Tejüveg november köde ölel körbe
falevelek fájdalma a szívembe mar
volt egy kéz, egy arc, egy mosoly villan,
ódon ölelés melege siklik elő
Temető falán repkény kúszik
életutakat hajózik
régvolt mosolyokat
öleléseket szalad.
Másfél hónap van még hátra,
Már most készül szívem a karácsonyra.
A várakozás a legizgalmasabb időszak,
Mielőtt eljön a várva várt pillanat...
Beköszönt az újév,
Várjuk minden jóval,
Koccannak a pezsgők,
Poharakban jóval.
Boldogan köszöntjük,
Mit sem tudva hogy lesz,
Tán csalódás ér minket,
s a sors jobb nem lesz...
Drága osztálykámnak, a Bródy Gimi műv.osztályának íródott versike^^, *szejet*
Boldog, békés, áldott a karácsony?
Talán kérdezd meg a halat a nyárson,
Vagy egy hajléktalant az utcasarkon,
Aki még most is azért küzd, hogy meg ne haljon...
Fehér lepel hullik észrevétlen a tájra,
S néhány cseppnyi mosoly köszön egymásra,
Megérint egy érzés karácsony éjjelén,
Átölel teljesen egy bolondos vakremény...
A tyúk tojja nem a nyuszi,
sok ember ezt el sem hiszi.
Húsvétra díszítik,
szép pirosra kifestik...
Mint fényes hulló csillagok arany tömege,
Úgy ömlik rám most égből a fény. Érezem,
Hogyan harmatozza be most az életem
A tisztelet-zápora Érted, Uram...
Harangok csilingelnek,
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...