Egy zongoradarabra emlékezve. És a szerzőjére.
Történet A-ról és rólam.
– Fogom! – válaszolt Emese kiszáradt szájjal. – Megtörtént! Végre megtörtént! – gondolta örömmel...
A szomszéd lakásba albérlő költözött, Bea.
- Én egy szolgáltatást végzek... - mesélte megismerkedésünk alkalmával.
Hamarosan egy kis szőkeséggel gazdagodott a kínálat. Elégedetten állapítottam meg az áttetsző üvegen keresztül, hogy a jó hagyományoknak megfelelően, a szöszi is az egy szál bugyit tartja az erkélyen tartózkodás legpraktikusabb öltözetének.
Később Dorinával - akiről első munkaadója egy guminőt nevezett el - három főre egészült ki a társaság. Dorina szívesen mesélt rövid ám hányatott múltjáról, és elhatározta, hogy megtanítja a másik két lányt a masszázsra.
(Profi albérlő a szomszédom 1-3., Dorina és Dorcsika, Dorina bevetésen... és íme a Masszázstanfolyam)
(Emese számára ez a nyár izgalmasabb volt, mint az eddigiek, a meztelen fiúkat kukkolta. Sokkal izgatóbb, mint eddigi kukucskálásai, a srácok pedig napról-napra többet mutattak, önfeledten masztiztak a homokon – s nem tudtak Emeséről. Ő árnyas búvóhelyén szerzett örömet magának. Elhatározta: segítő kezet nyújt a srácoknak, s végre nemcsak leskelődni fog. Jöjjön, aminek jönnie kell! És gyorsan!
Másnap a fiúkra várva, a néptelen parton levetkőzött, gondosan összehajtogatta ruháit, elpróbálta a szerepét, kezdődhet az előadás…)
– Hány emberre figyelsz így?
– Amennyihez kedvem van… – flegmáskodott – az idő végtelen, ráérek akár mindenkivel foglalkozni.
A hósapkás hegyek omladozó alagútjából felhangzott a vonatfütty. A rövid, rekedtest követte egy hosszú, gőgös.
Napra pontosan 150 évvel azután...
"A leselkedő lány megkerülte a házat, belépett az ajtókon, és egy merész elhatározással..."
Ha most szépen lesétálna a fiúkhoz, „hali!” –mondaná. Odaállna a fejük fölé… ja persze, előtte a bugyit levetné, és élvezné, ahogy pislognának fel rá. Kár, hogy nem miniben jött, mert akkor a felsőt is levehetné… vagy a szoknyát is, csak egy bugyi maradna… vagy az sem, hiszen a fiúkon sincs semmi.
Nem erotikus és nem krimi, ráadásul nem is tanyán játszódik.
Minden nap ugyanaz a gépiesség. Sehol egy kis empátia vagy érzékiség a mosdópult flegma flakonjai részéről. A borotva felébresztett, mégis jobb nyitott szemmel készülődni...
Elszorult a torkom, mint gyakorta mostanában. Nem azért, mert a vér leözönlött volna az agyamból, mint közlekedőedényben, s letódult testem derék feletti részéből, hogy izgalmi állapotban egyetlen fontos, készenlétbe helyezett szervet tölthessen feszesre...
- Mi volt ez? Popsi-szemle? kérdeztem.
- Az hát! Szóltak is, hogy ne szemből próbálkozzunk, hanem háttal. Ezen is csak röhigcséltünk! Végülis odahoztak egy összecsukott ebédlőasztalt, és annak támaszkodtunk. Szóltak, hogy toljuk le a bugyinkat, s mivel ezen is csak vihogtunk, mindhármunkról lerángatta valaki...
Keményre fújta a guminőt, és megnyomkodta a feszessé vált hasat. Mielőtt találomra előhúzott egy pasztellszínek átmenetében tarkálló blúzt, rápillantott sokkarátos órájára. Türelmetlen mozdulatokkal rángatta fel a ruhadarabot az élettelen karokra, majd gondolkodás nélkül egy áttetsző, csipkével díszített piros bugyit kapott elő a második fiók elejéből, és ráhúzta a babára...
- Te szereted a pisi-szexet?
- Nem tudom még, egyszer csak ki kell azt is próbálni! A bugyi-lehúzás még érdekel, aztán meg majd meglátom... - feleltem hangosan, hogy Klaudia is hallja, és az Y-fához lépkedtem.
Karjaival hátul a fatörzset öleltem, mintha oda lenne kötözve...
Nem `mintha`! ...
Farkam legérzékenyebb tájaival simogattam kéjesen a női testrészt, már minden belátható felület közös nedveinkben úszott, és jól láttam, hogy mindannyiszor, ha a hüvely bejáratánál időzök, még csatakosabbak leszünk. Az idő megállt, lábszárai valahogy a vállamra, majd két oldalamra kerültek, és ketten mustráltuk közös, naturális élvezetünket. Kizártuk a külvilágot, és csak arra figyeltünk, hogy egyik lucskos testrész minél szorosabban csússzon a másikon, és minél nagyobb felület váljék olajosan fénylővé...
Könnyű a kurváknak! Annyiszor teszik szét a lábukat, vagy annyi farkat cumiznak le, amennyi belefér az idejükbe. Sajnos egy kertészlegénynek véges a kapacitása, napi egy-két alkalommal kell megkeresni azt az összeget, ami a kurváknál akár húsz lehetőségre oszlik el. Vagy még többre! – Ilyeneken morfondírozott, amíg a testes nő fölött térdelt, és szórakozottan hagyta, hogy az a farka tövét nyalogassa...
- Hol voltál? – kérdezi egyből a felesége, ahogy az ajtón belépve, leteszi a cipőjét és a kabátját.
Mondhatná a szokásos válaszok egyikét, ami még igaz is – nem akartam félbehagyni a munkát -, de életében először ezt hazugságnak érzi. Inkább szótlanul megette a megmelegített vacsorát, és üres szemmel bámulta a tévét...
Egy kollégám nyaralónak kinevezett faházába ez az ezermester vezette be az áramot. És a vizet. Szerencsére mást nem. Ez még ugyan csak kettő az ezerféle mesterségből, de nem olyan egyszerű ám egyik „bevezetés” sem, ahogy első olvasatra tűnik. Különösen, ha…
Legutóbb duplázásra adódott alkalma, amikor két falubéli nő - akik mindennap a városba járnak dolgozni -, a buszról leszállva útba ejtették az erdőt. Hogy mit akartak csinálni, az nem derült ki, de azért egy sokat látott erdész el tudja képzelni! Csak azt látta, hogy az egyik nő a vastag fatörzshöz nyomja a másikat, és – ahogy egy férfi tenné – benyúl a lábai közé...
A kétmaroknyi, laza melleket éppen csak kibuggyantotta, a bugyit bokáig tolta, és rádöntötte a nőt a konyhaasztalra. Elégedetten szemlélte a kedélyes félgömböket, miközben éppen csak kigombolta a nadrágját, és előhalászta két kanyarral megcifrázott farkát, majd tüstént benyomta a kitárt punciba...
Mákos, és még két másik srác egyszerre ugrott oda az ázott ürgére hasonlító lányhoz, s amikor az óvatoskodva a fején át próbálta lehúzni a pólóját, hat kéz ráncigálta le róla az apró ciciket takaró melltartót és a pöttyös bugyit. Mire centinként kibújtatta a fejét - és tényleg nem lett vizes a haja, sőt még kócos sem - addigra ott állt meztelenül...
A zenére fekvő csaj érkezett lomha léptekkel oldalról, majd háttal leguggolt, azaz mindössze félig ereszkedett le, mintha csak nekünk akarna kedvezni hirtelen kiszélesedő fenekének rendkívüli látványával. Tisztán megfigyelhettem ebből az irányból is a pici kerek, és a kétujjnyi párnák között megbúvó hosszanti nyílást…
A bugyi vékony anyagán át jól látszott, hogy a lány punciját természetes szőr borítja – nem is láttam eddig ilyet -, de az a vastag, erős fajta, ami subaként takar be mindent...
be, amikor ő egy laza mozdulattal felrúgta azt a másik kapcsolatot. Egy hétfő reggel közölte, hogy hétvégén visszaköltözött a szülői házba, mert nem bírta már esténként megjátszani magát, hogy mindig fáradt és sosincs kedve hosszadalmasan újra életet csiholni a megszokottá vált, jóval kisebb eszközbe.
- Csukogasd az ajtónyílásba! – ajánlotta párjának a veszekedés hevében, bugyiletépés közben...
Szűzföld 1.
Erotikus - hetero - szűz kategória
Félrelöktem a borítékot.
Amikor azt hallom: „ne gondolj a lila elefántra!”, főleg ha olyan valaki szájából hangzik el a figyelmeztetés, aki fontos számomra, akire odafigyelek, akkor egyszerűen nem tudok másra gondolni, csakis az elefántra, amelyik még lila is. Ki látott már lila elefántot?
NE OLVASD EL!
Újra a kezembe vettem, megforgattam. Micsoda hülyeség...
- Tudod, hogy jó híre van a csajnak? – Eszembe jutott, mi mindent hallottam mostanában. – Mindent úgy állít be, hogy ő csinálta meg, vagy nélküle nem sikerülhetett volna.
- De mindenki tudja, hogy nem igaz, csak egyszerűbb ráhagyni! Ha meg valamit elront, egyből szalad a főnökhöz, hogy ’a lányok tévedtek’, mármint a beosztottjai, s majd ő persze rendbe teszi, ami tulajdonképpen az ő sara volt. Ekkora taktikust! Nem is taktika, mocskosság! Az sem igaz, amit kérdez...
Szédítő mélységben, sebesen kanyarog a hegyek közé beékelt folyó. Inkább csak emlékeimben érzem, s mintha távolból hallatszana a csobogása, de szemeim már nem képesek kiemelni az egyformán sötétszürke környezetből. A völgyben mindig hamarabb száll le az este.
A rozsdás korláthoz lapulok, bár ez duplán felesleges óvatosság. Úgysem jön most semmi, s tudom jól, hogy mindenképpen vége. Aminek van kezdete, annak befejezése is…
Egy elpusztult lámpa tövében – éppen ott terveztem pisilni – rendőrségi autó áll lesben, utasai egymásután kipöccintenek egy-egy parázsló csikket.
Az óriáscsecsemő gigantikus középső kockáján ásít a bejárat rovarok által ostromlott üvegje, jobbra és balra wc térdig kopott ajtója. Egy szuvas csempe mértani közepére fejmagasságban, szabályos szögletes betűkkel kiírva:
SZOPNÉK AZ UTOLSÓ FÜLKÉBEN 13 H-KOR...
A labilis, kiteljesedni bármely irányba képes, hármas viszony megoldását éppen Virág ezen lapos tekintete oldotta meg, melyet a csajszi is észrevett. A harmonika-szerűen leomló nadrágot letette egy szék háttámlájára, s miközben mindketten a viselőjéhez képest formásan feszülő, ám emberi léptékkel mérve kisméretű popsiját néztük, jólesően emlékeztem, milyen jó fogás esett zálogkiváltós szerepünk közben az alig-bugyiba bújtatott félgömbökön...
fehér bugyi és a szintén hófehér melltartó – ugyan ki állítja, hogy ez szín már divatjamúlt, amikor egyazon délután két formás, fehér bugyival is dolgom akad? – összhangot mutatott Tünde lakrészének színvilágával. A barnás-rózsaszín női testek nemkülönben!
Talán a vizuális impresszió erotikus izgalma okozta, tüsszentettem egy nagyot, olyan királyosat. Kerestem a zsebkendőt, s ehhez az ingzsebemet, de hiába: egyetlen szálat sem tartalmazott. Pedig további orrcsavarás jelezte a következő tüsszentés közeledtét...
- Megvárjuk Mariannt? – Inkább kijelentette, mint kérdezte, megrázta dús haját, majd valamit láthatott arcomra kiülő csalódottságomból: - Vagy csináljunk addig valamit?
Megtorpanva a süllyesztett szekrénynél, tétován nézett rám.
Sajnáltam, hogy ilyen hirtelen eltüntette a meredező ciciket, amikor a látványtól én is meredezni kezdtem...
- Mi volt pénteken? Kupiban voltatok?
Mariann volt a soros, a tőle megszokott alapossággal ismertette az események kronológiáját, nem felejtve ki a nudista strandot, sőt még a madam lányát sem, akit megalapozott gyanúnk szerint a kutyája lefetyelt. És természetes közvetlenséggel így fejezte be a beszámolót:
- Hazaindulás előtt a kocsiban még egy furulyázás történt...
Egészen közelről mosolygott rám, megérintette a kezem, éreztem az illatát, s amikor megrázta a fejét, hosszan szálló haja az én vállamat is simogatta. Amikor pedig játékosan letette a fejér az asztal lapjára, s a szeme sarkából nézett fel rám… Ugrálni tudtam volna örömömben!
Egyszer még – ahogy katicabogárként átgördült az ujjam hegyére - egy könnycseppet is elsimítottam óvatosan a szemem sarkából… Olyan nagyon boldog voltam...
Erika is felfedező túrára indult, célzatosan a nadrágom eleje érdekelte. Először csak a cipzár, majd úgy látta jónak, ha két kézzel elővezeti feszülő farkamat, és egyszerre tapogatja végig a nyelet és a zacsit...
- Neked mihez lenne kedved? – tolta hozzám a hasát.
- Amit csak lehet! – lelkesedtem, megmarkolva farmeron keresztül a fenekét.
- Gumid van? – kérdezte gyakorlatiasan.
- Nincs… - Évek múlva, kissé elkésve figyelmeztetett egy kollégám: „akárhová mész, esernyő és óvszer mindig legyen nálad!”
- Akkor amit felsoroltam, megfelel? Ez a kínálat.
Válasz helyett ténylegesen lehúztam a cipzárját, majd a nadrágot, ameddig csak engedték szétterpesztett lábai. Benyúltam oldalról a bugyijába, és meglepődtem a nedvességen...
- Sahanyihi pohólóhójaha! - Meg lehet halni röhögéstől? Zsoltit kerülgette a vég!
- Beleizzadt?
- Dehogy! A …hihi… félrészeg csaj, akit mindenki… haha… megdugott, minden menet után megtörölte a buleszt valamivel, hát az Sanyi pólója volt! Aztán, amikor végeztünk több soron, Sanyi felöltözött, és akkor kezdett párologni a sok nedű, amikor a buszon kigombolkozott…
- Gondoltam, hogy te vagy… Szíjja! - tárult szélesre az ajtó.
- Honnan tudtad, hogy …? – Még folytattam volna a kérdést a hangtalan csengő és a mégis nyíló ajtó összefüggéseit kutatva.
- Megbeszéltük. Nem?
Egy combtőig mindent eltakaró, ugyanakkor mindent kiemelő kék ruhát viselt. Csak az erkélyre szaladozik bugyiban?
- De beöltöztél!
- Nem fogadhatlak egy szál semmiben… Iszol valamit?
- Amit te… - udvariaskodtam...
- Add vissza a nadrágomat – súgtam a szájába.
- Húzd le rólam… - válaszolt aprócska lélegzethez jutva.
Már megint a folyosó! Mindig itt jön ránk? Tegnap ugyan egy emelettel feljebb…
Felpattant, elém állt, s segített kibujtatni magát a nadrágomból. Újabb két szinkronmanőverrel rólam is lekerült ez a feleslegessé vált ruhadarab...
Soha ilyet nem éreztem még előtte. Nem is hasonlít az önkiszolgáló szexre, amit rendszeresen, napi több alkalommal űztem.
Anettre omolva feküdtem, ő is gyorsan kapkodta még a levegőt, mindkettőnk szívverése versenyben dübörgött. Egyik karomat lassan megfeszítve le akartam gördülni, ám válaszként újra magához szorított, és valahonnan hátamra húzta a takarót...
Olyan látvány tárult elém!... amihez nincsenek szavaim. A konyhaasztalon található karcsú derék a lap széléhez közeledve kiszélesedett és két szabályos félgömbben folytatódott, amik hirtelen fordulóval lefelé, két hosszan elnyúló combban értek véget számomra. Igen, biztos vagyok benne, hogy a konyha kövezetéig tartott a látvány, de az én tekintetem megfeneklett a kanyarban...
Bekukkantottunk az útba eső, másik gigantikus boxba, vagy inkább terembe, ahol jóval több pasit láttunk, viszont ők jóval kevesebb csajra – mindössze egyre – jutottak mindahányan. Itt valamiféle legénybúcsú címmel megrendezett féktelen gang-bang-parti bontakozott ki éppen...
Amikor nézlek, semmi mást nem látok, amikor nem látlak, mindenkiben kereslek
Boldogságnak nevezem azt a fájdalmat, amit a hiányod jelent
Csak ámulok szótlanul, és nem mindig hiszem el, hogy ennyire szerencsés lehetek
Dolgos hétköznapjaimat a tegnapi találkozás emléke és a holnapi reménye teszi vidámmá
Egyetlen szomorú tekinteteddel le tudod rombolni a mosolyomat...
lledelmesen összezárt combokkal várta, mi következik.
Mi is tanácstalanok voltunk életünk első hús-vér előadásán.
Sanyi fürgén a padlóra feküdt, hátára gördült, és igyekezetével fergeteges röhögést felszabadítva a társaság mindahány tagjából - beleértve Judit modellt is -, oldalról, araszolva bekúszott az alacsony asztal alá...
Ahogy mindkét kezemmel a popsiját markoltam, ő ágaskodó fegyveremmel folytatta puncija simogatását. Addig csúszkáltam a meleg nedvességben, míg az örvény egyszerűen beszippantott és elnyelt. Kiscicás dorombolást hallottam és elégedett, forró leheletet éreztem a nyakam táján...
Beléptünk a szobába, bár én még nem léptem ki a zavarból sem.
Mariann leült az ágy szélére, Tünde elém lépett, kezét nyújtotta és bemutatkozott, majd két puszira nyújtotta arcát:
- Ez elmaradt, bocs, amikor találkoztunk.
- Ellesztek ketten, vagy bevesztek engem is a buliba? – kérdezte Mariann az ágyról, ledobva cipőjét és matatva a farmerszoknyája oldalán...
Az ujjazást szerencsére mindketten örömmel fogadták - kéjesen merült el és bukkant fel újra meg újra 2-2 ujjam -, s azt is, ahogy dupla mennyiségű cicit és puncit kényeztethettem nyelvemmel felváltva. Testvériesen osztoztak farkam dédelgetésében, egymásra mosolyogva vagy stafétabotként átadva...
Fényes hajú vagy fénylőn kopasz boltosok véget vetnek a sziesztának, súlyosan nyíló redőny tol vaskos forróságot. A földszinti pacsingó tulajdonosa kitartja a kézfejét, mintha esőt várna, és gyorsan berántja. Nem hiányolja feszülő-kötényes felszolgálónőjét, úgysem lesz vendég jó darabig. Értelmet nyer a „süt a nap” kifejezés, éget.
Félkilós légy bágyadt pislogása kopott ablakkeretben, távolról egy egész fortyogó katlan biztatja: Ole, ole!
Ismét lehajoltam, fejem a popsi két félgömbjénél, kicsit térd alatt átkaroltam és megemeltem. Karja, feje, válla az első mozdulattal eltűnt. Meredten néztem a popsit: a bugyi nagy része becsúszott elől-hátul a völgybe – a fülemben csengett még Karcsi monológja: jött a kismalac hátulról… -, a fél puncija is kikandikált. Ha nem lenne ilyen magasan, hát meg lehetne dugni! Mint valami Boccaccio-történetben. Két tenyeremet rátettem a popsijára és játékosan nyomkodtam egy kicsit, aztán mégsem akartam visszaélni szorult helyzetével, segítettem a lábánál fogva, hogy át tudjon csúszni az ablaknyíláson...
- Mi volt az a balhé matekon? – érdeklődtem. Az utolsó órán a tanár váratlanul elkérte a haverom és a mellette ülő csajszi, Éva ellenőrzőjét, mindkettőbe bevésve egy-egy egyest, visszadobta eléjük a padra, az óra mintegy zavartalanul folytatódott.
- Megfogtam a pináját – válaszolta szokott természetességgel.
Többször mesélte már, hogy Éva combjait szokta simogatni, hittem is, nem is. Inkább hitelt adtam a beszámolóinak, mintsem kételkednék, mert Éva és az ő vaskos combjai kellemesen zavart emlékeket jelentettek számomra...
- Mire kellenek ezek a képek? – kérdeztem akkor.
- Neked akartam megmutatni, de most már kitörlöm.
- A pasidnak minek? Láthat minden nap…
- Biztos mutogatni akarja a haveroknak.
- Nem zavar?
- A fejem nem látszik, arra vigyázott.
- Ezen látszik, amit nekem mutattál, csak a puncid nem...
- Szoktál masztizni? – kérdezte minden átkötés nélkül.
- Ühüm.
- Olyankor miért nem keresel inkább valakit gyorsan?
- Éppen ahelyett van az önki, mert azért nem mindegy, kivel… - A válaszom megint simogatást érdemelt. – És te?
- Rád gondoltam hétvégén…
- Úgy értsem: masztizás közben?
- Lehet másképp érteni? – kacarászott. – Nem is jártál azóta sem arra?
- Hol? – kérdeztem, mert a masztinál leragadtam...
Csodáltam az izgő-mozgó ciciket, megfogtam őket, amint elérhető közelségbe kerültek. Ahogy pedig haladt testemen felfelé, és megint rámült, kicsit felemelkedve elértem a feszes popsiját. Úgy helyezkedett, hogy a lába közé illeszkedjen a farkam, gyakran ránézett, egy simítás, mintha biztatná…
Egy felirat futott el az ablak alatt – Törökszentmiklós – amikor megfordult, két karjával az asztalkának támaszkodott, én pedig végre azt is láthattam, amit aznap Debrecen város lakóinak még szerencsésebb része sem. Csupaszon is éppolyan hamvas és kislányos, mint néhány cérnaszállal eltakarva…
Róma lebegett szemem előtt, amikor kiadtam a végső rohamra a régvárt jeladást. Döntő, fullasztó vágta következett, amit lehetetlen zabolázni, nem lehet kihasználni csapatmozdulatokra. Ez a barbárok fegyvere, amiről hadtudósok alig emlékeznek meg...
Az útmentén ébredő fák közül pajkosan kukkantgatott ki a napsugár, lágyan meg-megcsillanva Mariann aranyselyem haján. Mintha simogatással dicsérné!
- A padnál – folytatta -, a törülközőm mellett egy feneket csodáltam meg, és ahogy a lábát törölgette szárazra, mint te a kiscsaj puniját nézted, én meresztgettem a szemem, hogy lássam a zacsiját. Láttam. Már nem csak a vállam felett mertem visszanézni, megfordultam, senki nem foglalkozott velem. Már csak a punimat mosogattam, mozizás közben… és elélveztem...
- Tesi órán, mire felmásztam a kötél legtetejére, erőteljes erekcióm lett, nagyon kínos volt, azt hittem, mindenki észreveszi, s mindenki engem néz.
- A mozdulatoktól? – csodálkozott.
- Tudod, a külső lábéllel kell fogni a kötelet… ez válthatta ki. Elmúlt, mire leértem....
Barbara, Kedves!
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el, hogy megkereslek. Először levélben. Nevedet tudom, várost tudom, még az utcát is emlegetted, a postás biztosan megtalál.
Melegebb volt a víz a levegőnél, amikor kijöttünk, vacogva menekültünk a törölközőkbe...
Reggel, 6.58. – mondaná a narrátor egy régi filmsorozatban.
Bármelyik reggel, mondhatnám én, hiszen már egy hete tartanak ezek a különös utazások, mindig ugyanabban az időpontban. Az pedig, hogy alig egy hét alatt sikerült kitalálnom egy ilyen kézenfekvő – és lényeglátó – elnevezést, mint a SZEXJÁRAT, nem valami szikrázó fantáziára vallott...
Elérkezett az a pillanat, ami a filmekben már nem érdekel. A szexfilmekben csak addig kötnek le az események, amíg el nem indul az action, csakis az addigiak érdekelnek. Most bezzeg eszembe sem jutott volna felgyorsítani vagy kikapcsolni… Ellenkezőleg! Milyen jó lenne, ha ez így sokáig tartana!
Ujjam be-ki, s fel-le jártak, és végtelenül élveztem ezt is, meg az engedő-szorító száját is...
