A barlang titka

…A lány már órák óta bolyongott az erdőben, és úgy tűnt, hogy az idő előrehaladtával egyre jobban eltéved benne. Már akkor sem tetszett neki ez az erdő, amikor belépett az első fák közé, de hát azt mondták neki, hogy erre rövidebb lesz az út, ő pedig minél előbb oda akart érni a varázsló házához. Szinte érezte a zsigereiben, hogy ez a hely egyszerre baljós és titokzatos, és hogy talán jobb lett volna, ha az ösztöneire hallgat, és inkább a hosszabb, de jól ismert utat választja.
Egyszer csak a fák között egy hatalmas barlang bejárata tűnt elő. Sosem szerette a barlangokat, túl sötétnek és félelmetesnek tartotta őket, de mivel már eléggé sötétedett, úgy döntött, hogy itt húzza meg magát éjszakára.

Óvatos léptekkel elindult a barlang mélye felé, miközben arról győzködte magát, hogy nincs mitől félnie, hiszen az ilyen barlangokban maximum néhány denevérrel találkozhat össze, de azoknál félelmetesebb lénnyel nem igen.  Ennek ellenére azonban továbbra is kicsit ideges maradt. Még haladt néhány métert befelé, aztán mikor már sikerült meggyőznie magát arról, hogy tökéletesen egyedül van, levette hosszú, vastag köpenyét, és leterítette a földre, hogy majd azon háljon.

Ekkor azonban furcsa hangokat hallott a sötétből. Kopogó, kaparó hangokat, mintha valamiféle nagy karmokkal rendelkező állat járkálna a sziklás talajon, valamint furcsa kattogást és ciripelést, mint amilyet nyári éjszakán a bogarak szoktak hallatni. A lány nagyon megijedt, teljesen elvesztette az önuralmát, felkapta köpenyét a földről, és elkezdett a barlang kijárata felé rohanni. Hirtelen azonban az egyik oldalsó járatból egy hatalmas lény tört elő, és elállta a lány és a kijárat közötti utat.

A lány először nem is látta rendesen, hogy miféle teremtménnyel van dolga, mivel kellett a szemének pár másodperc, mire a kijárat felől beszűrődő erős fényt megszokta a félhomály után. Mikor ez megtörtént, szinte kővé meredt a látványtól. Egy óriási, hangyaszerű rovar állt előtte. A lány elkezdett vissza, a barlang mélye felé rohanni, azt gondolva, hogy egy másik járaton keresztül talán még kijuthat a szabadba. A rovar azonban utána iramodott, és nagy lépteivel csakhamar utolérte. Ekkor hatalmas csáprágójával megragadta a lányt, felemelte, és elkezdte a barlang belseje felé cipelni. A lány hangosan sikítozott, de nem a fájdalomtól, hanem csak az ijedtségtől. Meglepetésére az óriáshangya igencsak óvatosan tartotta őt a rágói között.

Egyszer csak a barlang mélyén egy tágas üregbe értek, ahová középen még egy kis napfény is beszűrődött. A hangya az üreg közepére vitte a lányt, aki eközben körbenézett az üregben. Mindenfelé nagy csontvázakat látott, amelyek valamikor egy-egy szarvasé vagy vaddisznóé lehettek, középtájon pedig valami fészekszerűséget pillantott meg. Az üregben az állati maradványok miatt enyhe dögszag terjengett.

A rovar lefektette a lányt a földre, csípőjét egy nagy, kerekded kőre helyezve. Kezeit nagy ízeltlábaival a földhöz szorította, lábait széles terpeszbe húzta, azt is szorosan lefogta, majd a lány mindegyik végtagjának végére egy nagy nyálcsomót köpött. A lány ezt először nem tudta mire vélni, nem sokára azonban érezte, hogy a nyálcsomók kezdenek megszilárdulni, odaszegezve őt a talajhoz. Nagyon félt, meg volt róla győződve, hogy ez a szörnyeteg apró darabokra fogja tépni, és megeszi a maradványait.

A hatalmas rovarnak azonban más volt a célja. Csáprágójával megragadta a lány ruháját, és egyetlen erős mozdulattal teljesen leszakította róla. Ezután végigmérte annak testét a feje búbjától a lábujjáig. A 20 év körüli lány nagyon szép volt: hosszú, sötét haj, gyönyörű arc, nagy, formás keblek, méretes mellbimbókkal a közepükön, karcsú derék, kerek fenék, valamint hosszú, formás lábak. A lény, beleszagolva a levegőbe, érezte a lány feromonjait, melyekből elégedetten állapította meg, hogy a lánynak pont peteérése van. Közelebb lépett a lányhoz, és csápjaival elkezdte tapogatni a lány testét. A lány csak ekkor döbbent rá, hogy az óriáshangya mit is akar tenni vele. Hevesen kapálózni kezdett, hátha ki tud szabadulni valahogy, de a megszilárdult köpetek erős béklyóban tartották kezeit és lábait. A hangya csápjai először a lány arcát simogatták, majd áttértek a melleire, ahol elidőztek kissé. Egyre csak masszírozták a kebleket, majd idővel a mellbimbókat kezdték el dörzsölgetni. Habár a lány undorítónak találta a rovar szándékát, egyre inkább valami melegség kezdte elönteni a testét. Próbált ellenállni ennek az érzésnek, de ez egyre nehezebbnek bizonyult. Mellei kezdtek megduzzadni, mellbimbói pedig megmerevedni. A hangya odahajolt a keblekhez, és szájszervével a mellbimbókat finoman szívogatni és rágcsálni kezdte. A lányt egyre erőteljesebb kéj öntötte el, légzése felgyorsult, egyre nagyobb sóhajok hagyták el dús ajkait, és érezte, hogy puncija is egyre melegebb és nedvesebb lesz. Miután a hangya mindkét mellét bőséges kényeztetéssel látta el, csápjai lejjebb vándoroltak, végigsimították a lány hasát, majd lassanként puncijához értek. Az egyik csáp finoman masszírozni kezdte a csiklót, miközben a másik a lány hüvelyének nyílását cirógatta és néha-néha kissé bele is mélyedt. A lány vágyai egyre fokozódtak, egyre inkább kezdte élvezni ezt a bizarr „szeretkezést”, pedig a lelke mélyén tudta, hogy ez nagyon erkölcstelen a részéről. Szexuális vágyait azonban már nem nagyon tudta kordában tartani. Az óriási rovar szájából ekkor előbújt egy hosszú nyelv, olyasmi, mint a lepkék pödörnyelve, mellyel a virágok édes nektárját szokták kiszívni. Ez a rovar azonban más fajta nektárra szomjazott. Elkezdte nyalogatni a lány csiklóját, majd beledugta nyelvét a hüvelybe, és ott izgatta vele tovább a lányt. Ekkor a lány vágyai már nagyon felkorbácsolódtak, és határozottan kívánta, hogy a hangya a magáévá tegye.

Nem is kellett erre sokat várnia. A hatalmas teremtmény érezte a levegőben sűrűn terjengő feromonfelhőből, hogy a lány már teljesen készen áll a közösülésre. Potrohát hasa alatt előre hajtotta, melynek végéből valami fullánkszerű bújt elő. De nem fullánk volt az, hanem a hangya nemi szerve. Kb. 30 cm hosszú, 6 cm vastag, kemény kitinből álló nyúlvány, a végén jó széles nyílással. Ezen a nyíláson elkezdett kitüremkedni egy makk formájú, nyirkos, puha, érzékeny bőrrel fedett szövet. A hangya péniszét óvatosan odaillesztette a lány nedves puncijához, és lassan, finoman elkezdett behatolni a hüvelyébe. A lánynak ez először meglehetősen fájdalmas volt, az óriási fallosz igencsak feszítette a hüvelyét, kis idő múlva azonban a fájdalom élvezetté kezdett átalakulni . A hangya a péniszét kb. kétharmadáig bírta a lányba nyomni, majd lassan de ütemesen elkezdte ki-be mozgatni. A lány érezte, hogy a nagy, vastag szerszám felülete kissé rücskös, ami még élvezetesebbé tette számára az aktust.  Egyre nedvesebb és nedvesebb lett, hüvelye egyre inkább kitágult, a rovar hímtagja pedig egyre mélyebbre hatolt benne.

Hosszú perceken keresztül tartott az aktus, miközben a nagy rovar egyre fokozta a tempót. Végül már nagyon gyorsan járatta párzószervét ki-be a lány hüvelyében, aki érezte, hogy már elég közel jár az orgazmushoz. A hangya még néhány erőteljes döfést végzett hüvelyében, péniszét szinte tövig nyomva a lányba, aki úgy érezte, hogy a nagy „dorong” vége már a méhében jár. Aztán a teste megfeszült, izmai görcsbe rándultak, hüvelye összeszorult, és nagy nyögéssel elélvezett. Nem sokkal lemaradva követte őt a hangya is, az ő orgazmusa azonban korántsem volt ilyen látványos. Valójában egyetlen jele volt csak, azt azonban a lány nagyon is jól érezte. Puncijának belsejét jó nagy adag sperma öntötte el, erőteljes spriccekben adagolva. Ez a sperma azonban a férfiakéval ellentétben nem volt meleg, inkább kissé hűvös.

A rovar lassan kihúzta falloszát a lányból, makkja kezdett elernyedni, és apránként visszahúzódott a fullánkszerű nemi szerv nyílásába. Ezután a hatalmas teremtmény a szájszervéből valami savas folyadékot köpött a lány kezein és lábain lévő megszilárdult nyálra, amely feloldódva ismét folyós állagú lett, így a lány újra szabadon mozoghatott. Mikor felállt, észrevette, hogy a még mindig tág lyukából patakokban csordogál a rovar kékes színű ondója. Az egyébként meglehetősen visszataszító látvány számára most valahogy nagyon is erotikusnak tűnt.

Szétszaggatott ruhájának egy darabjával letörölte magáról a spermát, összeszedte ruhája maradványait, és úgy-ahogy felöltözött. A hangya se szó, se beszéd, megfordult, és nagy léptekkel a barlang egy távolabbi zuga felé indult el, faképnél hagyva a lányt. A lány először csak hosszan elgondokodva nézett a hangya után. Azon járt az esze, hogy milyen szörnyen indult ez az egész élmény, és hogy a végén micsoda gyönyörrel teli módon fejeződött be. Majd amikor végre összeszedte gondolatait, kiment a barlangból, és elindult hazafelé. Nem tudta, hogy valaha is találkozik-e újra a barlang titkos teremtményével, de a szíve mélyén azt remélte, hogy egyszer majd újra szenvedélyes aktusban egyesülhet az ízeltlábúval...