A koleszban

A koleszban hárman voltunk egy szobában, legalább is az utolsó két évben. Előzőleg a négy, illetve később a hat ágyas szobába kaptam elhelyezést, de ott más évfolyambeli csajok is voltak. Utoljára aztán hárman mentünk a "kisasszonyok" szobájába, ahogy a kolesz-dirinő nevezte a helyünket. Ez már csak azért is jó volt, mert ez kívül esett a kolesz épületén, tudni illik az egyetemi épület hátsó lépcsőháza felől van egyedül bejárás ide. Így aztán szabadok lehettünk mint a madarak. Három ilyen szoba volt ott fönn a tetőtérben egy közös wc és zuhanyzóval. Ide jobbára végzőskorúak kerülhettek, "kihalási alapon". Eredendően ezek valamikor raktárhelyiségek voltak és csak igazándiból pár éve nyitottak itt kollégiumi szállást, mert hogy már az épületben minden hely elkelt. A Dékán úr több kollégiumi férőhelyről papolt több hivatalos helyen, így aztán ennek meg kellett nyílni, mert hogy ez a megoldás tűnt a legolcsóbbnak, talán. Építeni nem építettek újat, csak ezt a kis egykori raktárrészt alakították át némiképp és hozzárendelték a többi kolesz szobához. Ilyesmi hely volt másutt is egyébként, mert több tetőteret is megnyitottak, de azok az épületen belül is máshová estek... Nekünk inkább olyan kihelyezett albérlet volt ez, kolesz áron.
Sokmindenki fújt erre a helyre egyébként, tanárok és diákok egyaránt, hogy milyen rossz meg lakhatatlan meg minden, de én mindenesetre nagyon bírtam a dolgot, bár hozzá tartozik, hogy szeptemberben még meg lehetett fulladni a melegtől, decemberben meg össze lehett fagyni ott a tetőtérben. Hiába sírtunk a portásoknak, mikor az egész épület fűtetlen volt hétvégéken, ők nem tehettek semmit, nem tudtak nagyobb meleget lehelni a tetőtérbe, mert valamilyen más vándorágon jött a meleg ide, már amikor jött... Mi ilyenkor szét fagytunk, aztán meg kaptunk még plusz takarókat a koleszépületből, de a hálózsákot is el hoztuk mindannyian otthonról. Mindezekkel együtt is a szabadság nagyszerű érzetét ébresztette bennünk, mert hogy nincs portaügyeletes már nyolc után, kulccsal jövünk megyünk amikor csak akarunk és nem pampog senki, hogy kit-mit viszünk fel meg hasonlók.
Valószínűleg ezér is alakult többször is úgy, hogy vizsgák után, persze némi alkoholtartalommal felfűtve, a csoport itt landolt nálunk az éjszakai kóborlások zárásául. Arra kellett ügyelni, hogy még reggel hat előtt elhúzzon az, aki nem feltétlenül odavaló, vagy ha ez nem jött be, akkor a nyolcórás munkakezdés okozta zsibongás idején volt szükséges és lehetséges eltávozni annak, aki még ezek után is ott ragadt, mert nappali portás azért volt.
Nagy szexuális élet nemigen zajlott - nálam legalább is - főképp, amikor még a koleszépületben voltunk. Erre azért különösen ügyeltek a tanerők, és bár ugyan nem számítottunk kiskorunak, igencsak korlátozva volt a mozgástér ez ügyben.. akár csak a pia esetében, ezen a téren is a tilalom volt érvényben. Maradtak a kirándulások, és a mázlista koleszos csajoknak, a valamilyen önálló lakrésszel bíró pasik. Nekem még ilyen sem nagyon jött össze megmondom őszintén. Mások, Livike például már vagy ezer éve kijárkált a hapsijához az albérletébe, és ott aztán kedvükre élhettek... Nekem meg maradt a tusolkodás öröme. Miért? Az a nagy helyzet, hogy én elég különös módon élvezek el, és ez eléggé behatárolja a dolgot nálam. Szóval sokáig nem is nagyon mertem róla beszélni, mert cikinek találtam az egész témát. Sokmindenről lehet dumálni még a baráti körben is de ilyesmiről... hát mondjuk úgy: nagyon ritkán esik szó. Aztán egyszer mégis adódott valamiféle alkalom, igaz ittunk is egy kicsit előtte.. Az akkori barátnőmmel erről dumcsizva kiböktem neki a dolgot, mondjuk ő dobta fel a masztizás témát, én csak folytattam, aztán amikor már úgy belejöttünk, na akkor böktem neki ki apránként... (A bártnőm aztán később lelépett egy srávccal még az egyetemet is itthagyta, tőlem el sem köszönt... Barátnő?!!!) szóval akkor és ott, ő nem nagyon lepődött meg az a lényeg, azt mondta hallott már erről, bár ő nem "olyan"...
Hát én "olyan" vagyok, nnna ez van. Milyen? Hát szóval, az a helyzet, hogy ha elélvezek, úgy mint a fiúk, kilövellek, és hát nem kicsit - tegyük hozzá. Régebben, még a gimis korom végén, amikor paplan alatt rájöttem erre, hát bepánikoltam rendesen, hogy élvezés közben bepisiltem, mert akkora mennyiségű lében heverésztem a takaró alatt... még el is magyaráztam magamnak, hogy biztos az ellazulásom miatt van ez... Aztán a mosdás és mosás, takarítás az embernek maga után...meg miegyebek... hogy senki se jöjjön otthon rá... szóvak nagy macera ez.
Sokáig nem is mertem nagyon masztizni sem. Néha ugyan összejött, meg volt olyan is, amikor csak úgy szárazabban, lightosan... (mert nem mindíg sikerült, így elélveznem) Aztán egyszer szöget ütött a fejembe, egy eltakarítás, és lepedő válltás során, hogy rendben van okés nálam másképp működnek a dolgok, de miért van az, hogy ilyenkor nincs pisiszag, sőt ez ami belőlem ilyenkor kijött hát teljesen másmilyen, már állagára nézve. Aztán egyik egyetemi szünetemben, nyáron ismét otthon voltam és kinnt napoztam egyedül a tiszai holtágnál, egy szalmakazal tövében, hát akkor alaposabban szemügyre vettem a dolgot.. ott akkor kétszer egymás után élveztem bele a természet lágy ölébe, és mindkétszer láttam, hogy teljesen máshonnan jön a dolog... Talán ezzel kapcsolatosan akkor nyugodtam meg először, hogy nekem ez ilyen, és kész... Kezdtem lassan elfogadni a dolgot, még ha érteni nem is értettem. Aztán arra is rájöttem, hogy a "látványos" elélvezésemkor abba kell hagynom kis időre a kézimunkát, amikor spriccelek, aztán gyorsan utána folytatni, és vagy fél percre rá, ujabb élvezés veszi kezdetét, de ez már jóvalta intezívebb az elsőnél, és ameddig bírom, annál magasabb szintre emelkedik ez az érzés bennem. Pulzálva lökődik ki belőlem az a valami, az első hullámban mindíg nagyon messzire, aztán a végén csak csordogálok, szivárgok... aztán ismét ingerlem magam, és akkor megint egy erős löket jön... esküszöm mint egy szökőkút... Hétszer sikerült eddig legtovább bírnom egymás után, de akkor a hetedik után vagy fél órán keresztül mozdulni nem bírtam. A karom, lábam mintha ólomból lenne, azt hiszem erre mondják, hogy csak néztem ki a fejemből, és pihegtem, mintha csak egy hegyre rohantam volna fel... Ja és nagyokat ordibálhatok ilyenkor, mert ekkor példul totál berekedtem... alig bírtam még délután is megszólalni. Nagyon de nagyon álmos is lettem... Ez otthon volt, amikor anyámék a Balatonon üdültek, és egyedül voltam a házba, és délután fele végeztem magammal, de estig feküdtem, aludtam, meg feküdtem és aludtam. Ja aztán meg takarítottam, mert ez is hozzátartozik.
Hosszú idő telt el, addig, míg a pasisaim előtt is le nem "buktam" ezzel. Emlékszem Pétert például teljesen kiakasztottam. Egyszer buli után egy éjszaki erotikus film nézés közben bepörögtem, és a szunyókálgató Péter mellett az ágyon hirtelen felindulásból fakadóan masztiztam... a végére magához tért ő is aztán, amikor látta, hogy mi van ő is onanizálni kezdett. A nyakamba meg a mellemre élvezett, én meg bele a levegőbe nem sokkal utána... háát ettől ő valósággal kétségbeesett, hogy mi ez... Nem is volt szex köztünk többet. Illetve ő jött, csak a szex résznél elbátortalanodva, elpályázott. Aztán el-elmaradozott ő is, nem csak a szex. Sanyim már nagyon bírta, ő rendszeresen kérte, masztizzak előtte, és spricceljem csak le őt, ahogy bírom... totál becsavarodott, amikor meglátta, hogy a fotelben, vagy a kanapén lövelek bele a vakvilágba, meg néha rá is, ahogy jött, de hát akkor nincs szerintem abban a helyzetben az ember, hogy úgy célozgasson... legalább is én nekem nem megy. Pedig sokszor kérlelte. De az a helyzet állni nem bírok ilyenkor nagyon, mert valahogy az izmaim tőlem függetlenül ránganak, leereszkedik elém a lila köd, aztán már semmi sem számít... néha azén eltrafáltam, hát nagyon kiakadt ettől..., de azért csak lelépett egy nap egy másik lánnyal.
Idő közben meg ráébredtem saját természetrajzomra is, mégpedig, hogy nem mindig tudok így élvezni. Van, amikor elkezdem és tudom, hogy itt akkora élvezés lesz, hogy kiönt a Tisza... máskor meg jószerivel be sem nagyon nedvesedem masztizás közben. Szóval hangulat kérdése... Emlékszem egyszer egy házibuliban, csókolódzott egy pár a sarokban, úgy hogy közben a srác már a lány szoknyája alatt matatott... szóval akkor, ettől és ott erősen beindultam... főképp, mikor szemmel láthatóan elment a lány a fiú kezemunkája nyomán. Legalább is szerintem... Na akkor például valósággal kirohantam a wécére és... aztán hatalmas takarítás lett a vége wc-papírral csempe sika-mika...
Érzem, ilyenkor, hogy valamilyen velőtrázó erő hatalmába kerít, és már csak egy számít, hogy minél mélyebben érezzem bennem a remegést, és hogy felszabaduljanak belőlem azok a dolgok amiknek fel kell szakadniuk... remeg a lábam, a csípőm, nem vagyok nagyon ura magamnak és ilyenkor rendszerint hatalmasat spriccelek... amit úgy tudok némiképp tompítani, ha micsodámon rajta hagyom a kezem.. Hagyom? Szóval úgy masztizok, hogy a sugárnyalábot mindkét tenyerem némiképp felfogja... De a sorozat a legjobb, csak arra ritkán van lehetőség... Hát ez van. Ma már én ezzel élek együtt. Mások a lakótársnőim, látom ám éjszaka... szóval, hogy rendszeresen kielégítik magukat a paplan, alatt... Megmondom őszintén tudom irigyelni őket.
Sőt Beának külön kis titkos zizegőkéje van erre rendszeresítve... Először fogalmam sem volt mi az a halk berregés Bea paplanja felől, vagy inkább alól, azt hittem valami telefon kapcsolt be valakinek a párna alatt, aztán a múltkor az éjszak kellős közepén...látom ám, a holdfény csík rávetődő sávjában, hogy némi ritmusos mocorgás is van a paplan alatt... de ez a berregőkés elélvezés Beát is váratlanul érhette, mert olyan fuldokolva és zihálva ment el, hogy szerintem csak a portás nem halotta lenn földszinten... én úgy csináltam inkább mint aki alszik, amikor felült körbesasolni. Más is így tett..
Na persze nekik könnyű... élvezés után bedobják a szunyát, és reggel úgy ébrednek mint a kisangyal. Én meg mehetek a tusolóba, sőt még akkor sem mindegy hogy mikor megyek ki, nehogy elmúljék az ihlet idő előtt... szóval elég körülményes ez a dolog velem.. és ez évekere gátlásossá, visszafogottá tett, az élet más területeire is kihatva. Persze ezt csak most látom, így utólag. Akkor a frász kerülgetett, ha szexről került szó, nehogy idejekorán beizguljak, olyan csorgosan... Egyszer a barátnőméknél például, vidéken egy buli során szexfilmnézés bontakozott ki, én meg a sötétbe osonhattam ki, mert a combomon folyt a valamim. Öt évet öregedetem, mire rendbe raktam magam ott a budiban... szóval egy idő múlva kerültem minden olyat, ami felizgathatna... Aztán? Aztán ez sem lett újdonság, elfogadtam magam olyannak amilyen vagyok, meg igazából azért nem ez, és nem a szex tölti ki az életem, de mondjuk azért néha-néha jól esne, valamilyen egyszerűbb maszti-történet, annál ami van, nem mondom... ha már most pasi nincs a láthatáron.
Aznap is egy vizsgát ünnepelt a csoport. Páran jól be is rúgtak, főképp Fecó... Hát ő soha sem ismerte a mértéket. Gyorsan és alaposan, és kissé megalázóan végzett a sörök és vodkák seregével. A többiek? Hát bennünk is volt ez az... de én hamar éreztem, hogy ennyi elég, elköszöntem: mondván vár az ágyam... cikiztek is emiatt most is, meg korábban is, ha előbb indultam haza, mint a program véget ért, de már ez se nagyon érintett meg. Szinte ösztönösen kúsztam fel a félig sötét és kihalt éjszakai lépcsőházban, fogmosás és alvás hegyek... Nem voltam benyomva mondom, de azért éreztem némiképp az ital hatását. Aztán? Aztán hazajöttek a többiek. Kati a pasijával, és hát hogy is mondjam, szóval nem voltak józanok az tuti. Bea egyedül jött utánuk nem sokkal, ő rajta kevésbé látszott mi az ábra. Legalább is, amikor így felnéztem első álmomból. Persze ők nem igazán zavartatták magukat, hogy én idáig aludtam... Hangoskodás, ajtócsapkodás, szekrényajtók, ki-be, faklumpával végig a folyosón... Valaki fel-fel röhögött, hangos párbeszéd a szoba két sarka közt.. aztán feltűnő pisszegés... nyílvám rám célozgatva.. Felnéztem, s látom Bea vetkőzni kezd, és kisbugyiban zokniban keresgéli a a pizsamafelsőt. Mellei csak úgy jártak szana meg szét. Bámulta is Karesz az ajtóból. Ja mert hogy ő is feltornázta magát a lépcsőkön. Fujtatva ácsorgott az ajtóban, és csak úgy bambult Beára megkövülten... Legfőképpen pedig az egyáltalán nem szégyenlős Bea cicieire. Katiék meg vadul csókolódzni kezdtek az ágyukon, már mint Kati ágyán. Különösebben nem zavarta őket, hogy ennyien vagyunk még rajtuk kívül a szobában. Teljesen egymással voltak elfoglalva. A srác súgdosott, Kati fel-felnevetett, egymás arcába temetkezve teljesen jól meg voltak nélkülünk...
Bea azért magára erőltette a polóját, ami a pizsiként használt és elég hosszú volt ahhoz, hogy valamiféle miniruháról beszéljünk, az ő esetében. Cigit keresett rajtam, bár tudja, hogy már fél éve leszoktam a dohányzásról, de azért bepróbálkozott... Karesztől se kapott, aztán elkezdték mesélni Katiék elég szokatlan feljövetelét... mert hogy majd minden fordulóban pettingeltek, Kati markolászta a srác micsodáját a farmeren keresztül... és hogy Bea meg Karesz, alig bírták feljebb tuszkolni őket, hogy ne itt már a lépcsőházban... Nagy röhögés kísérte részükről a történetet.
Aztán fecserésztünk mindenről, és én már ez alatt teljesen felébredtem, bár az ágyamon ültem, félig betakaródzva... megmondom őszintén, jól esett, hogy úgy dumálnak velem, mintha végig ott lettem volna. Kicsit már bántam azért, hogy idő előtt lefaroltam, de most már mindegy. Akkor aztán így beszélgetés közben jó volt a lelkemnek, hogy ezt nem hozta senki szóba... rágyújtottam, bűn ide, hiba oda... aztán a beszélgetés közepén hirtelen nagy nagy csönd lett...
- Te ezek itt mindjárt dugnak! Figyelitek.. mint a lépcsőházba ott folytatják..- nézett rám Bea, fejével Katiék felé intve.
Közben a srác vadul markolászta Kati melleit a póló alatt, a hosszú csókoldozásuk alatt.Tényleg mintha ott se lennénk.
- Te kimenjünk? - kérdeztem
- Hová, már csak a tetőre tudsz menni, vagy a holdra kisanyám... itt minden zárva, és különben is ha őket nem zavarja, akkor miért mi szégyenlősködjünk.. nemigaz? - mondta Bea
Karesz azért hápogott, hogy "azért egy hosszú-cigire kimehetnék a folyosóra.." - bár az előbb én javasoltam ezt, de ahogy kászálódni kezdtem a meleg ágyamból... már nem tűnt olyan jó ötletnek...
Közben a srác kivarázsolta a póló alól Kati melleit, és édesdeden szopogatta, Kati szemmel láthatóan semmilyen ellenállást nem fejtett ki az ügyben, hanem behunyt szemmel, markolászta a srác bozontos haját...
- Észre sem vesznek "ezek" - mondta Karesz, mintha nem tőle 2-3 méterre lévő jó barátunkról, és csoporttársnőnkről beszélne, hanem valamilyen élettelen vásári fényképről.
Közben Bea is legyintett, csitította Kareszt, majd visszatelepedve az ágyára, így a kérdés eldőlni látszott. Szóval maradunk. Legjobban aztán mi voltunk zavarba. Iszogattunk, engem is megkínáltak egy kis Bikavérrel, csak úgy üvegből, mert hogy pohár, az az egy darab hármonkra, ki tudja merre kóborol... Bea valamilyen fehérborral küzdött, mert hogy ő a muskotályost imádja. A nagy ivászati csöndben aztán, mint csöndes kukkolók látjuk ám, hogy a srác már egészen felhúzta Kati miniszoknyáját is, és... szóval hát nagy valószínűséggel ujjazza... Katink meg ez alatt belefúrja a srác vállába arcát, miközben alteste ütemesen rándul, feltehetően az ujjak ritmusát felvéve. Belefeldekezve bambultuk a szomszédos ágy nyújtotta látványosságot. Kortyolgattunk a borunkat, cigiztünk, fújtuk a jóleső füstöt... ők meg hát kezdték egész jól érezni magukat.
Bea hátát a falnak vetve ült az ágyán, lábát törökülésbe téve, és kissé összeráncolva homlokát:
- Egész beindulok Teee! Halllod-e?! - sutyorogta, miután belehúzott az üvegébe.
Karesz is beljebb somfordált, ahogy néztem és egész Beáig lépegetett nagy óvatosan. Valamikor korábban már az ajót is becsukta maga mögött... Közben meg mi dumáltunk a Beával két ágyon át és beszélgetésünkbe néha Karesz is bekapcsolódott, aztán felváltva mesélték kivel mi történt az este... Ferikét ecsetelték, amint részegen bukdácsolt a Veres nevű boros-pincéjében lefelé a lépcsőn, meg hogy udvarolt a felszolgálónőnek, annak, aki akkor már azért elhagyhatta, többek szerint az ötvenedik életévét is... aztán egyszercsak Kati hörgésére beszüntettük minden beszélgetést.
Jézusom - motyorogta Bea.
-Az anyját... motyogta Karesz...
Katink az ágyon térdepelve, derékig feltűrt szoknyában, félretolt tangájában, a srác ujjai hatására épp élvezett. Nem visszafogottan, nem diszkréten, ahogy az ilyet intézni szokás, hanem rendesen, remegve, zihálva, fuldokolva, égfelé fordult arccal tűrte - mit tűrte - élvezte, hogy a srác ütemesen ujjazta, meg kétujjazta. Kati meg egyre emlekedettebb hangon búgott. Egész teste egy adta remegés lett szép lassan, aztán már valósággal le-föl ugrált a srác kezén, de egészen vadul, és erőteljesen, szemeit lecsukva, üvöltött, ahogy a kifér belőle... Ja és hogy el ne felejtsem, a srác farkát is kiszabadította közben a farmer fogságából, ott kapaszkodott benne, néha le-föl húzást adva a srácnak. Megmondom őszintén, a profán látvány így elsőre nagyon megdöbbentő volt. Bea lassan nyakig felhúzott lábakkal, hátát a falnak vetve, terpeszülésben, hát némiképp szemérmetlenül ücsörgött, kezében a borosflaskával, miközben Karesz ott Bea és köztem lévő sarokban ácsorgott.. én meg.. hát legszívesebben masztiztam volna egyet, valahogy most ez az egész rendesen felpörgetett... Mintha egy húrféleség elpattant volna bennem, éreztem a micsodámban, hogy most nagyon jó lenne, megtámadni kis kacsóimmal magam... Azért vegyük hozzá, hogy én is ittam az este. Kis Martinit, meg vodkát, üdítőkkel, de ezt akkor mégsem a pia hozta ki belőlem, hanem hogy tőlem pár méterre, szabadon szexelnek.
Bea, flaskával az egyik kezében, falnak vetett fejével, szétterpeszett lábakkal, a félhomályban is fehérlő bugyijával, átnézett rám, meg félig Kareszra...
- Hát tudjátok, most azért nagyon beindultam... - és kuncogva végig húzta szabadon maradt kezét a nunáján így bugyin keresztül... Illetve a körmével kaparta végig ott...
- Pfú de nagyon... Folytatta a neki háttal ülő Karesz felé sandítva...
- Te Karesz téged nem indít be az ilyesmi?
Karesz hüppögött valamit, meg mondott valami poénosnak gondolt szöveget, motyorgott rám nézve, és csak felém fordulva, de nem értettem pontosan mit mond. Vagy látta Bea félreérthetetlen mozdulatát, vagy nem, minden esetre úgy tett mint aki nem. Miközben azért nekem is bizsergett lenn mindenem, de takaró fedte az árulkodó nedveimet.
- Azta... mondta hirtelen Karesz, de amikor ránéztem mi van, fejével Katiék felé intett. Kati éppen kezével fejtegette ki a srácot a nadrágjából, úgy hogy közben bekapta micsodáját, és cuppogni kezdett szájában a fiú farkával. Az meg mintha csak dugna, le föl jártatta a testét, és Kati szája lenne az a valami, ahová be illik dugni az ilyesmit.
- Háát - mondta Bea, - szóval kész vagyok... és furcsán röhögni kezdett... majd meghúzta a boros flaskát és az éjjeli szekrényére tette...
Karesz csak nyeldekelt, nagyokat, meg kérdezősködött ezt azt, előre fordulva az esemény nézegetve, de talán tőlünk várva a választ... de megvallom, amikor Kareszben némi nyomás van, egy szavát se nagyon értem. Hadar, meg eléggé következetlenül csapong a gondolataiban, és hát nehezen követhetőek ezek a mondattani lóugrások. Most is valamiről beszélt meg hogy a lányok nem annyira indulnak be a szex kapcsán, olvasta valahol, valami ilyesmiről pampogott - pedig ha tudná, hogy mekkorákat bírok élvezni, ha úgy hozza a sors...
Bea, ez idő alatt, mintegy csak úgy ott felejtett kezével, a bugyin át körmeivel vakarászni kezdte a csikló-tájékát. Közben észrevette, hogy látom. Szemével a cuppogó Kati felé mutatott ő is, meg az ég felé nézett jelezve, hogy neki mindjárt annyi. Karesz is elcsöndesedett, de nem vette észre Bea gyengéd ön-pettingjét, mert lekötötte Kati szájmunkája... Persze el ne feledjem, szóval hogy Katink a porondnak előlépő ágyán, mindeközben végig ujjazta magát... Mondjuk le-lenyúltam én is nagy óvatosan oda... Jopofa szitu, hogy féligmeddig hozzám beszél egy srác, én meg a takaróm alatt finoman, és apró mozdulatokkal haladva, jól érzem magam, a félhomályos zúgot jócskán kihasználva, szóval enyhe, de határozott bizsergést adott ez a dolog is.
Bea ujjai már be-be csúsztak a tanga anyaga alá, ahogy láttam odasandítva. Kis mozdulatokkal, de határozott ritmussal masszírozta a csiklóját. Cigit a szájában, néha a szabadon maradt kezével az ágyra tett hamutálba rázogatta a hamut. Karesz? Hát ez hülye, két csaj is lassan itt masztizik az orra előtt, ő meg poénkodik a színpadon "látszódó" Kati kicsit furcsa szuszogásán, meg ujjazásain miközben a srácának farka el-eltűnt a szájában... Nem értem én a pasikat... én ha pasi lennék, már rég a két nővel foglalkoznék... de ez a sörével, meg az önpoénjaival, és a kukkolásával tök jól el van.
Bea egy szusszra felüllt, és uram ég - ez hülye... határozott mozdulattal félretolja fehérlő tangát, úgy hogy szabadon látszik a micsodája, és visszahanyatlik a helyére... ja és persze szájában az elmaradhatatlan cigi...mintha csak szellőztetné a micsodáját, vagy mi... Áh Karesz tök bamba, észre sem veszi ezt se. Csak bámul előre, Katink az ágyukon meg rendületlenül mozgatja a fejét a srác farkán... ez a pasi is meddig bírja egyébként... Ők sehova sem tekingetnek, tökre el vannak magukkal... elképesztő... Karesz meg merev előrebambambulása közben szüntelenül nyomja a poénokat, hogy így a szex meg a nők, meg a frigiditásról löki a hülyeséget, meg hogy "igaz Bea?", meg hasonlók... Bea kuncog ez alatt... rám néz, kaján és cinkos vigyorral az arcán. Majd hirtelen megrántja a vállát, amolyan neki már mindegy... és határozottan odanyúl a másik kezével is a nunájához. Kérdőn rám néz. Mintha csak az kérdezné: ciki? Én meg grimaszolom, hogy nem, ha úgy érzi csinálja... szóval belenyugvóan pillogok felé... Ő meg? Kicsit megnyálazza a cigi mellett a mutatóujját lenyúl és finoman körözteti a csiklóján... tényleg be lehet indulva egyébként, mert úgy csillog ott neki... még a félhomályban is látni lehetett a kislámpa fényénél...
Kareszkám persze újabbnál-újabb poénnal nekünk háttal, támlával kifelé egy széket tolt maga alá, és a látvány egész közelébe helyezkedik el... páholyról beszélt, meg hogy jól kell látni, hehehe... meg sör... Meg Kati így, meg úgy...
Bea ez idő alatt, miután még jobban elébe ült Karesz, hogy jobban lásson, ez által már teljesen háttal Beának... szóval némileg bátrabban ujjazta már magát... Kajánul rám vigyorgott némi cigifüst boritotta arcát, és szemével bíztat, hogy én is kövessem példáját... Azt persze nem is említettem, hogy ezzel párhuzamosan, én már rég a csiklómat kényeztettem, sőt az éjszakai bugyimtól is nagy óvatosan már megszabadultam már korábban, két Karesz poen között.
Lehajtottam magamról a takarót fél kézzel, és átintek Beának, hogy ő is jól lásson. Félkézzel, mert hogy a másik kezem két ujja már bent várakozott ott a helyén, a hüvelyemben... szóval fellebbentettem előtte a tikom. Mutatom, hogy szintén zenész vagyok, közeleg a vég grimaszoltam neki. Bea megértően sőt egyetértően bólogat, és mintegy új lendületet véve, egy kicsit gyorsabb mozdulatokkal keresi a saját örömét. Befészkeli magát a falhoz, fejét is kicsit hátra veti, a hamu közben lehullott a pólójára a szája sarkában lévő cigiről, és oda-oda pillog Katiék felé. Keze pedig változó ritmussal de szüntelenül jár. Közben a másik kezével felhúzza a bőrt a micsodáját, és jól láthatóan és egyértelműen kivillanó csiklóját izgatja. Katiék meg... hát a srác már mindenétől megszabadulva, Kati szoknyáját derekára tűrve dugja hátulról, úgy hogy Kati a falvédő keretlécébe kapaszkodik valahogy a srác meg nekünk oldalról ütemesen adja neki a jót. Most először néz csak körül, és látja hogy ekkora a "nézősereg" körülöttük, és egy kicsit le is áll és zavartan motyog valamit, de Kati türelmetlenkedve csapkodja kezével a srác fenekét, hogy gyerünk már ne hagyd abba most...
- Mit érdekel, hadd bámuljanak, rögtön élvezek, gyerüüünk, hah te...
Bea át cicceg hozzám, és poénosan mutatja, hogy az üveg száját odateszi magához... Felhúzza a szemöldökét, hogy mit szólok én mindehhez... Én arcjátékommal biztatgatom, hogy okés csináld ami jól esik... Ha üveg, hát üveg. Ő kérdőn megint rám nézett, és közben az boros-üveg száját lassan, araszolva benyomja magának a közben már valószínűleg kiürült üveget... Grimaszol hozzá, és egy ponton nem lehet eldönteni, hogy elélvezésig jó neki ez, vagy éppenséggel kellemetlen. Aztán egy jó darabot eltüntet magába az üvegből, megáll minden mozdulata és hirtelen ő is úgy marad. Aztán fészkelődik a fenekével, az üveg állásával ellentétes helyet hagyva magának. Az üveg végébe kapaszkodva egyre beljebb tuszkolta a nyakrészt. Közben mimikájával jelezte szótlanul felém, hogy betyárul jó ez most neki. Le föl mozgatja de elég nagy darab az az üveg, hogy azért igazán fürge lehessen. Közbe rám néz és kuncogni kezd... Karesz felé int, meg hogy dilkóty, jelzi a mimikájával...
Régebben én is üvegeztem otthon még a szobámba. Volt egy kedvencem, egy hosszúnyakú valami régi sötétzöld üveg, amit nagyanyámnál fedeztem fel a spájzba, mint paradicsomos üveg szolgált a polcon. Aztán átszállítottam magunkhoz elmostam és nálam "díszüvegként" funkcionált, amelyet egyszer-kétszer azért beizzítottam. Én csak egyszerüen ráültem, meg rátérdeltem és rövid úton örömhöz juttatott. Nekem nem jött be ez az üvegki-betolósdi. Beánk is lassan kihúzza. Rám vigyorog, afféle, mi az mit bámulsz stílusban. Csúfolódva nyelvet ölt felém, aztán szemöldökével oda int, hogy nálam mi újság ott lenn. Mutatom s takaró takarását felfedve az eseményeket, és hogy odanézett, egy kicsit gyorsabban ujjaztam magam. Egész szép tócsa vett már körül a lepedőn. Ez igen! Mutatja ajak-biggyesztve Ő. Jelzem a szabadon maradt félkezemmel a férfi jelenlétét a számba, meg a nyelvemmel úgy csinálok, mintha egy farok végét izgatnám. És ezzel párhuzamosan, gyorsabban mozgatom az ujjaimat ki-be. Aztán...? Amikor épp begyorsít ő a kezével, nos akkor valami hihetetlen visításfélésegre lettünk figyelmesek. Vékony nyüszítő hang, olyan furcsa, de mégis ismerős. Közben meg zavartalanul nyomta Karesz a hülyeséget kizárólag előre fel figyelve, de végig hozzánk beszélve. Észre se veszi, hogy mi ezelatt a háta mögött szépen elélvezgetünk... De nem, ő hadonászik a sörével, és instrukciókat ad a szerelmeskedőknek, hogy így-meg erre jobban. Tiszta süket szegény, ahogy így némiképp piásan hadonászik azzal az üveggel. A szerelmesek... hát azok persze rá sem hederítettek...teszik, amit az élvezetük megkíván.
De ez a visító hang, ez egy mindent ketté hasító hangos és egyre erősödő sikító Kati élvezési hang minden felett uralkodni kezd. Nem lehetett kivonni az embernek magát, a hatása alól. Remegett egész testében, miközben amennyire bírt a falhoz simult, üvölt, tisztára kivörösödött az arca, a nyakán kidagadtak az erek, kissé eltorzult arckifejezéssel, vagy inkább grimasszal fordult felénk, tátott szájjal hörgött, mintha egy nyilall hasba találták volna, miközben ritmusosan rázkódott a feneke, kezével lenyúlt és még néhány mozdulattal segítette a dolgok menetét... kiabált de nem összefüggően, hanem lökés szerűen, szaggatottan, majd hirtelen kibontakozott a farok lökdösődéséből, a faltól teljesen felénk fordulva egész testével is. Hátra hajolva kidomborítja a szeméremtestét, mindkét kezét a micsodájára téve, elhúzza a bőrt onnét.... ekkor már kicsit riasztóan kivörösödött az arca, mint aki nagy súlyt emel, majd egy pillanatra elnémult, és lélegezet visszatartva remegett egy ideig. Közben keze eszeveszett sebesen járt a csiklóján, furcsa cuppogó hangot hallatva... és... és hát szóval, kispriccelve élvezett el ott a nyílt színen... Ahogy az első lökések megjelentek, hatalmas ívű spriccek formájában, hát akkor kezd csak erősen és hörgésszerűen kiabálni először, valamilyen szót formálva, ... talán mintha azt mondta volna: Moooossssttt.... vagy valami ilyesmit, szóval most, vagyis akkor lövellt kifelé... és megint lövellt, és megint... az első átjött egészen az én ágyamig, ő meg hörögve préseli ki magából pulzálva a nedveit... és akkor egy pillanat alatt valamilyen megmagyarázhatatlan pattanással, leomlott bennem valamilyen súlyos fal... egy pillanat alatt megváltozott bennem az egész addigi nyomasztó, szorngó, elbujdokló énképem... ahogy láttam élvezni Katit, meg ahogy kilőtt pont úgy, ahogy én szoktam a tusolókban, meg kádakban... mintha egy nagy sötét szobába gyúlt volna világosság, te jó ég, hiszen más is... (Jó látni egy hasonló sorstársat...)
Ő ritmusosan lövellgette ki magából a nedveit még továbbra is bár egyre kevéssé, miközben kezével fel-felnyúl magának... és cuppogásainak ritmusát lassan az újabb hörgő és kiabáló hullám nyomja el ismét, és rángott, ahogy én szoktam, meg irányíthatatlanul vonaglik a teste... aztán pedig holtfáradtan és szégyenlősen no meg ernyedten az ágyra omlik. Ez az élvező Kati kép... ez nekem sokkal többet jelentett abban a pillanatban, mint egy egyszerű szexjelenet... valahogy megszűnt az egyedülvalóság érzésem egycsapásra.
Bea, nem sokkal Kati elképesztő jelenségének bemutatása után ment el, persze üveg nélkül, úgy eléggé fársztó lehetett azért neki... Hátra vetve a falig a fejét, cigi az egyik kezének ujjai közé csíptetve, a másikkal kőrözött a csiklója felett és közben az alteste rángott és a combjain az izmok ritmusos megfeszülése emelte meg néha a lábfejét ... és lüktetett az önkívületben az egész teste... de ő Beához képest, mondhatni némán, vagy inkább csak halkan egy kicsit sziszegve.
A húr valahol már korábban elszakadt bennem. Két kézzel izgattam magam én is ekkorra azért, a takaró félig-meddig való takarásában. Egyik kezemmel szabaddá tettem a csiklóm, másikkal a "nem túl kevés" nedvemet kentem egyre gyorsabban szét. A másik kezemmel, fel-felnyúltam... és minden mozdulatomnál ment feljebb a "láz"-görbém, és volt egy pont amikortól fogva már nem én voltam, és egy varázsütésre minden elindult és áradt bennem szét, a hasam aljától fogva pillanatról-pillanatra nőtt az a megmondhatatlan érzés, amit élvezés néven foglalnak össze. Éreztem, hogy jön a remegés onnét lentről, a lábamat alig bírtam tartani, remegtem aztán én is össze-vissza... ahogy bírtam kidomborítottam a csípőmet, miközben a takaró asszem már végképp leomlott rólam. És nem érdekelt senki és semmi, annak ellenére, hogy egyre erősebben éreztem ebből sugár-élvezés lesz...Csiklómon a többedik hullám indult el... és tapasztalatból tudom, nekem úgy a második-harmadik ilyesfajta remegés után jön, aminek jönnie kell.... és jött...
Fél lábam közben lecsúszott valahogy az ágyról. Félig ülve, félig fekve, valamilyen elmondhatatlan süket testhelyzetben, fél kézzel a lepedőbe kapaszkodva, fél kézzel a hiányzó mozdulatokat végrehajtva emelkedett bennem ez a láthatatlan erő, ami rázott, mozgatta az ujjam, jártatta a fenekem, mozgatta a hasizmom, és mindent ő csinált már az ösztön és a kéjvágy. Eltűnt minden és mindenki előlem, semmi sem számított, csak hogy érezzem a tarkomon, a melleimen, a vaginámban, a csiklómon azt a különös érzést, amelyik magatehetetlenül dobál ide-oda. Az első spriccelésemnél, mintha a gerincoszlopom símítanák végig, úgy éreztem, és aztán ahogy préseltem ki magamból a lökéshullámokat, úgy vergődtem az ágyon, üvöltöttem ahogy a számon kifért, fenekem többször neki-neki ütődött az ágykeretnek, de semmi sem számított már... és újból feldugtam az ujjam, és megint folytatódott, ott ahol abbamaradt, aztán megint és megint... és kihomorítottam, hogy minél jobban hozzáférjek ott bent ahhoz a különös kapcsoló-gombszerű helyhez, amit ha megérintek minden-minden más lesz és csak foylok, csurgok... Mindezt most így útólag, rekonstruálva az eseményeket tudom elbeszélni, ott engem már nem érdekelt semmi, és senki, élvezni akartam, nagyot és hosszan, folyamatosan, és újra, és elképesztően, és remegőn, és kilövellősen és aztán közeleg, nagyon is gyorsan megint... ez az élvezéééés meg is történik, itt van, jön újra... Halványan láttam Kati elképedt arckifejezését, Karesz farkára tapadó, és igen gyorsan rajta mozgó kezét... Kati srácát, aki szintén kukiján mozgatta a kezét... Halvány emlékként, minden összemosódott hirtelen... és mintha valamilyen erős áramütés érne (egyszer ért, innen tudom...) elvesztettem már az önkontroll minden formáját... csak az számít már, hogy érzem mééég, és újra és még egy kicsit.... és itt van, és jó... és elönt a szeretet mindenki és minden élőlény felé, és még jön belőlem az a valami... és rángatódzik a testem, és spriccelek, mindenre, mindenfele és nem érdekel semmi, és senki... és hagyjanak békén... és alig kapok levegőt, nem vagyok ura a testemnek... zihálok, összevissza kalimpál a szívem, és behunyva tartom a szemem, rángom egy darabig, ott fekve a kezem lassan elengedi a csiklóm, végigsiklik a hasamon... és egyre erősebben érzem nagyon tudnék aludni, sőőőőt aludni akarok... most. Hagyjon mindenki békén, nem akarok semmit, csak nem mozdulni, csak nem kinyitni a szemem...
Egy darabig emlékszem a körülöttem lévő zajokra, hangfoszlányokra. Párbeszédek egyes elemeire. Mintha Beát látnám, talán élvez megint. Iszonyatosan jártatja a micsodáján a kezét, aztán üvölt, de lehet, hogy ez nem is ő, csak álmodom. Katiék beszélnek, meg nyögnek, a pasi hosszan elnyújtva auuuzik. Vagy ez Karesz? Nem tudom. Ólomból van a szemhéjam. Egyszerüen nem bírom kinyitni... Pedig kifejezetten dugás cuppogását hallom, valakit nagyon helyben hagynak, ahogy a zajokból megitélem. Mindjárt meg is nézem... csak egy pillanat...
Betakaródzva ébredtem reggel. Szaggatott a fejem... Kareszkám állig kisdzsekiben horkol a tanulószéken. Bea betakaródzva.. Katiék? A srác eltünt, s csak Kati jellegzetes, megszokott, egyenletes szuszogását hallani... És minden olyannak tűnt, mint egy különös erotkus álom... Pont azon a határon, amitől eldönthetetlen a valóság, vagy álom.. Csak hát tudom magamról, hogy meztelenül nem alszom soha... derekas vagyok, már mint derékfájós, és ezért mindíg póló van rajtam. A pólóhoz meg éjszakai bugyi... szóval egyik sincs rajtam, ez azt jelzi, hogy mégsem, hogy mégis megtörtént... Ja és a lepedőm... egy határozott de még nedves vonulat jelezte végképp, hogy ez tuti nem álom. Fel akartam kelni, hogy felvegyem az éjszakai cuccomat legalább. Ahogy kidugtam a lábam, borzasztóan fázni kezdett. Kicsit visszahúztam, és visszadőlve elhatározta, hogy egy kicsit pihentetem a szemem. Aztán? Visszaaludtam...
Kávéillat ez térített vissza a magaslatokból és mélységes mély álmomból... Karesz kissé remegő kézzel, másnapos fejjel... mindenkihez kávéval közeledett. A négy vizespohár egymáshoz kocogva küzdött az egyensúlyvesztés halovány lehetőségeivel egy kis tálcán....Karesz küzdött a vízszintes megtalálásával. De kedvesen és önfeláldozóan...
A presszóból hoztam fel ide a negyedikre... idáig kibírta... jó lenne ha azért elkapnátok reptébe... Tejre nem futotta bocs. Ennyi zsozsóm maradt, négy kávé... tudod.... na egészségedre Picur...
Bea selypítve: - Na ész Ééééén?
- Megyek már oké, megyek már... Kati neked is itt van... asszem jól jön majd...
Kati felült az ágyban, Bea is a térdén nyugtatta a kávét.... én már kiittam... Karesz. Meg visszaült a székére, a kifordított támlájúra... És egyszerre röhögni kezdtünk mindannyian... nem azért mert bármi is muris lett volna, hanem csak úgy... Talán kiröhögtük magunkból az összes feszültséget, a gátlásokat, a megbánást, az eltelt vizsgaidőszak összes nyűgét, idióta tételek szabta hónapokat... minden szorongást... A pózolt viselkedést egymás előtt, mert mindig mindenki azért viselkedett a csoportban. Mindenki egy figurát biztos hozott a sok pózból, és most mindez leomlott... legalább is előttünk már nincs megjátszás, alakoskodás... és hála az égnek később se lett. Akkor ott reggel, nagyon jól esett együtt nevetni...
Soha többet ilyen este nem volt azóta se, de talán jobb is így. Bár azért egyet nagyon tudtunk ezek után, nevetni, röhögni, gurgulázva, rázkódva...
Én? Hát két kislánykám vár rám már a meló után, meg férj, meg minden. Épp most akarok válltani melóhelyet, mert pont olyan feszültséget okoz, mint amitől sikerült már végre ott a koleszben egy éjjel megszabadulni a fősulin, igaz ez nem szexuális eredetű. Tudom sokan azt mondanák, nosza gyerünk megint egy buliba, mint akkor... de ez már más. Most másképp kell kitalálnom magam, másképp kell elérnem, hogy belül ismét szabadnak érezhessem magam, mindenféle kötöttségeimmel együtt is...