A lógás

Csütörtök, hajnali 5 óra. Fáradtan, betegen ért engem a reggel. Megmérem a lázam. Hát persze, hogy 38,7. Megpróbálom kikönyörögni, hogy hadd ne kelljen suliba mennem, de házisárkány nem engedi. Kifogás… túl sokat hiányoztál már…
Nincs mese, irány suli, de zúg a fejem. Gyengének érzem magam, alig kapok levegőt, fáj a tüdőm.
Összeszedem magam, felöltözöm, és felteszek egy halvány sminket, elvégre lehet az ember csinos akkor is, ha éppen dögrováson van… Irány a busz.
Persze elszunnyadok rajta. A végállomásnál felébreszt valaki. Leszállok. Nagyon nem vagyok jól.
Beérek a suliba, Ő már ott ül a büfében. Jé, és vett nekem előre kávét… De édes, tudta, hogy mi kell nekem. Bár felébredni a kávétól sem sikerült.
Mondanom se kellett neki, hogy rosszul vagyok, látta rajtam. Győzködött, hogy menjek inkább haza, mert a végén össze fogok esni, de én tudtam, ha hazamennék, házisárkány leszedné a fejem. Bíztattam, hogy nem fogok összeesni, mert annyira rosszul azért nem vagyok.
Az első óra valahogy eltelt, de már nem nagyon emlékszem rá. Kínlódás volt, mert a szemem alig bírtam nyitva tartani, de valahogy vége lett. Persze az egész osztály cseszegetett, hogy a végén még elkapják tőlem, de én igyekeztem a tömegtől félrevonulni.

A második órán feleltem, vagyis próbáltam, de végül is sikerült egy 4-est összehoznom, de könnyebb lett volna, ha jól vagyok.
Ő lejött értem, és azt mondta, hogy nincs mese, elvisz engem haza, hozzájuk, nem tudja meg senki, és szerez nekem igazolást, de ne tegyem tönkre magam. Sokáig győzködött, de beleegyeztem. Így felültünk a buszra, és hazamentünk. Nála megvetette az ágyat, készített nekem egy forró teát, és miután megittam, betakart. Annyit mondott:
- Pihenj nyugodtan, itt nem zavar téged senki.
Én pedig nehezen bár, de elpihentem. Már lényegesen jobban éreztem magam, mert kitisztult az orrom, és jól esett a nyugalom. Lehunytam a szemem, de nem tudtam elaludni. Csak élveztem a pihenést.
Egyszer csak szuszogásra lettem figyelmes, majd gyengéd cirógatást éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem, és ott Ő ott feküdt velem szemben. Hirtelen nem tudtam, hogy mit gondoljak. Lecsesszem, hogy ezt nem lenne szabad, vagy bújjak hozzá, vagy ne tegyek semmit. Végül csak annyit kérdeztem:
- Te meg mit csinálsz? - De a szám már mosolyra húzódott. Ő erre:
- Csak néztem, ahogy alszol. Nagyon szép vagy.
Erre a kijelentésre felelni akartam, de hirtelen elszállt újra belőlem az erő, és lecsukódott a szemem. Ő most már nyíltan folytatta a cirógatást, és én nem ellenkeztem. Talán azért, mert nem volt erőm, vagy mert igazából nem is akartam.

Aztán a simogatások kezdtek egyre érzékibbek lenni, és én egyre többször borzongtam meg tőlük. Ezt ő is észrevette. Azt hittem, hogy emiatt megriad, és abbahagyja, de nem tette, sőt, annál jobban kezdett simizni. Én meg egyre mélyebbeket sóhajtottam. Szinte kiszállt belőlem a betegség. Az ujjai egyre többet cirógatták a dekoltázsomat. Éreztem, hogy az ő légzése is egyre szaporább.
A torkomban dobogott a szívem… Vajon mi lesz ebből?.... Nem lenne szabad… A betegség szinte elillant a testemből, és egyre jobban vágytam, az érintésére. Már lassan fél éve nem dédelgetett engem senki, nem éreztem simogatást, és nagyon vágytam rá.
Megfogtam a kezét, a szemébe néztem, és rávezettem a mellemre. Ő ezt beleegyezésnek vette, és simogatni kezdte. Én nagyon élveztem, amit csinál. Teljesen ellazultam, átadtam magam a tiltott gyönyörnek. Lágyan kihámozott a fölsőmből, és úgy simogatott tovább. Nekem már nem volt elég csak a simi. Vágyakozva kicsit kinyitottam a szám, de ebből nem esett le neki, mire vágyom, ezért magamhoz húztam, és egy erőtlen, gyengéd csókot leheltem a szájára. Félve tettem, mert nem tudtam, mit fog rá reagálni. Először kicsit megtántorodott, de gondolt egyet, és viszontcsókolt.

Csókolózásba kezdtünk, ami fokozatosan erősödött. Először csak finoman kóstolgattuk egymás száját, dédelgettük, szeretgettük egymást, aztán egyre többször értek egymáshoz nyelveink, majd átadtuk nekik a főszerepet. Gyengéden ölelkeztek, simogatták egymást.
Majd az ő szája elhagyta kis időre az enyémet, és felfedezőútra indult a testemen. Lágyan dobálta rám csókjait, közben meg-megfújt, és ekkor mindig végig futott rajtam a borzongás. Gyengéden nyalogatott, szívogatott. Élveztem a játékát.
Majd megcélozta a melleim. Lágyan körözni kezdett a dombocskákon, nyolcast leírva körülöttük, de a bimbóimhoz még nem ért. Aztán egyre szűkült a kör, majd elérkezett a bimbókhoz. Jól esett, amit csinált, bár a mellem nem tartozik az erogénzónáim közé, de amikor elért a mellbimbómhoz és elkezdte a nyelvével játékosan birizgálni, akkor kirázott a hideg. Szívogatta, gyengéden harapdálta. Ennek meglett a hatása, mert a mellbimbóim kőkemények lettek.

A kényeztetésből a hasam se hagyta ki… ráadásul tudta, hogy ott nagyon csikis vagyok, mégis kínzott… Amikor a legérzékenyebb pontokhoz ért, felkacagtam, és kértem, hogy inkább hagyja abba. Ő engedelmeskedett. Én pedig megint felhúztam őt a számhoz, és újra csókolózni kezdtünk. Legszívesebben viszonoztam volna a kényeztetést, de mikor megpróbáltam, mondta, hogy én vagyok a beteg, én szorulok ápolásra, nem ő. Ekkor mondta azt is, hogy boldoggá akar tenni, még ha erre a kis időre is. Szerettem volna, ha ez a perc örökké tart, de tudtam, hogy ez nem lehetséges. Így megpróbáltam minden percét kiélvezni.
Újra csókolni kezdett és én kívántam őt egyre erősebben. Folyamatosan izgatott, ahol csak ért. Nagyon jól esett, hogy nekem nem is kell mozdulnom, de azért a kezeim elindultak a testén. Simogattam őt, ahol csak értem. Aztán a kezem elkalandozott az ágyéka felé, és megérintettem ágaskodó farkát, amitől ha lehet, még erősebben kívántam őt.

Egyszer csak abbahagyta a csókot, és megkérdezte, biztosan akarom-e. Én nem voltam biztos benne, de végül kicsúszott a számon egy erőtlen igen. Igazából nem nagyon voltam magamnál, mintha beittam volna, és részeg lennék (ami még soha nem voltam annak ellenére, hogy szeretem az alkoholt). Az egész olyan volt, mint egy álom, édes álom.
Ekkor levette rólam a maradék ruhát, én megtorpantam, mert szégyenlős vagyok, nagyon féltem, hogy nem tetszem neki, de ennek nem mutatta jelét még ha így is volt. Ő is levetkőzött és hozzám bújt. Éreztem a testét, de érdekes volt. Nem úgy néztem rá, mint a szerelmemre, de nem is úgy, mint egy barátra…. A férfit láttam benne.
Csókolt még egy darabig, aztán gumit hozott, elhelyezkedett, felemelte a lábaim, de még nem hatolt belém. Simogatni kezdett. Bátran, magabiztosan mozogtak az ujjai. Simogatta kicsit a csiklóm, majd felnyúlt egy ujjal. Meglepetés volt számomra, mert eddig valahányszor valaki ujjazni próbált, mindig fájdalmat okozott, de ő nem. Jól esett. Majd éreztem, hogy egyre jobb és jobb…. Végül megkérdezte, mit gondolok, hány ujja van bennem. Én kettőt mondtam, erre ő elmosolyodott, és megmondta, hogy három.

Nagyot néztem, de nem hagyott időt arra, hogy vélemény nyilvánítsak, mert egy hirtelen mozdulattal belémhatolt. Először kicsit megijedtem, mert váratlanul ért, és nem esett jól, de aztán ahogy mozogni kezdett bennem, elmúlt. Ütemesen, intenzíven mozgott. Nagyon jól esett, de nem éreztem különösebben semmit, viszont jól esett a közelsége. Jó volt maga a gondolat, hogy itt fekszem és szeretkezem egy férfival. Éreztem, hogy ő már nagyon élvezi, és hogy hamarosan el fog élvezni, és izgatott a tudat, hogy én fogok neki orgazmust okozni. (Itt mondott egy mondatot, amit nem fogok leírni, … mert ez nem a reklám helye. ) Rám nézett, és félve mondta, hogy ő lassan el fog menni, nem bírja tovább. Én mélyen a szemébe néztem, elmosolyodtam, és mondtam, hogy tudom, és nem zavar, kívánom, érezni akarom, ahogy elélvez.... bennem. Csodálatos volt érezni, ahogy a vágy felgyorsítja a mozdulatait, és élveztem, ahogy az utolsó lökéseknél össze - összerándul bennem. Utána rámnehezedett, elengedte magát, és percekig csak feküdt. Éreztem, ahogy a farka még pumpál belém egyet - kettőt a kéj nedűből.

Majd feltápászkodott, elrendezte magát, rám nézett, és bocsánatot akart kérni, nagyon bántotta, hogy elment, és engem nem vitt el a csúcsra. Mondta, hogy pihen egy kicsit, és ha gondolom, kényeztet még az ujjaival, de én csak mosolyogtam, és mondtam neki, hogy nem kell.
Nem volt orgazmusom, én mégis kielégültnek, boldognak éreztem magam. Ám a varázs elmúltával újra visszatért belém a betegség, és a fáradtság. Elszunnyadtam. Ő pedig megint csak feküdt velem szemben, és nézte, ahogy alszom.
A következő kép, amire emlékszem, az az, hogy cirógatással ébresztget, hogy megy a busz, vissza kell menni a suliba. Délután még volt egy előadás, amit meg kellett tartanom, onnan nem hiányozhattam, ezért felkeltem, összeszedtem magam, és elindultunk…