A haverom anyja! 6. rész

Laci volt az, aki nem tudott aludni, és miután észrevette, hogy a felesége nincs mellette az ágyban, a keresésére indult. Irén határozottan becsukta az ajtót és lekapcsolta a villanyt, mintha épp végzett volna a fürdőben.
- Mit csinálsz itt lent? - kérdezte Laci.
- Szerinted? A mosdóban voltam.
- Felébredtem, és nem voltál ott. Gondoltam megkereslek, nehogy valami baj legyen.
- Megtaláltál és nincs semmi bajom. Szerintem lezárhatjuk ezt a nyomozást.
- Nem kell undoknak lenni. Én is látom, hogy itt vagy. Megyek, iszom még valamit. Nyugodtan menj fel aludni.
- Nem! Megvárlak.
- Nekem mindegy. Te is kérsz?
- Igen, köszi.
Halottam, hogy bemennek a konyhába és tovább beszélgetnek, de túl messze voltak ahhoz, hogy értsem is őket. Kis idő múlva megint egyre közelebbiek voltak a hangok. Már a lépcsőnél lehettek, amikor Laci közölte, hogy beugrik még a wc-be, mert pisilnie kell. Kétségbeestem. Ha bejön és felkapcsolja a villanyt, akkor nekünk végünk van. Ezt a helyzetet nem lehet kimagyarázni. A falhoz nyomtam magam, egyre erősebben. Azt kívántam, hogy bárcsak egy csempe lehetnék én is a fürdőben. A kilincs megmozdult. Laci lenyomta, de még nem nyitotta ki az ajtót. Megint beszélgetni kezdtek.
- Miért állsz ott? Mondtam, hogy pisilek és megyek utánad.
- Jaj, Laci ne húzd már az időt. Kibírod reggelig. Tartsd vissza.
- Normális vagy? Itt vagyok a fürdőszoba mellett és inkább tartsam vissza? 2 perc az egész.
- Én, most akarok felmenni és veled akarok felmenni. Nem várok 3, de még 2 percet sem. Gyere édes.
Irén hangja sokkal lágyabb lett. Erotikus.
- Ha most feljössz, ígérem, hogy nem fogok egyből elaludni.
Laci elkezdett halkan nevetni.
- Őrült nőszemély vagy. Jó, rendben. De ennek ára lesz.
Visszaengedte a kilincset és elindultak a lépcsőn. A szívem még mindig hevesen vert, de már tudtam, hogy biztonságban vagyok. Csak egy hajszálon múlt, de megúsztuk. Még vagy 15 percig a fürdőszobában voltam és próbáltam kiheverni a történteket. Ez az éjszaka egyszerre volt mennyei és pokoli. Sok minden megvalósult az álmaimból, és még többet akarok. Ő álmaim nője. Gyönyörű, kívánatos és határozott. Nem esett pánikba, és a végén csak felcsalogatta Lacit. Ekkor jutott eszembe, hogy felcsalogatta, de vajon mit értett az alatt, hogy nem fog egyből elaludni? Lehet, hogy épp fent szeretkeznek? Mardosó érzés fogott el. Tudom, hogy az ő felesége, de félórával ezelőtt még az én farkamat markolta és én, az ő punciját simogattam. Szörnyű érzés a féltékenység. Megőrjíti az embert. Kisétáltam a fürdőből egyenesen fel a lépcsőn. A szülők ajtaja most is csukva volt. Elindultam a szobám felé, de nem bírtam ki. Muszáj megbizonyosodnom róla, hogy nem csinálnak semmit. Odahajoltam az ajtajukhoz és füleltem. Nem halottam semmit. Csönd volt. Megnyugodtam. Ez az este az enyém volt. Csak nekem adta oda magát. Engem akart, senki mást. Indulni akartam, amikor egy halk nyögés jött az ajtó túloldaláról. Az elsőt, egyre hangosabbak követték. Dühös lettem, majd szomorú. Mégis lefeküdt vele. Az ajtó túloldalán épp megkúrják és én nem tehetek ellene semmit. Nem akartam tovább hallgatni, ezért inkább visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Persze nem sikerült. Csak ő járt a fejemben.
Valamikor, kora reggel jöhetett csak álom a szememre, ezért nagyon sokáig aludtam. Már majdnem dél volt, mikor felébredtem. Márk már nem volt a szobában és csönd volt az egész házban. Lementem a lépcsőn, de nem láttam senkit. Kinéztem az ablakon hátha valahol kint vannak. Sehol senki. A konyhában, az asztalon egy üzenet volt:
Jó reggelt álomszuszék!
Zsemle az asztalon, felvágott a hűtőben.
Egyél és gyere utánunk a strandra.
A reggelinek örültem, az üzenetnek nem. Nem akartam találkozni Irénnel, és még kevésbé Lacival. Éppen ezért nem is siettem sem a reggelivel, sem pedig a készülődéssel. Kb. 1,5 óra múlva már menetre készen álltam a nappaliban. Egyszer csak kulcszörgést halottam az ajtó felől. Már vissza is jöttek? - Gondoltam magamban. - Az ajtó kinyílt és Irén lépett be rajta. Rám nézett és mosolygott.
- Sikerült végre felkelni? Nem kapkodtad el.
Én egykedvűen válaszoltam.
- Igen. Már épp indulni akartam. Ti már jöttök is vissza?
- Nem! Csak én jöttem vissza egyedül, mert itt felejtettem valamit.
- Mit?
Oda sétált hozzám.
- Téged.
Meg akart csókolni, de én elhúztam a fejem.
- Tegnap este is hamar elfelejtettél, mikor a férjeddel dugtál a szobában, alig 30 perccel azután, hogy engem csókoltál.
- Komolyan ezt veted a szememre, hogy lefeküdtem a férjemmel? Hallod, amit beszélsz? Ő a férjem.
Kicsit elszégyelltem magam. Tényleg igaza van. Mit is gondoltam?
- Na, haragudj, de hallottalak titeket az este és olyan féltékeny voltam.
Elmosolyodott.
- Féltékeny vagy? Ez aranyos.
- Igen, mert azt hittem, hogy jól csináltam az este mindent, de amikor az ajtótoknál hallgatóztam, akkor halottam, hogy milyen nagyokat nyögsz, és félek, hogy vele jobban érzed magad.
- Jól csináltál mindent! Laci is jól csinált mindent, ezért nyögtem olyan nagyokat.
- Én jobb akarok lenni, mint ő. Azt akarom, hogy velem jobb legyen neked.
Újból odahajolt, hogy megcsókoljon és mostmár én is akartam. Megfogta a kezem és elkezdett húzni.
- Gyere velem.
Felmentünk a lépcsőn és megálltunk a szobájuk előtt.
- Told le a sortodat.
- Miért?
- Mert ide csak meztelenül jöhetsz be.
Mostmár tényleg olyan voltam, mint egy báb. Megtettem volna bármit, amit kér. Kioldottam a csomót, ami a nadrágomon volt és elkezdtem letolni. Ott álltam, megint meztelenül, Irén előtt. Úgy, mint tegnap este.
- Pont olyan szép, mint amire emlékeztem.
Hátranyúlt és kikapcsolta fürdőruha felsőjét. Közben engem nézett és nevetett.
- A szabályok mindenkire, így rám is vonatkoznak.
- Szívesen segítek levetkőzni.
- Azt mindjárt gondoltam, de legyél még egy kicsit türelemmel. Utána csak a tiéd vagyok.
Lassan ágaskodni kezdet a farkam. Odakaptam a kezem, ösztönösen takarni akartam, de rám szólt.
- Mit csinálsz? Látni akarom, később pedig érezni.
Lekerült a felső és megint ott voltak azok a gyönyörű fehér keblek. Alig vártam, hogy a kezembe vehessem őket. Markolni akartam és nyalogatni. Mostmár kőkemény volt a farkam. Simogatni kezdte a melleit, majd a bugyijához nyúlt.
- Már csak ez van hátra.
- Igen. Vedd le gyorsan.
- Ahogy akarod!
Elkezdte letolni, majd elengedte, a bugyi pedig lecsúszott a lábain. Ő pedig elegánsan kilépett belőle. Szebb volt, mint amire emlékeztem. Odalépett hozzám és újból csókolózni kezdtünk. A farkam neki nyomódott a combjainak, a mellei pedig az én mellkasomnak. Beletúrt a hajamba, majd finoman kimászott az ölelésemből.
- Gyere nagyfiú! Folytassuk bent.


Folytatás hamarosan…