A kéz

Tovább maradtam a munkahelyemen, mint szoktam. Borús téli nap volt, lassan közeledtek az ünnepek, és odabent meg az év vége előtt le kellett adni pár munkát. Azokkal szenvedtem sokat és így csak két órával a hivatalos munkaidő befejeztével tudtam szabadulni. Fáradt voltam, nem tartozom azok közé, akiknek a hangulatát bármilyen módon befolyásolja az időjárás, de az a téli este olyan volt, hogy még nekem is rossz közérzetem lett. Valószínűleg benne volt még a munka, a határidő és a többi probléma ,így rosszkedvűen battyogtam a metró fele.

A metróval egészen a HÉV végállomásig mentem, ahonnan még hosszú, majdnem félórás utazás várt rám, amihez semmi, de semmi kedvem nem volt. De valahogy csak haza kellett jutnom és unottan, fáradtan lépkedve sétáltam végig a HÉV megálló peronján. Amilyen pechem volt a zöld vaskígyó még nem állt bent. Előrementem, ahogy szoktam, közben kerülgettem az embereket, akik szintén várták, hogy a HÉV megérkezzen az állomásra. Nem voltak sokan, elvégre már hét óra is elmúlt, de azért jó páran várakoztak.

Az ajtónál, vagyis inkább az ajtó helyénél, ahol fel szoktam szállni egy fiatal nő és egy idősebb úr álldogált. Mindkettőjükön látszott, hogy munkából jönnek; az úr fáradt szemeit dörzsölgette és olyan arcot vágott, mintha soha többé nem jönne HÉV a vágányra, a no viszont elég jól viselte a munkanap fáradalmait; buszkén tartotta a fejét és szemei fényesen csillogtak. Egyik kezében egy FishBone nylonszatyrot tartott, aminek anyagán keresztül tisztán lehetett látni, hogy a könyvnek,amit magával hurcol Leslie L Lawrence a szerzője. Egy aprócska fekete táska is volt nála, amely a bal válláról lógott lefelé. Nem volt előkelően öltözve, de határozottan csinos volt. Azt se mondanám,hogy szép volt, de azért a fantáziám el tudott képzelni róla egy-két dolgot. Kb. 26 év körüli lehetett, rövid barna haja volt, egy farmer és egy vastagabb sötét színű kabát volt rajta.

A tekintetünk találkozott – lehet, hogy csak én érzékeltem úgy mert már nagyon szerettem volna ha azon a napon ér valami pozitívum - és mintha aprócska mosolyt véltem felfedezni az arcán és lángocskákat a szemében. Nem tudtam mire vélni a dolgot, azt hittem csak a képzeletem játszik velem és tényleg fantáziálok. De a tekintetünk mintha egymáshoz tapadt volna, el akartam fordulni, de csak nem tudtam elszakadni igéző pillantásaitól. Végul mégis elfordítottam a fejem ,mert meghallottam az alagút mélyéről érkező ismerős dübörgést, és a távolban megpillantottam a HÉV reflektorainak fehér pászmáját.

A jármű lassan, ahogy szokott, begőrdült az állomásra és hangos sziszegés közepette kinyitotta az ajtókat. Télen néha előfordul, hogy a HÉV-en egy-egy kocsiban nem égnek a lámpák és mikor este megy haza az ember,akkor a sötétség veszi körbe az utazás során. Olvasni nem lehet, viszont egész jól ki lehet látni, és nem zavaróak a jármű belső világításának bágyadt sárga illetve kékes fényei és az ablaküvegen visszatükröződő arcok. Azt hiszem ez most jól is jött nekem, mert az imént beállt HÉV-nek a második kocsija is ilyen fényhiányban szenvedett. Legalább elbóbiskolhatok majd, nem kell hunyorogva magam elé bámulnom.

Az a pár utas leszállt, a várakozók pedig megszálltak az üres szerelvényt. A hátsó ajtónál szálltunk fel: az öregúr egyből a kocsi belseje felé fordult, a fiatal no pedig a kocsi vége felé, abba a kis ficakba, ahol csak pár ülés volt. Már éppen fel akartam volna szállni,amikor eszembe jutott, hogy újságot kell meg vennem. A HÉV indulásáig még volt hátra két perc ezért gyorsan elrobogtam az újságos stand irányába. A hangosbemondó már figyelmeztetett,hogy a vágányról mindjárt vonat indul, én pedig igencsak kapkodtam a lábamat, hogy visszaérjek a kiszemelt kocsiig. A kocsi félig megtelt, és én - máig sem tudom miért- a ficakba kanyarodtam be, pontosan oda ahova pár perccel ezelőtt a fiatal no is beült. Rajta kívül csak egy öregasszony volt a HÉV ezen részében; ő ült a menetirány szerinti bal ablaknál, a másiknál pedig, háttal a menetiránynak a no. Leültem a mellette levő üres ülésre, én is szintén háttal a menetiránynak.

Láttam, hogy rám pillant, de én mintha észre se vettem volna. Nagyon hülyén éreztem magam. Mi a fenét keresek én itt?
Habár mindegy, haza kell jutni, nem mindegy hol ülök? Két megálló és az egész egy csöppet sem fog már érdekelni. Kigyulladtak a sárga fények és megszólaltak a felszállás befejeztét jelző sípok. Nagyon idegesítő tud lenni, amikor perceken keresztül szólnak, de szerencsére most hamar kialudtak a fények és a HÉV lassan kigördült az állomásról, mi pedig belefolytunk a sötétségbe.

Aki utazott már ilyen körülmények között az tudja, hogy ilyenkor milyen sötét van a kocsiban. Még a "helyzetjelzők" se világítottak. Amikor a nő keze a combomhoz ért, kővé dermedten. Úristen mi lesz most? Aztán rárivalltam magamra magamban, hogy nyugalom, most az lesz amiről a piszkos fantáziádban szoktál álmodozni. A kéz csak pihent a lábamon, majd szép lassan elindult felfelé. Az érintése puha volt és lágy, szinte láttam magam előtt a gondosan manikűrözött ujjakat, amint lassan vándorolnak a nadrágomon. A táskám az ölemben volt a combomra támasztottam és hogy zavaromat leplezzem, összekulcsoltam a kezeimet majd a táskára támaszkodtam.

A HÉV zötykölődött a sötétben, a fiatal bájos kacsó pedig zötykölődött a nadrágomon egyre feljebb és feljebb haladva, míg végül egy határozott mozdulattal rátette a tenyerét az ágyékomra és megpihent. Hirtelen fények szűrődtek be a kocsiba; elértük a Margit hidat. Szerettem volna, ha a folyamat ami elkezdődött tovább halad a sors és a fiatal no gondolatai által kijelölt úton, ezért reménykedve figyeltem a peronon ácsorgó embereket: ugye nem fognak sokan felszállni? Szerencsém volt, aznap már másodszor, mert az a két fiatal aki felugrott a kocsiba azok se a ficak felé hanem az ellenkező irányba indultak el. A többi megállóval már nem lesz gond!.

Oldalra pillantottam és a pillantásom találkozott a nőével. A szemében ugyanazok a pajkos kis lángocskák lobogtak, amikre már a végállomáson is felfigyeltem ,ajkai enyhe mosolyra húzódtak. De nem szólt egy szót sem és én is néma maradtam. A keze továbbra is ott pihent az ágyékomon, amely az enyhe nyomás, na meg a gondolatok és a tények hatására rendesen megkeményedett. Nem tudtam, mi jöhet meg, a táskámat egy kissé kifelé fordítottam az öreg nőci felé, nehogy észrevegyen valamit, de az öregasszony el volt foglalva az összenőtt szemöldökével, úgyhogy ránk se bagózott. A HÉV kigördült a megállóból és újra az alagútba vetette magát, majd lassan kiemelkedett a felszínre.

Eleinte féltem hogy nagyon világos lesz majd a kocsiban,de félelmem alaptalannak bizonyult. A holdat sűrű felhők takarták, az utcai lámpák fénye maximum a tárgyak körvonalait sejtette, de semmi konkrétumot nem adott. Megnyugodtam és most már szinte vártam a folytatást . Ami nem is váratott magára: a kecses ujjak lassan megmarkoltak a dudoromat és játszadozni kezdtek vele mintha egy aprócska labda volna. Hol egy ujj siklott végig a tompa csúcsot formázó hegy oldalán, majd a másikon le, hol az egész tenyér erőteljesen simogatta végig a merev rudamat a nadrág szövetén keresztül. Még szerencse,hogy vékony szövetnadrág volt rajtam,mert egy farmeron keresztül semmit se éreztem volna.

Az ujjak tovább játszadoztak, néha erősen megmarkoltak, belevájtak a nadrágba mintha ki akarnák szakítani a helyéről a nemes szervet , máskor pedig oly finoman és lágyan mozogtak körbe-körbe mintha egy női csiklóról lenne szó. Közben elhagytuk a következő megállót is,de a magányunk zavartalan maradt.

Az ujjak végül követelődzőbbek lettek: nem érték be az efféle kapcsolattal többre vágytak, én pedig éreztem amint a kéz mutató és hüvelykujja lassan megfogja a nadrág cipzárját és lassan elkezdik húzni lefelé. Most már tudtam, hogy ez az este szép véget fog érni!A cipzár kinyílt és szabaddá tette az utat a mélyebb rétegek felé. A tudat és az érzés,hogy le van húzva a sliccem ráadásul nem véletlenül, hanem egy finom női kéz akaratából, nagyon felizgatott. Az alsómat szinte szétszakította feszülő rudam. De nem mozdultam, továbbra is a táskámra támaszkodva vártam a fejleményeket, mint valami kényúr.

Az ujjacskák végigsimogatták az alsónadrágomat majd behatoltak egészen mélyen a lábam köze, szinte a fenekemig. Automatikusan széjjelebb nyitottam a lábam, de óvatosan nehogy bármiféle feltűnést keltsek. Megbeszélés nélkül is jól összehangoltan cselekedtünk, a kéz és én.

Újabb megállót hagytunk magunk mögött. A végállomáson még azt vártam,hogy legyek már otthon, most pedig már zavart a gondolat hogy három megállón már túl vagyunk. Minél tovább akartam élvezni ezt a gyönyört!A kéz feljebb haladt,majd egészen a hasam alját simogatta végül az ujjak lassan behatoltak az alsónadrágomba. Régóta borotválom már magam, sokkal kényelmesebbnek érzem így, és a kéz is meglepetten állt meg egy pillanatra. A bőröm nagyon sima volt, szőrnek sehol semmi nyoma és ezt a kecses kacsó is elégedettem konstatálta, mert hosszan és lágyan simogatta a teljesen csupasz szeméremdombot, nem is az én inkább a maga örömére.

- Nagyon kellemes - búgta a fülembe egy női hang.

Odafordultam és elmosolyodtam

- Hmm... örülök neki- motyogtam zavaromban.

Azzal újabb némaságba burkolództunk. A szituáció nem igényelt több beszédet. A kéz tovább simogatott, és lassan az alsóm alá szorított merev rudamra tévedt. Tévedt? Szerintem az volt az úti célja. Az ujjak nem bírtak tovább: előrelendültek és körbezárták a merev péniszem. Éreztem az ujjak melegét és izgatottságát; nem tudtak egy helyben maradni, amennyire a nadrág engedte előre-hátra mozogtak.

Vegűl nem bírtak tovább várni, és kihámozták a nadrágból a péniszemet, amely úgy tört az ég felé mint egy búvár,akinek fogytán van az oxigénje. A táskám természetesen jótékonyan eltakarta a péniszt, így semmi sem árulta el azt, hogy a legnemesebb testrészem szabadon garázdálkodik. Az biztos, hogy maga a helyzet eléggé robbanásig húzott: ott ülök a HÉVen!! mellettem egy nő,aki éppen most szabadította ki a farkamat az alsónadrág fogságából azzal a célzattal, hogy.... Nem tudtam mi a kéz célja vele, de azt hiszem nem jártam messze az igazságtól.

A farkam nem sokáig árválkodott magában: az ujjak lágyan végigfutkároztak rajta. Végigsimogatták a rúd alján futó vastag eret, majd a makk sima felszínét és körkörös mozdulatokkal szétkenték az előváladékaimat, amik már jó néhány perce megnedvesítették a szerszámom végét. Majd a merev rúd hátoldalán futottak végig egészen a hasamig és újra megsimogatták a puha és selymes szeméremdombomat. Pár másodpercnyi szünet után az ujjacskák ismét visszaindultak, de most már erőteljesebben sétáltak végig az itt ott ráncos bőrön. Majd újra elérték a makkot és a mutatóujj végigsimította a nyílást, aztán elindultak lefelé a másik oldalon egészen a herékig, majd tovább ameddig lehetett.

Már nem figyeltem a megállókat! Sőt egyenesen leszartam őket! Csak az érdekelt, hogy az a kéz... az a bársonyos kéz... az a finom puha érintésű kéz befejezze, amit elkezdett. Talán még sose vártam ennyire a kielégülést, mint ott a sötétségbe burkolt HÉV szerelvényben.

Visszafelé indultak az ujjacskák, és a kéz lassan megmarkolaszta a heréimet. Nagyon óvatosan bánt velük, látszott hogy nem először van dolga ilyen fura tojásokkal. Lágyan becézgette őket, görgette finoman, a körmével halványan végigkaristolta a szőrtelen golyókat. Megőrültem az izgalomtól, és a kéz végre megkönyörült rajtam: szorosan körbezárta az ujjait a merev péniszem körül , majd szinte azonnal lassan mozogni kezdett, fel le...fel le. Az egész tagom nedves volt már a váladékaimtól, ami még kellemesebbé tette ezt a fura kielégítési procedúrát. Mert most már egyáltalán nem volt kétség afelől hogy el fogok elvezni és a kéz is ezt akarja.

Csak most vettem észre, hogy az öregasszony eltűnt. Teljesen magunkra maradtunk a kocsi ezen részében, de nem volt bátorságom arra,hogy kitekintsek és végignézzek az ülések között vajon hányan vannak még? Tovább ültem a helyemen és a lány felé fordítottam a fejem. Meg akartam csókolni,de olyan tiltakozóan nézett rám,hogy elment a kedvem a további próbálkozásoktól. Úgy látszik ez már nem lett volna ínyemre. Lehet,hogy o nem is izgult fel csak engem akart kielégíteni. De vajon miért? A fene se tudta...Vagy lehet,hogy felizgult, de azt mar túl durvának tartotta volna,ha esetleg én is matatni kezdek? Nem tudom...azt tudom hogy nagyon jól esett amit csinált.

A keze eleinte lassan járkált fel és le szorosan körbezárva a rudamat, majd felgyorsította a mozgást. Nagyon jól és kellemesen csinálta, gyakorlott mozdulatai elárulták,hogy már többször verhette ki egy férfinak a farkát. Néha teljesen visszahúzta a kezét egészen a golyóimhoz préselte az ujjait, máskor pedig a tenyerével oszlatta és kente szét az újra s újra kibuggyanó váladékaimat a rudamon, amely már olyan csúszós volt, mint egy felizgatott lány hüvelye. Az ütemen nem változtatott; folyamatosan verte a farkamat a táskám mögött. A jobb kezemet lassan én is becsúsztattam a fedezékbe és kezünk összeért. A tíz ujj hatalmas harcot vívott egymással, de végül közös megállapodásra jutottak és közösen becézgettek tovább a feszülő szerszámot. Amikor a finom női ujjak a heréket gyúrogatták ,akkor én a rudamat izgattam és fordítva: amikor o verte a farkamat és csúsztatta végig puha tenyerét a bársonyos bőrömön, akkor én morzsolgattam a heréimet.

Lassan elérkezett az a pillanat, amire már vártam, amióta keze hozzáért a combomhoz. Csak pánikba estem: hova fogom kilőni a töltetet.? Össze fogok vele kenni mindent! De ahhoz nem volt bátorságom, hogy bármit is tegyek a vulkánkitörés megfékezése - ez ellen amúgy se akartam semmit tenni- illetve a spermaláva szennyező és összekenő hatása ellen. Az élvezés már nagyon közel volt. A lány is megérezhette ezt , mert egyre ütemesebben és gyorsabban járt a keze. Szerencsére a HÉV monoton zakatolása elnyomta azokat a zajokat, amelyeket a csattogó fityma váltott ki.

Pont két állomás között voltunk, amikor megtörtént. Mielőtt éreztem, hogy jön, a tenyerét ráhelyeztem a makkomra és a spermasugár a lány kezének csapódott. A pár löket másodpercek alatt kiürült és éreztem amint a meleg folyadék lefelé folyik végig, a lüktető szerszámom minden oldalán. Mikor a pulzálás abbamaradt, a kéz mintegy tisztelettudóan ismét járkálni kezdett fel és le, ezzel teljesen szétkente a magomat. Fantasztikus élvezés volt! Alig tudtam türtőztetni magam. A lány még mindig simogatta a rudamat, amely lassan lankadni kezdett és az élvezés után két megállóval már vissza is helyeztem az alsómba. A cipőzárat visszahúztam, és mintha mi sem történt volna újra a kezdeti pozíciót vettem fel: az összekulcsolt kezemet a táskámra helyeztem.

Kissé kényelmetlenül éreztem magam, mert a sperma nagy része ott maradt az ágyékomban és arra húztam vissza a nadrágot, de majd egy zuhanyozással megoldjuk ezt a problémát is. A lány közben lassan az ajkához emelte az ujjait és mintha fagyit szopogatna, lenyalogatta az ujjairól a maradék ragacsot. Nem fintorgott nem undorodott, úgy csinálta mintha természetes dolog lenne.

Felocsúdtam az élvezet okozta révületből. Az utcai lámpák fényei, mint valami sebesen száguldó sárga paripák vágtattak végig szabályos időközönként a ficak ülésien. Amilyen szerencsém volt, pont az a megálló következett, ahol le kellett szállnom, de nem akartam szó nélkül otthagyni. Nem tudtam, mit mondjak! Olyan cikis helyzet! Köszönjem meg? Ez hülyeség lenne. Vagy kérjem el a telefonszámát? De a csókos kudarc nem arra engedett következtetni, hogy ez a lépés előnyös lenne. Akkor mit tegyek? Adjak oda neki egy névjegykártyát? Ez olyan tolakodó! Végül csak szimplán elköszöntem tőle. Azt hiszem ez volt a legjobb.