sikoltva tört rá az orgazmus, kezével melleibe markolt, és percekig csak kapkodta a levegőt. Nebet közelebb húzódott hozzá, kezével végigsimított a feszes combokon és a lapos hason, majd a melleken, és mire odabújt dajkájához, ő is kinyitotta végre a szemét.
- És mi a történet vége? – súgta kíváncsian Nebet, Merititesz szemébe nézve.
Meritiesz merengve nézett maga elé.
- Mikor mindketten elélveztünk, éreztem, ahogy nedveink összekeverednek. Izgató volt. Majd egy utolsó forró csókot nyomott az ajkamra. A mi utolsó csókunk. – fejezte be sóhajtva.
- Mi történt? – kapta fel a fejé Nebet.
- A hites uram a vártnál korábban jött haza. Mindkettőnket váratlanul ért. Ahogy hátulról rátámadt, Kawab nem tudott védekezni. – folytatta Merititesz színtelen hangon. – Én mostam fel alig egy óra múlva a vérét a padlóról. Persze, csak miután én is megkaptam a magamét.
Nebet könnyes szemekkel, hitetlenkedve nézett Merititeszre, mire ő halvány mosollyal megölelte a lányt.
- Régen történt, tudod. A gondviselés pedig megbosszulta a tettét. Pár hónap múlva az italtól bódultan beleesett a Nílusba, a saját munkásai húzták ki reggel a tetemét a vízből.
A hercegnő döbbenten hallgatta dajkája szavait, Merititesz egy darabig még csöndben feküdt, majd megrázta magát, és újra Nebetre mosolygott.
- Ezek után kerültem ide a kastélyba. Még apró pólyás voltál.
- Nagyon régen volt – sóhajtotta Nebet.
- Igen – felelte Merititesz, majd pár percig csendben ölelték egymást.
- Nagyon szeretted Kwabot, igaz? – kérdezte hirtelen Nebet.
- Igen. – Bólintott Merititesz.
Oldalra pillantva látta, hogy Nebet nagyon töri valamin a fejét.
- Valami baj van? – kérdezte.
- Nem… - rázta a fejét a lány, majd szégyenlősen lesütve szemét, folytatta. – Csak… szerinted lehet, hogy… hogy egyszer én is, és egy férfi, aki nem Szihathor… úgy élvezzük egymás testét, mint te és Kawab?
Merititesz szája széles mosolyra húzódott.
- Ha rám bízod a dolgot, biztosan. – Csókolta meg a lányt lágyan, miközben kezét Nebet mellein keresztül a nedves puncijába vezette.
Nebet arca felragyogott, majd száját kéjes mosolyra húzva hagyta, hogy Merititesz élvezetbe hajszolja vágytól égő testét.
Csak ígytovább!