A leselkedő

Vasárnap délután volt, ami idővel a nagy lustálkodások legitim idejévé vált életükben. A semmittevés gyakran keltett valamiféle sajátos feszültséget bennük, amelynek feloldása magányos vagy közös erotikus játékokba, lassú, ám annál izgalmasabb szeretkezésekbe torkollott. Vagy nagy vasárnap délutáni szunyókálásba, ami kettejük egybehangzó véleménye szerint a lustaság apoteózisa volt.

D. már délelőtt érezte, hogy valamit tennie kell egyre sürgetőbb vágyakozása kielégítésére, ám délutánra a késztetés lanyhulni látszott, s amikor apró jelzései rendre észrevétlenek maradtak, egy bátortalan, mégis explicitebb akaratkinyilvánítása pedig csupán egy dühös, vagy annak vélt elutasítást váltott ki párjából, csalódottan ballagott át a dolgozószobájába, hogy akkor legalább valami számára kedves zenét hallgasson, vagy a hét közben szanaszét hagyott könyveit és jegyzeteit végre rendbe tegye. A hangulata azért valamennyire továbbra is magával ragadta, így Diana Krall egy kissé giccsesnek ható dalait tartalmazó cd mellett döntött. Elindította a lejátszót, majd halk zene mellett szórakozottan rendezgetni kezdte dolgait.
A munka sokkal kevesebb időt vett igénybe, mint gondolta, viszont jól esett egy kicsit egyedül lennie, így a tennivaló elvégeztével is a szobájában maradt. A könyvespolc elé heveredett, és a könyvek gerinceinek változatos színvilágában gyönyörködött. Kedves időtöltése volt ez. A szeme az erotikus „gyűjtemény” − ami valójában alig 10-12 kötetet számlált csak, mégis büszkeséggel töltötte el, hiszen egyes darabjait a világ különböző részeiről szedegette össze − polcára tévedt, és ez eszébe jutatta, milyen régen is volt már, mikor utoljára N.-nel, feleségével, együtt nézegették az érzéki aktokat, illetve a pornográf, mégis művészi igényű grafikákat.

Találomra választott, kivételesen egy honi gyűjtemény akadt a kezébe, amely a 20-as és a 60-as évek közötti időkből származó, magángyűjteményekből összeszedegetett ritkaságokból adott válogatást. Több kedvence is volt. Az egyik grafitrajzon például nem látszik más, csupán egy rézsut felfelé meredő fallosz, amit egy nem annyira szép, bár rendkívül erotikus nő, akinek csak a feje látszik, a nyelve hegyével alulról nyaldos. A kép hatását a fragmentumszerű beállítás adta. Csak egy meredt hímtag, sehol a hozzá tartozó férfi, és egy test nélküli, játékába feledkező női arc alkotta a kompozíciót. Mesteri konstelláció, gondolta D., miközben korábbi vágyakozása felesége iránt észrevétlenül újra felizzott. Egy másik képhez lapozott, szintén nagy kedvenc, amely egy fiatal lányt mutat, amint a zongoránál, felöltözve(!), ül és elmélyülten játszik valamit. Ennek a képnek az volt a trükkje, hogy első pillantásra nem tárta fel valójában nagyon is mélyen erotikus témáját. A figyelem középpontjába szinte azonnal a zongorázó lányalak kerül, s a figyelmes tekintet is csak pár pillanattal később veszi észre a szétterpesztett lábak között megbújó férfialakot. Hirtelen más megvilágításba kerül minden, a lányt nem a zongorajátékba, hanem az élvezetbe feledkezve látjuk immár.

Voyeur vagyok, gondolta magában D., ahogy a képet szemlélte, leselkedő, aki mások titkosnak vélt gyönyörét cseni el önmaga élvezetére. D. megérezte szokatlanul erős merevedését. A már-már kényelmetlen, félfekvő helyzet, amit felvett, erős nyomás alatt tartotta túlságosan is kemény farkát. Ahogy felmeredt, hozzádörzsölődött bokszeralsója elülső részéhez, bár ez nem volt annyira kellemetlen, ugyanis simogatóan hűvös nedvességet érzett. Az órák óta tartó erotikus feszültség, úgy látszik, mégis megtette hatását, erősen nedves volt már az alsója, D. meglepetéssel vette tudomásul, mennyire. Gondolt egyet, feltápászkodott és kéjesen nyújtózkodni kezdett. Az albummal együtt elindult a nappali felé, gondolta egy próbát megér, hátha N.-re is olyan hatással lesznek a képek, mint rá. Ahogy célja felé közeledett, képzeletében felsejlett felesége lányosan karcsú alakja, nem túl nagy, de igen formás mellei.
Az ajtóban azonban megtorpanni kényszerült. Lebénította a szem elé táruló látvány, bár nem látta be az egészet. N. a kanapén feküdt, háttal neki, és egy D. számára ismerős belga filmet nézett. Une liaison pornographique. A film egy alkalmi szexet kereső párról szól, akiket egy szexlap hirdetési rovata hoz össze, egy időre igen össze is melegszenek, de a film végére egymás kölcsönös félreértése miatt örökre elválnak útjaik. Figyelemre méltó mű, különösen izgatóak a rafináltan fényképezett szexjelenetek, amelyek alig mutatnak valamit, mégis elképesztő érzékiséget sugároznak.

A film éppen egy ilyen jelenetnél tartott. Hős és hősnő egy nagy kádban fürdenek, pajkosan édelegnek egymással, miközben − hősnő sóhajaiból legalábbis erre lehet következtetni − a víz alatt igen komoly dolgok vannak történőben. De D.-t nem is az ismerős jelent, hanem annak látványa állította meg, ahogy a kanapén fekvő felesége egyik keze bugyijában matat. Házinadrágja a kanapé mellett hevert a padlón, ki tudja mióta. N. csupán egy vékonyka topot és egy csinos pamut bugyit viselt, amelyen, az alatta lustán dolgozó kéz takarása ellenére is átsejlett a nő ízléssel gondozott szeméremszőrzetének sötétje. D. azt hitte, abban a pillanatban szét fog robbanni ott alul. Túl voltak már néhány izgalmas szexuális kísérleten, szívesen tettek egymás kedvére olyan kívánságok terén is, amelyet valamelyikük egy-egy magazin, film vagy regény hatására felvetett, de jelen helyzetben arra kellett rádöbbenjen, hogy ő ezelőtt ilyen erotikusat még nem látott. Nem arról volt szó, hogy a feleségét nem látta még ennyire izgalmasnak és szexinek, bár ebben is lehetett valami, hanem hogy életében látvány ennyire még nem izgatta fel. Farka olyan kemény volt, hogy szinte átszúrta a bokszert és a pantallót, amelynek domborulatára egyre élesebb kontúrt rajzolt a bőségesen csordogáló előnedv.
Most mi legyen, tette fel a költői kérdést magában. Menjen tovább és leplezze le N. titkos örömét, ugorjon rá és tépje le róla a maradék ruhát és keféljenek egy hatalmasat? Nem, ehhez nem érzet késztetést. Bármekkora is volt felindulása, nem akart elszalasztani egy ilyen alkalmat. Egy lehetőséget, hogy megtapasztaljon valamit a másikból, akit szeret. Valamit, amit eddig rejtve volt előtte. Nem is egyszer maszturbáltak már egymás előtt, egymás örömére, de ez valami egészen más volt. Valami, ami nem neki szólt, amiből kimaradt, amiből N. kirekesztette őt, és mégis, valami, aminek, jelen pillanatban, még ha illetéktelenül is, de mégiscsak ő is részét képezi. Arra döbbent rá, hogy ő most valójában bitorló csupán.

Egy voyeur. Igen, ő most egy leskelődő, egy kukkoló, aki egy csinos fiatal lány magányos élvezetét lesi meg, egy idegenét, akihez nincs köze, csak a látványa az övé belőle. Anélkül ráadásul, hogy minderről a másiknak tudomása lenne. Úgy érezte, megnyílik alatta a föld. Egész testében reszketett a felindultságtól, amely egyszerre volt szexuális és idegi természetű. Hogy ő most tilosban jár, hogy lebukhat, hogy felfedeztetése következménye mélységes megaláztatás és szigorú büntetés lehet. Hogy ez elviselhetetlen. Az élmény, N. látványa szabályosan foglyul ejtette, annyira magával ragadta.

A filmben már rég túljutottak az előbbi érzéki epizódon, N. már nem is követte a történéseket, csak magával volt elfoglalva. Térdeit felhúzta, bal kezével megfeszítette a parányi bugyit, hogy a jobbal kényelmesen tevékenykedhessen benne. Egyszer csak abbahagyta a játékot, jobb keze nedvektől iszamos mutató és középső ujját az orrához emelte − és kéjeset szippantott belőle. D. úgy érezte az égnek kell leszakadnia mindjárt, mert ezt nem lehet kibírni. Öntudatlanul felesége mozdulatait másolta, amikor az ajtófélfának támaszkodva egyik kezével helyet csinált a nadrágjában, hogy a másikkal megmarkolhassa végre robbanásig feszült farkát. Csak megmarkolta, s ez mégis némi magabiztossággal töltötte el. Ura vagyok a helyzetnek, gondolta, még ha látványnak nem is. N. eközben bizonyára kényelmetlennek találhatta az eddigi technikát, mivel hirtelen mozdulattal megszabadult bugyijától. Felszabadult baljával széthúzta a szeméremajkakat, a másik kezével pedig körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte csiklóját. D. természetesen mindezt nem láthatta, hiszen N. háttal feküdt neki, de jól emlékezett arra, hogyan szokta csinálni magának, amikor előtte maszturbált. D. arra jutott, végigjátsza a játékot. Óvatos mozdulatokkal vetette le nadrágját és bokszeralsóját, s immár ő is egy szál pólóban állt és hihetetlenül keményre merevedett farkát masszírozta. N. látványában az is megragadó volt, hogy topját nem vette le. D. szerette az olyan helyzeteket, amikor félig felöltözve szeretkeztek, izgalmasnak találta, de eddig a pillanatig nem értette pontosan, miért. Majdnem elélvezett a rádöbbenéstől, hogy hiszen azokban a játékokban is éppen az volt az érdekes, hogy a másik testének csak egy részét adja oda neki, hogy marad benne, marad rajta valami rejtett, valami titokzatos, ami éppen elrejtettségével és titokzatosságával csábít.

N. ujjai egyre gyorsuló tempót diktáltak, D. próbálta felvenni a ritmust, de be kellett látnia, ezt ő nem fogja sokáig bírni, egy-két pillanat alatt el fog élvezni, amit semmiféleképpen nem engedhetett most meg magának. N. masztija csakis önmagának szólt, de D.-é saját vágyai kielégítése mellet N.-nek is szólt, sőt, legfőképpen neki. Mintegy aszisztálni kívánt felesége orgazmusához, amihez azonban arra volt szüksége, hogy uralkodni tudjon magán.

N. abbahagyta a csiklótájék ritmikus izgatását, és először csak egy, majd két ujjal puncijába nyúlt. Ehhez a művelethez kissé meg kellet emelnie csípőjét, ami viszont újabb látványelemet jelentett D. számára. A megfeszült comb és hasizmok további izgalomforrást szolgáltattak, D. előre sajnálta az előre sejtett pozícióváltást. Valóban, az előbbi helyzet valószínűleg kényelmetlen és fárasztó lehetett N. számára, mivel felült a keskeny kanapén, kissé lejjebb ereszkedett a szokásos ülőpozíciónál, és így folytatta puncija kényeztetését. Néha picit összegörnyedt, hogy rásegítsen az elülső hüvelyfalon keresgélő ujjaknak, hogy megtalálják, amit keresnek. D. imádta ezt a felfedező játékot. Volt, hogy megtalálta az érzékeny redőket, de volt, hogy hiába kereste, és máshogyan kellett maradandó élményekhez juttatnia kedvesét. Jelen pillanatban N. egyátalán nem tudott arról, mekkora élményt szerez férje számára.
A nő úgy látszik megtalálta, ami keresett, mert testének görcsös rángásai egyre szabálytalanabbá váltak, semmint akaratlagosak lehettek volna. D. ebből azt a következtetést vonta le, hogy közeleg a végkifejlet, így ő is megkockáztathat bátrabb mozdulatokat. N. zihálása erősödött, ahogy közeledett az orgazmus. D. megőrült ezért hangért, bár legnagyobb sajnálatára nem egyszer fordult elő vele, hogy szépen kitartott ejakulációja magától robbant el, mikor N. sóhajait, éles kis sikolyait meghallotta. Most is ez volt soron, bár fogait összeszorítva küzdött a kilövellés ellen.

Ekkor történt, hogy a nagy igyekezetben apró zajt csapott, amire N. is felfigyelt. Egy pillantás elég volt, hogy felmérje a helyzetet, de nem az történt, ami D. rémképeiben pár perce felsejlett. Kacér mosollyal konstatálta titkos öröme leleplezését, és szinte ugyanazzal a mozdulattal, amivel felnézett, felhúzott és széttárt combokkal D. felé fordult a kanapén, hogy megajándékozza férjét saját teste, saját magának szerzett kéje legintimebb látványával. D. is felocsúdott meglepetéséből, tett pár lépést N. felé, a kanapé felé eső végén állt meg, és továbbra is állva, megrogyasztott térdekkel itta a gyönyörű látványt, miközben gyors, erőteljes mozdulatokkal verte a farkát. N. számára a hirtelen elétáruló látvány legalább akkora intenzitással fokozta kéjét, mint férje számára az ő látványa. Az imént egymást leplezték le, és most egymás tükörképeiként szinte azonos ritmusban dolgoztak magukban és magukon, a minden pillanatban kitörni látszó orgazmus is szinte egyszerre torzította kéjes-fájdalmas grimaszba arcukat, aminek azonban bizonyára alig voltak tudatában. N. teste görcsösen vonaglott a rátörő élvezethullámtól, miközben D. hatalmasra duzzadt szerszámából több hullámban a mellére spriccelt az ondó. A külön-külön előhívott, de mégis közös élményként megélt orgazmus hosszú másodpercekre lebénította őket, mire D. izomláztól égő combjai felmondták a szolgálatot, és egy utolsót nyögve felesége még mindig szélesre tárt ölébe omlott. Hosszú ideig maradtak így, nem szólt egyikük sem. Mindketten tudták, a szavak most nem kellenek, majd máskor, mert az imént olyat tapasztaltak, amin dolgozniuk kell egy ideig, hogy annál többet tudjanak beszélni róla később, adott időben, adott helyen, talán éppen egy újabb érzéki kaland felvezetéseképpen.