A lány és a robotja (Második fejezet, első rész)

*********************************
szerző: Sakka (sakka66@aol.com)
eredeti cím: A Girl and Her Robot, Part 2
fordította: Agrajag
*********************************


Clovis Arbuckle számára – aki androidként embernek adta ki magát, hogy a Galaktikus Felderítő Szolgálatnál szolgáljon – az elmúlt hetek igazi tortúrát jelentettek. Parancsnoka és egyedüli társa a Gazella névre hallgató futárhajón, a harminckét éves Galina Barding ugyan kedvére való teremtés volt, de mégis ragaszkodott hozzá, hogy egy szakértő kibernetikus megvizsgálja.

Amikor a Gazella kecsesen földet ért a sűrűn lakott Morioka bolygón, a felderítő-bázis dokkjában Galina azonnal időpontot kért a technikai részleg specialistájától, Kye Irvingtől. A Galinánál kilenc évvel – Clovisnál huszoneggyel – idősebb Kye korábban hacker volt, aki a Felderítő Szolgálattól a korábbinál csak kicsivel törvényesebb életet remélt. Kopaszodott, így idősebbnek látszott a koránál, mocskos overalljában valódi mintapéldánya volt a hangyás felderítő-technikusoknak. Galina, aki az alkalomra kedvenc „felderítő-uniformisát” viselte (feszes zubbonyt, amihez hosszú lábait kiemelő miniszoknyát és magas sarkú pilótacsizmát viselt), határozottan túlöltözöttnek tűnt mellette.

- Á, Galina, jó hogy látlak – vigyorgott Kye – épp most kaptam szét egy másodosztályú androidot, amikor hívtál.
Galina udvariasan bólintott; a másodosztályú androidok külsőre emberiek voltak, de – Clovis-szal ellentétben – a valódi értelem szikrája nélkül.
- Nos, ő pedig Clovis – mondta a lány.
- Nem tudom nem észrevenni – csóválta rosszallóan fejét a férfi – hogy nincs regisztrációs pecsétje.
- Nos, ő, hogy úgy mondjam, úgy tesz, mint aki ember – magyarázta a lány – ezért kérem a segítségedet.
Kye magában töprengve bólintott.
- Jobb, ha kint vársz Clovis, beszélnem kell a kapitányoddal.
- Oké… -felelte az idegesen.

Galina magára maradt a köpcös férfivel a műhelyben, amelyet töviről hegyire szétszedett androidok maradványai borítottak. Kye lehuppant a munkaasztala melletti forgószékbe, Galina pedig kecsesen egy közeli puffon helyezkedett el. Habár Kye elég furcsa fickó volt, Galina régebben lefeküdt egyszer vele – mint annyi férfival – de ahogy a másik most leplezetlenül legeltette a szemét formás testén, úgy érezte, nagy hiba volt.

- Szép kis gyűjteményed van – intett bizonytalanul a műhely bizarr berendezése felé – Első osztályú androidokat is…
- Mint Clovis? Nem, nem igazán. Ezek mind másodosztályúak voltak, fél-intelligens darabok. Bombatelepítéshez, meg ilyesmire használtuk őket, manapság a használhatóbbakat futárnak, diplomáciai postához, meg minden.
- Robotoknak ez elég egyszerű feladat, nem?
- Nem igazán. Nem azután, hogy a Beloeil bolygón pár igazi futárunkat orvlövészek puffantották le.
- Épp oda tartunk – mondta Galina – a Beloeil-re. – Kye érdeklődve ráncolta össze homlokát.
- Menj má’, az veszélyes hely ám, egyenest a Külső Koalíció határán.
- Hát, akárhogy is, három hét múlva ott kell lennünk, elhozzuk a Felderítő-bázis csomagjait meg üzeneteit. Feltéve, ha nem dobsz most fel minket. – Kye elvigyorodott.
- A’szem tettél mán egy pár szívességet nekem, hogy ne kelljen aggódnod. De egy elcsavargott robot rejtegetése akkor is bűncselekmény és a bázis hemzseg a Galaktikus Flotta fogdmegjeitől.
- Tudom.
- És azt is tudod, hogy Clovis még regisztrációs pecséttel a halántékán sem lehetne a Szolgálatnál.
- Igen, ezt is tudom.
- Akkor mire jó, hogy veled van?
- Nos, ez hosszú történet – vetette keresztbe a lábát a lány – de alapvetően, mert Milton Arbuckle tervezte.
- Na nee! AZ a Milton Arbuckle?
- Pontosan. A milliárdos feltaláló, a halott fia helyett. De amikor rájött, hogy az igazi fiát nem tudja pótolni, eltaszította magától. Valójában egy bejárónő nevelte fel, akitől azt hiszem egy csomó kötelességtudatot tanult. Amikor kitört a háború, embernek adta ki magát, hogy jelentkezhessen – és a tervezése miatt minden szűrőn átment.

- Fogadok – mondta savanyúan a férfi – hogy dugsz is vele.
- Igen.
- Szóval akkor minden tekintetben „működőképes”.
- Igen – felelte Galina – bár nem tudom mi köze van ehhez bárkinek.
- Na jól van. Akkor gondolom meg kéne kérdeznem, hogy akkor mi a frászt akarsz tőlem?
- Tudni akarom, hogy Clovis legénységként biztonságos-e. Jó gyerek a maga módján, és én szívesen megőrizném a titkát, de azt nagyon nem szeretném, hogy egy nap bekattanjon valami rendszerhiba miatt.

Kye hátradőlt a székében, szemlátomást gondolkodott valamin.
- Necces. Tudnod kell, hogy nekem kötelességem jelenteni, hogy robot.
- Te pedig – felelte Galina – sosem kereskedtél tiltott csempészáruval. Csak azt kérem, hogy kicsit csukd be a szemed.
- Csak azt mondom…hogy jó lenne egy kis bátorítás.

Galina mosolyogva, értőn bólintott. Közel volt a férfihez, így kicsit lecsúszott ültében és hosszú lábát kinyújtva finoman az ágyékához helyezte csizmás lábát, majd az overallon keresztül masszírozni kezdte a hegyével.
- Mamám – suttogta Kye, láthatóan felizgulva a golyóit kerülgető tűsarok látványától.
Végigrántotta a kezeslábas zipzárját, hogy kiszabadítsa még félkemény, de gyorsan merevedő farkát, míg másik kezével igyekezett gyorsan megszabadulni ruházatának maradékától. Galina tovább cukkolta, míg Kye nem bírta tovább és lerángatta a csizmát a karcsú lábról. Ekkor – a lány őszinte megdöbbenésére – durván megragadta a bokáját, és farkát a nő talpának dörzsölve elkezdte kiverni magának.
– Nem is rossz – ismerte el Galina, aki másik csizmájától is megszabadulva átvette az irányítást és lábujjaival finoman masszírozta a pulzáló hímtagot. Érezte a keménységét és hevét, ahogy egyre hajszolta az orgazmus felé. Tekintettel saját kérésére, egy kis lábmunka igazán nem volt nagy ár érte, úgy gondolta, érdemes kicsit túlteljesíteni, ezért a férfi elé térdelt. Előbb finoman simogatva kényeztette a nem túl érdemes péniszt, majd előrehajolva a szájába vette.
- Ó, Bébi, ezaz – nyögte csukott szemmel élvezkedve Kye – ezaz…
Elég ápolatlan volt, Galina biztos volt benne, hogy a robotász napok óta nem fürdött, de úgy gondolta, hogy Clovis boldogsága és biztonsága érdekében ennyi áldozatot vállalnia kell. Még mindig felöltözve térdelt a félpucér technikus előtt és elhatározta, hogy élete legjobb kézimunkájában részesíti a férfit. Nyelvével finoman rátapadt a makkjára, miközben ajkaival ritmikusan szívogatta. Ahogy megérezte a pasi előnedvének ízét, rákapcsolt és szívó-cuppogó hangok kíséretében előbb a harmadát, majd felét, háromnegyedét engedte a szájába.
- Baszki, ez de jó – nyögte Kye, a lány hajába markolva.
Galina nem kímélte, nyelvével kemény szájpadlásához szorította az élvezéshez közelgő faszt. Érezte, hogy a férfi csípőjével önkéntelenül is párzó mozdulatokat tesz, de el akarta nyújtani az élvezetét. Lassan a torkára engedte a férfit, miközben mogyoróbarna szemeivel ártatlanul pillantott az arcába, tudva, hogy ezzel teljesen kikészíti.

Ahogy az ujjai alatt megérezte a lüktetést, tudta, hogy jól számított, mégsem engedte el a férfit. Mohón nyelte a feltörő spermát, miközben vadul szívta tovább a szájában tartott hímtagot. Egy, két, három löketet nyelt le, de a férfi gyönyöre csak nem akart elapadni. Fejét felemelve a férfi magától eltelve konstatálta, hogy spermája kibuggyan a lány ajkain.
- Anyám! – sóhajtotta Kye, lepillantva Galinára, aki mindent megtett, hogy édesnek és odaadónak tűnjön – ha egyszer feladod ezt a cigányéletet, tuti sikered lenne pornószínésznőként.
- Na akkor – nyalta meg spermától ragacsos ajkait a lány – segítesz?
- Ja, persze. Van valami francos tesztem, amiből kiderül, hogy elég stabil-e az MSZ.
- MSZ?
- Mesterséges Személyiség. – nyújtott oda Kye egy nem túl tiszta törölközőt – tessék, töröld meg magad picim.

*****

Néhány perccel később Galinán volt a sor, hogy a műhely előtt várjon, míg Kye elbabrál Clovis áramköreivel. A műhely a civil csillagkikötő melletti dokkok szomszédságában volt, de nem sokan jártak erre. Ennek ellenére Galina szíve mindig a torkában dobogott, akárhányszor a Katonai Flotta járőrei felé sétáltak. Akárcsak a Felderítők, a Katonai Flotta is a Galaktikus Flotta része volt, ám a törvények tekintetében jóval vaskalaposabb álláspontot képviseltek.

Egy félórával később Kye ismét betessékelte a lányt. Clovis, jelentette, elég stabil, erős, jól működő személyiséggel, képes normális érzelmi fejlődésre és egyfajta lelki érésre is.
- Köszönöm – mondta Galina, megcsókolva Kye-t, miközben megvetette magát.
- Nem – kacsintott rá Kye undorító vigyorral – ÉN köszönöm.

- Mi volt ez, kérdezte később Clovis, ahogy a hajó felé sétáltak.
- Ó, semmi, csak leszoptam az ürgét.
- Na de Galina…
- Nincs semmi baj, annyit tettél értem, ideje volt, hogy törlesszek. Nem is kérdeztem, ugye Kye nem csinált semmi gázos dolgot veled?
- Igazából… nem emlékszem semmire belőle. – Galina vállat vont.
- Na jó, figyelj – tette hozzá, ahogy meglátták a hajót – menj vissza és készíts elő a hajót indulásra. Nekem még be kell ugranom a Klinikára.
- Beteg vagy?
- Nem – felelt a lány, miközben pirulva sütötte le szemét – csak egy új fogamzásgátló implantátumot kell betetetnem… A régi már öt éves és alighanem időszerű a csere.
- Ó, jaj – sopánkodott Clovis – mi lett volna, ha Kye dugni is akar veled?
- Nyugi, volt nálam óvszer – húzott elő Galina a zsebéből egy lehegesztett csomagocskát – végszükség esetére.
- Látod velem legalább nincs ilyen problémád.
- Igaz – örömködött Galina – ez azért klassz dolog. Tudod az új implantátumnak kell egy hónap, hogy tisztességesen működjön.
- Tehát örülsz, hogy vagyok neked? – cukkolta a férfi.
- Arra mérget vehetsz – csókolta szájon a lány szenvedélyesen – dugni akarok veled abban a minutumban, ahogy visszaérek.

****

Galina tartotta a szavát. Két órával később magassarkú csizmáiban végigkopogott a teherrámpán és energikusan rávágott a beragadt zsilipnyitóra. A légzsilipben már várta őt az android – teljesen meztelenül. Galina nevetésben tört ki, hogy a fiú ennyire komolyan vette az utasítást, majd a karjaiba vetette magát. Lassan, az izmos robot vetkőztetni kezdte, az uniformis darabjai sorra landoltak a kemény fémpadlón. Most, hogy – eltekintve a fehér magassarkú csizmától – maga is pucér volt, Galina lábujjhegyre állva érzékien megcsókolta szeretőjét, aki viszonzásképp finoman beszívta az ajkait. A férfi hímvesszője váratlanul a combjai közé csusszant, egyenesen a szeméremajkai közé, majd a fenekénél megragadva megemelte és egyetlen lökéssel beléhatolt, teljesen kitöltve őt.
- Ezt el sem hiszem – ámuldozott Galina, miközben átkulcsolta lábaival – hogy alig pár hónapja tanítottalak meg dugni!
Clovis válaszképp még mindig a péniszére nyársalva a nőt, a belső zsilipajtóhoz fordult és kemény, mély lökésekkel nekipréselte.
- Uhh. Óóó! Bazz… - nyögte a nő – Igen! Csináld!
Clovis mosolygott, tökéletesen tisztában lévén azzal, hogy mekkora élvezetet okoz a nőnek. Aki, habár a felettese volt, most valójában csak egy tüzelő szuka, aki alig várja, hogy jól megkeféljék. A lány finom ujjaival felborzolta tarkóján a selymes hajszálakat és boldogan kapaszkodott meg a nyakában, ahogy a szuperkemény farok újra és újra elmerült szorító ölelésében.
- Akár ki is húzhatom – incselkedett Clovis, miközben keményen a zsilipnek döngölte a vékony testet – igazán nem akarlak teherbe ejteni…
- Ó, Te – nézett szerelmesen rá Galina, miközben a vastag fasz a méhszájához csapódott – dugj meg! Tölts tele a műspermáddal!!!
Clovis-t tervezői valamelyest az emberi fizikai korlátoknak megfelelőre alkották, így nem bírta sokáig az észvesztő tempót. Pár pillanat múlva farka örömteli lüktetésbe kezdett és Galina érezte ahogy a belsejében langyosasn árad szét a férfi magja.
- Ó igen! – sikoltotta, hüvelyizmaival keményen fejve a nagyra nőtt szerszámot, miközben az ő testét is parázsló orgazmus hevítette – dugj meg! Tölts meg!

Clovis megtett minden tőle telhetőt, addig folytatva a döféseket, amíg csak tudta, minden lökéssel újabb adagot lövellve a lányba. Végül a krémesen forró anyag lassan túlcsordult, ki a szeméramajkakat széfeszítő vaskos hímtag mellett, végig a lány combján.
- Android-ondó – dorombolta Galina elégedetten, fejét a széles vállra hajtva – mit mondtál, miből is van?
- Főleg vízből és élelmiszerekből kinyert proteinből.
- Na, akkor a kis úszóbajnokok nem sok veszélyt jelentenek, nemigaz?
Ezt hallva Clovis játékosan pár erőteljes lökéssel a zsilipfalnak passzírozta a lányt, mintha dorongjával vissza akarná belé tolni a fehér nedvet. Mikor megelégelte, kihúzta hosszú szerszámát a lányból és elengedte a lábát, hagyva, hogy az végre visszanyerje az egyensúlyát a bizonytalan magassarkúban.

- Ó ez jó volt – pihegte Galina, lehajolva, hogy meglazítsa a csizma szíjait. Elégedetten vette észre, hogy Clovis spermája patakokan csordogál a bokája felé. Felegyenesedve a sarokba rúgta mndkét lábbelit.
- Jobb lesz, ha elindítjuk a hajót, Drága – futatta végig kezét a srác kemény hasizmain – aztán utána folytathatjuk.

Clovis helyeselte a döntést, elvégre nem az lesz az utolsó együttlétük aznap. Magára húzva némi ruhát – egy falatnyi forrónadrágot és egy türkiz bikinifelsőt – Galina a pilótaülésbe vetette magát. Felemelte a dokkból a hajót, majd némi pályakorrekciót követően kiválasztotta a H-pontra tartó leggyorsabb útvonalat – ahol biztonságosan beindíthatták a térhajtóművet. Clovis eközben marconán állt a felső lövegtoronyban, figyelmesen ellenőrizve az űr ráeső részét. Amint elérték az ugrópontot, a türelmetlen Galina egy szédítő forgással hajította át a hajót a szubtérbe, partnere pedig végre visszatérhetett hozzá az újabb erőpróbára.

- Ahh, ez a kedvenc pózom – sóhajtotta a lány, miközben felnyársalta magát Clovis meredő lándzsájára.
- Azt hittem jobb szereted hátulról – jegyezte meg alatta a férfi.
- Sose mondj ellent a partnerednek – korholta Galina, lábfejét a férfi combja alá csúsztatva, csípőjét agresszívan a másik ágyékának feszítve, próbára téve saját befogadóképességét – az emberek mindenfélét fecsegnek az ágyban – nyögte elhaló hangon.
- Kapitány… azt hiszem elélvezek.
- Erről beszélek – mormolta Galina, élvezettel nézve, ahogy a férfi fel-le ugráló melleit bámulja – tölts meg, te csődör, tölts ki teljesen!
Komoly erőfeszítéssel a nyögdécselő Clovis igyekezett eleget tenni a kérésnek és mély lökéssel lövellt a lányba, még több spermát pumpálva bele.
- Még…! Több kell… - nyüszítette a nő, ahogy a férfi elkezdett benne lekonyulni.
- Adj egy percet – lihegett a kifáradt partner.

Néhány perc múlva – köszönhetően Galina szorgoskodó nyelvének és puha ajkainak – a férfi ismét tettre készen állt, szerszámát hátulról szegezve a nőnek. Clovis tudta, bármit is mondjon, a nő ezt élvezi a legjobban. A priccsre térdelve egy határozott mozdulattal tövig nyomult, majd az első kéjsóhajokat meghallva erősen megragadta a nő csípőjét. Vad lökéseinek hamar megvolt a hatása, örömmel figyelte a nő fenekén átfutó gyönyörteli remegéseket. A lány sikítva élvezett el, hüvelyét sorozatos görcsbe rándította az átélt orgazmus, de Clovis nem állt meg. Golyói keményen csapódtak a lány szemérmének, farkával teljes erővel köpülte a lány belsejét, mígnem ő sem bírta tovább és újabb forró adaggal árasztotta el az elaléló nőt.

„Szinte azt kívánom, bárcsak teherbe tudnál ejteni” – gondolta Galina kimerülten, ahogy fejét a kezén nyugtatva hátranézett, hogy lássa Clovis élvező arcát, amint hüvelyizmaival teljesen kifacsarja. – „annyi helyes kis robotot csinálhatnánk együtt…”

****

Galina nagyot ásítva pillantott még alvó partnerére, majd anyaszült meztelenül a zuhanyzó felé indult. A wc-csészén ülve, azon tűnődött, miért tervezte Dr. Arbuckle úgy a férfit, hogy az aludjon, de végül úgy gondolta, hogy ez is csak egy újabb valósághű utánzás lehetett, amely a fiára emlékezteti.

Felállt, mire a fajansz öblíteni, a hozzá kapcsolt automatikus minta-ellenőrző pedig villogni kezdett:

„GRATULÁLUNK, ÖN TERHES. PER.GSS REG. 1228P FORDULJON MIHAMARABB ORVOSHOZ.”

Szíve majd kiugrott a torkán, agya először fel sem fogta a villogó szavak jelentését...
- Mi a csillagporos kurvaélet...? – suttogta, hol a kijelzőre, hol az alvó Clovisra bámulva. – Mi a…? Hogy…?

(folyt.köv.)
***