10 év nem múlik el nyomtalan / 1.rész

Azt mondtad, 10 év nem múlik el nyomtalanul.. kutya-macska, tűz és víz, mégis kulcs és kulcslyuk.. bárhogy lehet nevezni. Szerintem, mi többször gyűlöltük egymást, mint szerettük, mégis bizonyos tények tagadhatatlanok. Bizton állíthatja mindkettőnk, hogy a másiknál jobb szeretője soha életében nem volt, talán nem is lesz. Mégis átharapnánk egymás torkát egy együtt töltött hét után. Hol Te dobtál ki engem, hol én téged, de az utunk számtalanszor keresztezte, keresztezi egymást a mai napig is.

Akkor is így volt, 2008. júliusában ….. Sírtam, egyetlen tiszta gondolat nem volt a fejemben, csak őt, Ferit láttam a másikkal, aki miatt elhagyott, kidobott és akkor jöttél megint Te. Te, aki majdnem pepitában megcsináltad ezt velem pár évvel azelőtt, csak egyvalami volt más, megmondtad az elején, hogy nem akarsz engem, csak „kitöltjük” az időt.

Feri miatt túl voltam egy kórházon és mindenféle ártó gondolaton. Szerettem, azt hittem neki szülök egy gyönyörű, csodaszép és okos gyereket, hogy megtaláltam azt, aki mindezt a boldogságot megadja nekem. Aztán vége lett a világnak….

Nem volt senkim, akihez fordulhattam volna, csak egyvalaki, aki valamikor, valaha szintén csak fájó emlékeket, szorongást hagyott maga után, mégis ő volt az egyetlen, akinek az ajtaja mindig nyitva állt előttem.

Akkor újra…2008. júliusában is…

12-én volt a születésnapom és lehívtál Bikalra. Persze, hogy elmentem, kiszakadni a környezetből, élvezni a figyelmet, azt, hogy valaki akar engem, törődik velem, még ha azért is, amiért… nem igazán érdekelt, hogy a miértje.

Hosszú hétvégére mentünk és én nagyon örültem az útnak. Biztosan nem voltam valami szórakoztató, de elnézted nekem és nagyon figyelmes voltál. Vezetés közben fogtad a térdem és én magunkon gondolkodtam. Eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor csak úgy megálltunk egy-egy erdei tisztáson és a kocsi hátsó ülésén szeretkeztünk, vagy félig állva a csomagtartóban, vagy éppen a liftben, vagy amikor a lakásod erkélyén voltunk együtt. Csak az nem látott minket, aki nem akart  Jesszus, mennyi „szégyentelen” pillanat , de nem sajnálom. Te voltál az egyetlen, akivel megszűntek a gátlásaim, nem gondolkodtam azon, hogy vajon ezt, vagy azt kipróbáljam-e. Így volt ez akkor is…
Elmesélted nekem, hogy soha ki nem állhattad a segédeszközöket, de nekem volt. Elvittem. Mindentől függetlenül sokszor eljátszottál a gondolattal, hogy vajon milyen lehet látni, ha egy nő magát elégíti ki, ha nem engedi, hogy hozzányúlj, csak látnod szabad, hogy csak a vágyakozás a tiéd. Ízlelgettem magamban a gondolatot, hogy milyen hatással lesz ez rád. Éreztem, hogy az én testem is reagál a gondolatokra, szinte fájt az ülés, lüktetni kezdett mindenem. Szerettem volna minél hamarabb odaérni, bejutni a szobába és elfelejteni mindent, csak átadni magam neked, szeretkezni…

Végre megérkeztünk, szép szobát kaptunk, de talán csak épp hogy körülnéztünk. Belebizseregtem a várakozásba, vártam az érintést, a csókokat a nyakamba, oda, ahol más nem találta soha azt az érzékeny kis bőrcsíkot, de Te még álmodban is tudtad hol van.. Átkaroltál és olyan szenvedéllyel csókoltál meg, hogy beleremegett a lábam. Elgyengültem, de Te határozottan toltál a szoba belseje felé és az ágy felé vetted az irányt. Ez nem egy hosszú szeretkezés, ez egy szenvedélyes együttlét, vad tombolás lesz.. Megint 2 évet vártunk egymásra… A kezeink egymásba ütköztek, ahogy igyekeztünk egymásról minél hamarabb leszedni a ruhát, alig tudtam kigombolni az inged, nem találtam mi hol van, a legszívesebben letéptem volna mindent rólad, hogy mihamarabb a bőrödhöz jussak, hogy érezzem a forró tested az enyémhez préselődni. Belecsókoltam a vállgödrödbe, a nyakadba, de közben az ujjaim a nadrágod cipzározásával bíbelődtek. Persze, hogy alig boldogultam, régen nyúltam hozzád, elvarázsoltak az események, sodródni akartam.. Veled..

Ajkaink forrón követelték egymást, kiéhezve estünk egymásnak. Teljesen fel voltam ajzva, semmi mást nem akartam, csak minél hamarabb magamban érezni Téged, a kezed, az ujjaid, amiktől egyenesen a mennyekben éreztem mindig magam. Soha nem fogom megérteni, hogyan érezhet rá egy férfi ennyire egy nőre… Imádom az ujjaid, mindig is alig vártam, hogy feldugd, hogy érezzem őket magamban, nyüszíteni tudnék a várakozástól most is, hogy ezeket írom... Fogtam a csuklód és csak toltam-toltam volna még mélyebbre, be akartalak fogadni magamba mindenestől. Csorgott belőlem minden, olyan nedves voltam, mint még soha, őrülten kívántalak, megszűnt körülöttem a világ, ordítani tudtam volna, hogy most azonnal akarom, keményen dugni akarok… de Te majdnem mindig olyan megfontolt voltál, nem engedted, hogy idő előtt megkapjam, amit akarok, nem győztél csitítani, hogy higgadjak le, hisz van még időnk… Most van, nem kell senkinek senkihez mennie…

Lenyugodtam, mert nem mozdultál, nem csináltál semmit, csak néztél, de nem húztad ki az ujjaid belőlem. Néztél és csókoltál, félig rajta fekve, végigcsókoltad a nyakam, a mellem, beszívtad a mellbimbómat, én pedig toltam mind jobban a szádba, fogtam a fejed, hogy csináld még... a tiéd, talán mindig is az volt.

Tudom én, hogy neked is nehéz, alig bírsz magaddal, látom, érzem… kivetted a kezed és bejöttél Te… édes Istenem, a szavam elakadt, hogy végre bent voltál. Tudod, hogy most nincs itt az ideje a kóstolgatásnak, most nem adhatsz magadból csak apró darabokat. A farkad kemény volt és hatalmas. Végre bennem, a melegben, a szűk, nedves puncimban. Csak szorítottalak a lábammal, mintha eltűnhetnél egy pillanat alatt, összekulcsoltam a lábam a derekad körül és nagyon akartam, hogy mozdulj. Játszottam a csípőmmel, mozogtam, hogy gyere már végre, de megint leszorítottál, ki kellett élvezned a pillanatot neked is. A hüvelyemmel kezdtem el játszani rajtad. Rádszorítottam és elengedtem, meg kellett kapjalak, muszáj volt mozognod, mert már az őrület határán voltam. Ismerlek, tudtam, hogy nem bírod ezt a fajta zsarolást. Szép lassan elemelkedtél tőlem és elkezdtél járni bennem. A szeméremajkaim kinyíltak, mint egy virág. Feltoltam még a csípőm is, hogy a lehető legmélyebben érezzelek, ki- és bejártál bennem egyre gyorsabban. Ez színtiszta szex volt, kevés gyengédséggel, épp annyival, ami ekkor kellett, amire mindkettőnknek igénye volt. A mozdulataid egyre gyorsabbak és vadabbak lettek, már nem számított semmi, csak a kielégülés.. Akkor és ott belémélveztél, hatalmas nyögés hagyta el az ajkaid, szinte egyszerre jutottunk el arra a pontra, ahonnan nincs visszaút. Izzadtan borultál rám.. imádtam, imádom, ha rajtam fekszel, érzem a súlyod, tudom, hogy az enyém vagy, akárhogy is, de az enyém vagy, úgy, ahogy senki más nem kaphat meg soha se téged, se engem…

Elfáradtál… legördültél rólam, kijöttél belőlem és lassan minden tiszta lucsok lett, hisz mindkettőnk nedve csak úgy dőlt belőlem. Szeretlek simogatni, az arcod, a mellkasod, a hasad… a farkad. Hálás vagyok ezért a kielégülését, de tudom, nem ezt ígértem neked magamban.

Hagytalak pihenni, az út is hosszú volt, kimentem a fürdőbe, hogy rendbe tegyem magam, hiszen volt egy meglepetésem a számodra még aznap éjjelre…