A hercegnő és a lovag

A hercegnő izgatottan fészkelődött az asztalfőn. Mellette a férje és vezérei zabálták zsírosra a szakállukat és a ruháikat, és vedelték egyik sört a másik után. Az egész terem tele volt részeg katonákkal és bájaikkal adakozó könnyűvérű nőcskékkel. Férje és csapata hosszú hadjáratra készültek, ez az este volt az indulás előtti utolsó, és a katonák bátorítására, hangulatba hozására rendezték a lakomát. Holnap végre egyedül lesz. Illetve azt remélte, hogy mégsem egyedül. De a fiatal lovag, akivel a két héttel korábbi bálon úgy egymás szemébe felejtkeztek, nem volt sehol. A hercegnő úgy tudta, a lovagot férje néhány másik társával együtt a vár védelmével bízta meg. Ha tudná, hogy asszonya szívét egyikük tűzbe borította…

Mozgolódás támadt az ajtónál. Néhány lovag érkezett, a hercegnő szíve heves dobbanásából már a lovag megpillantása előtt tudta, ő is az érkezők között van. A csapat férje intésére a főasztalhoz vergődött. Beszámoltak arról, hogy a vár felé igyekeztükben kisebb csetepatéba keveredtek. Hát ilyen közel az ellenség? Férje evésre-ivásra buzdította a fiatal csapatot. A lovag nem nézett a hercegnőre, csak egy óvatlan pillanatban villantotta rá tekintetét. Csak egy pillantás volt, remélte, senki sem vette észre. A lovag szemében több volt, mint ígéret. A hercegnő belereszketett…

Másnap hajnalban a csapat lóra szállt, elvágtattak. A ház népe igyekezett eltüntetni a lakoma nyomait. Kora délutánra helyreállt a rend, a szolgák egy része hazatért házaiba. A hercegnő és maroknyi háznépe a korai vacsora után visszavonult. A nő lakosztályában a kedvenc ablakából nézte a lassan sötétbe boruló tájat. Fáradt volt a hosszú éjszaka után, de a vágy a fiatal lovag iránt ébren tartotta. Vajon jelentkezik? Tudatában volt annak, hogy veszélyes játékba kezdett. Igaz, a férje hosszú időre távozott, az is igaz, hogy a mellette maradt szolgálók feltétlen hűséggel viseltetnek iránta, de nem tudhatta, hogyan cselekszenek, ha a lovagot nála találják? Mi lenne a sorsuk, ha a férje tudomást szerezne kapcsolatukról?

Nem tudta, mit tegyen. A férjét szereti, persze, de oly ritkán van a várban. Mindig csak a harc, a harc. A nő belefáradt az örökös aggódásba. Azon ritka alkalmakkor, mikor a férje mellette volt, nemigen beszéltek másról, mint a harcokról, az udvartartás gondjairól. A vár népe ilyenkor folyamatosan áramlott a nagyterembe, mindenféle gondjaikra reméltek orvoslást. Hol volt már az ifjú férj, aki a tenyerén hordozta, akivel fogócskázott a várudvaron, aki megnevettette? Szíve-lelke ürességgel telt. És most ez a tűz. Tudta, ha a lovag megjelenik, képtelen lesz ellenállni.
Az ajtó felől halk kopogás hallatszott. A nő reszkető lábakkal vágott át a szobán.
- Ki van ott?
- Úrnőm, engedj be.

Nem kérdezett vissza, csak nyitotta az ajtót. A lovag egy pillantás alatt mellette termett, az ajtót becsukta maga után. A hercegnő ösztönösen rátolta a reteszt a zárra. A lovag nem lepődött meg, sőt. Térdre borulva üdvözölte úrnőjét, de ami ezután következett, abban már nem volt úrnő és szolgája…
A lovag gyengéden két kezébe fogta arcát, és apró csókokkal hintette tele. A nő gondolkodás nélkül, elfúló lélegzettel viszonozta.
- Amióta megláttalak a bálon, erre a pillanatra vártam. Megőrülök érted!- suttogta a lovag.
- Nem szabadna itt lenned, és nem szabadna ezt tennünk. –válaszolta a nő, közben próbálta eltolni magától az ölelő karokat. Tiltakozása nem volt őszinte, ezt a lovag is jól tudta. Egy pillanatig nem gondolta, hogy a nő szobájából a nélkül távozna, hogy együtt belekóstoljanak az egyesülés gyönyöreibe.
- Vállalom a következményeket!- válaszolta a nőnek emelt fejjel.

A hercegnő elmosolyodott. Hát persze. Biztosan minden férfi ezt mondaná ebben a helyzetben. Milyen következményei lehetnek, ha engednek szívük sürgető parancsának? Mi lenne a sorsuk, ha férje fülébe jutna, hogy kedvenc lovagja és a felesége… Megrázta a fejét, elhessegette baljós gondolatait. Karjait a lovag nyaka köré fonta, és hevesen szájon csókolta. A lovag gyengéden a baldachinos ágy felé terelte, majd egymást szorosan ölelve rádőltek. A férfi keze felfedezőútra indult a vágyott női testen. A hercegnő meglepetten tapasztalta saját teste eleddig sosem érzett jelzéseit. A vágy, hogy meztelen bőrén érezze a férfi kezét, elborította elméjét. A lovag rutinosan hasra fordította, és könnyedén megszabadította fűzőjétől. A kandalló tüzének fényében feltárult előtte a nő hátának fehér bőre. Először ajkaival, majd ujjaival derítette fel minden négyzetcentiméterét. Anélkül, hogy abbahagyta volna a nő hátának, fenekének gyöngéd masszírozását, a lovag is megszabadult ruhája egy részétől. A nő hihetetlen forróságot érzett a gerincében. Megpróbált a hátára fordulni, de a lovag nem engedte.

- Türelem, kedvesem, türelem. –suttogta a lovag a fülébe, és gyengéden harapdálni, nyalogatni kezdte az édes fülcimpáját. A nő felnyögött. A lovag, mikor már érezte, hogy a nő vágyát így már tovább nem fokozhatja, ügyesen megszabadította teljes ruházatától, és végre a hátára fordította. Pár pillanatig vágytól csillogó szemekkel csak nézte a hercegnő testét. Legszívesebben azonnal a magáévá tette volna. Mégsem tette, azt szerette volna, ha a nő sosem felejti el ezt az éjszakát. Hosszasan csókolta a kedves ajkait, majd a nyakát, melleit. Az érintésre, gyengét kényeztetésre a bimbók hegyesen meredtek az égnek. Minden csók, minden érintés csak növelte a vágyat, a feszültséget.

A hercegnő szerette volna viszonozni a kényeztetést. Határozottan átlendítette testét a férfi fölé. Ujjaival végigsimította kedvese szőrös mellkasát, majd a mellbimbóit kezdte finoman nyalogatni, szívogatni. A férfi sem tétlenkedett ez alatt, kezével szétnyitotta a hercegnő combjait, ujjaival rövid keresgélés után rátalált érzékeny pontjára. Az izgalomtól nedves és keményen kidudorodó csiklóját először finoman, majd egyre határozottabb nyomás mellett ingerelte. A hangokból, amik a nő ajkát elhagyták, tudta, jó úton jár. A nő teste remegett, meg-megrándult. A lovag tudta, elérkezett az alkalmas pillanat. Határozottan a nő fölé emelkedett, és beléhatolt. Lassú, ütemes mozgásba kezdett, szorosan ölelve a nő testét, közben folyamatosan simogatva, csókolgatva. Tekintetük egymásba mélyedt. A nő szemeiben könnyek csillogtak, de a lovagot nem ijesztette meg a látvány. Tudta, érezte, hogy a nő a boldogságtól könnyezik.

A lovag érezte, hogy kicsit vissza kell fognia magát, ha a gyönyör kapuján a szeretett nővel együtt szeretne átlépni. Kissé elhúzódott a nőtől, majd pár mély sóhajtás után a hercegnő ajkait kezdte csókolni. A nő két kezébe fogta a fejét, ujjai hajába túrtak, majd a vállaira siklottak. A férfi ajkaival vándorútra indult a nő testén, egyre lejjebb és lejjebb haladt. Amikor a lábai közé fúrta fejét, a nő szélesre tárta ölét, csípőjét felé tolta. A lovag nyelvével finoman, körkörösen nyalni kezdte a csiklóját. A hercegnő arca lángolt, teljes testében remegett. Két kezével belemarkolt a lovag hajába, és fejét határozottan saját teste felé nyomta. A lovagnak persze nem is volt szándékában elhagyni a nő ölét, sőt. Két ujjával beléhatolt, és miközben nyelve egyre hevesebb táncba kezdett, finoman döfködni kezdte. Kedvese hüvelyében a hasa felől rátalált egy különösen érzékeny területre, ennek érintésére a hercegnő hangos nyöszörgéssel, és testének apró rándulásaival reagált. Néhány további nyelvcsapás, és a nő teste szinte görcsbe rándult az orgazmustól. Ekkor a lovag abbahagyta ingerlését, és ismét behatolt a nedvektől csorgó kapun. Pár percen belül ő is elélvezett, és vele együtt a nő is, újra.

A lovag lassan oldalára fordult, de továbbra is karjaiban tartotta a hercegnőt. Lassan tovább simogatták egymás testét. A lovag most végre alaposan megszemlélhette a nő minden apró porcikáját, és elismerően mosolygott rá. A nő hálás volt a simogatásokért, szívét átjárta a boldogság érzése. Tökéletes pillanat volt, így, egymás karjában pihenni. Lassan csillapodott szívük heves dobogása. Visszatértek a jelenbe, lassan érzékelték a körülöttük lévő világot.
- Velem maradsz ma este?- kérdezte a nő suttogva.
- Maradhatok? Jó ötletnek tartod? És ha a szobalány bejön? – aggodalmaskodott a lovag.
- Ne félj, bezártam az ajtót. Maradj, kérlek, szeress újra! Majd kora reggel észrevétlenül távozhatsz. –kérlelte a hercegnő. Szép szemével esdeklőn nézett a szeretett férfira. A lovag minden rossz érzését feledve bújt vissza mellé.
… és a hosszú éjszaka újra és újra szerették egymást…