1’47

A repülő lassan emelkedett el a földtől, lomha testét az ég magába fogadta. Tiszta az ég, távol s közel sehol egy felhő. A futóműveket, ahogy behúzza picit huppan a gép. Az utazómagasság eléréséig még legalább három perc van hátra. Ahogy kanyarodik, csodálatos kilátás nyílik a városra, az ablakon beszűrődő fény picit elvakítja a kinézőket, de szemüket gyorsan eltakarva gyönyörködnek a látványban. A házak, autók egyre kisebbek, embereket már nem is látni. Aki most felülről szemléli, annak térkép e táj, de gyönyörű, hisz tudja, ott evett, minden reggel, abban a kis halványsárga tető alatt; oda járt bowlingozni mellé a piros tetőbe. Egy kisgyerek hangosan sírni kezdett, nem érezte magát teljesen jól, így meg kellett nyugtatni. Hamarosan abbamaradt a hang, inkább halk szöszmötölések hallatszottak. A légi utas kísérők megkezdték az ételek felszolgálását, italt osztottak annak, aki kért. Egy fiatal lány szabályosan részegre itta magát 3 pillanat alatt. Utolsó józan mondata: Csak így tudok repülőn utazni… Majd elmosolyodott és hátradöntötte fejét.

Az első osztályból átérve a következőre zsúfolt ülések vannak. Ide minden hely elkelt, végül is jóval olcsóbb. Az ennivaló csak kicsivel csúszik le az első osztályú ízétől. Balra és jobbra is osztanak, bár amint az ablak felőli oldalra fordul a hölgy, egy fiatalabb férfi a zacskót a szája elé tartva fehér arccal görcsöl. Nemet int a fejével, és újra alábukik. A mellette ülők undorral bár, de elveszik a tálcát, udvariasan megkérdezik, van e füldugójuk, vagy legalább fülhallgató a gépen. Sajnos nem volt. A hangokra nem figyelve enni kezdtek. Arrébb, a gép hátuljában ültek a legolcsóbb jegyes utasok. Nekik már az előzőhöz képest sem volt annyira finom a tálcájukon, de már nem is nézett ki jól. Attól függetlenül nekiláttak, kértek még egy-ketten üdítőt és kellemes étvággyal vágták a hús szeleteket. A pilóták is megkapták ebédjüket, visszajeleztek a toronynak és Ők is hozzáláttak. A lenti táj már alig látszott, néha egy-egy bárányfelhő tűnt fel, mint kis sziget a tengeren, melynek világítótorony van a tetején. Halk szuszogás töltötte be a teret, egy idősebb - külseje alapján- üzletember két martinis pohárral a keze alatt hangosan horkolt. Mellette egy kislány, és anyukája füldugóval a fülükben még pár emberhez hasonlóan a tv-n ügyetlenkedő Mr. Beant nézték. Egy 17 éves forma lány éppen a WC-re igyekezett, melyet zárva talált, de kopogtatására kinyílt. Egy fiatal férfikéz átkarolta és behúzta. A lány mosolygott, és engedett Neki.

Halkan huppant egyet a gép. A pilóták szinte észre sem vették. Egy halványpiros fény gyúlt ki a műszerfalon. Az utasok közül páran felébredtek, de szinte azonnal vissza is aludtak. Egy fiú arca koppant az üvegen, felriadt, és szégyenkezve törölgette a nyálát az arcáról. Az ingének már mindegy, majd csak megszárad. Kinézett az ablakon, amint nézelődött, tudatosult benne, hogy valami nem stimmel. Próbált oda koncentrálni, de az agya még csak most ébredezett. A kép, melyet bámult hiányos volt. A szárnyról valami hiányzott, valami, ami nagyon is fontos lett volna számukra. A pilótafülkében közben egyre több kijelző villogott, apró sípoló hang jelezte a bajt.

Újabb halk huppanás rázta meg a gépet, de most már nem állt helyre a dolog. A halk hangot egy erősebb váltotta fel, majd mozogni kezdett a repülő. Az alvók felriadtak, a tv-zők kivették a fülükből a fülhallgatót. Mindenki értetlenül nézett körül. A szárnynál ülők látták, amint a fémlemezek tehetetlenül lengedeznek, hisz nincsen meg, ami hajtsa a gépet. A gép lassan lefelé vette az irányt. Döbbent csend konstatálta: a repülő zuhan. A kezek erősen a karfákba markoltak, a szívek dobogása kétszerese az alapnak.

Te mit csinálnál, kit hívnál fel, ha lenne 1 perc 47 másodperc a halálodig? Mit mondanál Neki?