Félek, hogy elveszítelek,
Félek, hogy nem szerethetlek.
Félek, hogy azt mondod: Mennem kell! ...
Már rég elengedted kezem,
Már rég elfelejtetted szerelmem.
Már rég megtagadtad a segítséget,
Már rég nem hiszem a mentséget...
A hetek jönnek-mennek,
s az érzések nehezednek.
Gyűlnek a megválaszolatlan kérdések,
hiányoznak a megszokott tevékenységek.
Telnek a hónapok, s múlnak a pillanatok,
egyre csak hozzád szaladnak a gondolatok...
Boldogságom ismét teljes,
mert beléd vagyok szerelmes.
Ismét vannak céljaim, vágyaim,
újra boldognak látnak a barátaim...
Nem hittem, hogy ezt mondom,
de tudd meg undorodom.
Nem akarlak látni,
nem bírlak ölelni...
A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, mely eltapossa őt.
...bocsánatot kérni azért nehéz, mert magunknak tudjuk csak megmagyarázni, a másiknak akkor is fáj...
Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lehunyja a szemét, hanem akkor, amikor elveszti az élete értelmét.
Az élet változás, káosz, piszok, szenvedés. A halál béke, rend, gyönyör.
Az életben nem az a nehéz, hogy válaszokat kapjon az ember, hanem az, hogy helyesen ismerje fel mi a kérdés.
Életemből húsz hónap,
ami hozzád szalad.
Hetek, hónapok, s máris egy év,
csak ámultam mennyi minden történt.
Csókok, ölelések, érintések,
ezek szavakban semmit sem érnek...
Tudod, hogy szeretlek,
mert nélküled szenvedek.
Minden perc ajándék,
hisz nem vagy barát még...
A bizalmatlanság olyan szakadékot teremt, amelyet ugyan át lehet hidalni,de sosem lehet betemetni.
Minden kis viaszgyertya megtanít bennünket arra, hogy érdemes egy kis fényért, melegért tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, amely széppé, meleggé teszi az életet.
A barát az, aki megmutatja ki lehetnél, az ellenség pedig, hogy ki vagy.
"Kifényesítheted cipőd, viselhetsz öltönyt,
Fésülheted a hajad, és lehetsz nagyon csinos,
Elrejtheted arcod egy mosoly mögött.
Csak egy dolgot nem titkolhatsz el,
Azt, amikor belül összeroppansz."
(John Lenon)
A szavakat az érti, aki hallja, az érzéseket az, kinek szólnak.
Nem az a lényeg, hogy honnan jöttél és ki voltál, hanem az, hogy ki vagy most és merre tartasz! Mert sokat hibázunk az életben, amiből tanulhatunk és szebbé tehetjük ezáltal. Ezért kell a múltat lezárni, és a jövőnek új utat választani, mert így fogod a boldogságod megtalálni, s Életedet BOLDOGSÁGBAN leélni!
Gyűlöllek, mert nem vagy velem,
Gyűlöllek, mert kellesz nekem,
Gyűlölöm a hangod hallani,
Gyűlölöm a szádat csókolni...
Hiányzik a szerelem,
kell még az életem.
Nem akarok több fájdalmat,
nem kérek már ártalmat.
Elég a könny, a sírás
megkapod majd e írást.
Itt hagytál engem egyedül,
a Sors majd ezért elhegedül...
Keresek valakit,
mert még kell a hit.
Megéri szenvedni
hisz van kit szeretni.
Fáj, ha mással látom,
mert én is hozzá vágyom.
Fáj a hiánya s a vele töltött perc,
mert vele s nélküle minden csak másodperc...
