A csinos utcalány

A csinos utcalány.
(Ismeretlen német szerző műve)


Mónika, ma is mint minden este a törzshelyén állt, a Pennymark és a DM között, a járda szélén. Iskoláslánynak öltözve várt a nagy fogásra. Tapasztalata szerint a férfiak jobban buktak az ilyen ártatlan kinézetű „iskolás lányokra.” Igyekezett egy kis sminkeléssel fiatalabbnak mutatnia magát, hogy még jobbak legyenek az esélyei.
Sajnos az utóbbi hetekben elhagyta őt a szerencse. De ma éjszaka, muszáj, hogy összejöjjön a dolog. Legalább 300 euróra van szüksége, hogy a lakbérét ki tudja fizetni. Szerencséje, hogy koráról nem kell beszélnie, mert ránézésre nem látszott többnek 15 évesnél a szőke haja, 155 cm magassága, filigrán alakja és bájos pofija miatt. A potenciális kuncsaftok mindig lelassítottak, amikor meglátták őt a járdaszélén álldogálni. Egyszer egy férfitől 500 eurót kapott, hogy óvszer nélkül hagyja magát, ami kéthavi lakbért jelentett neki.
Sabrina barátnője, aki ma este nem tudott eljönni, fogamzásgátlót szedett és óvszer nélkül dolgozott, de ő ezt nem engedhette meg magának. Még ha 1000 eurót ajánlottak volna, akkor sem. Nem akart terhes lenni.
Ez a mai este kétségbeejtő volt. Már elmúlt éjfél és még semmi, az autók lassítás nélkül suhantak tovább. Már arra készült, hogy feladja és hazamegy, amikor egy luxuskocsi gördült be a sarkon. Az autó lassan haladt az úton a sok, többé-kevésbé csinos lányok sora előtt.  „Gyere, ne állj meg” – drukkolt Móni – „gyere csak közelebb, még közelebb. Majd tőlem kapsz jó ajánlatot.” Lassan kilépett a járda szélére.
A Mercedes kocsi megállt mellette.
-Nyertem – mosolygott magában –  mindegy, hogy ki vagy és hogy nézel ki, ma horogra akadtál és nem eresztelek el.
A vezető leengedte az oldalsó ablakot.
-Na kedves… - kezdte mondani Mónika, de torkán akadt a szó. A sötétben is felismerte a benn ülőt és az arcából kifutott a vér. Néhány másodperc kellett, hogy magához térjen és összeszedje magát.
Aztán kihívón a kocsi ajtajának támaszkodott. Móni pontosan tudta, hogy milyen a kinézete. A karjaival összeszorította a melleit, hogy azok majdnem kiugrottak a melltartójából. De a férfi nem a melleit, hanem a csinos kislányos, hollófekete hajjal keretezett arcát nézte.
-Na, kaptál elég pénzt anyucidtól? Mert ezek a mellek egy vagyonba kerülnek  – kezdte Móni kihívóan, és folytatta: - A tarifám, furulya 50, gumi nélkül 100, egy menet kefélés is 100. Az extrák természetesen többe kerülnek, darálta el a szöveget.
- Neked nem jelent problémát, egy olyan férfinak széttenni a lábaidat, akit régóta ismersz  – kérdezte a férfi a kocsiból. De ez inkább megállapításnak hangzott, mint kérdésnek.
-Ezt csak úgy tudhatod meg, ha nem teszem meg, amit kifizetsz.  – kontrázott Móni azonnal.                                                                              
- Mit kérsz egy egész éjszakáért?  –kérdezte a férfi nyugodt hangon.
Elbizonytalanodott és magabiztossága visszanyeréséért nekitámaszkodott a nyitott ablaknak. Mint az utcalányok általában, ő is az utcán érezte magát biztonságban.
Családjával mindig a létminimum határán éltek. Anyjával állandó volt a stressz. Az anyja iránt soha semmit sem érzett, ez gyerekkora óta megszokott volt Mónika számára. Anyjával a vita rendszerint a pénz miatt volt. Egy 2 eurós Cola megvétele már veszekedéshez vezetett. Valami ehhez hasonló ok miatt hagyta ott 15 évesen a családját és állt ki az utcára. Ezek a gondolatok futottak át az agyán és térítették vissza a már évek óta megszokott kurvás viselkedéshez. Gondolatai visszatértek a pénzhez, meg kell mondania az árat.
- 2000 euróért egész éjszaka szétteszem neked a lábaimat  – adta meg a választ unott arccal.
-Gumi nélkül?  – kérdezte a férfi.
- Azt nem!  - válaszolt. Ezt a szórakozást nem engedhetem meg magamnak.
- Akkor mennyi? - kérdezte még egyszer.
- 6000 kedves, és garantálom, hogy felejthetetlen estét kapsz  – suttogta sejtelmesen és arra gondolt, hogy ennyit úgysem fog kapni.
- Szállj be – csak ennyit válaszolt a férfi. A lány megijedt és már nem volt olyan magabiztos.
- Ennyi dohányod soha nem volt – mondta remegő hangon.
A férfi a belső zsebéből elővett egy vadonatúj tárcát kiszámolt 12 000 eurót és a műszerfalra tette a lányától távolra.
Elsápadva és hitetlenkedve nézte a bankjegyeket. Ennyi pénz megoldaná minden gondját, de még mindig bénultan állt.
- Hozzáteszek még 1000-t, ha azonnal beszállsz a kocsiba, és nem rendezel jelenetet.
Elbizonytalanodva nyitotta ki a kocsi ajtaját és ült be a férfimellé az első ülésre.
Ezt olyan gyakran csinálta, hogy most is úgy tette, mint egy kurva. Ez is ugyanolyan ügyfél, mint a többi – gondolta, de már nem volt biztos magában, a férfi, ugyanis akit azonnal felismert, a régen nem látott apja volt.
Lerúgta a cipőjét és felrakta a lábait a műszerfalra. Ettől a mozdulattól szoknyája visszacsúszott, szabaddá téve combjait. Egyébként „munka” közben sosem hordott bugyit.
Ösztönösen vette elő táskájából a mobiltelefonját. Sabrinának üzent. Úton vagyok az éjszakába 7000 euró zsebben – írta és elküldte az SMS-t. Néhány másodperc múlva jelzett a készüléke. ’Pretty women? Vagy mi?’- kérdezte Sabrina. ’Valami hasonló’ – válaszolt Móni, aztán a táskájába tette a telefont és felmarkolta a pénzt a műszerfalról és azt is a táskájába tette. Móni még mindig kihívó pózban lábait széttárva ült és bámult ki az ablakon. Váratlanul egy kezet érzett, ami a térdét kezdte simogatni és haladt a combja belső oldalán felfelé és hamarosan célba is ért. A férfi ujjai a csupasz, borotvált puncijához értek.  Móni úgy döntött nem tesz semmit ellene. Végül is kurva volt és hát fizetett érte. Mindenhez joga van ma éjszaka, kifizette az árát.
Minden eddigi tapasztalata ellenére most mégis szokatlan volt, amikor mai ügyfele a puncijához ért. Mert a saját apja volt az a férfi, aki ujjaival a csiklóját dörzsölte.
Mialatt az ujjak a szeméremajkak közé nyomultak, Móni ismét az ablak felé fordult és nézte az utca elfutó fényeit. Minden más lány, akiket az utcáról ismert, ebben a helyzetben már beindulna erre az előjátékra, sóhajtozva, nyögdécselve. De Móni csak annyit kérdezett unottan:
-Hová megyünk tulajdonképpen?
-Egy hotelbe  – válaszolta kissé bizonytalan hangon miközben a második ujját tolta be Móni pinájába.
- Nem kellene a puncimat benedvesítenem? Akkor talán könnyebben menne – kérdezte közömbös hangon.
- Nem kell – jött a válasz és nem próbálkozott újra, csak a csiklóját dörzsölte tovább. Érdekes módon Móni kellemesnek találta, de nem adta jelét. Nem sokkal később az apja elvette a kezét.
- Szedd magad rendbe, mindjárt ott vagyunk  – mondta és hosszan felsóhajtott.
- Gondolod, hogy még sohasem láttak pinát? - Úgy érezte, hogy apjának még mindig hatalma van felette. De ha ügyesen viselkedik az éjszaka, akkor talán megússza, hogy ne kelljen pár hónap múlva majd nagy hassal szaladgálnia.
- Honnan van ez a rengeteg pénzed?  – jutott eszébe megkérdezni és amint kimondta elfordult.
-Majd később elmondom.
Megérkeztek, és mindketten kiszálltak. Móni meglepődött, amikor az ajtót kinyitó díszes egyenruhába öltözött férfit meglátta. Úgy érezte, hogy egyszer már látta ezt az embert, de nem volt benne biztos. Megilletődöttség nélkül ment be apjával a hotelbe. Egyenesen a lifthez mentek és a többi emberekkel együtt, akik rosszallóan néztek rá, beszálltak. Mónit idegesítették ezek a lenéző pillantások. Hirtelen apja nyakába csimpaszkodott:
- Papi nem tudnád megvenni ezt a hotelt nekem? Engem idegesít, hogy ezek az emberek itt vannak, amikor éppen dugni szeretnék veled a liftben.- És kihívón megsimogatta apja nadrágját a sliccénél.
A lift megállt és az emberek rosszalló tekintettel hagyták el.
- Miért volt erre szükség?  – kérdezte Heinrich a lányát, amikor egyedül maradtak.
- Ki nem állhatom az ilyen embereket. Ez a típus az, aki a tekintetével levetkőztet engem, Nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni a korukat. De játsszák az erkölcscsőszt. Hányni tudnék tőlük.
Az utolsó szavainál megmarkolta a nadrág anyagán át apja kemény farkát. Heinrich  felsóhajtott. Móni csak most figyelt fel arra, hogy hol jár a keze. Tulajdonképpen nem akarta felizgatni az apját
A legfelső emeleten szálltak ki. A szoba ajtaja gyorsan kinyílt, és Móni egy pillanatig habozott mielőtt belépett. A szoba óriási volt és ragyogott a tisztaságtól.
- Honnan van erre pénzed?  – kérdezte, a pillanat hatása alatt. Heinrich nem felelt azonnal. Előbb a kis asztalkára dobta a kocsi kulcsait és a szoba kártyát. Aztán hozzá fordult.
- A mullt évben meghalt az anyád  – mondta szenvtelenül. Móni azt várta, hogy ez a hír sokkolni fogja, de nem történt semmi. Nem mozdult benne semmi.
- Volt neki egy titkos számlája. Azon 25 millió volt elrejtve. Valamikor nyert a lottón és a pénzt jól forgatta börzén. Aztán a börze csődjét megelőzve mindent biztonságba helyezett. Mindössze egy éve - mondta rezignáltan, mintha még mindig nem tudná elhinni.
Bár ez az információ egy kicsit megzavarta Mónit de nem tudta kizökkenteni nyugalmából.
- 25 millió, őrület! Mit csinálsz ezzel a rengeteg dohánnyal – kérdezte.
- Vettem egy Mercedest, béreltem egy hotelszobát és gondoskodtam magamnak egy kurváról.
Sűrű csend lett a szobában.
- Gyere ide és tedd a dolgodat  – parancsolta röviden, amikor a helyzet kezdett nyomasztóvá válni. Gyakran csinálta ezt így, de most mégis más volt, egészen más. Remegő térdekkel indult felé és közben figyelte, hogy az apja kigombolja és leveszi a nadrágját. Letérdelt eléje és egyik kezével a lábának támasztotta magát. Arca közvetlenül apja még félig merev farka előtt volt. Érezte az öreg emberek farkát jellemző fanyar illatot. Az ő apjánál sem volt ez másképp.
- Ha most ügyesen szopsz akkor az jó kezdés lesz – provokálta a lányt. Minden lehetséges és lehetetlen gondolat keringett Móni agyában.  A végén ez az egy maradt: ’ha most engedem, hogy a számba élvezzen akkor, talán a folytatáshoz már nem áll fel neki és nem fog megdugni’
Tovább ötlete nem volt, kezébe vette a kemény rudat, és a szájába engedte, aztán rutinosan és lassan húzogatni kezdte fel és le.
Hallotta, ahogy apja egyre hangosabban szívja be a levegőt. Ezek a jelek nem kerülték el a figyelmét. ’Nem fogja tudni sokáig visszatartani’ – gondolta. Profi módon tartotta szájában az apai péniszt. Móni mindig nagyon jó volt ügyfelei orális kielégítésében és most is nagyon igyekezett.
Szopás közben felnézett apja szemeibe de csak jéghideg tekintetét látta. Azt akarta, hogy olyan gyorsan amennyire csak lehet, végezzenek. Közben azt remélte, hogy talán mégsem fog a saját lánya szájába spriccelni. Feje fel-le mozgott apja farkán, nyelvét gyorsan mozgatta a makkján, kezével a herezacskóját masszírozta gyengéden. Vágyat és gyönyört nem érzett. Valójában semmit sem érzett. Azt azért pontosan tudta, hogy amit tesznek, az vérfertőzés. Apja hirtelen két keze közé fogta a fejét, nem hagyva lehetőséget arra, hogy az utolsó pillanatban félrekapja.
- Ohhh Móni – nyögte szaggatottan. „ Azt akarom, hogy nyeld le. Nyeld le azt a gecit, melyet egykor anyádba basztam.
Nem volt más választása. Rángatózva és nyögve öntötte az apja a szájába a spermáját.
Gyors egymásutánban rengeteg spermát spriccelt a szájába, amit mind le kellett nyelnie és olyan gyorsan, hogy még öklendezni sem volt módja.
’Ananászkrém. Papi mindig ilyet készített’ jutott az eszébe Móninak. Pontosan olyan íze volt annak a nyúlós masszának, amit most a szájába lőtt és le kellett nyelnie. De amikor erre gondolt megijedt. Nem szabad, hogy az apja ezek után még szeretkezzen is vele. Befejezte a szopást, és az apja levette a kezeit a fejéről.
- Na, milyen voltam? – kérdezte kihívón. Az a hangnem, ahogy ezt mondta, ebben a helyzetben nem volt helyes.
- Nagyon jó voltál kis angyalom – mondta az apja, még mindig levegő után kapkodva, és könnyek szöktek a szemébe.
’ Kisangyalom’, mindig így szólította, amikor még kicsi volt. Ha veszekedett vele az anyja, mindig az apjához ment vigasztalásért. Most ez a kedves szó is megalázó volt.
- Nem tudtam, hogy te ilyen érzékien tudsz szopni - mondta lelkesen, észre sem véve a lány csalódottságát
- Ezt egyetlen apának sem kellene a lányáról megtudnia – válaszolta szomorúan.
Rövid csend támadt, egyikük sem szólt csak nézte egymásra. Aztán Heinrich szólat meg halkan.
- Igazad van – mondta – de te tettél ajánlatot, amit én elfogadtam és kifizettem. Én a te ajánlatodat most ki fogom élvezni.
Ebben a pillanatban világos lett Móni számára, hogy hiába reménykedett. Apja néhány lépéssel közelebb jött és eléje állva csak annyi mondott:
-Vetkőzz. - Parancsolta egyszerűen. Mint egy automata kapcsolta ki blúza gombjait és hagyta a vállairól a padlóra siklani. Aztán a hátához nyúlt, kikapcsolta a melltartóját és a sok ezerszer gyakorolt mozdulattal azt is leejtette. A mozdulat, amellyel kezeit a mellei előtt keresztbe tette, Móni számára megszokott volt. Már tudta mi fog következni. Anélkül, hogy odafigyelt volna, lehúzta a szoknyája cipzárját. A szoknya is a padlóra esett. Most már teljesen meztelenen állt az apja előtt, aki mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, közelebb lépve kezeibe vette lánya hegyes kis melleit. Érintésére a mellbimbók azonnal kimerevedtek. Arra azonban nem ámított, hogy apja ura merev farka máris a puncijának feszül. Heinrich váratlanul a hajánál fogva magához rántotta Móni fejét, száját a lányáéhoz szorította és nyelvét a szájába nyomta. Ezt Móni másnak sohasem engedte meg. Normál ügyfeleinél gondosan ügyelt arra, hogy nyelves csók ne jöhessen létre. Nagyon korán felismerte túlzott érzékenységét a nyelves csókra. Egy ilyen helyzetben vesztette el a szüzességét 13 évesen. Most is, egész testében összerázkódott.
- Ne, csak ezt ne  ….bassza meg! – szaladt át a fején, miközben apja ujjai a mellbimbóit morzsolgatták. Hatalmas, kéjes nyögés szaladt ki a száján. A csók véget ért.
- Olyan vagy mint az anyád.
És Móni már nem akarta, hogy a csók okozta csodálatos érzésnél vége legyen. Most ő húzta magához apja fejét, és követelőzve folytatta a csókolózást. Minden intelem, minden figyelmeztetés, amit utcai karrierje során kapott, most egy pillanat alatt eltűnt. Egyszerűen nem léteztek többé. 
Heinrich érezte, hogy csak néhány másodpercig kell így kezelnie a lányát és utána olyan lesz a kezeiben, mint a viasz. A feleségénél sajnos csak a házasságuk vége előtt fedezte fel ezt a jelenséget. Most a lányánál ragyogóan működött.
Móni élvezte a fájdalmat a mellében és a mellbimbók szenvedélyes nyalását. Már nem tudott gondolkodni. Csak a színtiszta bujaság volt, ami hajtotta. Nedvesség öntötte el a kis punciját és készen állt apja farkának fogadására, ami már a bejáratát dörzsölte. Apja megszakította csókot, de csak azért, hogy a karjaiba véve az ágyhoz vigye. Móni azonnal ismét a nyaka köré fonta a karjait és tovább csókolta. A karjaiban akarta érezni annak a testét, akit oly sok éven át kellett nélkülöznie, és akinek mindjárt mindent oda fog adni. Ismét megcsókolta, a nyelveik játékától nem tudott elszakadni. Ha még képes lett volna gondolkodni, akkor megállapíthatta volna, hogy teljesen be van gerjedve a tulajdon apjára. A nyakába kapaszkodva szorította magához apja meleg, öreg, oly nagyon szeretett testét. Ebben a pillanatban ismét kisgyereknek érezte magát. Eszébe jutott milyen gyakran bújt így apjához esténként, amikor keményszívű szeretni képtelen anyja éjszakai szolgálatban volt. Most rémlett fel benne, hogy ezeknél az odabújásoknál mindig valami kemény dolog nyomta a hasát. Úgy, mint most is, amikor teljes testével a szeretett emberhez simult. Miközben szorosan simultak egymáshoz,  Heinrich farka a csiklóját dörzsölve még jobban fokozta gyönyörét. Heinrich már régebben is érezte kislánya nő voltát, amikor hozzábújt és már akkor is nehezen szakadt el tőle. De most nem kell magát visszafognia, magáévá akarta tenni. Miközben csókolta a lánya fölé hajolt, a karjára támaszkodva nézte a csodálatosan szép arcát. Nézte a párnán elterülő hollófekete hajfürtjeit, a kecses nyakát, melleit melyek sokat nőttek utolsó találkozásuk óta, hasát a világ legszebb köldökével. De izgalmasnak találta a köldök alatti részeket is. A vénuszdomb minden milliméterét megcsodálta, a szeméremajkak közötti rést fedő árnyékot. Kezébe vette vágytól izzó farkát, és a helyére irányította. Kislány alája fordult és olyan szélesre tárta lábait, amennyire csak képes volt. Átölelte apja nyakát és magához húzva punciját a behatolásra váró farkához igazította. Kívánta az apját, nagyon kívánta magában érezni. Heinrich is kívánta és akarta őt és élvezte lánya vágyát. Lassan elkezdett behatolni.  Makkjával csak néhány milliméterrel nyomult be a szeméremajkak közé aztán megállt és visszahúzta magát. Válaszul Móni körmei mélyedtek a fenekébe.
- Papa, kérlek tedd vissza nekem, és ne húzd ki ismét – sóhajtotta Móni, alig hallhatóan.
- Szedsz te valamilyen tablettát? – kérdezte Heinrich.
- Nem – válaszolt a lány lihegve.
- Tudod ugye, hogy nem húzom ki ismét, ha egyszer beléd dugom?
A lány félénken bólintott.
- Akkor kérj engem arra, hogy folytassam – parancsolta.
Előbb értelmetlen motyogás volt a válasz, aztán hangosan:
- Kérlek Papa, folytasd. Ígérem, megteszek mindent, amit akarsz, csak ne hagyd abba.
- Nem hiszem el, hogy te arra kérsz, ejtselek teherbe. Gondolod, hogy ez nem történik meg, ha én időben nem szállok ki belőled?
A lány az ajkába harapott és gondolkodás nélkül suttogta:
- Papa, szépen kérlek, csinálj nekem gyereket, ejtsél teherbe – és rögtön nyomta a kis punciját apja farkához.
Heinrich elégedetten mosolygott. Még egy pillantást vetett a lány puncijára, aztán betolta a farkát mélyen az ő kicsi lányába. A lány türelmetlen mohósággal nyomta feléje a kis testét. Aztán a férfi elkezdett mozogni, ki és vissza, egyre gyorsabban és mindig mélyebbre hatolva a lányba. Móni pillanatok alatt önkívületi állapotba jutott. Már csak az érzékei irányították, ösztönözték.
- Papa basszál még……basszál……basszál keményebben.
Mintha a felszólításra tenné, a vállaira emelte a lány meztelen combjait és döngölte mindig mélyebbre a kicsi lányába a farkát.
- Hogy tudott ilyen szűk maradni egy kurva pinája - gondolta Heinrich, és úgy érezte, hogy már nem sokáig bírja. Már csak a csípőjét mozgatta, hogy egy millimétert sem hagyjon ki lánya pinájából. Kislánya, mint fuldokló a szalmaszálba úgy kapaszkodott a nyakába, ujjaival a hátát karmolva igyekezett úgy helyezkedni, hogy apja farkát még mélyebbre juttassa. De erre már nem volt lehetőség, Móni így is elérte célját, egész teste vonaglani, rázkódni kezdett a kéjtől, hüvelye szinte fejte apja farkát. Az agyában mintha minden idegszála felrobbant volna, csaknem öntudatát vesztette. Szeretett volna sikítani, de csak hangtalanul tátogott.
De Heinrich számára is túl késő volt, még ha akarta, akkor sem tudta volna kirántani a farkát lányából. Elkezdte ontani spermáját a lány testének mélyére, egészen a méhébe, egyik adagot a másik után.
- Tessék megkaptad, amit akartál, itt van a mi bébink – nyögte, és úgy is érezte. Minden más esetben már kihúzta volna a farkát, de Mónit nem akarta megfosztani egyetlen cseppjétől sem. Közben arra gondolt, hogy néhány hónap múlva Móni talán már nagy hassal fog járkálni, amit neki köszönhet. Egy kis idő múlva az oldalára fordult és az atyai farok cuppanva csúszott ki Móni puncijából. Móni azonnal elhagyatottnak érezte magát és ösztönszerűen apja meleg testéhez bújt és átölelte.
- Nagyon szeretlek apu, ne hagyj el többé - suttogta és kimerülten, mély álomtalan alvásba ájult.