Sétáltak az úton közben a tegnap esti filmekről beszéltek. Meg a neten megbeszélt hétvégi bulizásról. Észre sem vették, hogy mennyi utat tettek meg a beszélgetés alatt, csak mikor a Rendelőnek majdnem a sarkánál jártak. Fordultak volna éppen be, amikor egy magas, vöröses barna hajú srácba botlottak. A fiú hátrált egy két lépést, majd megállt. Sajnos Karen nem ilyen szerencsésen járt.. Ö a földön landolt, és a tenyerét megvágta a betonból kiálló kődarab. Az ismeretlen fiú ijedten és meglepetten állt.. Libby mázlista volt, ő a fal mellett állt meglepett arcot vágva, és hol Karen-t, hol az ismeretlent leste. A kis vörös észhez tért, majd felsegítette Karent a földről.
’’ Este én és a húgom szellemidézést tartottunk, unatkoztunk ezért szórakoztunk egy kicsit. A szüleink nem voltak itthon. A húgom csinált egy szellemtáblát, hogy ha véletlen valaki ide jönne, akkor tudjunk beszélni vele. Persze akkor még nem tudtuk, hogy ha szellemtáblát használunk, akkor a szellemet magunkhoz kötjük, úgymond szabad ki-be járást adunk neki a két világ között. Hát minden esetre folytattuk. Jó mókának indult.
