A mi házörzőnk, egy pumi, a legbátrabb kutya a világon. Széttudná tépni a kerítést, ha meglát egy idegent. Dühöng, mintha elmebeteg lenne. Ennek az az oka, hogy volt egy "pasija", egy kaukázusi, amelyik szétszagatta a láncokat, amikor lovak vonultak el a kapunk elött. Na, a mi kis Dézy-kénk megtanult örjöngeni tőle. Persze mást is elsajátított a kicsike, mint például fiúként lepisilni egy fát, vagy egy macskát elkapni hátulról. Persze csak a lány cicákra gerjed. Szóval van egy tudathasadásos, leszbikus kutyusunk. A legjobb, hogy ő a legbeszaribb, amikor vihar van. Előbb ér az ajtóhoz, mint én, merthogy tegnap előtt is lementem hogy egy kicsit megnyugtassam, főleg, hogy nagyon nyüszített és szegény olyan sprintet nyomott az ajtóig, amikor mondtam neki, hogy feljöhet, hogy már komolyan elgondolkoztam, hogy tényleg, van-e okom nekem is félni. Ekkora vihart lassan húsz éves fenállásom óta egyszer sem volt szerencsém megélni. Ő kilenc éves, tehát igen csak öregecske kutya, de kicsit lehetne ilyenkor is bátor. Azt ne kérdezzétek ezt miért írtam le.:))