Tudok egy helyet, ahová elbújhatok...
Ez egy régi önmagamra visszagondoló vers.
Nem az a tipikus szerelmes vers, inkább szomorú...
"Rebecca Smith vagyok, a nyolcas számú versenyző. – egy szexi mosolyt vetettem rá, és kihúztam magam, hogy még jobban kitűnjenek a melleim. Láttam rajta, hogy nem tudta eldönteni, hogy a szemeimet vagy a cicijeimet bámulja.
- Üljön csak le! Miben segíthetek? – Egy fekete bőrkanapéra mutatott, amin el is helyezkedtem pont úgy, hogy láthassa, hogy nem viseltem bugyit."
