A bunker

Idén korán érkezett a tavasz. A nap erősen és melegen süt ma, pedig mégcsak március eleje van. Március, Kriszta kedvenc hónapja. Nemcsak azért mert ilyenkor van a születésnapja.
Olyan hívogatóak odakinnt a tavasz első napsugarai...A lány szinte érzi az arcán a meleg cirógatását és szinte hallani véli a méhecskék zümmögését ahogy kibambul a levegotlen 3. emeleti osztályteremből.
"Velünk van még, Váradi kisasszony?" A történelemtanár lezser megjegyzése fel sem ébresztette volna ábrándozásából, ha a nevét nem említi.
Varga tanár úr abban az évben kezdett a gimiben tanítani, és szinte az összes lány bele volt zúgva. Kivéve Krisztát. Őt kifejezetten taszították a férfi markáns vonalai és állandó borostája. Jóképű volt ugyan, de olyan bizarr módon. A férfi mindig sötét farmert viselt, inggel, aminek a legfelső gomblyukát kigombolva hagyta és a mellszőrzete kikandikált. Krisztát még a hideg is kirázta a gondolattól, hogy valaha hozzáérjen. Biztos volt benne hogy ez az undor kiült az arcára, ahogy a tanár tovább beszélt hozzá. Ő láthatólag kedvelte a lányt, annak ellenére, hogy az utált törit seggelni. Talán csak felüdülés volt hogy ő nem tartozott a rajongói táborba.
"Tudom, hogy tavasz van, meg péntek,...de még kb 15 percig- folytatta az órájára nézve- a forradalmakra kéne koncentrálni."
A lány belevörösödött, ahogy mostmár az egész osztály őt bámulta.
Próbált figyelni, és bár szemével a táblán elhelyezett térképre meredt, gondolatai már messze kalandoztak.
Mikor kicsengettek, oldalba kellett böknie a padtársát, hogy megkérdezze mi is a feladott lecke.
"Jézus, Kriszta, te hol a csodában jársz ma?" suttogta Brigi, aki eminensnek nem volt mondható, viszont szintén a tanár lelkes rajongótáborához tartozott.
Ő egy titokzatos mosolyra húzta a száját és odasúgta a barátaival holnapra tervezett erdei túra körvonalait.
"Akarsz jönni?" kérdezte puszta udvariasságból Brigit.
Legnagyobb megkönnyebbülésére a másik, arra hivatkozva, hogy nem ismeri a többieket, nemet mondott.
A szétválaszthatatlan csapat Kriszta 4 legjobb barátjából állt; legjobb barátnője, Ditta, és a srácok, Csaba, Lackó és Jocó általános iskola óta elválaszthatatlanok voltak. Különösen Jocóhoz fűzték erős szálak. Őt óvoda óta ismerte. Vagy tíz éve már hogy a folyóparton, a nádasban királyosat játszottak ahol Jocó volt a herceg és ő a királylány.
Szinte testvéri kötelék volt köztük.

Pár hónappal ezelott azonban valami megváltozott. Egyedül voltak otthon Jocóéknál, a fiú szülei elutaztak.
Kicsit belekóstolgattak a bárszekrény tartalmába. Jócskán. Aztán Jocó javasolta hogy nézzenek meg egy ’olyan’ filmet. Apukájának hatalmas gyűjteménye volt belőlük. Először csak vihogtak rajta, ahogy a fehér tornacipős pasasok jól megrakták a lehúnyt szemmel és kitátott szájjal ’élvező’ nőciket. De aztán a fiú egyszercsak olyan furin ránézett és ezt kérdezte:
"Te gondoltál valaha úgy rám...mármint kettünkre...? Tudod...hogy mi lenne, ha lefeküdnénk egymással." Ha teljesen őszinte akart volna lenni, azt mondta volna hogy nem, hisz eddig tényleg sosem gondolt ilyesmire. Belenézett a srác búzavirág-kék szemébe, ami most mintha még világosabb lett volna...és hirtelen nem is tűnt olyan rossz ötletnek.
"Nem is tudom..." - mondta halkan. "Te szeretnéd?"
A fiú nem válaszolt csak közelebb húzódott a lány meleg testéhez, és belecsókolt a nyakába. Olyan gyengéd volt. Csókokkal borította el az egész testét, ahogy lassan, finoman kibujtatta a pulcsijábol és melltartójából. Nevettek rajta hogy milyen profin, egy kézzel sikerült kikapcsolni a melltartót. Pedig egyáltalán nem volt profi. Érezni lehetett a fiú bizonytalanságát, és sejtette hogy neki ez az első. De olyan kedves volt és figyelmes hogy Kriszta megbocsátotta az elsietett előjátékot és azt kívánta, bárcsak neki is ez lenne az első. Bárcsak ne adta volna hónapokkal ezelőtt a szüzességét a volt pasijának, aki 5 évvel idősebb volt nála és nyilván csak kihasználta őt. Az csak valami érzelemmentes dugás volt, míg ez a legérzékibb szeretkezés. De vajon Jocó is csak ki fogja használni?
"Te már nem vagy szűz, ugye?" kérdezte a fiú, valószínűleg a lány elbizonytalanodott arckifejezésére reagálva. Kriszta vágott egy grimaszt, hiszen pletykás Ditta barátnőjének köszönhetően nem volt olyan az ex 8B-ből aki ne hallott volna róla meg a Zsoltiról. Ditta valahogy presztrizskérdésnek tekintette és büszke volt rá hogy az ex osztályukból csak ők ketten nem szüzek már. Az biztos hogy ezt nem fogja elmondani neki.
Megrázta a fejét és elmosolyodott, valószínűleg mindegyikkel bátorítva a fiút aki épp arra készült hogy dákóját begyömöszölje a lány épphogycsak nedves puncijába.
"Had segítsek." ajánlotta Kriszta, kicsúszva a fiú alól és az ágyra térdelve. Zsolt legalább erre jó volt, mutatott neki pár trükköt, amivel örökre beírhatta magát a srácok, legalábbis a tapasztalatlanabbak, mint Jocó naplójába.
"Igaz, nincs rajtad sportcipő meg fehér zokni, mint rajtuk- mutatott mosolyogva a tv képernyőjére- de ilyet tőlem is kaphatsz. A csaj a képernyőn éppen egészen tövig benyelt egy szerszámot és láthatóan még élvezte is ahogy majdnem fuldoklik a dákón. Jocó rezzenéstelen arccal feküdt az ágyon, hanyatt, valószínűleg már az összes vér a lába közé vándorolt, pedig a lány puha ajkai csak elöször simították végig a péniszét. Aztán lassan, finoman szívni kezdte, és figyelte a fiú minden reakcióját. Miközben a fejét szopogatta, keze le-föl járt a majd szét durranó hímvesszőn. Kriszta csak nagyon lassan merte csinálni, nem szerette volna ha a fiú a szájába élvez. Egyszer Zsoltival megtörtént és az nem tartozott a legjobb élményei közé. De úgy látszik a fiúnak ez is sok volt.
"Elég, baba. Meg akarlak dugni." nyitotta ki a szemét mosolyogva.

A lány visszafeküdt hát a párnákra, és nézte ahogy a fiú felgörget egy narancssárgás színű kondomot a péniszére. Ezt biztosan gyakorolta már, mert nagyon gyorsan ment neki, sokkal gyorsabban mint Zsoltinak, aki pedig még kisebb mérettel is rendelkezett.
Jocó két ujját feldugta a hanyatt fekvő lánynak, aki nem tudta eldönteni, hogy azt teszteli hogy elég nedves-e, vagy hogy be fog-e férni elég méretes szerszáma. Zavarában elmosolyodott, de amint megérezte, ahogy a fiú ujjai kitöltik odabent hangosan felnyögött.
"Ezt szereted, ha megujjaznak?" nézett kihívóan a lányra Jocó.
"Ahamm." búgott az beleegyezéssel. Igen, nagyon élvezte, ahogy a fiú ujjai ki-be siklanak nedves puncijában. Aztán az ujjakat hamarosan felváltotta a gyönyörű, formás, kicsit felfelé ívelő vastag hímvessző.
Sima misszionárius pózban csinálták és az egész nem tartott tovább 5 percnél, de mégis mindekttöjüknek kielégülést nyujtott. Legalább is aznapra.
Mert abban rögtön utána megegyeztek, hogy rengeteg dolgot kell még együtt kipróbálniuk.

Szóval így alakult, hogy szeretők és egymás tanítói és kísérleti babái lettek. De Kriszta ragaszkodott hozzá hogy senki ne tudja meg.
Ez azon kapcsolatai közé tartozott, amire majd úgy 10-20 év múlva visszanéz és azt kérdi magától:
"Mi a fene volt ez?" De akkor élvezte. Szeretett játszani, bujkálni, titkolózni.
Még az sem zavarta hogy Jocó időközben más lányokkal is volt. Hiszen hivatalosan nem jártak. A féltékenység minden szikrája nélkül hallgatta Jocó történeteit a többi lányról és büszke volt hogy a kezei alatt, időközben a szöszi kisfiúból igazi nagymenő nőcsábász lett, akiért nagyon sok lány bomlott. Ő csak örült hogy kaphat egy szeletet, és valahogy különlegesnek érezte magát hisz, ő tudott a többiekről de ők nem tudtak róla, ő állandó volt a hónapok alatt, míg a többiek jöttek-mentek. Plusz figyelt és tanult, hogy ő sose váljon ilyen hisztis, tapadós, szánalmas libává. Soha.


Másnap reggel Kriszta korán ébredt. Nem tudott aludni, túl izgatott volt hogy hosszú hetek után láthatja megint a barátait... persze főleg a szöszi nőcsábászt.
Amint meghallja a nyikorgó kiskapu hangját, ahogy becsukódik anyukája mögött, aki, mint minden reggel a sarki boltba megy kenyérért, Kriszta kisurran az erkélyre egy pár slukk cigire.
A nap már fenn van, egészen a Fő utcai nyárfák teteje felett, de a hőmérséklet még csak pár fokkal lehet fagypont felett. A friss, hűvös levegő megtelíti, és szinte szétfeszíti az orrlyukait, és közben a nap sugarai az arcán vívnak csatát a jeges fuvallat pici, éles kardjaival. Lenéz az utcára, mielőtt beleszívna a cigibe. Az út és a járda is kihalt. Óriás füstkarikákat fúj a levegobe, szinte át tudna rajta ugrani.
A zebramintás pizsama és plüsspapucs nem nyújt sokáig védelmet a hideg ellen és anyukája kopogó lépteit is lehet már hallani ahogy közelednek, ugyhogy gyorsan visszabújik a szobába a félig felhúzott redőny alatt.
Gyorsan fogat mos, inkább csak azért, hogy leplezze a cigiszagot. Ugyan szülei tudják, hogy dohányzik, de mindig morognak miatta és ki nem állják a szagát.
A reggeli a szokásos, a kedvence, kakaós csiga meleg kakaóval.

Már az utolsó falatnál tart, mikor apukája belép, és közli, hogy rendbetette a lány bicóját az útra.
"Kicsit fújtam a kerekekbe meg megolajoztam a láncot."
"Nem kellett volna, apa. Nem megyünk messzire csak a kukorica földeken túli erdőbe, ahol ibolyát szoktunk szedni." Kriszta tudta, édesapja számára milyen értékes minden perc, hisz mindig elfoglalt volt a ház mögötti műhelyében. Most is nagyon gyorsan eltünt, miután a lány lelkére kötötte, hogy vigyázzanak magukra.
"Anya, hoztál nekem egy extra kenyeret?"
"Persze. Fel is szeleteljem?"
"Á, nem kell, majd megoldom."
Szalonna sütést terveztek az erdőben. A fiúk hozták a szalonnát, Ditta a hagymát, Kriszta volt a kenyérfelelős. Belegyömöszölte a cipót egy szatyorba és átkerekezett barátnőjéhez, aki 2 utcányira lakott.
A barátnője szobaablaka az első udvarra nézett, igy ahelyett hogy bement volna a házba, inkább bekopogott az ablakon.
Mindketten elég nehezen kezelhető tinédzserek voltak és Ditta anyukája szerint csak hatványozták egymás rosszaságát, ezért mindig ferde szemmel nézett a lányra.
Szerencsére Ditta a szobájában volt, elhúzta a függönyt és
"2 perc" mutatta az ablaküvegen keresztül.
Kriszta a falnak döntötte a biciklit, miközben még mindig rajta ült és félve leste a ház sarkát. Nem szerette volna, ha a sárkány- ahogy maguk közt hívták- felbukkan. Megkönnyebbült mikor barátnőjét meglátta és olyan sebességgel hajtottak el az utcából, hogy porzott utánuk az aszfalt.
A fiúk késtek, mint mindig. És Lackó sehol sem volt.
"Nem tudott eljönni." adta tudtukra Csaba.
"Hm. Ez érdekes lesz." gondolta magában Kriszta tudván, hogy Ditta és Csabi közt is szövődik valami. Az úton Kriszta többnyire Ditta mellett tekert, ahogy a dombok felé vették az irányt. A suliról beszélgettek, de mindig félbeszakította a mondatot egy-egy elhaladó autó. Sokszor le is kellett húzódniuk és nem tudtak egymás mellett menni.
"Emlékszem, ez régen csak egy földút volt, és abszolút nem jártak erre autók." Sóhajtott Kriszta.
Végre elérték a lehajtót, ahonnan márcsak tolni lehetett a bringákat, a szántóföld szélén a traktorcsapásokban. Aztán vége lett a barázdának és elkezdődött az erdő. Nem volt különösebben sürü és mindannyian elég jól ismerték az ösvényeket. A tisztáson ahol táborozni szoktak ledöntötték a puha aljnövényzetre a bicókat. Majd Csaba javasolta hogy a lányok készítsék elő a kaját, míg a fiúk néznek tűzifát.
Kriszta tiltakozásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Szerencsére nem csak ő nem értett egyet a javaslattal.
"Ne sértődj meg, de téged majdnem minden nap látlak, Csaba, viszont Krisztával nem találkoztam vagy 2 hete. Inkább vinném őt, ha nem haragszol."
"Nekem aztán mindegy." válaszolt Csaba olyan furi mosollyal, amiből a lány gyanakodni kezdett, hogy a srác tud valamit.
Mikor hallótávolságon kívülre értek, kérdőre vonta Jocót.
"Elmondtad neki?"

A srác tagadta, de ő nem nagyon hitt neki.
"Gyere, sietnünk kell, mielőtt tényleg gyanakodni kezdenek." Azzal megragadta a lány kezét és felfele húzta maga mögött a dombtető irányába, egy nagyon keskeny ösvényen. Gyakran kellett útjukból szúrós ágakat félrehajtaniuk. Mindezt azonban nagyon óvatosan tette, nehogy a visszacsapódó gallyak megsebezzék a lányt. Mikor felértek a tetőre, az egyben az erdő széle is volt. Elottük a még megmunkálatlan szántóföldek nyújtóztak, melyek végén a távolban látszott a falu is.
"Itt jó lesz." dobta a földre a kabátját Jocó.
"Itt megláthatnak." visszakozott a lány.
"És ki?" kérdezte a fiú kaján mosollyal. Búzavirág kék szeme valahogy most még hihetetlenebb kék volt a szikrázó napsütésben. Szalmaszőke haja is szinte átlátszóan világos volt. Kriszta elmosolyodott, ahogy visszagondolt, amikor oviban a többiek tejfölnek csúfolták szöszke feje miatt. Persze az is csak ovis udvarlás volt, hisz az egész csoport már akkor is bele volt zúgva.
"Hát kb az egész falu." mondta már kevesebb ellenállással a lány.
"Dehogy, baba, túl messze vannak." Hogy ’baba’-nak nevezze, ezt is csak Jocótol tűrte volna el. Szerette, amikor a fiú így szólította. Olyan butus kislánynak érezte magát. Szeretett butus játékbabának lenni. Talán pont azért mert nem volt az, de szerette eljátszani.
Csendben leült a dzsekire és hátradőlt.
"Különben is, mióta vagy te szégyenlős?" Kérdezte a fiú nevetve. Kriszta, 17 éves kora ellenére elég széles szexuális repertoárral rendelkezett.
"De így, itt a természetben még nem csináltam." vallotta be.
"Akkor talán tartsd csukva a szemeidet," javasolta Jocó "kivételesen." Mindig cukkolta a lányt mert az szerette nézni ahogy a lába közt tevékenykedik. Felizgatta a látvány. De most hirtelen tényleg szégyenlős lett, itt az óriási nyílt térben. Ugyhogy inkább engedelmesen lecsukta a szemeit.
A fiú hozzáértéssel hámozta ki a pulóveréből és melltartójából. Finoman puszilgatta a hasát és a mellét, majd óvatosan a szájába vette mellbimbóját.
A lány hangosan felnyögött és egy pillanatra kinyitotta a szemét, tényleg csak egy pillanatra. Csak épphogy a srác rózsaszín ajkait pillantotta meg, ahogy kemény mellbimbóját vették éppen körül,... és a háttérben az ég végtelen kékje.
"Sssss." csitította a fiú és egyik kezével eltakarta a lány szemeit.
Miközben szájával lefelé haladt, ujjaival cirógatta a lány oldalát, amíg a nadrágja vonaláig nem ért. Egy mozdulattal húzta le róla a melegítőalsót és a bugyit. Kriszta megemelte a fenekét és a fiú egészen a bokájáig húzta a ruhadarabokat. Megkönnyebbült hogy nem vetkőztette le teljesen. Így mégsem érezte magát annyira meztelennek és kiszolgáltatottnak.
Időközben a fiú, leginkább Kriszta útbaigazításainak köszönhetően mesteri fokra fejlesztette a szájjal való kényeztetés művészetét. Kriszta örömmel tárta hát szét lábait hogy utat adjon a fiú lefelé haladó szájának. A bokáját azonban összefogta a nadrág ezért a térdét tárta széjjel, amennyire csak tudta és a lábai egy rombuszt írtak le. A fiú széthúzta nagyajkait és nyalogatni, puszilgatni kedte a lány csiklóját, majd a mutatóujját végighúzta a kisajkak között és tövig feldugta, amit Kriszta hangos nyögéssel konstatált.
"Mégiscsak felizgat téged egy kis rizikós természetbeli szex" mondta a fiú alig hallhatoan, hisz szája bele volt temetkezve a lány lábai közé.
"Hm? Hm? Micsoda? Miért?" kérdezte a lány alig felfogva a szavak jelentését.
"Nagyon nedves vagy, baba."
"Oh." nyögött a lány magában mosolyogva. Épp javasolni akarta, hogy ha már úgyis ilyen kész és nedves, akkor akár egy fának döntve meg is dughatná a fiú. Lehet, hogy felizgatta a szituáció, de sokáig nem akarta kockáztatni, hogy valaki meglátja őket. Valaki azonban a nevét kiabálta a távolból. Először azt hitte, hogy Joco suttog. Kinyitotta a szemét, és félre fordította a fejét, de csak Jocó szöszke fejét látta amint becsukott szemmel koncentrál a lábai közt. Aztán megint hallotta a távolból:
"Kriszti, Jocó!" Ekkor már a fiú is felnézett.
"Mi a franc?! Nem maradtunk el ilyen soká."
Mostmár tisztán kivehető volt barátaik hangja a távolból, ahogy őket szólítják.
"Hát ezt nem hiszem el!" mérgelődött a lány, rángatva felfele a nadrágját.
Ekkor már az ágak recsegését is lehetett hallani, ahogy a másik kettő csörtetett felfele a dombon.
"Ezt akkor is befejezzük. Tudok egy helyet." mondta Jocó, és már húzta is lefele a lányt egy másik ösvényen.

"Aham, itt jártak a mihaszna tűzifagyűjtők. Tudod mikor gyűjtenek ezek tűzifát." mutatott Csaba Jocó földön heverő dzsekijére. Ditta értetlenül bámult.
"Micsoda? Szerinted ők is összejöttek?" kérdezte tágra nyílt szemmel.
"Edit, te vak vagy?" kérdezte Csaba viccelődve "Hát nem látod, hogy néznek egymásra néha? "
"Hát én nem vettem észre. Szerinted ők is tudnak rólunk?"
"Fogalmam sincs. De szerintem ideje hogy fény derüljön a titkokra, különben csak egyre jobban belesüllyedünk ebbe a nagy titkolózásba. Gyere, szerintem tudom hová mentek."


"Jocó a tisztás közepén állt, a füvet pásztázva, a földet tapogatva a lábával."
"Mi a csodát keresel?" kérdezte Kriszta.
"Van itt egy második világháborús bunker, apám mutatta egyszer...de nem találom az ajtaját. Keress egy pici bukkanót és egy vas fogantyút."
"Azt hiszem, pont rajta állok."
"Ohh, akkor állj egy kicsit arrébb, megpróbálom felnyitni." Jocó belekapaszkodott a rozsdás fekete fogantyúba és megpróbálta felfeszíteni az ajtót.
"Francba. Nagyon benőtte a fű, és azt sem látom, melyik irányba kéne nyílnia."
"Hát azt nagyon egyszerű kideríteni." térdelt a vizes fűbe, mellé a lány és elkezdte a kezével a fogantyú mellett kaparni a földet.
"Itt az ajtó széle, szóval jobbra nyílik." mondta büszkén.
Jocó elnevette magát:
"Remek. Ugye most nem tervezed, hogy azokkal a mancsokkal hozzámérsz. Olyan a kezed mint az ürgeásó kutyáé."
Kriszta felemelte a kezeit majd elmosolyodott és elkezdte a nadrágjába törölni a földet.
"Te akartál szabadtéri szexet" kuncogott.
"Ok, elég lesz, majd legfeljebb csak a szádat használod." vágta vissza a gonoszkodást a fiú. "Gyere, segíts felnyitni ezt a szart!"
"Kettőjük erejével könnyen kiszakadt az ajtó a földből. Kisebb fűcsomók repültek el majd fejmagasságban. 5-6 lépcsőfok vezetett lefele a földbe. Mikor leértek, éppenhogycsak elfértek állva. A földalatti bunker olyan 2m x2m lehetett csak. Két szélében 1-1 matrac a fölön, középen csak annyi hely hogy el lehetett menni a 2 matrac közt. A távolabbi oldalon egy kisebb polc állt és egy olyan kémlelő-nyílás féle, olyasmi, mint a tengeralattjárókon. Annak idején valószínűleg egy szék is lehetett mellette, mert úgy lett volna a lyuk szemmagasságban, de mostmár nem volt itt semmi. Kriszta lehajolt és belenézett a csőbe, mialatt Jocó megpróbálta belülről lecsukni a csapóajtót.
Egyikük sem járt sikerrel.
"Ebben nem látni semmit, tök homály meg kosz." mondta Kriszta.
"Persze, az eső meg a sár, már majdnem betemette. Gyere, segíts lehúzni az ajtót." Mikor kidobálták a pár fűcsomót, ami miatt nem csukódott az ajtó, már könnyedén vízszint tudták húzni a talajjal. Teljes sötétség lett odalenn. Kriszta majdnem leesett a második lépcsőfokról.
"Várj, amíg a szemed hozzászokik a sötéthez." javasolta a fiú. De akkor sem lett sokkal jobb. Épp hogy csak a kémlelőnyíláson szűrődött be valami fény,
túl kevés ahhoz, hogy bármit is látni lehessen. Tapogatva rámásztak az egyik matracra.
"Most ezen fogjuk csinálni?" kérdezte kényeskedve Kriszta "Ez nagyon büdös." Szinte a gyomra is felfordult, ahogy az áporodott doh- szag betöltötte az orrát
"A picsába." káromkodta el magát Jocó. "Fenn hagytam a dzsekimet a dombtetőn."
"Majd leveszem a pulóverem és ráülök arra." ajánlotta Kriszta. Még mindig nagyon nedves volt a lába között és ez ellen tenni kellett valamit. "Legfeljebb befogom az orrom közben." gondolta mosolyogva. Kibújt a felsőjéből és fintorogva ledobta a gyomorforgató szagot árasztó matracra. Közben Jocó kezei is rátaláltak a sötétben és segítették levenni a rövid ujjú atlétát és kikapcsolni a melltartóját. Jocó kezével kitapogatta a lány melleit, majd lokalizálva bimbóit, rácuppant a szájával. Kicsit megnyalogatta mindegyiket majd... megkérdezte:
"Folytassuk ott ahol abbahagytuk? Vagy nyalogassam még egy kicsit a cicijeidet?" A lány felnyögött és alig hallhatóan suttogta:
"Puszilgasd a cicimet… és közben add ide az kezed..." Letolta a fenekéről a nadrágot, és érezte hátsóján a pamut pulóver puhaságát, amint a fiú kezét a saját lábai közé irányította. A fiú épp már 3 ujjával tágítgatta szűk kis punciját, miközben erősen szívta a szájával a jobb mellbimbóját... mikor a csapóajtó, hangos puffanással és fényáradatot bebocsátva kicsapódott.
Krisztának épp csak arra volt ideje hogy a nadrágját felrántsa és karját maga elé kapva próbálja leplezni -nem sok sikerrel-kebleit, mielőtt két kiváncsi szempár meredt rájuk a lépcső tetejérol a magasból.
"Hát ez kurva jó." Mondta Csaba. "Igy aztán sose sütünk szalonnát."
Furcsa múdon ez volt az a pillanat, amikor Krisztának leesett, mi is volt olyan furcsa ma a magas, testes fiún. Hiányzott róla a szemüveg.
"Te meg honnan tudsz erről a helyről?" kérdezte Jocó az égben tornyosuló barátjától. Kriszta a fiú arcát kémlelte hogy vajon ő is olyan zavarban van-e, mint ő. De rajta semmi nem látszott. Végülis ő teljesen fel volt öltözve és neki nem kellett hatalmas, 75D-s melleit rejtegetnie Csaba fürkésző szemei elől.
"Azt hiszed, csak a te apukád volt katona?" kérdezte Csaba Jocotól, de szemét le sem vége Kriszta karja mögül kikandikáló cicijeiről. Hát igen, Ditta miniatűr dombocskái biztos nem nyújtottak ilyen élményt. A lány sokszor cukkolta barátnőjét hatalmas didkói miatt, megjegyzéseket téve pl tornaórán :"Hogy tudsz ezekkel futni?" Holt sicher, hogy csak az irigység beszélt belőle.
Ditta a lépcső tetején, Csaba háta mögött kuncogott.
"Nem találnád olyan viccesnek a szituáciot, ha látnád, a pasid, hogy bámul." gondolta kicsit mérgesen Kriszta.
"Mostmár akkor csatlakoznánk, ha itt vagyunk." javasolta Csaba.
Még mielőtt Kriszta tiltakozni tudott volna, Jocó rábólintott.
Kriszta hátán végigfutott a hideg. Mindig is ki akarta próbálni hármasban, vagy teszemazt négyesben. Még arról is álmodozott néha, milyen lehet barátnője pici, kemény cicijeit puszilgatni...és Csaba sem volt egy utolso pasi...de valahogy mégis...az egész csak olyan abszurd volt. Kicsit megkönnyebbült, amikor a fiúk megegyeztek hogy mindenki marad a saját térfelén. Kriszta és Jocó maradtak tehát a bal oldali matracon és Ditta leült törökülésben a jobb oldalin és megvárta Csabát, amíg az lecsukja az ajtót, teljes sötétségbe boritva megint a pici helységet.
"Jut eszembe," mondta még utoljára Csaba mielőtt lehuppant Ditta mellé "itt van a dzsekid." és susogva hajitotta irányukba a kabátot.
Egy darabig halk sustorgást lehetett hallani Csabáék felől és Ditta néha csendben felkacagott.
"Ne figyelj rájuk, csak rám figyelj." búgta Kriszta fülébe Jocó "Csak arra figyelj, amit én csinálok veled" Ujjai már kutatták is az utat a lány még mindig nedves ,de a lebukás miatt picit összeszűkült puncijához. Kriszta hangosan felnyögött. A kuncogás és susmogás abbamaradt a másik oldalon. Most ők hallgatóztak. Kriszta és Jocó egymással szemben ült a matracon. Jocó átkarolta a lány nyakát és közelebb húzta magához, ugyanakkor erővel ráültette, rányomta a lányt 3, mereven felfelé tartott ujjára.
"Ülj bele szépen az ujjaimba" biztatta a lányt, belesuttogva a fülébe.
Akkora volt a csend a másik oldalon. Kriszta imádta, mikor a fiú beszélt hozzá, de most valahogy nem szerette volna, ha a másik kettő meghallja. Lassan feltérdelt,a nadrágját mostmár letolva a cipőjén keresztül félrekotorta, és engedelmesen beleült a fiú ujjaiba, amelyik már jó csúszósak voltak az ő nedveitől. Mostmár mindketten térdeltek és szorosan átölelték egymást, fejük egymás mellett. Jocó harapdálta, puszilgatta a fülcimpáját.
"Ha belegondolok, hogy mindjárt a farkamat fogod így meglovagolni..." suttogott vágyakozva a lány fülébe "Fogd meg, fogd meg milyen kemény a puszta gondolattól is..."
Kriszta rátette a kezét a srác ülepére, és a vágytól zihálva kezdte el venni a levegőt. Onnantól megszűnt a külvilág, nem érdekelte többé a két szánalmas bunkertárs kuncogása és susmogása a másik matracon- különben is, mintha már ők is átváltottak volna apró nyögésekbe- csak magában akarta tudni azt az édes, vastag szerszámot, ami Jocó nadrágjában ágaskodott. A fiú, megérezve a lány szükségletét elkezdte kigombolni a nadrágját. Ő farmert viselt és kicsit nehezebb dolguk volt vele mint a lány melegítőjével.
Egyelőre csak közös erővel kigombolták és kizipzárazták a szűk farmert. Még a boxer sem került le. Kriszta búgva simogatta a merev hímvesszőt a boxer vékony anyagán keresztül. Néha lejjebb csúsztatta a kezét és simogatta, masszírozgatta a zacskókat is.
"Akarod?" kérdezte a fiú. Egy elégedett dorombolás szerű morgás volt a válasz.
"Hová akarod?"
"A számba akarom." dorombolta Kriszta alig hallhatóan.
"Hová?" Jocó úgy tett, mintha nem hallotta volna.
"A számba akarom." Mondta kicsit hangosabban a lány. Egy pillanatra a másik matracon mintha abbahagyták volna a nyögést.
"Úr isten, mit gondolhatnak ezek rólunk." futott át a lány agyán. Aztán vállat vonva lehajtotta a fejét a fiú ölébe. Egyik kezével lehúzta a boxert, egészen a golyók alá másik kezével a sötétben kipuhatolta a makkot, és lassan, finoman lehuzta róla a bőrt. Jocó felnyögött, mire a másik matracon megint halotti csend lett.
"Hát én mindjárt beszólok nekik, hogy ne hallgatózzanak." gondolta magában Kriszta. Egy ’d’ egy ’b’ és egy sziszegő ’sz’ hangot hallott barátai irányából.
Egészen biztos volt benne hogy Csaba azt mondta Dittának:
"Vedd be a szádba." Kezét le nem véve a fiú szerszámáról felegyenesedett és amilyen halkan csak tudta belesúgta a fülébe:
"Te, ezek minket utánoznak!"
Jocó hangosan felkuncogott.
"Sss, Tudom." mondta szinte normál hangerővel.
"Te nekem ne sziszegjél." válaszolta szintén elég hangosan Kriszta, a fiút cukkolva.
"Ssss." mondta mégegyszer a fiú. A kezével, amelyik nem volt eltemetve a lány combjai között, rányomta a lány fejét a dákójára. Kriszta tövig benyelte azt, miközben teljesen ráhúzta magát a fiú ujjaira. Jocó mozgatni kezdte odabent az ujjait, mire a lány nyögdécselni kezdett. Nem gondolta, hogy túl hangos lenne, mégis hamarosan érezte a fiú szabad kezét a száján.
"Most feldugom négy ujjamat." figyelmeztette a lányt halkan "Addig befogom a szád" suttogta a lány fülébe. "Utána visszakapod a dákómat a kis szádba."
Pontosan tudta, mivel tudja a lányt a végletekig felizgatni, pontosan mik azok a sejtelmes szavak amikre a lány arca kipirúl és bármit megtesz, amit kér tőle. Ahogy lassan bepréselte a negyedik ujját a lány szűk nyílásába, az nyöszörögni kezdett, amit a fiú keze nem tudott eltompítani, mert a sírós hang az orrán át is kiszökött.
"Fáj?" kérdezte inkább kíváncsisággal, mint aggodalommal a hangjában.

Kriszta megrázta a fejét. Nem mintha a sötétben ezt a fiú látta volna.
Négy ujj a hüvelyében és az ötödikkel, a nagyujjával már a lány csiklóját simogatta. Krisztát már nem sok minden kötötte a való világhoz és nem érdekelte hogy ki hallja szinte sikoltásba váltó nyögéseit. A fiú ujjai úgy feszítették belül, és ez olyan isteni érzés volt. Aztán mégis úgy döntött hogy hangtompítóként használja a fiú szerszámát. Az édes volt az előváladéktó,l ugyhogy jóizűen majszolgatni kezte a végét és amikor a fiú tövig belényomta az ujjait, ő is tövig a torkába szívta a lüktető hímvesszőt.
"Bele szeretnél ülni?" kérdezte a fiú egy kis idő után.
"Igen." nyöszörgött a lány, látszólag nem szivesen bucsuzva szájával a fiú szerszámátol. Eddig még csak ágyon csinálták lovagló pózban és ez kicsit más érzés volt. A matrac csak valami szivacsféleség volt, nem rugózott, még intenzívabbá és nehezebbé téve az attrakciot.
"A fenébe, várj..tolta el a lányt magátol Jocó, mikor az már majdnem teljesen beleült ágaskodó szerszámába. "Inkább felveszek egy gumit, nem akarom abbahagyni és kihúzni.."
Kriszta hallotta ahogy szétnyílik a fólia csomagolás és bár a sötétben nem látta, mégis maga elé tudta képzelni, ahogy a fiú egy gyors, hozzáértő mozdulattal felhúzza az óvszert. Ez mindig felizgatta. Nemcsak azért mert tudta, hogy ilyenkor a legkeményebb legészbontobb dugás következik, hanem mert szerette nézni ahogy a fiú saját magához ér. Már többször is maszturbáltak egymás előtt és bár ő annyira nem szerette csinálni...igen, úgy látszik tényleg szégyellős volt...annyira szerette viszont nézni ahogy a fiú csinálja magának.
"Mostmár belecsücsülhetsz." húzta két karjával felfele a lányt Jocó, majd amikor Kriszta a fiú hasa felett áttérdelve elkezdett lassan lefele ereszkedni, a fiú a vállain lefele kezdte el nyomni. Megduzzadt kis és nagyajkai engedelmesen szétnyíltak a behatoló előtt és Kriszta kezeivel a srác mögötti falnak támaszkodva szépen magába igazította a vastag szerszámot.
Jocó hangosan, mélyen kezdett el lélegezni és kezeit a lány csípőjén tartva próbálta befolyásolni az iramot. De Kriszta nem engedett. Most ő volt felül. És ő lassan akarta, nagyon lassan, szinte kínzóan lassan. Egészen felegyenesedett a térdén, szinte teljesen lecsúszva a csodálatos péniszrol, ami olyan jól kitöltötte, aztán megint teljesen beleült. Ezt folytatta hosszú percekig. Élvezte ahogy puncija fala súrlódik a vastag szerszámon.
Jocó egyre jobban gyorsításra szerette volna ösztönözni, de erős karjaival sem birt a lánnyal aki egész testével ellenállt és továbbra is gyötrően lassu ütemet diktált.
"Ssss." tolta el válláról a fiú karjait. Most az ő sora volt hogy csititsa a türelmetlenkedő, orgazmus kapujában járó partnerét.
Jocó feladta és hagyta hogy a lány a feje fölé, a matracra szorítsa kezeit, szinte odaszögezve azokat.
"Mindjárt, mindjárt megkapod." dorombolta a fiú fülébe. Nem gyorsított a ritmuson, de amikor teljesen beleült a fiú hímvesszőjébe, erősen megszorította belső izmait. Ezt nem tanulta, ösztönösen csinálta, mert neki igy volt jó. Érezte hogy ő hamarosan elélvez és reménykedett hogy a fiú követi, de ha nem az sem baj, arra is megvolt a terve. Megengedte volna hogy az valami más pozban és olyan ütemben amilyenben ő szeretné, magáévá tegye. Még két hosszuú ütem, majd egy hosszú sóhajjal a fiú nyakába lehelbe elélvezett. Még jobban lelassított az ütemen de tovább bukdácsolt finoman a srácon.
"Ssss." most megint Jocó kezdett el susogni. "Én már kész vagyok, baba." lassíthatsz. Kriszta hitetlenkedve bámult a srác sötétbe veszett arcába, ahogy leszállt róla. Megtapogatta a fiú lankadó szerszámát és tényleg, a kondomot valóban megtöltötte valami.
"Nem hiszel nekem?" kuncogott Jocó.
"Te nem szoktál ilyen halk lenni."
"Gyere, pihenjünk egy kicsit."
Furcsa csend volt a bunkerben egy pár percig. Mintha mind a négyen elaludtak volna. Aztán ruhák susogását és zippzárat zizegését lehetett hallani. Végül Ditta törte meg a csendet.
"Megfulladok ebben a büdösben. Kinyithatjuk az ajtót?"
Mindkét fiú felpattant egymásnak ütközve a piciny helyen. Hunyogogva néztek bele a betörő fénybe, aminek végülis Csaba adott utat, kitárva a csapóajtót. Mind a négyen alaposan kipirulva szivták magukba a friss levegőt.
"Mostmár tényleg menjetek el tűzifát szedni." mondta nevetve Csaba.
"Igen, mi is megéheztünk." nézett Krisztára Jocó nevetve.
Miközben a száraz ágakat gyűjtötték mind a négyen a földről Kriszta azon gondolkodott, hogy mégha nem is cseréltek párt és biszexuális kíváncsiságát sem sikerült kielégítenie, ez a nap és a bunkerben történtek akkor is örökre meg fogják változtatni négyük barátságát. És innen kezdve már semmi nem lesz ugyanolyan.
"Lackónak elmondjuk?" kérdezte hirtelen felegyenesedve egy gallyal a kezében. A többiek csak nevettek és egykupacba dobálták a száraz ágakat hogy végre meggyújthassák a tüzet.