Megőrjít. Lenéznék rá, de nem merek. Nem tudom, mitől félek. Talán elmúlna a varázs!? Tudom, hogy ezt Ő is tudja. Pontosan így akarja. De hogy találhatta ki ezt? Csak úgy egyik pillanatról a másikra? Vagy régóta tervezi? Ismerem őt, de ezt még sem tudom. Érzem örök rejtély lesz. Ő pedig örök meglepetés...
– Jane, tudja, hogy miért áldotta meg a természet ezekkel a gyönyörű keblekkel?
A nő hirtelen magához tért az ámulatból, és roppant zavarba jött, ösztönösen próbálta volna kezeivel elfedni melleinek meztelenségét, de a kötelek csak néhány arasznyi mozgást engedtek számára. Mikor belátta, hogy tehetetlen, lassan, és nyugodtan válaszolt:
– Igen, uram, a leendő gyermekeim táplálására szolgálnak.
– Igaza van, Jane, de csak részben. Persze, az ártatlan lelkével honnan is tudhatna ezekről a dolgokról… Az árvaházban nyilván tilos volt a testi gyönyörről beszélni.
A férfi a fotelben ült, kigombolt, rövid ujjú ingben, térdig letolt nadrággal, farka pedig hanyagul meredezett elő fennmaradt alsógatyájából, abból oldalt utat törve. Ő előtte térdelt - és néha guggolt, ha éppen az volt a kedvére, mikor melyik, volt ideje kitapasztalni a legkényelmesebb testhelyzetet, de végül mindig arra jutott, hogy elzsibbad pár perc után ugyanabban a pózban, így váltogatta azokat...
A férfi izgatottan várta a csengőszót. A nővel délután négyre beszélték meg a randevút, de az már elmúlt vagy 15 perccel. Mi lesz már? Ágyéka majd szétrobbant, már gondolt arra is, hogy levetkőzik anyaszült meztelenre és lefekszik az ágyra. Hadd lássa a nő, kivel van dolga! Csak attól félt, hogyha levetkőzik és meztelenül az ágyra huppan, már attól is el fog élvezni.
A tévében pornó ment; egy csinos, fiatal lány szájában táncolt egy fasz; néhány pillanat múlva a pasi kihúzta, és szép adag spermát engedett a lány arcára. Paola nem tudta, hogy mögötte állok, úgyhogy teljesen beleélte magát, úgy nyögött és sóhajtozott.
Első történetem. Ha egy kis zenekart meghívnak Franciaországba fellépni, az már önmagában is nagy élmény, de történt pár meglepő dolog abban a három napban...
Mire kimentem már ott volt a jó meleg kávé, ittunk mind a ketten. Katinak mély kivágású volt a felsője, és én néztem milyen nagyok a dudái. Véletlenül kiesett a kezemből a csésze, és a kávé a nadrágomra ömlött.
- Vegye le, majd én kitakarítom...
Ezt a kis történetet, melyet most megosztok mindenkivel, aki szereti az érzéki és izgalmas sztorikat, teljes egészében az élet írta, én `csak` az egyik szerencsés főszereplője voltam...
Lehet, hogy sokan kissé elcsépelt témának érzik a főnök-beosztott viszonyt, de szerintem ez inkább egyike az `örökzöldeknek`: mindig is volt, van, és lesz is ilyen...
- Mit csinálsz? - kérdezte meglepődve Zoli. - Miért nem nyelted le ?
- Nem vagyok hozzászokva. Még nem barátkoztam meg vele -válaszolta Niki.
- De gondoltam ha már leszopsz, alap, hogy lenyeled.
- Tudom és bocs, majd legközelebb - újra mosolygott Niki...
- Nem szabad!
- Nem válaszolta ő is, és egybeforrtunk.
Hogy milyen íze volt az öcsém szájának? Kegyetlenül finom, bár még nem csókolóztam túl sokszor, de olyan érzés volt, mintha a mennyországból csöpögött volna le egy kis manna...