A Hippi-ház vége

A Hippi-ház vége

1.

Maja kinyitotta kék szemeit, majd újra becsukta, mert furcsán homályos foltok táncoltak előtte. Szédülés fogta el, mikor megérintette sajgó halántékát. Tétova ujjaival kereste mindig szépen befont haját, ám helyette kócos bozontot talált, de aztán ismét próbálkozott szemei kinyitásával, és a homályos foltok kezdtek tisztulni.
Máskor nagyon határozottan tudott nézni, most azonban rettentő erőfeszítésébe került szemhéja megmozdítása, ráadásul valami eltakart előle mindent, és mikor a kép éles lett, akkor döbbent csak rá, hogy egy rózsaszín fenék az, amitől nem lát. Összesimuló combok, felhúzott női lábak, és a fenék meg a combok találkozásánál még rózsaszínűbb hús: szeméremajkak! A két szerényen megbújó kis domb a hatalmas fenéknővérek szorításában. Az jutott eszébe, hogy alakjuk egy szem körvonalát formázza. A szeméremajkak kihívóan vörös színükkel rá meredtek, de csak álmosan. Úgy néztek ki, mintha duzzadt alsó és felső szemhéjak csukódtak volna össze.
Majának kedve lett volna ujjaival kintebb húzni rejtelmüket, olyannyira szégyenlősen bújtak meg a dús lábak közén. Megborzongott. Micsoda gondolatok járnak a fejében?! Ő még sohasem érintett más női testet. De aztán ellenérzései dacára, tovább nézte a két tökéletes kis dombot, és nagyon lassan ébredt csak rá, hogy mi is a furcsa bennük: ugyanolyan babasimaságúak voltak, mint a combok és lábak bőre.
Egy borotvált punci! Néhány centire az arcától!
Szíve furcsa izgalommal dobbant. Noha Maját szégyen öntötte el a csupasz fenék helyett is, már nem akarta becsukni szemeit. Gondolatai sebesen száguldoztak, és felrémlett előtte, hogy is kezdődött az előző este…

Kedvenc együttese, a Rock’s satans koncertje fergetegesen jó volt, sőt a végén még a srácok közelébe is jutott a barátnőjével együtt, aztán pedig olyan irányba fordultak a dolgok, amire még álmukban sem számítottak volna – bár álmukban talán azért mégis.
Mind a ketten ott tolakodtak az autogramot kérők tömegében, a biztonsági emberek gyűrűjében, amikor váratlanul megnyílt a kordon, és Ron, a banda gitárosa kézen fogva magával húzta őket. Edina és ő majd bepisiltek örömükben, amikor leheletnyi közelségbe kerültek az isteni srácokhoz. Legfőképp Kánhoz, az énekeshez, akinek hihetetlen hangja volt. Amikor énekelt, úgy tűnt, mintha az élete függne tőle, annyira átélte a saját előadását. Üvöltött, rikácsolt, mégis hátborzongatóan kellemes volt minden hangja, mert úgy érezték, más dimenzióba kerülnek általa.

Maja nem is emlékezett az elfogódottságtól arra, miképpen kerültek be az együttes buszába, annyira el volt hűlve a váratlan szerencsétől. Csak az ott maradt, csalódottságtól kitágult női szemeket tudta felidézni, amelyek irigyen meredtek rá és Edinára, mikor kiválasztották őket a tömegből. Valaki még sírt is.
Majd mikor a zötykölődő buszban Ron átkarolta Maja vállát, és kedvesen csevegni kezdett vele, ő a zsenge lelkével azt hitte, eljött a mennyország. Került némi pia is, a hangulat egyre oldódott, és Maját már egyáltalán nem érdekelte, hova mennek, mikor érnek oda, mi lesz a vége, mert teljesült az álma: istenített kedvencei testközelbe kerültek.
Pedig Maja jól nevelt lány volt. Ez azonban nem akadályozta abban, hogy jól érezte magát a kezdődő bulin, de furcsállta, miért hagyja Edina, hogy a basszusgitáros – Varkocs - azonnal a mellét fogdossa. Ő sem volt már szűz. A háta mögött tudott néhány pasit, jó pár forró csókot és izzadt éjszakát, amikor felfedezte a férfiak és a saját testét. Mégis húzódozott attól, hogy ilyen könnyen odaadja magát. Ezt Ron is észrevette, így az utazás alatt, a kellemes simogatásokon és csókokon túl nem jutottak tovább.

A busz váratlanul állt meg a város szélén elhelyezkedő régi ház előtt. A kopott bejárat fölött ez állt: A tenger íze. Viktoriánus korabeli díszek, míves rézveretek, de mióta a Rock’s satans megvette a házat, igen rossz híre lett. A szomszéd épületek tisztes távolságra voltak tőle, de lakóik számára mégis hangosan teltek a külvárosi éjszakák miután a banda birtokba vette. Igen nagy forgalmat bonyolított, mert a tóparti városka lányai hamar rájöttek, hogy a ház sokkal izgalmasabb hely, mint a környékbeli kocsmák és klubok együttvéve.
A Hippi-ház. Csak így emlegették ezután, mert sokszor lehetett látni a kertjében szaladgáló meztelen lányokat, és sok történet járt szájról-szájra arról is, hogy nem csak szaladgálni járnak oda a női látogatók, hanem – enyhén szólva - mindenféle csintalanságok is előfordultak benne. Azt rebesgették, hogy egyszer legalább száz csaj hemzsegett ott csupaszon. Nem is fértek el a házban, és még a fű se látszott, annyian voltak az udvarán is.
A közeli vadászboltban fokozódott a kereslet a távcsövek iránt, merthogy a „padlásról meteorokat figyelő” családapák száma is ugrásszerűen megnőtt. Aztán a felnőttebb lányokkal rendelkező apák baseball-ütőkkel is döngették néha a Hippi-ház rozoga ajtaját, hogy csemetéiket hazatérésre bírják. Ezt Kán nehezen viselte, ilyenkor kibömbölt őrületes hangján:
- Hagyjatok már kefélni!
Persze a családapák erre még bőszebben dörömböltek, és a verekedések miatt gyakori látogató volt az ács, az üveges, a mentőautó meg a rendőrség is. Mikor azonban a banda szekere még jobban megindult, a Hippi-házat magas kerítéssel vették körbe, a kapunál őrök álltak, és a medence is akkor épült. Igaz, először nem értette senki, miért kellett az a medence, mivel a ház telkéhez homokkal fedett tóparti rész is tartozott, de mikor egy buli alkalmával teletöltötték pezsgővel, már mindenki látta, hogy a srácok nem kispályások, és a bősz családapák is leszoktak arról, hogy a kapun dörömböljenek, mert hamar elvitte őket egy járőrkocsi. Lassanként rá kellett döbbennie mindenkinek, hogy a Hippi-ház szivacsként szívja magába a fiatal csajokat, és ez ellen senki sem tehet semmit. Ezt az együttes négy tagja is tudta, ezért olyan szabadságfelhő lengte körül hajlékukat, aminek megint csak nem lehetett ellenállni.

Más nyelvek azonban pokoli házról regéltek, ahol lélek lakozik. Nyirkos és egészségtelen a pincéje, különös huzat jár zárt falai között, és a föld alól szivattyúval felhozott vize mérgezett. A fiúk azonban nem ittak vizet, a huzat kifejezetten jól esett nekik, a pincében pedig csak piát tartottak, de az tény volt, hogy a házat igen olcsón vették meg, mert az előző tulajdonos megháborodott.
Maja halk szisszenést hallott. A fenék! – kapott észbe. – Az fingott egyet álmában.
A vékony lány kuncogott magában, aztán gyorsan felült a kinyitott kanapén, hogy messzebb kerüljön a bűz forrásától, de a hirtelen mozdulattól megint szédülés fogta el. Fellélegezve érezte, hogy felsőtestén ing feszül, de megkönnyebbülése hamar elszállt, mert az ing nem az övé volt. Ron! Már emlékszik! Ő adta rá a sajátját… utána. De miután? Az már nem rémlett neki. Egyedül a gitáros szőke hosszú haját tudta felidézni, ahogy a hasára borul, és a fiú fejét magához szorító ujjai görcse maradt meg benne.
A hosszú ing a combjáig ért, de nem húzta fel, anélkül is érezte: nincs rajta bugyi. Megtörtént volna? A gondolattól sírás környékezte. Micsoda bénaság volna, hogy lefekszik álmai pasijával, és még csak nem is emlékszik rá!
Persze Maja nem volt buta, nem ringatta magát illúziókban, tudta jól, hogy Ron minden szabadidejét a csajok hajkurászása köti le, de a Rock satan’s zenéje elragadta, a gitáros mozgása pedig egekig ajzotta érzékeit, és egyszerűen nem tudott ellenállni.
Felsóhajtott. Ültében már körül tudott nézni. A hatalmas nappali fala mindenféle régi festményekkel és fegyverekkel volt teleaggatva. Valami baljós sejtelmesség hatott át mindent, és Majának úgy rémlett, hogy álmában halk suttogás is áradt a falakból. Azt azonban még nem tudhatta, hogy a Hippi-ház sorsa megpecsételődött, amikor a busz előző este megállt kopott ajtaja előtt.

A nappaliból két lépcső is futott az emeletre, közvetlenül Maja felett fémből készült csillár függött. Rengeteg kényelmes fotel állt a helységben, és azon kívül, amelyen ő és a csupasz fenék gazdája feküdt, egy másik kanapé is terpeszkedett a közelben. Kárpitjuk színes virágokkal tele rikított, és ez a kavalkád meg is zavarta fáradt szemeit, először nehezen vette ki a virágminták között a fekvő meztelen alakok vonásait.
Egy közeli, széles fotelban keresztben aludt egy feketehajú lány. Kényelmes testhelyzetben, a hátán feküdt, és Majának azonnal feltűnt, mekkorák a mellei. Szétterültek a hasán, az egyik még oldalra is kilógott, a fotel virágmintás szövetére. Kerek arca aránytalanul kicsinek tetszett a melleihez képest. A földön rengeteg üres üveg és ruhadarab hevert szétdobálva.
A feketehajútól balra, ütött-kopott fapad állt, amelyen fehér bőrű, vörös lány hevert. A hasán feküdt, és mindkét keze a szőnyegre lógott. Maja nem látta az arcát, de az rögtön feltűnt neki, hogy kényelmesen összezárt combjai között, valami kifelé kandikál. Mint egy kis antenna, sötét csúccsal, alatta sárgán kiszélesedve. Fehér bőrének omló lágyságával éles ellentétben állt - valóban állt, tulajdonképpen felfelé meredt -, de nem látszott belőle túl sok, ezért a vékony lánynak fogalma sem volt róla, mi lehet. Pillantása a másik kanapéra rebbent, ahol egy férfi feküdt. Nem Ron volt, hanem a basszusgitáros, Varkocs. Teljesen elterülve aludt, mint akit kiütöttek. Még a kezeit is szélesre tárta, s ezzel majdnem teljesen elfoglalta a fekvőhelyet. Persze ő is anyaszült meztelenül, lábai közé lógó pénisszel. Maja halkan sóhajtott, és tekintete visszatért a mellette heverő fenékre. Most már többet is látott a lányból, és boldogan ismerte fel a semmi mással össze nem téveszthető göndör, barna hajat.

Edina! Ettől kissé megnyugodott, csak a csupasz puncit nem értette. Tudta, milyen büszke volt mindig is barátnője a selymes szőrzetére. Maját nagyon zavarta, hogy nem sok mindenre emlékszik az éjszakából. Jó lett volna tudni, hogy tűnt el a szőr Edina szemérméről, és róla mikor húzták le a bugyit. Fel akart állni, de az ismét rátörő szédülés visszafogta. Csak nem fog hányni? Fáradt szemeivel a farmernadrágját kereste, de csak ismeretlen ruhadarabokat tudott felfedezni a nappali szőnyegén, mikor szeme megakadt egy irdatlan méretű tundrabugyin. Az ő vékonyka teste kétszer is beleférne! Egy fotel támlájára volt terítve, mint egy terebélyes győzelmi zászló. De hol lehet a gazdája?
Gondolatait a fürdő felől hallatszó kotorászás törte meg. Mintha valaki a kilincset kereste volna sokáig, de aztán nyílt az ajtó és egy újabb meztelen lány lépett a nappaliba. Maja gyorsan hátradőlt, résnyire csukta pilláit, hogy róla azt higgyék, alszik, de azért mégis lásson.
A belépő nevére valahonnan emlékezett. Szelli. Talán a fura hangzása miatt ragadt meg benne, és még az is beugrott róla, hogy az éjjel látta két borosüveggel a kezében táncolni a teraszon.

Rövidre nyírt, szőke haja volt, hihetetlenül vékony dereka, ezzel szemben a csípője és a mellei tökéletesen gömbölyödtek. Először azt hitte, hogy ennek a lánynak is csupasz a puncija, de aztán szőke bozontot fedezett fel a lába közén. Szelli kissé kacsázva közeledett, olyan álmos szemekkel, mint aki most ébredt. A fürdőszobában töltötte volna az éjszakát? – hitetlenkedett magában Maja, de a lány lábairól lecsorgó víz alátámasztotta gyanúját, ezért elkönyvelte magában, hogy Szelli a kádban aludt.
Az imbolygó látogató eközben megállt, és felmérte a helyzetet. Semmi mozgás. A fotelben, a padon és a kanapén alvó lányok nyugodtan szuszogtak, de Varkocs sem adott életjelt. Szelli erre meg is ijedt egy pillanatra, a copfos fiú mellé kuporodott az ágyra, és figyelte a lélegzetvételét. Aztán hamar megnyugodott, mert Varkocs horkantott egy nagyot, és álmában elmosolyodott. A padon fekvő, fehér bőrű lány - a kis antennának kinéző valamivel a lába között - meg sem rebbent az erős hangra, továbbra is úgy feküdt, mint akit lekötöztek. A fotelban alvó nagymellű feketének még a szája is ki volt nyitva, Maja kitűnően tettette az alvást, csak a barátnője, Edina fordult nyögve a hátára álmában.
Szelli szórakozottan szemlélte a mozgolódó lány mellei ringását, de mikor látta, hogy az tovább szuszog, figyelme Varkocs péniszére terelődött.
Majdnem oldalra dőlt meglepetésében, mert a srác farka duzzadtabbnak látszott, mint az előbb. Megbökte Varkocsot.

- Ne játszd az alvót, te szégyentelen!
A copfos fiú feküdt tovább, és a rövid hajú lány jobban meg akarta rángatni, amikor Varkocs horkolni kezdett. Szelli mellékönyökölt, és csillogó szemekkel szemlélte, egészen közelről a duzzadó péniszt. Már a makk is előbújt.
- Ennyire felizgatlak, kedves? – suttogta alig hallhatóan, de a hímvessző egy újabb horkantás után mégis visszatolatott bőrbarlangjába.
Szelli csalódottan szívta be alsó ajkát. Törökülésbe helyezkedett, pont szembe Majával, aki most teljes pompájukban megfigyelhette a rövid hajú lány kebleit. Irigykedve hunyorgott. Ő szép kis hegyes melleket örökölt, de mindig is nagyobbakra vágyott. Szellinek markáns, fordított „V” vonallal kötődtek össze ékességeit, és nagyudvarú bimbók ültek a hegyükön.

- Kissé azért lógnak – gondolta kárörvendően Maja, és a rátörő émelygés miatt újra becsukta a szemét.

Szelli eközben önkéntelenül a puncijához nyúlt. Felizgatta Varkocs nyúlánk, de izmos teste, és saját meztelensége is ajzotta vérét. A törökülés miatt szeméremajkai kissé kinyíltak. Ujjával végigsimított hasadékán, és meglepve tapasztalta, hogy nedves.
Arra gondolt, hogy a másik három lány a közvetlen közelében van, mégsem láthatják, mit csinál. Finoman dörzsölgetni kezdte a csiklóját, másik ujjával pedig benyúlt a puncijába. Maja látta a kitáruló bíbor húst, és majdnem elárulta magát meglepetésében. Szelli közben játékos ujjaira összpontosított, majd mégsem találta elég izgatónak az időközben lelohadt farkat, ezért váratlanul abbahagyta kéjszerve kényeztetését, és gondolt egy bátrat. Az ujjára tapadt fehér nedveket Varkocs péniszére kente, és finom simogatásba fogott.
A srác szinte azonnal reagált, legalábbis a makkja újra kibújt rejtekéből. Szelli lélegzete felgyorsult, mert rátört a vágy, hogy a szájába vegye.
Olyan sok mindent lehet kezdeni egy férfi nemi szervvel! – gondolta kacéran, és nem késlekedett. Egy lendülettel végignyalta Varkocs farkát.
A makkhoz érve többször lassan körbepuszilta a hegyét, a nyelvével cirógatta, aztán mélyen bekapta, és szívni kezdte. Lassan, nagyon lassan haladt felfelé, majd összeszorított fogaihoz szívta a makkot, komótosan körözött rajta, aztán nagyot cuppantva elengedte. A srác aludt tovább, de a farka felébredt. Délcegen meredezett.
Szelli felsikkantott, és fölé térdelt. Éppen olyan magasra emelkedett, hogy a merev dákó makkjával simogathassa lucskos rését. Érzékien húzgálta előre-hátra, miközben arra gondolt, hogy valami tilalmasat csinál, hisz bármelyik pillanatban lebukhat. Ám ez a gondolat csupán újabb lökést adott izgalmának.

Hirtelen különös fuvallat vonult át a nappalin, mintha furcsa suttogás lett volna. Mind a két ébren levő lány megborzongott, majd elcsodálkozott, hiszen egy ablak sem volt nyitva. A fuvallat után azonban a gerincükön végigfutó borzongás egyenesen az ágyékukig bizsergett.
Maját fura érzések kezdték gyötörni. Lánytársa éppen megerőszakolja Varkocs farkát, a gazdája tudta nélkül, ő pedig leskelődik. A fura érzések azonban egyre lentebb húzódtak testében, összeolvadtak a kellemes bizsergéssel, és forróság öntötte el. Ujjai becsúsztak Ron inge alá, egészen az öléig. A puncija is forró volt, medencéjén apró rángások indultak meg, a vére robogott ereiben. Szelli közben felemelkedett, és Maja felé fordulva, háttal ereszkedett rá Varkocs keményen meredező farkára.
Hihetetlenül felizgatta a helyzet. Egy hús-vér hímvesszővel játszhatott, és ő irányított mindent. Kéjes nyögések közepette ráült tövig, az ujjai táncot jártak csiklóján. Újabb és újabb rándulások indultak öléből, csípőjét fel-le, néha körkörösen mozgatta, hogy hüvelyének minden szegletét bejárja a kemény farok. Eközben vadul dörzsölte és markolta punciját, majd ujjait szorosan összezárva gyömöszölte csiklóját körbe-körbe. Teljes önkívületben mozgott, dobálta magát, húzogatta szeméremajkait. Szembe vele, Maja már nem csak résnyire nyitotta szemeit, hanem egyenesen az élvező lányt nézte. Nem tudta levenni róla a tekintetét, és az ő ujjai is vadul puncijára törtek.

A nappaliba vezető emeleti lépcsőn léptek koppantak, viháncolás hallatszott, majd becsapódott a fürdőszoba ajtaja, de a két kéjelgő lány annyira el volt foglalva magával, hogy semmit sem látott vagy hallott ebből. Majával ütemesen rezgett a kanapé, Szelli kicsiket mozgott, ujjai azonban annál hevesebben dörzsöltek. Varkocs, Edina és a padon fekvő lány öntudatlanul szuszogott tovább, és amikor a falloszon lovagló szőke izmai megfeszülve összerándultak, abban a pillanatban Maja is elélvezett.
Összeszorított fogai között halk sikolyt eresztett ki, közben Szelli alig tudott úrrá lenni izmai önkéntelen összehúzódásain, és amikor erőtlenül lekászálódott a szilárdan égbe törő farokról, tekintetük egymásba kapcsolódott. Pihegve ziháltak, míg testüket egyre csillapodva csapkodták a kéj hullámai, és mindketten tudták, mennyire megismételhetetlen dolog történt velük.
Maja eszmélt először. Bágyadtan hebegett valamit arról, hogy csak most ébredt fel, és lesütött szemekkel elindult a fürdőszoba felé. Érdekes módon a szédülése és az is émelygése elmúlt, de nem bírta tovább Szelli szenvedélyes pillantását, egyedül szeretett volna lenni.
A fürdőszobában azonban csalódnia kellett. Amikor benyitott, a szőke Ron állt a mosdókagylónak háttal támaszkodva, a farkát meg egy bronzbarna istennő nyalogatta.

- Nahát, még mindig részeg vagyok, hogy saját magamat látom megjelenni? – vigyorgott a gitáros, cseppet sem zavarban, és az ingére mutatott.

Maja úgy érezte összedőlt az egész világ. Vissza akart lépni a nappaliba, de Ron kitűnő ritmusérzékkel elkapta a karját.

- Maja, te édes fruska! Ne fuss el, hadd adjak egy csókot! – mondta kellemes hangon, és választ sem várva hozzásimult a lányhoz. Ám előremeredő farka közéjük szorult. Ron rutinos mozdulattal kissé megrogyasztotta térdeit előrébb nyomult, és Maja máris combjai között érezhette a lüktető rudat.

Lábai egyébként is remegtek a nappalibeli élménytől, de nem volt ereje ellenkezni, amikor a fiú pajkoskék pillantása megragadta szemeit. Puha ölelésbe fogták ezek a szemek, amiből nem szabadulhatott. Végül Ron és Maja ajka összeforrt, amíg a kövön térdelő szőke tanácstalanul felállt, és a tükörben nézegette telt melleit. Még kezeivel fel is emelte őket, mintha azt mutatná hirtelen feltűnt riválisának, hogy az ő teste mennyivel különb. Nem is nagyon lehetett hibát találni rajta. Telten gömbölyödött mindene, bőre fényesen rugalmas, érzéki húsa harapnivalóan vonzó.
A csók után Ron, Maja kezét fogva megkérdezte:

- Találkoztatok már? Őt Zoénak hívják.

A lányok bizonytalanul bólogattak, a bronzbarna istennő előrenyújtotta jobb kezét, de félúton megállt a mozdulat, mert észrevette, milyen nyálasak az ujjai. Maja kényszeredetten elmosolyodott, és félszegen intett felé, hogy nem ragaszkodik a kézfogáshoz.
A társalgás itt befulladt, de Ron jobbról-balról magához ölelte mindkét lányt, és arcukat a saját arcához szorította.

- Imádlak benneteket! – nevetett fel, aztán átkarolta Maja és Zoé derekát, hogy a nappali felé vegye velük az irányt. – Gyertek kurvák! – mondta csintalanul kacsintva rájuk, de a lányok nem haragudtak rá, mert ő mindent olyan felhőtlen derűvel tudott mondani.

A nappaliba érve a gitáros csodálkozva nézte Varkocs kiterült testét.

- Máris visszaaludt? – kérdezte. – Mikor lejöttünk, úgy láttam, hogy már felébredt – nézett Szellire, aki még mindig fátyolos szemekkel válaszolt.

- Csak részben.

Aztán Ron meglátta a fotel háttámlájára terített óriási tundrabugyit.

- Lorna is itt van? – tudakolta, de az ébren levő lányok nem tudtak válaszolni. Ron vállat vont. – Nem lehet összetéveszteni mással. Ő hordja a legnagyobb alsóneműket a városban. – Aztán ledobta magát egy széles kanapéra, a lányokat is magával húzva, és Majára pillantott: - Folytassuk, ahol az este abbahagytuk.

A vékony lány zavarban volt, mivel nem emlékezett, hol is hagyták abba az este, de Zoé úgy tett, mintha neki szegezték volna a kijelentést. Kéjesen nyújtózkodott egyet. Egyenletesen lebarnult teste gyönyörűen fénylett a délelőtti fényben, telt melleit még jobban kidomborította.

- Én úgy emlékszem, errefelé jártál – fogta meg Ron kezét, és irányította szemérme felé.

A gitáros felnevetett.

- Te csalsz! – húzódott el színleg, de egy ujja Zoé résébe simult. Közben a másik lány felé fordult. – És mi hol jártunk, Maja?

A vékony lány már eltökélte, hogy nem árulja el az emlékezetkiesését.

- A kislábujjamig jutottál – közölte szende mosollyal, mire Ron újra felnevetett.

- Milyen édes!

De Maja többet nem tudott meg arról, hogy a gitáros hosszú ujjai melyik testrészét fedezték fel, mert a terasz felől csobbanás hallatszott, majd hangos szitkozódással kísért ajtócsapódás, és a banda dobosa toppant be csuromvizesen a nappaliba.

- Dugó! Nem vetted észre a medencét, mi? – kérdezte Ron.

Szelli és Zoé kuncogtak, de a hangos ajtócsapódásra, a padon hasaló lány kivételével ébredezni kezdett a társaság többi tagja is.

A dobos a testmagasságáról kaphatta a nevét, de talán belejátszhatott a névválasztásba pénisze alakja is, amely különösen vastag volt a tövénél, de rövid.

- Fel akartam kelni az ágyból – mondta bosszúsan. – És ahogy lefordultam róla, akkor derült ki, hogy nem is ágyon vagyok, hanem egy matracon, a medence közepén.

Még Maja is nevetett, Dugó azonban a homlokát dörzsölte.

- Farkaséhes vagyok… úgy emlékszem, hogy elrejtettem itt egy banánt – töprengett, majd a padon fekvő lányhoz lépett, és benyúlt a lábai közé. Kaján vigyorral fogta meg a kis fekete antennát, amit Maja már felfedezett korábban, és húzni kezdte kifelé. Hangos cuppanással bukkant elő az emlegetett gyümölcs, és Ron elismerően megjegyezte:

- Igazi varázsló vagy, cimbora. De ne törjük meg a hagyományt, evéssel még soha nem kezdtük a napot, igyunk inkább valamit. Különben is hoznak kaját nemsokára – állt fel, és Dugó is elbizonytalanodott. Magasra tartotta a banánt, majd cinkos tekintettel az ébredező lányok felé fordult.

- Kéri valaki?

- Igaza van Ronnak – jegyezte meg Szelli kihívóan. – Korai lenne még megenni… talán használhatnánk másra is – harapta be alsó ajkát érzékien, és Dugó végre elmosolyodott.

- Ez a beszéd, bébi!

A banánt Szelli mellé dobta az ágyra, és az ébredező, irdatlanmellű csaj mellé fészkelte be magát a széles fotelbe.

- Nagyon kívánatosnak tűnnek ezek a gyönyörű dinnyék, Anni! Szívesen megkóstolnám őket – fordult felé, de a feketehajú lány rosszalló tekintetet vetett rá.

- Most mondta Ron, hogy ne kezdjük evéssel a napot – rázta a fejét álmos mosollyal, de hagyta, hogy Dugó meggyömöszölje ékességeit.

Szelli közben Varkocs füleit húzogatta, hogy jobban felébressze, mert a basszusgitáros egyik szeme már félig kinyílt.

- Csodálatos voltál ma reggel. Olyat élveztem, mint még soha – súgta neki, mire a fiú meghökkenve résnyire nyitotta a másik szemét is.

- Akkor nem álom volt?

Szelli mellei ruganyosan rezegtek, ahogy felnevetett, és pajkos pillantást váltott a vele szemben ülő Majával, majd a kezébe vette az előbb melléje dobott banánt.

Velük szemben Dugó elégedetten szemlélte az ujjai nyomán megkeményedett bimbókat Anni mellén, és a lány szemébe nézett.

- Hoznál a hűtőből egy üveg whiskyt, drágám, hogy utána rátérhessünk a gyümölcseidre is?

Anni durcásan felállt, miközben megpöckölte Dugó petyhüdt péniszét.

- Rendben, de addig csinálj valamit ezzel, mert így nem használható!

- Tüzes ez a csaj! – mosolyodott el a dobos, és a konyha felé induló lány kis fenekére csapott.

Ron ezalatt Zoé szájában keresgélt a nyelvével, ezért Maja felállt mellőle, hogy barátnőjéhez telepedjen a kihúzott ágyra. Edina úgy vigyorgott, mint a tejbe tök, és roppant kíváncsian nézegette simára borotvált punciját.
A két lány lépteire Varkocs teljesen kinyitotta az egyik szemét, és megbűvölve fürkészte a ringó combokat, ezért Szelli durcásan megrázta formás melleit, hogy magára terelje a fiú figyelmét, de a basszusgitáros szeme újra lecsukódni látszott.
- Azt hiszem, én mégis eszek valamit - kapta fel a banánt, majd héjastól benyomta a szájába.

A kifli alakú gyümölcs félig elmerült ajkai szorításában, de nem állt meg félúton. Szelli felsőbbrendű tekintettel körülnézett, és lassan tovább tolta, lefelé a torkán. Dugó meredten figyelt, de mintha aggódás látszott volna tekintetén. Ron vágyakozva megszólalt:

- Az a banán szeretnék lenni!

Majd megrázta a padon fekvő lány vállát, akiben eddig rejtőzködött a szerencsés gyümölcs.

– Ébredj, Fruzsi! Most még tehetsz valamit, ha vissza akarod szerezni a szeretődet! – nevetett teli szájjal.

Erre a fehérbőrű teremtés felemelte a fejét. Vörös haja a szemébe lógott, de semmit sem látott tőle először, csak mikor felkönyökölt.

A banán hihetetlenül lassan csúszott le Szelli torkán, és mikor a háromnegyede eltűnt, halálos csend lepte be a Hippi-ház nappaliját. Dugó farka emelkedni kezdett. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt, még a whiskysüveggel visszatérő, irdatlanmellű Anni is megállt.
Szelli szemeiben kíváncsi fény villant, mintha azon merengene, hogy hova csúszott le a banán, de aztán gyakorlott mozdulattal felemelte állát, és a gyümölcsöt még beljebb tolta. Varkocs félig nyitott szemhéjai erre teljesen felpattantak, mint egy csapóajtó, Dugó pedig hangosan nyelt egyet. Szelli nem zavartatta magát, hirtelen eltűntette az egész gyümölcsöt, és elégedetten becsukta a száját. Maja csak a banán sötét szárkezdeményét láthatta az összezárt ajkak közül kikandikálni, mire újra rátört az émelygés.
A lány néhány pillanatig mozdulatlanul tartotta a fejét, de aztán a megkövült tekintetek láttán rátört a nevetés, ezért gyorsan kihúzta a szájából a gyümölcsöt.
Tapsolás, lelkes kurjongatás jutalmazta a mutatványt, mire az emeletről lebömbölt egy hang:

- Meghozták a kaját?

- Nem Kán! De azt hiszem, jobb, ha lejössz! Ezt neked is látnod kell.

Dugó megfeledkezett az irdatlanmellű Anniról, és álló farokkal Szelli mellé telepedett az ágyra.

- Úgy gondolom, hogy össze kellene raknunk, amink van, kislány!

A fehérbőrű Fruzsi felült a padra, amelyen eddig feküdt, de látszott rajta, hogy minden mozdulatát meggondolja.

- Nem kellett volna annyit innom tegnap – fogta a fejét bizonytalanul.

Ron kivette Zoé szájából a nyelvét, hogy odavethesse a vörös lánynak:

- Egy feles rendbe fog hozni, drágám.

- Hozzak poharakat is? – kérdezte Anni, de a fejrázások láttán csak simán körbeadta az üveget. Állva még feltűnőbb volt, milyen hatalmasak a mellei, mert a csípője egyáltalán nem volt nőies.

Maját forróság öntötte el. Leplezetlenül figyelte, ahogy Szelli kaján mosollyal megmarkolja Dugó meredező fütykösét, ami nem volt hosszú, a lány markából éppen hogy kilátszott a makk, ujjai azonban nem értek össze rajta, olyan vastag volt a tövénél. Közben Varkocs is elfoglalta magát, Szelli melleit nyomogatva, mint aki új játékot talált. A whisky körbejárt, Maja kivételével meg is húzta mindenki. Szelli utoljára maradt.

- Láthatjátok, hogy nincs szabad kezem - jegyezte meg a vékony derekú lány ártatlan képpel, miközben mindkét markában egy-egy meredező farok feszült.

Dugó szánalomból – vagy inkább azért, hogy egy pillanatra se kelljen nélkülöznie a lány kellemesen masszírozó ujjait – megitatta, de azért tettetett félelemmel húzta vissza az üveget a szájától.

- Nehogy ez is úgy járjon, mint a banán!

Szelli bugyuta hangon felnevetett.

- Na, azért azt még se! – kerekedtek el a szemei, de kezei lankadó mozgásán azért látszott, hogy elgondolkodik, melyik nyílásában próbálkozhatna az üveggel.

Anni hangosan nevetett, hatalmas mellei táncot jártak közben, és még a nagyon másnaposnak kinéző Fruzsi is felkacagott, de aztán elkékült az arca, és szája elé tartott kézzel a fürdőszoba felé vette az irányt.

- Ki látta Lornát? – kérdezte váratlanul Ron, aki Zoé szájának felfedezése közben újra meglátta a fotelre terített óriási tundrabugyit. Az ujját azért nem húzta ki a bronzbarna lány puncijából, mert már egészen nedvesre járatta.

A kérdésre Dugó megmerevedett, ellenben a farka gyorsan kókadozni kezdett Szelli kezében.

- A fészkes fenébe! – szitkozódott, aztán minden magyarázat nélkül felugrott az ágyról, és a teraszra trappolt.

Maja érezte a nyugtalanító szellőt megint. A Hippi-ház érthetetlen szavakat susogott átszellemülten, míg a többiek figyelték, ahogy Dugó tanácstalanul nézeget egy darabig kint, majd visszatér.

- Eszembe jutott – magyarázta, mikor belépett. - Mielőtt elaludtam, Lornával tengeralattjárósat játszottunk a medencében.

- Az meg milyen? – élénkült fel Varkocs.

- Csak ráült egy matracra, és lassan elmerült vele.

-  Eszes játék – csóválta a fejét Ron, és mutatóujja idegesen megrándult Zoé résében.

- Ő akarta kipróbálni az összes matracot! – védekezett Dugó teljesen lelohadt farokkal, de olyan hangsúllyal, mintha valami rosszat tett volna.

- Na és? Mi lett az eredmény? – kérdezte Zoé kéjesen simogatva a hasát, és szétrakta a lábait, hogy Ron mélyebbre tudja dugni az ujját.

- Mi lett volna? Egyik sem bírta meg a súlyát! – vonta meg a vállát Dugó, aztán egy kis izzadtságot törölt le a homlokáról, és nyugodtabban folytatta – Belém villant a gondolat, hogy ott maradt a medencében, és megfulladt… de nyugi, megnéztem, szerencsére senki sincs a vízben.

- Keressük meg – lódult meg Ron nagy lendülettel, és Zoé bánatára váratlanul kirántotta az ujját a lány teljesen átnedvesedett hasadékából. Erre a basszusgitáros kivételével mindenki serényen felállt.

Varkocs árván ágaskodó farka szomorúan nézte Szelli távolodó ujjait, ezért a basszusgitáros tett egy próbálkozást a probléma azonnali megoldására:

- Kán! Nincs veled Lorna? – kiáltott az emeletre, mire fentről visszabömbölt egy hang:

- Azt rögtön észrevettem volna, ha itt van!

Ezért a társaság szétszéledt, Lorna nevét kiáltozva, ám hamarosan visszatértek, mert semmi eredményt nem hozott a keresés.

Ron ideges lett.

- Ha valami komoly baja esett, mehetünk a kibaszott börtönbe!

- Higgadj már le! – szólt rá Varkocs. – Előfordult már ilyen, hogy valaki elveszett egy időre.

- Elveszett? Egy százkilós nő? - aggódott a gitáros, ezért Zoé hátulról átkarolta, és melleivel lassan dörgölőzni kezdett hozzá.

- Nyugi! Meglesz! Nem olyan lány az, aki nem tud vigyázni magára – fontoskodott Dugó, de Ron nem hagyta annyiban.

- Kivel jött egyáltalán? – kérdezte dühösen, miközben Zoé jobb kezét a hímtagjához irányította.

- Velem – bökte ki Dugó, de mindenki furcsán nézett rá. – Ne csodálkozzatok, túl félelmetes és nagy volt ahhoz, hogy nemet mondjak neki! – tette még hozzá, mire a hangulat felélénkült. Lorna köztudottan a városka legnagyobb szajhája volt, és a legnagyobb jelzőt nem csak a testméreteire használták. Néhány poén elhangzott közben Dugó magasságát illetően, mikor Maja ijedten megrázkódott, mert az emeletre vezető lépcső megreccsent.

- Ez Kán lesz – nézett fel Ron.