A Vörös Éjszaka Városainak száma hat volt: Tamaghis, Ba´dan, Yass-Waddah, Waghdas, Naufana és Ghadis. Ezek a városok nagyjából a mai Góbi sivatag területén feküdtek százezer évvel ezelőtt. Akkoriban a sivatagot hatalmas oázisok hálózták be, és egy folyó szelte át, mely a Kaszpi-tengerbe ömlött.
Június 25., Damaszkusz
Délután. A város felett mozdulatlan, felforrósodott légtömeg vibrál. Kintről müezzin elnyújtott éneke szivárog a szobába, és míg seggemet a szúette ablakpárkánynak vetve kiiszom az utolsó cseppeket is a pálinkásüvegből, az ágyon heverő fiút nézem, és megpróbálom felidézni a történteket.
Lekattintom a villanyt, csak a hangulatvilágítást hagyom égve. Kellemes félhomály önti el az apartmant. Egyik kezemben a martinis üveget, másikban a poharakat fogva az ajtóhoz lépek, csípőmmel belököm, és belépek a fürdőszobába...
Előszóként csak annyit, hogy nem vagyok perverz; csupán a történet az, de - ahogy tudjuk - az emberi fantázia határtalan...
