A haverom anyja! 3. rész

Őrjítő volt ez a bizonytalanság. Ő biztatott, de mégis bizonytalan voltam. Még ha jól is értelmeztem a jeleket, lehet, hogy az én válaszom túl otromba volt. Berakni a párnája alá azt a bugyit, amibe kivertem a farkam? Hová tettem az eszem? Nem bírtam tovább aludni. Az órám szerint reggel 5:45 volt. Halkan felöltöztem és kimentem a szobából. A friss levegő jót fog tenni. Elmentem Irénék ajtaja előtt is, ami ekkor hirtelen kinyílt. Falfehér lettem. Laci jött ki a szobából szintén felöltözve. Talán már tud mindenről? Rettegtem! Azt gondoltam, hogy egy nagyon komoly beszélgetés fog következni, aminek a végén elveszítem a legjobb barátomat, és azokat az embereket, akiket szintén nagyon kedvelek. Már épp magyarázkodásra nyílt a szám, amikor Laci úját a szája elé emelve jelezte, hogy csendben legyek. A lépcső felé noszogatott, és halkan lementünk az alsó szintre.
- Jó reggelt! Nem tudtál aludni, hogy ilyen korán már fent vagy?-
Laci mindezt mosolyogva, és jó kedvűen kérdezte. Tehát nincs baj.
- Nem igazán. Majd délután a strandon szundítok egyet.
- Jó ötlet. Mit szólnál, ha meglepnénk a többieket egy kiadós reggelivel? Eljössz velem vásárolni?
- Persze!
Beültünk a kocsiba, és elindultunk a közértbe. Az úton beszélgetünk, és rádiót hallgatunk. Egyre nyugodtabbnak éreztem magam. Minden a legnagyobb rendben van. A boltban kétfelé váltunk, hogy minél gyorsabban elintézzük a vásárlást. Fizetünk, majd bepakoltuk a csomagtartóba. Épp indultunk volna, amikor Laci a homlokára csapott.
- Olyan hülye vagyok!
- Mi a baj? Mi történt?
- Vissza kell mennem, mert elfelejtettem valamit! Mindjárt jövök!
Kipattant a kocsiból, és már ment is vissza a boltba. Elkezdtem keresgélni a rádió csatornák között, amikor megszólalt Laci telefonja. A kijelzőn nagy betűkkel volt kiírva, hogy Irén.
A szívem megint hevesebben vert. Kinéztem az ablakon hátha megpillantom Lacit, ahogy visszafelé sétál, de nem volt sehol. A telefon egyre csak csörgött. Felvettem.
- Szia, édes, merre vagy?
Irén hangján még jól hallatszott a reggeli fáradtság.
- Jó reggelt. Én vagyok, nem a Laci. Épp őt várom a kocsiban, mert eljöttünk vásárolni.
Nem válaszolt, csak azt halottam, ahogy a levegőt veszi.
- Nemsokára otthon vagyunk!
Kínos volt. Halottam, hogy vonalban van, de nem mondott semmit. Én pedig kettőnk helyett is beszéltem, mert zavarban voltam.
- Van valami különleges kívánságod? Hozzunk neked valamit a boltból?
Irén ekkor elkezdett nevetni.
- Mit szeretnél nekem hozni? Tegnap már kaptam tőled valamit!
Most én nem tudtam megszólalni. Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.
- Nocsak! Mi történt? Eddig jól pörgött a nyelved.
Mindezt olyan hangsúllyal, és olyan kacéran mondta, hogy lassan megint ágaskodni kezdett a farkam. Kinéztem az ablakon, de Lacit szerencsére még mindig nem láttam sehol. Ez most tényleg kettőnk pillanata volt.
- Tehát megtaláltad. És tetszett?
Irén a válasz helyett csak nevetett.
- Nagyon jó kedved van. Szóval tetszett?
Türelmetlen voltam. Hallani akartam a számomra megnyugtató választ.
- Siessetek haza!
Majd letette a telefont. Bár nem mondott semmit, én a nevetését igennek értékeltem. Nagyon jó kedvem lett. Laci még egy darabig bent volt, mert sokan voltak előtte, de később végre visszaindulhatunk. A házba érve először Márkot pillantottam meg amint lejön a lépcsőn, és közben a szemeit dörzsöli.  Soha nem volt egy korán kelő, és a reggeleket egyenesen utálta.
- Merre voltál?
- Jó reggelt neked is! Apukáddal elmentünk reggeliért.
- Térjünk vissza ehhez a beszélgetéshez kb: 10-15 perc múlva! Addig összeszedem magam.
- Oké. Rendben. A konyhában leszek. :)
Elindultam a konyha felé, hogy letegyem a csomagokat. Még nem léptem be, de már éreztem a kávé illatát. Mivel Laci és én a boltban voltunk, Márk pedig még nincs is magánál, egyértelmű, hogy Irén már a konyhában sürgölődik, és mindjárt találkozni fogok vele. A telefonban magabiztosnak tűnhettem, de a lábaim remegni kezdtek az idegességtől. Egyre lassabban kezdtem lépkedni. Laci meg is előzött, és elsőként lépett a konyhába.
- Jó reggelt szépségem!
Laci mindig nagyon szépen beszélt a feleségével.
- Nagyon aranyosak vagytok, hogy hoztatok nekünk reggelit.
- Nagyon szívesen. Te pedig már fürdőruhában vagy?
- Igen, mert mindig rám kell várni. Gondoltam, legalább ezzel ne menjen az idő.
Végre beléptem én is, és majdnem kiejtettem a szatyrokat a kezemből. Irénen fürdőruha volt, de nem akármilyen. Az a fürdő alsó volt rajta, amit tegnap előbb ő tett az én ágyamba, majd én az övébe.
- Megérkezett a másik jótevőnk is! :) Jó reggelt! Lacinak már mondtam, de szeretném neked is megköszönni, hogy ilyen aranyosak voltatok és hoztattok reggelit. Adhatok cserébe két puszit?
Csak mosolyogtam, és arra gondoltam, hogy micsoda színésznő ez az Irén.
- Persze! Akár hármat is! :)
Irén oda lépett és elvette a csomagokat a kezemből, majd a konyhapultra tette azokat. Laci pedig megkezdte a kipakolást. Irén újból oda jött hozzám, lassan az arcomhoz hajolt és két lágy puszit nyomott az arcomra. Hátrapillantott. Laci teljesen elmélyülten pakolászott, nem figyelt ránk. Újból oda hajolt hozzám és a fülembe súgott.
- Látod, hogy mi van rajtam?
Nyeltem egy nagyot, majd bólintottam.
- Kérdésedre a válaszom: Igen. Nagyon tetszett az ajándékod. Egész nap ezt a bugyit fogom viselni, amibe belegeciztél.
Tágra nyíltak a szemeim, és csak mosolyogtam. Irén megfordult és oda ment a pulthoz, hogy segítsen Lacinak. Én pedig kimentem a konyhából, hogy megkeressem Márkot. Tudtam, hogy az a nap fantasztikus lesz, de még nem is sejtettem, hogy mennyire!

Folytatás hamarosan…