A Nílus gyöngye 3. - Nebet magányos órái

Mire Nebet hercegnő magához tért édes álmából, a Nap magasan járt fenn az égen, és már szólt a déli harangszó. A leány kéjesen nyújtózkodva hevert az ágyán, hirtelen nem is emlékezve az elmúlt éjszakára. Majd ahogy ébredezett, eszébe jutott a lába között térdepelő Merititesz, és a mindenét átjáró csodálatos remegés. Rögtön felpattant fektéből, magára kapta a köntösét, hogy dajkája keresésére induljon, de néhány lépés után megállt. Rájött, hogy az istenek napja van, így minden szolgáló a templomok között jár és áldozatokat mutat be, tehát Merititesz is. 
Elkedvetlenedve, tanácstalanul ült vissza az ágyára, és legszívesebben sírni lett volna kedve, bár nem is tudta igazán miért. Közben az is eszébe jutott, hogy Szihathor, újdonsült férje ma délután indul el egy hadjáratra, így az éjszakát biztosan nem kell vele töltenie. Ettől kicsit visszatért a jókedve, viszont a gondolatai ismét Merititesz felé kalandoztak, hogy vajon újra együtt lehet-e vele ma este, hogy még több élvezetben legyen része.
Nebet elgondolkozva bámult maga elé, tudta, hogy tegnap éjjel mi történt vele, az orgazmus fogalma sem volt számára ismeretlen, hallotta már társnőitől, mégis valahogy hihetetlennek tetszett. Főleg, ahogy újra eléje villant a kép, ahogy Merititesz élvezettel nyalogatja a mellbimbóit és végigcsókolja a legrejtettebb testrészeit. Tudta magáról, hogy csinos, de arra sosem gondolt, hogy vajon kívánatos-e. 
Hirtelen újra felpattant, és a szobáját díszítő tükör elé sétált. Hatalmas, míves darab volt, aprólékosan faragott kerettel és szinte az egész falat betöltötte. Először távolról méregette magát, hogy alakja szinte elveszett a helységet kitöltő bútorok és leplek pompájában, majd közelebb merészkedett, hogy jobban szemügyre vehesse a vonásait. Pisze orr, rózsás arc, sötét, mandulavágású szemek és piros, vastag ajkak, melyeket mintha folyton durcásan biggyesztett volna. Hosszú, hullámos fürtjei szabadon lógtak a vállára, és egészen a derekáig értek.
- Azt hiszem, egészen szép vagyok… - szólalt meg elgondolkozva a hercegnő, majd szokatlanul kacéran rámosolygott a tükörképére, aki rögtön visszamosolygott rá, aztán ráncokba szaladt a szép homloka.
- Miért is ne? – mondta halkan, és kezei köntöse övére tévedtek, ujjai lassan kioldották a csomót, és a lágy selyem a földre hullt.
Nebet eddigis sejtette, hogy kerek a feneke és arányosak a mellei, de ahogy most teljes meztelenségében látta önmagát, elállt a lélegzete, és tágra nyíltak a pupillái, ahogy képmása szemébe nézett. A szép metszésű arc kecses nyakban folytatódott, melyet a gömbölyű vállak és a kiemelkedő kulcscsont követett. Bőre makulátlan volt, csillogott a szikrázó napfényben, mely ilyentájt betöltötte a szobát. Kemény, almányi mellei hetykén tekintettek a világra, kicsi sötét bimbóudvara szabályosan keretezte a még sötétebb bimbócskákat.
A hercegnő megbabonázva meredt saját mellei tükörképére, majd kezeivel lassan végigsimított rajtuk, és meglepve tapasztalta, hogy a saját érintése ugyanolyan kellemes, mint Merititeszé. Halkan sóhajtott, ahogy lágyan beléjük markolt, érezte a feszülő bimbóit az ujjai között, miközben egy pillanatra sem vette le a szemét a tükör-másáról, aki szintén egyre követelőzőbben kényeztette önmagát.
Morzsolgatta a bimbókat, masszírozta őket, majd keze lejjebb csúszott, végigsimította a karcsú derekát, aztán hirtelen ötlettől vezérelve hátat fordított a tükörnek, és válla felett visszapillantva vette szemügyre tökéletesen kerek popsiját. Kezével lágyan végigsimított a félgömbökön, majd kíváncsian beléjük markolt, egyik ujját pedig végigvezetve a kívánatos vájaton, megérezte öle lüktető forróságát. Meglátta tükörképe szemében is a felvillanni vágyat, és hirtelen megértette, miért is látta őt Merititesz olyan vonzónak. 
Saját erotikus kisugárzásától megrészegülve rogyott le a tükör elé, behunyt szemmel vette újra kezelésbe a melleit, miközben először jutott eszébe, hogy vajon Merititesznek milyenek lehetnek a keblei, és vajon milyen lehet hozzájuk érni, ajkaival érinteni a bimbóit.
- Ahh – nyögött fel a gondolatra, miközben saját mellbimbóival játszott. - Merititesz…
Keze tovább vándorolt a combjaira, széttárta a lábait, és szemeit újra kinyitva szembe nézett a puncijával. Vörös volt a vágytól, az ajkakon kéjesen csillogtak szivárgó nedvei. Egy pillanatra mindenről megfeledkezve csodálta önnön szépségét, majd lassan végigvezette a mutatóujját a nyílásán, miközben másik kezével a padlón támaszkodott, hüvelyébe vezette az ujját. Őrjítő látvány volt, ahogy a tükörben látta, hogyan tűnik el az ujja centiről centire vágyai barlangjában, hogy utána nedvektől fedetten újra előbukkanjon. Kíváncsian emelte arca elé a kezét, ahol rögtön megcsapta puncijának illata, majd óvatosan kinyújtotta a nyelvét, hogy megízlelje a nedveit. Az íz, amit érzett, édes volt és finom, így bátran szopogatta le mindent az ujjáról, miközben továbbra is szemmel tartotta tükörképét.
Másik keze újra rátévedt a melleire, bimbói vágyták az érintést, és Nebet azt kívánta, bárcsak itt lenne Merititesz, hogy szájába vegye, és szívogassa őket. És ő is érinteni akarta dajkája kebleit, érezni a forróságukat, az illatukat, és ölébe akarta fúrni a nyelvét.
- Uhh… - sóhajtott, és hanyatt dőlt szobája padlóján, miközben kutató keze elmerült a puncijában, közben pedig arra gondolt, hogy nyelvével érinti Merititesz csiklóját.
- Arghh… - nyöszörgött újra, ahogy kezei egyszerre jártak a mellén és a puncijában, mutatóujja bele-beledöfött nedves nyílásába, majd köröket futott duzzadt csiklóján, szétkenve nedveit.
- Merititesz, érezni akarlak! – suttogta kéjes vágyait a világba, majd ujjait szájához emelve szopogatta le róla újra mindent, azt képzelve, hogy a dajkájáét ízleli.
Majd tenyerét a csiklójára tapasztotta, két ujja között dörzsölgette, miközben erősen morzsolta a mellbimbóját, hatalmas sikollyal élvezett el, hogy utána percekig mozdulatlanul feküdt a szobája padlóján. Erőtlenül pihegett, de gondolatai ismét Merititeszhez szárnyaltak, előre élvezve a pillanatot, mikor teste végre birtokba veheti az övét. Ábrándosan képzelte el, hogyan fogja majd cirógatni az övénél nagyobb melleket, miként fog belecsókolni az illatos nyakba, majd végül hogyan fog Merititesz hüvelye ráfeszülni fürge ujjaira, ahogy hatalmába keríti őt az orgazmus. Aztán pedig élvezettel fogja lenyalni kezéről az édes folyadékot, és a nedves punciját is addig fogja kényeztetni, amíg egy csepp is folydogál benne. Kéjesen kuncogott fel a gondolatra Nebet, majd újra ölébe rejtette kezeit, hogy ismét benedvesedett punciját egy újabb élvezésbe hajszolja. Így telt el a délután egy része, teste újabb és újabb orgazmusokat élt át, míg csak jártányi ereje sem maradt, és elszenderedett a padlón, köntösével takarózva…
*
A szolgák, akik aznap késő délután visszatértek a kastélyba, és találkoztak a hercegnővel, mind észrevették, hogy valami megváltozott Nebet viselkedésében. Tartása egyenesebb lett, arca büszkébb, szeme csillogóbb. Mind azt hitték, bizonyára a házasság hozta elő ez eddig csíntalan leány komolyabb arcát, mit sem sejtve a valódi indokról: hogy az egész a dajkájának és a szexuális öntudatra ébredésének köszönhető. Eddig szunnyadó oldala felébredt az érzékek és vágyak birodalmában tett utazástól, ahol innentől uralkodni vágyott, akárcsak az újdonsült országában.