A mérleg

Az augusztusi hőséget nehezen viselte a kocsiban: örült, hogy kiszállhat belőle. Megállította autóját az óvoda előtt, majd csomagját magához véve elindult az épület felé. Három hónappal ez előtt járt már itt Péter, akkor született meg kisfia és egy digitális babamérleget bérelt az óvodától. Azt hozta most vissza.
Emlékezett a nőre, akitől kikölcsönözte: 25-26 éves, rövid szőke hajú telt hölgy, talán egy kicsit jobban is, mint kellene, de vidám természete és mosolygós arca miatt nehéz lett volna elfelejteni. A neve is beugrott még Péternek: Emese.
Aztán visszaemlékezett akkori beszélgetésükre, amit az óta gyakran felidézett magában:
- Gyerek ilyen fiatalon? – kérdezte Emese
- Nem vagyok már annyira fiatal. És Önnek van már csemetéje, vagy csak tervbe van véve?
- A terv az már régóta megvan, de egyedül egy kicsit kevés vagyok hozzá.
- Hát - mosolygott Péter - a referenciamunkám már megvan, és szívesen segítenék.
Ezen persze mindketten jót nevettek akkor, de Péter az óta néhányszor továbbszőtte gondolatban az eseményeket.

Belépett az épületbe. Jóval hűvösebb volt, mint a szabadban és az utca zaja sem hallatszott be.
Nem csak a kinti zajokat, de semmit nem hallott, mint ha senki nem lenne az épületben. Aztán gondolkodott: augusztus van, a gyerekek nagy része még a szüleivel nyaralhat akárhol, ráadásul elmúlt délután négy óra, örülhet, ha a takarítókon kívül talál valakit az épületben, akinél leadhatja a mérleget.
Megszaporázta lépteit az iroda felé. Már majdnem az ajtónál járt, amikor beszélgetést hallott az irodából. Két női hangot különböztetett meg. Az egyik folyamatosan beszélt a másik meg csak helyeselt, majd mindketten felnevettek. Ekkor lépett be az ajtón Péter.
- Kezüket csókolom Hölgyeim, de jó, hogy még itt találom Önöket!
- Jó napot! Csak nem a mérleget hozta vissza? - kérdezte Emese.
- Na szia, nekem már tényleg mennem kell. - mondta a másik hölgy, aki Emese kolleganője lehetett.
- Szia! Na lássuk azt a mérleget! Jól működött, nem volt vele baj?
- Kiválóan működött, semmi gond nem volt vele.

Ez persze nem volt igaz. Mindig bosszankodtak, hogy nem mér pontosan, vagy össze-vissza mér, de nem volt kedve most vitatkozni. Végigmérte az asztal túloldalán álló nőt és rájött, hogy emlékezetében sokkal kövérebbnek látta. A vékony blúz hatalmas melleket rejthetett. Talán ezért is hatott első pillantásra úgy, mintha gazdája túlsúlyos lenne.
Péter úgy gondolta, hogy egy feszes, gömbölyűfenék többet ér, mint két óriási mell, de a látvány nagyon rabul ejtette. Talán túl hosszú időre is, mert az asztal túloldaláról Emese felvont szemöldökkel, kérdőn nézett vissza rá.
- Valami baj van?
- Épp ellenkezőleg kedves Emese! Ahogy én látom, minden a legnagyobb rendben.
- Á! Még a nevemre is emlékszik? Ez kedves.
- Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Meg aztán minden nap vártam a hívását.
- Miért hívtam volna?
- Megbeszéltük. Ha gyerekre van szüksége, akkor én a rendelkezésére állok.
- Ja igen! - nevetett – Látom megint humoros hangulatban van. Nem tetszem én annyira magának, hogy ilyen ajánlatokat tegyen. Vastagak a lábaim és a hasamon is van néhány kiló.
- Viszont a bőre és a szája milyen gyönyörű. Biztos vagyok benne: ha csak egyszer csókolnám is meg, örökre szolgájává tennének ezek az ajkak.

Péter csak most vette észre, hogy már meg is kerülte az asztalt. De hát mit tesz? Még soha nem csalta meg a feleségét és nem is azért jött ide. Persze ez csak játék, próbálta nyugtatni magát, de már csak fél méter távolságra állt Emesétől.
A nőt is meglepte a férfi közeledése, ugyanakkor fel is izgatta rámenőssége. Alig észrevehetően gyorsabban és hangosabban vette a levegőt. Szembe fordult Péterrel és hátrálni próbált, de az asztal útját állta. Aztán félig komolyan, félig mosolyogva mondta.
- Minden nőt ezzel vesz le a lábáról? Ha most engedek, csak hazavisz még egy skalpot és kész. Vagyok már annyi idős, hogy ne hagyjam magam kihasználni.
- Kihasználni? Ha igaz, amit az ajkairól mondtam az előbb akkor csak én, lehetek az áldozat. Ami persze nagyon szívesen lennék.

Alig 30 centi választotta el őket. A levegő szinte vibrált körülöttük, egymás szemébe nézve próbáltak mosolyogni, de Péternek csak a szája sarkát sikerült egy kicsit félrehúznia, Emese, pedig a fejét fordította el a férfi tekintete elől.
Aztán meggondolta magát és nevetve fordult vissza. Ez Pétert is felbátorította és megkönnyebbülten mosolygott vissza a nőre.
- Na jó- szólt Emese -. Egy csók végül is nem árthat. És mivel igaz, amit mondott, utána azt teszi, amit én akarok
- Természetesen.
- Csak annyit mondok, hogy ennyi elég volt, és már itt sincs. Hiszen én leszek az Úrnője, maga meg a szolgám.
- Úgy van.
Néhány pillanatig még mindketten néztek a másikra, majd egyre közelebb hajoltak egymáshoz. Ajkaik lágyan értek össze, aztán ismét szétváltak. Egymás tekintetéből olvasva tudták, hogy ez egyikkőjüknek sem volt elég. Ismét összetapadtak, de ez már szenvedélyes csók volt, ahonnan már nem volt visszaút. Péter leeresztett keze, lassan fölhúzta a nő térdig érő szoknyáját, míg Emese saját blúzát gombolta ki és melltartóját emlői alá húzva megemelte azokat.

A női tanga már a földön volt, mikor Péter bekapta Emese egyik mellbimbóját, és ajkaival masszírozni kezdte, közben ball kezével simogatva a nő nedves nyílását, be-bedugta középső ujját, a gyönyört adó lyukba. A férfi érezte, ahogy Úrnője belemarkol a hajába, és egyre lejjebb nyomja a fejét, egészen addig, ahol az előbb kezével kényeztette. Letérdelt. A nő kissé felült az asztalra, egyik lábát a székre, másikat a Péter vállára helyezte, és remegő hangon kiadta a parancsot: Rajta!
A szolga belenyalt a finom kagylóba. Olyan hévvel tette mindezt, mint aki soha nem akarná abba hagyni. Emese közben saját melleit masszírozta, pödörgette a bimbókat. Hagyta, hogy a férfi kezeivel jobban széttárja lábait, lehunyta szemét és várta a kielégülést.
Péter állán már saját nyálának és Emese nedveinek keveréke folyt végig, mikor a női csípő ütemes mozgása tudtára adta, hogy nem hiába szorgoskodott. Uralkodója egyik kezével az asztal lapjába, másikkal az ő hajába kapaszkodva ért a csúcsra. Majd a férfit hajánál fogva fölhúzta és vadul megcsókolta. Leszállt az asztalról és megfordulva a lapjára hasalt. Apró terpeszben várta, hogy Péter behatoljon, és a jó alattvaló nem várakoztatta sokáig Úrnőjét. Először félig, majd teljesen betolta a forró vaginába lüktető péniszét és ütemes mozgással ütközött folyton Emese kissé nagy, de kétség kívül formás hátsójának. Kezeivel vállait és karjait simogatva csókolgatta hátát, és a nő apró érzéki nyögésekkel hálálta meg a férfi minden mozdulatát.

Emese hallgatta Péter zihálását és az egy erősebben nekicsapódó férfitest gyorsaságából tudta, hogy hamarosan véget ér együttlétük. Fölemelkedett az asztalról és egyik kezével hátratolta a férfit, aki egy kicsit meglepődött ezen, de nem volt mitől tartania. Most rajta volt a sor, hogy az asztalnak támaszkodjon, és mindkét kezével a peremébe kapaszkodjon. A nő letérdelt elé, majd felnézett rá:
- Nos, remélem nem csak azért jött, hogy lássa Úrnőjét, de ebben a bőrerszényben az adót is elhozta!
- Az egész éves adót elhoztam Önnek.
Az Uralkodó visszahúzta a vaginától ezüstösen csillogó szerszámon a bőrt, kétszer-háromszor bekapta, és hangos cuppanással húzta le róla ajkait. Hirtelen fantasztikus gyorsasággal kezdte el mozgatni kezét a hímvesszőn, de olyan erővel, hogy szinte dörömbölt a hímtag tövénél. Ez csak néhány másodpercig tartott, az ütemből jócskán visszavéve, most csak a makkot vette a szájába. Péternek nem sok ideje maradt. Az ég felé fordította fejét és becsukta szemeit.

Emese, kezét szorgalmasan mozgatta, minden egyes felhúzásnál saját ajkaira is rátolva a férfi péniszének bőrét, közben nyelvével a makkot pofozgatta.
- Aaaaaaaaaahhhhhh! – üvöltött fel a férfi és elkezdte pumpálni a nő szájába szerelemnedveit.
- Mmmmmmmmmm! - búgta elégedetten Emese, és egy kicsit jobban bekapta a merev tagot.
Péter lenézett a nőre. Úrnője nagyon mohó volt. Ajka, mint egy csodálatos szimering, egy csepp folyadékot nem hagyott elveszni. Felhúzta magához a nőt és megcsókolták egymást. Emese, Péterre mosolygott.
- Van egy kis probléma Péter.
- Mi lenne az? - kérdezte a másik felvont szemöldökkel.
- Tudja, ma péntek van és elmúlt négy óra, mindjárt öt. Az én munkaidőm már lejárt, nem tudom átvenni a mérleget. Legyen szíves, hozza vissza jövő héten…