A móló titka

Végre itt a nyár, madárcsicsergést hallok bár merre járok, a napfény éltető hatását pedig egyenesen a zsigereimben érzem! Ilyenkor beindul az élet, nagyobb kedvel ugrunk neki a hétköznapi feladatoknak vagy akár egy hétvégi összeruccanás megszervezésének. A baráti társaságunkkal mi is elkezdtünk szervezkedni, hogy itt lenne az ideje legalább két napra meglátogatni a közeli tavat és feltöltődni energiával. Hamar megszerveztük az összejövetelt, egy-két telefon és már le is fixáltuk, hogy a hétvégén elutazunk. Alig vártam, hogy leteljen a pénteki munkaidő és elkezdhessek csomagolni!
Szombaton kora reggel elindult a csipet-csapat, sátorral, étellel, itallal és minden olyan dologgal felszerelve, ami egy ilyen hétvégéhez elengedhetetlen. Nem olyan nagy társasággal mentünk, egy 10 fős bandával indultunk útnak. Voltak köztük párok és szingli szabadúszók! Én a szingli részhez tartoztam, nem szeretem a kötöttségeket, így többnyire csak rövidebb kapcsolatokat tudok felmutatni. Én így érzem jól magam!
Délelőtt 10 körül megérkeztünk a kempingbe, felállítottuk a sátrainkat, berendezkedtünk és belevetettük magunkat az igazi életbe, ami most a lazításról, jó kedvről és szórakozásról szólt.
Két napra mentünk, így egy éjszakánk volt, amit eltölthettünk ott, ezt ki is használtuk, este tüzet raktunk körbe ültük, beszélgettünk, főztünk, ettünk-ittunk egyszóval jól éreztünk magunkat.
Késő este, éjfél után szóltam a többieknek, hogy sétálok egyet, szeretek elvonulni néha és egy kicsit elmélázni a dolgokon. Nem akartam nagyon elkerülni a társaságtól, úgyhogy egy 5 percnyi sétára lévő kis mólóra mentem. Leültem a szélére és csak gyönyörködtem az éjszakai látványban, amit a part, a víz, a csillagok és a holdfény nyújtott Nekem.
Tíz perc merengés után zörejt hallottam a hátam mögül, majd egy vékony sötét alakot vettem észre amint közelít felém.
- Nyugi Nóri, én vagyok az Petra – szólt egy kedves hang.
- Ohh – lélegeztem fel! Már azon gondolkodtam milyen eszközt kapjak a kezembe, ha egy „váratlan” személy lett volna. De megnyugodtam, hogy csak Petra jött társulni a gyönyörködésbe.
- Nem zavarlak…? Vagy egyedül akarsz lenni? – kérdezte halkan.
- Dehogy, gyere nyugodtan, ez a 10 perc elég volt a merengésből, már indultam is volna vissza a többiekhez.
- Nagyon szép ez a hely, megérte eljönni ide! – mondta Petra, miközben rám mosolygott.
- Egyetértek, gyönyörű!- válaszoltam egy mosoly kíséretében.
Legalább egy órán át beszéltük ki az örömünket, bánatunkat és persze a pasi ügyeinket. Merthogy mindkettőnknek nehéz időszaka volt ezen a téren. Őt épp egy srác szédítette, de nem jutottak egyről a kettőre, mert nem tudja még, hogy mit akar… Bonyolult. Én éppen ismerkedős stádiumban voltam egy helyes fiúval, de Mi sem igazán tudtuk, hogy mit akarunk egymástól.
Miután kitárgyaltuk ezeket a dolgokat, mondtam Petrának, hogy menjünk, mert a többiek még aggódni fognak a végén, és képesek lennének a 112-es telefonszámot tárcsázni…
Láttam Petrán, hogy nem igazán akar elindulni és mintha még valamit akarna mondani vagy tenni…
- Mi lenne, ha még egy kicsit élveznénk az estét?- kérdezte. Én közben nem tudtam eltekinteni attól a kacér pillantástól amivel rám nézett.
- Miért is ne!- válaszoltam egy rövidebb töprengés után.
És mivel az üléstől már teljesen elgémberedtem, így kinyúltam a mólón és úgy meredtem a távoli, végtelennek tűnő égboltra.
Ő felém fordulva oldalasan feküdt, a kezével a fejét támasztva és így szólt:
- Feltehetek Neked egy kérdést és választ is kapok rá?
- Attól függ mi a kérdés!- mosolyogtam rá.
- Tönkre tehet két ember között egy nagyon jó kapcsolatot, barátságot az, ha az egyik fél úgy érzi, többet érez a másik iránt, mint amennyit szabad lenne? –komolyság volt a hangjában és félelem.
Tudtam, hogy mire gondol, tisztában voltam azzal is, hogy kire/kikre gondol…
Hosszasan a szemébe néztem, közben az agyam dolgozott, kereste a megfelelő választ miközben a szívem egyre hevesebben kezdett verni. Meglepődtem a saját reakciómon, azon, hogy legbelül azt éreztem legszívesebben magamhoz szorítanám és el sem engedném Őt. Hirtelen úgy éreztem ez nem helyes és próbáltam elnyomni ezeket az érzéseket. Nem sikerült…
-Ha elég közel állnak egymáshoz, akkor nem lehet gond… Mennyivel érez többet az „egyik” fél? - kérdeztem rá vissza, bizonytalanul.
-Ennyivel…- miközben ezt kimondta, lassan hajolt egyre közelebb hozzám, míg végül mielőtt egymáshoz érhettek volna ajkaink megtorpant és mélyen a szemembe nézett. Nem volt vissza út, láttuk egymás tekintetében a vágyat, éreztük egymás rezzenéseit és tudtuk, hogy mit akar a másik. Pár másodperc után elfogyott a türelmem, megmarkoltam a haját úgy húztam magamhoz, hogy végre megcsókolhassam. Egyszerűen megszűnt körülöttem minden csak az érzésre koncentráltam, ami hirtelen ragadott magával.
Hosszú, szenvedélyes csókot váltottunk majd eltoltam egy kicsit magamtól, hogy még egyszer belenézhessek abba az őrjítő kék szempárba. Ezután magával ragadott a hév, a hátára fordítottam, fölé kerültem és apró csókokkal kezdtem kényeztetni a nyakán, miközben kezem már a nyári trikó alatt haladt gyenge simogatással egyre feljebb egészen addig, amíg el nem értem formás melleit és szikla kemény mellbimbóját. Sikerült lehámoznom róla azt az apró trikót és végre teljes egészében láthattam a kebleit. Elindultam, hogy számba vegyem mellbimbóit és egy kis fájdalmat okozva neki megharapdálhassam azokat. De Ő megállított, és valami oknál fogva kételyek merültek fel benne.
-És ha később megbánjuk, hogy megtettük?
-Ezt csak akkor bánnám meg, ha nem tenném meg…! – adtam rá a választ, és hogy biztosra vegye amit mondtam egy gyengéd csókot leheltem az alsó ajkára.
Ezután nem volt több kételye. Miközben én a kebleit nyalogattam, simogattam addig Ő szépen aprólékosan kigombolgatta a blúzomat és levette rólam. Gyengéden kezdett bele a mellbimbóm nyalogatásába majd egyre szenvedélyesebben markolászta őket. Ez után hátralöktem, hogy átvehessem az irányítást. Heves csókcsatába kezdtünk ismét, a kezeim közben haladtak szépen lefelé amíg akadályba nem ütköztem, ez az akadály természetesen a nadrág volt. Megküzdöttem vele mire kigomboltam és utat törtem kezeimnek az ágyéka felé, apró érintésekkel izgattam, egyszer-kétszer betévedt az ujjam a hüvelyébe, amitől kéjes nyögések hallatszódtak. Végig csókoltam a nyakát és elindultam „felfedezésre” a gyönyörű hamvas bőrű testén. Lassan haladtam, nem akartam elkapkodni a dolgokat, azt akartam, hogy élvezze minden egyes érintésemet, és bevallom húzni akartam egy kicsit ezzel feszegetve a határait. Mikor már alig egy nyelvnyújtásnyira jártam a gyönyörök barlangjának kapujától, a vágyaktól túlfűtötten az érzelmek hatására Petra nem bírta tovább, szinte könyörgött érte, hogy nyaljak bele nedvességben úszó vaginájába.
- Kérlek…ne kínozz tovább…nem bírom!- lihegte alig érthetően.
Erre még egy-egy csókot leheltem combjai belső részére, majd nem várakoztattam tovább, megkapta amit akart. Pár perc elteltével, kipirosodva, levegő után kapkodva kezdett el vonaglani a móló kemény fapadlóján. Éreztem, hogy nem kell már sok neki, így lassítottam a tempón és nyelvemmel finom körkörös mozdulatokkal izgattam csiklóját. Próbáltam még húzni egy kicsit, játszadozni vele, de amint elkezdtem még ujjazni teljesen kifordulva önmagából, az érzésektől felhevülten, kéjes nyögések közepette élvezett el a csendes, hold világította éjszakában.
Szerette volna viszonozni az érzést, amit tőlem kapott, de én finoman elutasítottam. Mindennél jobban vágytam volna rá, de tudatában voltam annak, ha most nem állunk meg és nem megyünk vissza a társasághoz, keresni fognak minket, és előbb-utóbb meg is találnának, annak pedig lebukás lenne a vége, ezt pedig nem akartam.  Petra először nem tudta mire vélje a dolgot, de miután elmagyaráztam neki egyetértett Ő is. Összeszedtük ruháinkat, felöltöztünk, megigazítottuk a hajunkat, hogy senkinek semmi ne legyen gyanús, amikor visszaérünk a táborhelyünkre.
Mi előtt azonban elindultunk volna, Petra hozzám fordult, két kezével körülfonta nyakamat rám mosolygott és ennyit mondott:
- Ugye tudod, hogy ennek itt még nincs vége?! A „tartozásomat” még le kell dolgozzam…! – rám kacsintott és kíváncsian várta a reakciómat.
Nem akartam és talán nem is tudtam volna erre egyértelmű választ adni, így a legegyszerűbb utat választottam, szó nélkül reagáltam… Magamhoz húztam és egy „utolsó” szenvedélyes csókot váltottunk…