Történetek

Szeretnék lenni az angyalod,
S vigyázni minden mozdulatod,
Szeretnék lenni fényes csillag az égen,
S rád ragyogni a végtelen sötétségben,
Szeretnék lenni az éj egyetlen fénye,
Higy rám gondolva nézz az égre,
Szeretnék lenni az álmod, mely egyetlen,
Szeretnék örökre ott maradni a szívedben!

Szeretlek, akkor is, ha lelked sebesre karmolom,
S ha szíved darabokra marcangolom,
Szeretlek, akkor is, ha könnybe borítom szemed,
S ha nem fogja kezem kezed,
Szeretlek, akkor is ha bántalak téged,
S ha a kételyek miatt, veled nem látom a szépet,
Szeretlek, mert TE vagy a mindenem,
Ha nem lennél, nem lenne életem!

Minden éjjel hozzád sietek tört lelkemmel,
S kínzó sebeid gyógyítgatom,
Szíved újra sebesre karcolom szívemmel,
Hogy majd emlékezz rám, az utolsó napon.

Minden éjjel szívedből ellopok egy darabot,
Hogy legyen egy érzés, mi széttép s éget,
S hogy ne feledd soha azt a pillanatot,
Mikor először mondtam: "Szeretlek Téged!"

Megérzem, ha hiányzok neked,
S ha azt kívánod, bár ott lennék veled,
Megérzem, ha szíved szívemet várja,
Ha a fényes csillagokban az én arcom látja.
Hallom, ha éjjelente álmodba akarsz hívni,
S tudom, szerelmünkért ott is harcokat kell vívni.
Látom, mikor sírva felébredsz reggeleken,
S azt kérdezed: Miért nem vagy itt mellettem?!
Megérzem, ha valami bánt téged,
S mikor tehetelenül lelked téped,
Látom, mikor bánatosan elalszol éjjelente,
S hallom ahogy suttogod: Te vagy a legjobb az életemben..

Szemembe néztél,
s elcsuklott hangom,
Egy forró csókot kértél,
s eltakartam arcom...

Nem hittem volna, hogy rámtalálsz a sötétségben,
S lelkem világa elé örökre fényt borítasz,
Egy pillanatig azt hittem, elvesztem a kétségben,
S hogy, a távolság miatt magadtól eltaszítasz...

Átölelsz, s remegek mozdulatlanul,
S érintéseidtől vérem felhevül,
Szám hangtalan, várja csókod szótlanul,
S gondolatom egy másik világba merül...

Sokat kaptunk már az élettől,
Nem maradt több a vétkekből,
Az emlékek is szerte szaladtak,
S lelkünk szemei sírva fakadtak...

Összeforrtak szívem sebei,
Véremben megfagyott az érzelem,
Földre potyognak lelkem könnyei,
Szemem álmatlan minden éjjelen...

Örökké tépdessük szívünket,
Mintha csak egy rongydarab lenne,
Könnyekkel marjuk szét szemünket,
Hogy az emlék holt legyen benne...

Járd az utat, mit a sorsod vésett,
Hallgass a szívedre mi darabokra tépett,
Temesd el a múltad, mi lelkedet sebezte,
Nézd az emlékeid, mi a jövőd leplezte...

A homály elmossa könnyem,
Szél tépdesi szívem,
Lelkem csendesen tűri,
Mert a bánat hangom elűzi...

Azt mondtad vigyázol rám,
Itt leszel velem minden éjszakán,
Azt mondtad én vagyok a mindened,
Ha kellene értem eldobnád az életed...

Feljöttem a bánat fátyla alól,
Megszabadultam lelkem, tépő láncától,
Eldobtam a tőrt, mi szívembe hasított,
Eltemettem az emlékeid mi a bánatba taszított...

Szeretlek, akkor is ha lelked sebesre karmolom,
S ha szíved apró darabokra marcangolom,
Szeretlek, akkor is ha könnybe borítom szemed,
S ha nem fogja féltő kezem kezed,
Szeretlek, akkor is ha akarat nélkül bántalak téged,
S ha szívem kínzó érzelmekkel téped,
Szeretlek, mert TE vagy a mindenem,
Ha nem lennél, nem lenne életem!

Szívem még mindig utánad sír,
A múltam újra meg újra vissza hív,
Próbálnék, de nem mehetek,
Tudom téged nem szerehetlek...

Szívem vérző sebeket rejt,
Azt feltépem, sebzem magamat.
Szemem fájó könnyeket ejt,
S várom, mossa el az alkonyat...

Halálom akarom,
Magamat kínzatom,
Emlékeimmel bánkódva,
S más világban, álmodva,

Felemészt a bánat,
Lelkemből könny árad.
Egy érzés fojtogat,
Lelkem nem nyugodhat...

Tedd azt mit a szíved diktál,
Akkor is ha azért a pokolba jutnál,
Semmi áron ne add fel az álmaid,
Csak tárd ki újra szárnyaid...

Nem érzel engem,
Sebzel minden éjjel,
Összetéped szívem,
Darabjai eltűnnek a széllel...

Így hát, letörölte arcát, s valamiért a tükörhöz sietett. Talán pont azért, hogy lássa, hogy milyen az az ember aki, szánalmasan, a reménytelenben bízva, lehetetlen álmokkal él együtt. Mikor tükörbe nézett, azon gondolkozott, s nem értette, hogyan juthatott el idáig, hogy már nem látja a lenyugvó nap, a nyíló virágok, az emberi mosolyok, s a szeretet szépségét. Nem érzett magában mást a gyűlöleten, a szánalmon, s a kétségbeesés érzésén kívül...

A mélybe engedtem, szívem kulcsát,
S azt már a sötét pokol rejti,
Elrejtettem a sok tört darabját,
Mit többé nem talál meg senki...

A szívnek nincsen hangja,
Néha mégis megdobban,
S valakinek magát odaadja,
Kiért belül forró láng lobban...

Minden oly sötét, elhalt a táj,
Érzem, hogy valami legbelül fáj,
Egyedül vagyok, s félek a sötétben,
Mert tudom, elvesztem az örök éjben,
Reménytelen, magányba estem teljesen,
S szívem összetört, de hangja nesztelen,
Sehol senki, ki karját nyújtaná,
Ki értem fájó könnyeit hullatná...

Először a szívedben egy forró, égető láng gyúl,
S attól a pillanattól kezdve szemedből örökké könny hull.
Hiszen szerelmed szíve nem téged akar,
S most úgy érzed valami széttép, szívedbe mar...

Ez nem lehet szerelem,
Ha, tényleg nem szeretsz,
Mert akkor elmúlna az érzelem,
S akkor azt mondanám: Eressz...

Szíved elnegedi szerelmét,
Mert a remény is elveszett,
Két lábad félve utána lép,
De hagyd ! Ő téged szeretett...

Most elengedem kezed,
S tudd már nem vagyok veled,
De szívemet nálad hagyom,
Hogy hozzádbújhasson minden alkonyaton...

Nem érzed a lelked társát,
Mert már nem vagytok egyek,
S nem érzed féltő karját,
Hiszen, mindketten más felé mentek...

Dörög az ég, esik az eső, olyan mintha haragudna,
Olyan mintha kínzó fájdalma nem csitulna,
S nem enyhít bánatán senki, egyfolytában csak könnyezik, sír,
Én csak azt látom, hogy a gondjaival már élni sem bír...

Az idő és a hely nem szakítjat el soha senkitől,
Két ember között a kapcsolat megmarad, akkor is ha a világ összedől...

A szerelem egy fojtogató érzés, mi a lelket eltiporja,
s a szerető szívű embert a halálba sodorja.
Először a szívben egy forró, égető láng gyúl,
S attol a pillanattól kezdve szemedből örökké könny hull.

A szerelem az mitől várod az ítéleted napját,
S hogy kit szeretsz egyszer talán feléd nyújtja karját,
Várod, hogy valaki úgy szeresse szíved, ahogy te őt szereted,
S úgy foghasd meg a kezét, hogy tudd többé el nem engeded...

Egy halott szív most hozzád szól,
S beszél neked az igaz bánatról,
Oly halkan suttog, hogy csak szíved hallja,
S az az enyémet újra meg marja...

Érzem ahogy a nagy semmiben süllyedek,
Menekülök sietve, lépek, de nem megyek,
Olyan mintha csak mozdulatlan álnék,
S valamire mintha örökké várnék,
Nem tudom mi ez, de mindig a földre húz ...

Szeretnék jó éjszakát kívánni,
Álmodat örökké vigyázni,
Szeretnék lenni az angyalod,
S vigyázni minden mozdulatod...

A halál nem fáj, de ugyanolyan rossz, mint az élet, mert örökre elszakít valakitől...

Miért akarsz vissza menni a múltba, mikor előtted a jövő?!

Egy halott szív most hozzád szól,
S beszél neked az igaz bánatról,
Oly halkan suttog, hogy csak szíved hallja,
S az az enyémet újra meg marja...

Eltörött a szárnyam, nem tudok repülni,
Nem tudok ebből az átkozott világból eltünni,
Félek, hisz teljesen egyedül vagyok,
Lelkem reszket úgy érzem megfagyok...

Mondanám, de ezt nem lehet,
Örökké szeret a szívem, mást nem tehet,
Szemem sír, s nem szól szám,
Tudom többé nem vársz rám...

Állok magányosan, s éget a fájdalom veszettül,
Nem értem miért hagytál el, miért maradtam egyedül.
Testem mozdulatlan, szemem könnyes, szívem megtört,
Tudom, hogy a szerelem az ami engem is megölt...

Tiszta a szíve, s fehér a ruhája,
A gonoszt tiszta szívből utálja,
Állandóan menekül előle,
Mert az egyszer majdnem megölte...

Kérlek szerelmem gyere már vissza,
A szívemet, csak a szívemet add vissza,
Kérlek, add nekem, mit én neked adtam,
Tudom szánalmas, de elég ! Miattad egyedül maradtam...

Csak az lát be a lelkembe akinek szívemet kitárom,
Az nem érzi bánatom, aki előtt a lelkemet bezárom,
Te vagy az kinek szívemet kitártam, oda adtam,
Miattad érzem, mióta elhagytál, hogy egyedül maradtam,
Ebben a gonosz világban, ahol nem ér semmit a szív hangja ...

A lány élte az életét, senkire és semmire sem várt,
Egyszer csak egy kedves, szerető fiúra talált,
Megismerték egymást, egymásba szerettek,
Szívük a másikért dobbant, mást nem tehettek,
Még soha sem látták a másikat ...

Testem reszket, fél, nem tudom mit tegyek,
Minden nap ugyanolyan, csak szenvedek,
Bolond voltam, szívemet neked adtam,
Viszonzásul csak bánatot kaptam,
Még mindig sírok minden éjjelen,
Szívem szenved, szeretni kénytelen...

Minden éjjel hullik a könnyem,
Úgy érzem széttép a bánat,
Darabokra esik szét szívem,
Lelkem az életbe már belefáradt...

Muszáj álmodnom, hogy újra veled lehessek,
Muszáj, hogy újra lelkedhez érhessek,
Muszáj, hisz most csak egy másik világban lehetek veled,
Muszáj, mert csak ott foghatom meg kezed...

A szépet nem elég keresni, látni is kell...

Csak az lát be a lelkembe akinek szívemet kitárom,
Az nem érzi bánatom, aki előtt a lelkemet bezárom,
Te vagy az kinek szívemet kitártam, oda adtam,
Miattad érzem, mióta elhagytál, hogy egyedül maradtam,
Te lennél az ki megmenthetnéd ezt a vérző szívet,
Te vagy ki miatt, az én lelkem örök bánattal fizet...

Csak egy pillanat volt, mikor szívem darabokra tört,
Te voltál az ki beleszúrta azt az éles tőrt,
Bennem akkor minden csak úgy elveszett,
Testem abban a percben egyszer csak összeesett,
Felkeltem, sírtam, égő szemeimmel a végtelenbe bámultam ...

Fáj a lelkemben, csak ott, hisz ez csak egy érzés,
Elmúlik e valaha, bennem legbelül ez a fájdalmas vérzés,
Tudom te már elfeledtél, engem magányosan, csak úgy otthagytál,
S magad után csak nyomokat, lelkemben vérző sebeket hagytál ...

Csak egy végtelen éjszaka volt,
Mikor körülöttem minden holt,
Azt hittem csak én vagyok,
S fáztam egyedül, úgyéreztem megfagyok,
Szememből folytak a könnyek,
Éreztem, hogy lépteim után árnyak jönnek ...

Fáj vérző szíved legbelül,
A szerelem örökre beletiport kegyetlenül,
A halálod napján is egyedül állsz a sírodnál,
Úgy teszel kisírt szemekkel, mintha rá nem is gondolnál,
Kezed remeg, lelked sír, s arcod nevet,
Utálni, gyűlölni akarod, de nem lehet,
Legszívesebb, megkínoznád megölnéd,
Az égető pokol lángjai közé löknéd...

Soha nem fogod tudni, hogy én most mit érzek,
Nem látod, de legbelül lelkemben őrülten vérzek,
Nem vártam soha hogy egyszer is utánam fordulsz,
S hogy tőlem, valamikor majd utolsó esélyt koldulsz ...

Nem az a rossz mikor miattad sírok,
Hanem az, hogy a fájdalomtól már élni sem bírok,
Nem az a rossz, hogy nem szeretsz,
Hanem hogy, félek végleg elfeledsz ...

Várok most egy nagy csodára,
Hogy boldogság jön e bánatos világba,
Nem látok mást csak sötétséget,
De érzem a fájdalom őrülten éget ...

Félek a végtelen, meg nem élt jövőmtől,
Nem kaptam mást, csak bántást mindentől,
Fáj, hogy talán kiért élek majd elveszítem,
S akkor, szívem tüskés keresztre feszítem ...

Mikor veled vagyok úgy érzem rám szakad az ég,
Ha számat csókolod érzem nekem itt a vég,
Megfogod kezem én soha el nem engedem,
Már tudom, hogy te vagy az kit eddig kerestem...

Sötét világban él, látja a szenvedést,
Örökké érzi a szívében a kést,
Akárhova menekül, halálba fut,
Bármit tesz, tudja, hogy a pokolba jut,
Próbál segíteni a bánatos lelkeken,
Magán nem tud, az van megírva hogy szenvedjen ...

Semmi nem fog úgy fájni, ahogy a szívemben,
Senki nem fogja érezni, ahogy én szenvedtem,
Senki nem érzi könnyeim, mit érted ejtettem,
Soha nem fogod tudni, de miattad sírok minden éjjelen...

Nem érzed a fájdalmam, melyet mosoly rejt el,
S szenvedésem, mikor szívem küzd az érzésekkel,
Nem érzed fájó, igaz könnyeim bánatát,
S lelkem örökös, kínzó fájdalmát,
Nem hallod meg a kétségbe esett kiáltásom ...

Ne sírj, mert az érzések egyszer elmúlnak,
S majd ha nem lesz mért élni, élj a múltnak,
Sok szenvedésen, kínzáson mentél keresztül,
Ha bajba kerülsz már tudod a szíved megmenekül ...

Mért nem bírtok, így aki vagyok elfogadni ?
Mért kell minden nap a szemembe hazudni ?
Mért kéne másnak lennem ?
Mért kell mindenkinek megfelelnem ? ...

Az élők meghalnak,
Csak az emlékek maradnak,
A holtak feltámadnak,
Örök boldogságot akarnak,
Életek omlanak össze ...

Ne sírj ha a szerelmed nem szeret,
S ha úgy érzed nélküle élni nem lehet,
Ne sírj ha valami nagyon fáj,
S a fájdalom a szívedbe váj...

Lelkem sír, arcom nevet,
Utálni próbállak, de nem lehet,
Ez a szív nem tűr karcolást,
Inkább vérzik, mint sebezzen mást ...

Ha én nem sírok, az ég könnyezik,
Nevetek, lelkem a bánattal szeretkezik,
Az ég beborulva, sötét fényekben néz le rám,
Megtettem, de nem is akartam igazán ...

Nekem az élet minden árnyát megmutatta már,
Szívem csak az örök boldogságra vár,
Mert azt nem kaptam csak fájdalmat, szenvedést,
Fáj az élet, még mindig érzem a szívembe szúrt kést ...

Én megtanultam erősnek lenni,
S a legnagyobb fájdalmat elviselni,
Csak az igaz boldogságot várom már,
De hiába, a pokol úgyis engem vár...

Nekem minden fáj mit irántad éreztem,
S amit magamtól titokban kérdeztem,
Nem tudom mit higyjek, mi az igazság,
Csak azt várom, jöjjön el a boldogság ...

A fájdalom széttépi szívem,
Az érzések megsebzik lelkem,
Nem látja senki, csak én érzem,
Érzem belehalok, nincs miért élnem ...

Én jól vagyok ha van miért,
Én hű vagyok ha van kiért,
Én szeretlek ha kellemes,
És szenvedek ha érdemes...

Majd egyszer itthagysz egyedül,
S akkor majd lelkem örök bánatba merül,
Most szívemet széttépi a fájdalom,
Örök magányba folytom bánatom,
Te egyszer elmész, én itt maradok,
A szerelem elmúlik, s én meghalok

Én mindig itt leszek neked,
Örökké fogom, s nem engedem kezed,
Még akkor is ha már megtettem,
A sötét, gonosz világban elvesztem,
Szeretlek, nem akarlak elveszíteni ...

Ha lenne 3 kívánságom,
Elmúlna minden gondom,
Az első az lenne,
S ami legjobban kellene,
Haljak meg, ne éljek,
A haláltól már ne kelljen féljek...

Fáj ha rád gondolok,
S ha más száját csókolod,
Elegem van belőled,
Nincs helyed a szívemben...

Csak a távolság az mi elválaszt tőled,
Mért vagy oly távol, én is te is kérded,
Jó lenne újra megfogni a kezed,
S érezni, ha hozzám érsz lelkem remeg...

Szemében a szerelem lángja ég,
Ha szemébe nézel, érzed itt a vég,
Elvesztetted eszed,
Másnak adtad szíved,
Nem érdekel más, csak hogy vele lehess ...

A seb már begyógyult szívemben,
De a tüske örökre megmarad az emlékeimben...

Hiszek az Istenben, hiszek a Sátánban,
Hiszek minden jóban, s rosszban,
S hiszek a legfőbb gonoszban…

Angyal vagyok, tudom úgy sem hiszed,
Segíthetek ha akarod, s megengeded,
Ha a szakadék szélén állsz,
S a fájdalommentes halálra vársz,
Én ott leszek veled, megfogom kezed,
Vigyázok rád, hogy meg ne tedd...

Az élet egy angolkeringő melyet eltáncolsz a sírig, sorsod csak attól függ kivel táncolod végig.

A szerelem nem egy hanem az egyetlen esély arra, hogy boldogok legyünk.

Én mindenkinél jobban szeretem s, ő is engem, És nem akarom elhagyni sohasem...

Már megbántuk, hogy megtettük,
Egyszer majd azt is , hogy megszülettünk,
Még most élvezed amit tettél, s a bosszút,
Majd fájni fog, ha már nincs más út...

Csalódni, kell, hogy boldog lehess, gyűlölni tudni, hogy újból szeress. Kell tudni kacagni, nevetni, sírni valakit megunni s újból visszahívni. Csalódni kell százszor, ezerszer, hogy boldog lehess egyetlen egyszer.

Szerelem amiért élek, S tudom már nem kell féljek,
Mert már örökre enyém a szíved, Fogom s, többé el nem engedem kezed...

Mikor nincs kedved senkihez sem szólni,
Nem érdekel senki és semmi,
Már annyira magadba fordulsz, hogy felvágod az ereidet,
Nem hagyod, hogy segítsenek még is, kitől vársz segítséget ? ...

Kínzó érzés a szerelem, mert szomorú vagy, de boldog sosem,
De ha szerelmes nem lennék, az biztos hogy már nem élnék...

Úgy érzem ez a pár nap egy örökké valóság,
A szerelem amitől tudom mit jelent a boldogság,
Hiányzol, s nem tudok mit tenni,
Nagyon fáj, de el kell viselni...

Az élet arra jó, hogy megtanuljunk szenvedni,
Az igaz boldogságot soha sem feledni,
Megtanuljuk a számunkra legfontosabbat szeretni,
S hogy a legnagyobb fájdalmat eltudjuk viselni...

Nincs fehér ruhám, s szárnyam,
Mégis megtörténik amit előre láttam,
Az álmaim valóra válnak,
S a tévhitek tova szállnak,
Mi fog történni, már tudom,
Akkor is ez lesz, ha nem akarom ...

Jéghideg a lélegzetem,
Megszürkült a lelkem,
Semmi érzés nem maradt szívemben,
Csak a gyűlölet ami örökké ég itt benn ...

A szerelem kínozza szíved szenvedéssel,
De a fájdalom majd megszűnik idővel,
Egyszer majd elmúlik, észre sem veszed ...

Halálomat kívánják,
Fájdalmam nem látják,
Lelkemet összetörik,
Szívemet széttépik,
Örökre eltaposnak,
Hogy élni többet ne akarjak...

A szerelem vak, de nyisd ki a szemed, s ha tisztán látsz, majd boldog lehetsz ...

Már látom a halálom,
Érzem ássák a sírom,
Nagyon fáj a lelkem,
Szenvedés az életem...

Halál és szerelem,
Ez az ami kell nekem,
Mind két érzés fájdalom,
De ha kell én vállalom,
Szerelemből szeretni nagyon félek ...

A rózsaszál elhervad,
Az életed elillan,
Mikor megszületsz boldog vagy,
Mire észhez térsz már holt vagy.
Mikor kinyílik a rózsa szép,
Ha elhervad az a vég.

Fájdalmam nem érzed,
Az örökös bánattól sem féltesz,
Mert nem akarod el hinni hogy mennyire fáj,
Miután csak úgy elmentél, s itt hagytál,
Nem akarod érezni a szívem bánatát ...

Szememből könnyek folynak,
Feketék s, elmosódnak,
Szám ég a vágytól,
Szememben tűz lángol,
Örök seb a szívemben,
Vérzik s, nem múlik soha sem!

Ha már nem szeretsz,
S ha végleg elfeledsz,
Elvérzik a szívem ,
Darabokra hullik a lelkem,
Ha elengednéd kezem,
Én nem engedem,
Mert örökké szeretlek,
És értsd meg soha nem feledlek...

Szeretnék meghalni,
Arcomat takarni,
Életem eldobni,
Ördögnek odaadni ! ...

A könnyeim nem változtatnak semmin sem, csak egyre jobban erősítik a lelkem...

Valaki mondja meg mi a boldogság ?
Minek kell az életembe ennyi szomorúság ?
Valaki mondja meg mért kell hogy szenvedjek ? ...

Nem érek semmit senki szemében,
Nem ér semmit az egész életem,
Nem érnek semmit az álmaim,
Nem érnek semmit a vágyaim ...

Úgyérzem már nincs miért szenvedni,
Már nincs erőm tovább küzdeni,
De a szívem azt súgja erősnek kell lennem,
Mert ha feladom már nincs miért élnem ...

Mikor magadba fordulsz túlságosan.
Mikor az egész világ ellened van,
Feladnod akkor sem szabad ...

Az igaz szerelem nem múló dolog , ha igazán szeretsz örökké magadban hordod.

Fáj mikor levegőt veszek,
Fáj hogy örökre szenvedek,
Fáj akármit csinálok,
Fáj de mégsem kiabálok ...

Az ember egy virág, amely kivirágzik, s elhervad, s mely egyszer újra feltámad.

Érzem amint két karod ölel át,
Érzem mikor lágyan csókolod szám,
Érzem hogy igazán szeretsz,
Érzem hogy soha nem feledsz ...

Ne akarj meghalni, nem éri meg , ezzel csak annak tennél rosszat akiről tudod, hogy szeret.

Tépj szét, alázz meg !
Nekem ez az élet már úgysem éri meg !
Tiszta szívből szeretlek örökké,
Nekem az életben te vagy a fény...

Senki nincs a világon akinek elmondhatnám mit érzek legbelül,
tudom hogy életemben sok szenvedésen megyek még keresztül...

Nem akarok tovább élni,
Nem akarok örökké félni !
Nem akarok többet szenvedni,
Nem akarok soha szeretni ! ...

Az élet szenvedés , de csak akkor kínoz, ha hagyod.

Szívemet egy tüske szúrja,
Lelkemet nagy gond kinozza,
Szememből fekete könny folyik,
Végig az arcomon s, eltűnik ...

Valakinek semmit nem érsz, de másnak az egész világot TE jelented.

Szeretnék meghalni,
Arcomat takarni,
Életem eldobni,
Ördögnek odaadni ! ...

Fáj hogy nem gondolsz rám,
Fáj hogy nem csókolod szám,
Talán ez az érzés még sokáig tart,
Talán a szíved is a szívembe mart ...